Orvosi Hetilap, 1915. november (59. évfolyam, 45-48. szám)
1915-11-07 / 45. szám
598 ORVOSI HETILAP 1915. 45. sz Monographiámban 1908-ban én is említést tettem egy kórházi esetemről, melyben a tubuson keresztül kiköhögött eléggé terjedelmes álhártyáknak egész sorozatát gyűjthettem össze. Ezen észlelet méltán sorakozik Baer fenti eseteihez, azon különbséggel, hogy míg az ő két esetében a lefolyás felette vontatott volt s betegein a végleges extubatio csak ismételt extubatio-kisérletek után nehézséggel sikerült s mindkét meggyógyult betegén a tubus fekvési tartama tetemes volt, addig az én esetem simán és gyorsan gyógyult s a tubus fekvési tartama egészen minimálisnak mondható. A lefolyás különböző volta részben abban rejlik, hogy Baer esetei még a serumtherapia előtti időszakban kerültek kezelés alá s bronztubussal lettek intubálva, míg az én esetem már serummal kezeltetett s a hasonlíthatlanul tökéletesebb D’Dwyer-féle ebonit-tubussal intubáltatott. Ezen esetek részletesebb adatai a következők: 3 éves fiúcska, felvétetett 1906 ápr. hó 1.-én. Mindkét mandulán lencsényi s az uvulát keskeny sávalakban bevonó álhártyás kiizzadás. Mérsékelt faetor ex ore, kissé duzzadt subangularis mirigyek. Aphonia, nagyfokú légzési nehézség, erős scrobicularis és jugularis behúzódással. A nagyfokú stridor rögtöni tubus-bevezetést tesz szükségessé, mire a légzés részben felszabadul. Gőz-sátor, 6000 egység serum. Az intubatio után néhány perccel és másnap is bőségesen expectorál fekvő tubuson át eléggé tetemes nagyságú álhártyákat (lásd a 2. ábrát).A következő napon újból 6000 egység serum. Extubatio április 3.-án. Újabb tubus-bevezetés nem szükséges , így a tubusfekvés össztartama csak 44 óra. Április 14.-én gyógyultan bocsáttatik el a kórházból. Monographiám megjelenése óta folyton gyűjtöm intubatiós tapasztalataimat s az utóbbi évekből négy újabb észleletet fűzhetek bizonyító erővel bíró fenti észleletemhez. Első eset : Hat éves leányka, felvétetett 1913 május 12.-én. Mérsékelt tonsillaris diphtheria, rekedtség, csekélyfokú légzési nehézség. 3000 egység serum. 13.-án a láz fokozódik (39’6° C végbélhő). A torokképleteket vaskosabb fibrinhártya lepte el s a felső légút-stenosis annyira erősbödik, hogy még a délelőtt folyamán intubálni kell a beteget, midőn is a tubus-bevezetés után csakhamar egy nagyobb vaskosabb s egy kisebb álhártyarészt expectorál a tubuson át (lásd a 3. ábrát), mire a légzés jórészt felszabadul. 6000 egység serum. 14.-én reggel fekvő 1 Minthogy az álhártyák alkoholban szétterítve konzerváltattak s alkohol által tömörített állapotban photographáltattak, a membranák vaskosabbak, mint a milyenek friss állapotban voltak. A baloldali vaskos álhártya extubatio után ürült, a másik két ibrinhártya tubuson át expectoráltatott. tubus mellett újból erősebb stenosis jelentkezik s minthogy a köhögés alatt „ventil-zörej“ (álhártya-flottálás) hallható s ebből fibrinhártya leválására kellett következtetnünk, rögtöni intubatiót végezünk. A fonalas extubatiót úgyszólván azonnal követi egy vaskos nagy álhártya felköhögése s erre a légzésnehézség megenyhül. Tekintettel a még mindig fennálló stenosisra, 1/1 óra után reintubatiót végezünk. Láz 40° C. A toroklepedék demarkálódott, 6000 egység serum. A vizeletben bőven fehérje. 15.-ére a láz 38’0° C-ra esik, a közérzet jelentékenyen megjavult. Éjjel a beteg a tubuson át még egy kisebb fibrinhártyát köhögött ki, mely nem tétetett félre. 16.-án reggel extubatio, mely véglegesnek bizonyult. A további lefolyást csak az egyik subangularis mirigyduzzanat elgengedése zavarja. A reconvalescentia lassú. Elbocsáttatott május 31.-én, teljesen gyógyultan, a hangja alig rekedt. A tubus összfekvésének tartama 81 óra volt (összesen két ízben intubáltatott). Második eset. A két éves fiúcska 1915 márcz. 1.-én vétetett fel crouptünetekkel. A torokban csekély a lepedék, a felső légút-stenosis tünetei aggasztóan súlyosak, úgy hogy a beteget azonnal intubálni kell. A tubus bevezetése után erős köhögésinger kínozza a gyermeket, körülbelül 5 perccel a tubus betétele után egy 22 cm. hosszú keskeny fibrinhártyát ürít a tubuson át (lásd a 4. ábrát), mire megnyugszik. 9000 egység serum, gőz-sátor. Este 10 órakor flottáló zörej mellett gyorsan fejlődve cyanosis jelentkezik, miért is extubatiót végezünk, anélkül, hogy álhártya expectoráltatott volna. ’A óra után reintubatio, a légzés felszabadul. Éjjel 3 órakor a fenti tünetek ismétlődnek, újabb extubatio s 1/1 óra után újból tubusbevezetés. 3.-án a gyermek fekvő tubus mellett elég nyugodtan légzik s csendesen fekszik ágyában. Végbélhő 37-8° C. 4.-én reggel extubatio, mely véglegesnek bizonyul. 15.-én teljesen gyógyultan bocsáttatik haza, hangja csak alig rekedt. A tubusfekvés össztartama 68lls óra volt. Harmadik eset : A négy éves fiúcska 1915 jún. 21.-én vétetett fel súlyos croup-tünetekkel. A nagyfokú stenosis rögtöni intubatiót tesz szükségessé, mely után csakhamar erős köhögésinger mellett körülbelül 2 cm. hosszú vaskosabb álhártyát (lásd az 5. ábrát) ürít a beteg, mire a légzés úgyszólván egy csapásra megnyugszik. 9000 egység serum, gőz-sátor. Extubatio jún. 23.-án d. e. 10 órakor, utána légzésnehézség nem jelentkezik s így reintubatio továbbra sem szükséges. Júl. 11 .-én gyógyultan hazabocsáttatik. A tubusfekvés össztartama 49% óra volt. 2. ábra. 3. ábra.