Orvosi Hetilap, 1915. szeptember (59. évfolyam, 36-39. szám)

1915-09-05 / 36. szám

480 ORVOSI HETILAP 1915. 36. sz. További experimentális vizsgálatok szerint a ruhatetű csak több nappal a szívás után infectióképes, amiért is, mint említettük, felvehetjük, hogy vírusa a tetű testében át­alakul, közben annak egész testében szétterjed, sőt petét is fertőztetnek, még a második generatióban is (Sergent, Foley, Vialatte). A tetű tehát a vírust a beteg emberből, annak vérével együtt magába szívja, közbeeső gazdává válik, saját magát inficiálja, a vírus belekerül a nyál mirigyeibe és csípés közben a vírust a nyálával együtt más egészséges embernek vérébe oltja (1. a 8. képet). A mint látható, egész sorozat analógiai momen­tum van a foltos hagymázt terjesztő tetű és más, az arthro­­podák által átvihető fertőző betegségek között (Fiebiger). És valószínűnek látszik, hogy a tetű testében, úgy mint a szúnyog­ban a maláriáénak, található lesz egy átalakulási formája a foltos hagymáz okozójának, a­mely majd könnyebben lesz talán megközelíthető a mikroskopos vizsgálatok számára, mint az ember vérében levő forma. Ezen felvételek alapján fogtunk az egész vonalon a járvány meggátlásához és küzdöttünk a foltos hagymáz be­­hurczolásának veszedelme ellen. Keresztülvittük az emberek­nek, ruháiknak és lakosztályaiknak lehető tetűmentesítését és ezen a módon sikerült is a járvány kitörését, behurczo­­lását és szétterjedését meggátolni. Az első foltos hagymáz eset megállapítása után kell, hogy a naponkénti orvosi perlustrálást keresztülvigyük, hogy a megbetegedetteket kiválogathassuk (Schattenfroh). Kérdés azonban, hogy vájjon a foltos hagymáz mindig klinikailag felismerhető formában jelenik-e meg, vagy hogy a típusos megbetegedési formák mellett abortív, vagy ki nem fejlődött megbetegedési alakok előfordulnak-e és hogy jelentkeznek-e fertőzések az egészségi állapotnak minden megzavarása nél­kül is ? Mert fontos tények szólanak az ellen, hogy a foltos hagymázban ne tételezzünk fel hasonló viszonyokat, mint más fertőző betegségekben. Már magában véve az a körülmény, hogy a legtöbb ember klinikailag megismerhető és typusos formában lesz a foltos hagymáz tünetei által meglepve, és hogy egy lakásközösségnek majdnem minden tagja hasonló jellemző kiütéssel (1. a 9. képet) és typusos lázmenettel (1. a 10. képet) betegszik meg, bizonyítéka annak, hogy a ki nem alakult megbetegedési formák nem lehetnek gyakoriak, sőt van, a­ki Brauer-ral ellentétben azt állítja, hogy eltérések (1. a 11., 12., 13. képet) a typusos lefolyástól egyáltalában csak igen kivételesen fordulhatnak elő (Jürgens). Ha a gyanúsakat, a­kik főfájásról, elesettségről, hányás­ról panaszkodnak, egy arra szolgáló külön megfigyelő helyi­ségben összpontosítjuk, ezek között lesznek, a­kiken a meg­figyelés ideje alatt a jellemző kórkép nem fog kifejlődni s a Elhúzódó deservescentia szívgyengeséggel párosulva. Az alsó görbe az érvelést jelzi, megfigyelés alól kibocsájthatók; lesznek viszont, a­kiken a jó közérzetnek ezen első zavarai valóban a kezdődő foltos hagymáz első jeleinek bizonyulnak. Utóbbi esetekben néhány napon belül (5—14 nap) a foltos hagymáz félre nem ismerhető alakban jelenik meg, az illetők súlyos betegnek benyomását teszik, úgy hogy kétségkívül kiválasztásuk nélkül is kellett volna, hogy csakhamar betegnek jelentsék magukat. Hiába volna azonban a kiválasztás, ha egy ilyen megfigyelő barakk nem lenne egyéb, mint tenyésztője a foltos hagy- 8. kép. A foltos hagymázos egyén vére tartalmazza a ragályt és az a tetű, mely ezen időszakban a beteg vérét szívja, más egyénre átviszi a foltos hagymázt. 9. kép. A foltos hagymázos kiütés képe a megbetegedés 5. napjáról, a kiütéseknek egyenlőtlenségét mutatja. 10. kép. A foltos hagymázos lázmenet typusos formája. 12. kép. A foltos hagymázos lázmenet kritikus sülyedése. Exitus.

Next