Orvosi Hetilap, 1916. március (60. évfolyam, 10-13. szám)
1916-03-05 / 10. szám
120 ORVOSI HETILAP 1916. 10. sz. keletkezéséről. Az utóbbi szerzők tudvalevőleg a teratomákat oly megtermékenyített polaris testből vagy dislokált barázdálódási golyóból vezetik le, melyek ősi állapotban fennmaradtak s később oszlásnak indulván, mind a 3 csiralevél származékaiból álló burjánzásokat hoztak létre. Schlagenhauser azt mondta, hogy azon teratomák, melyekben magzatburkok vannak, csakis egy a termékenyített petével teljesen egyenértékű szövetképző energiával bíró sejtből származhatnak s ezért csak egy megtermékenyített polaris testből indulhattak ki. Ellenben azok a teratomák, amelyekben magzati burkok nincsenek, leszármazhatnak egy olyan sejtből is, mely nem bír az említett teljes szövetképző erővel, tehát képződhetnek egy lefűződött barázdálódási golyóból, mely már csak részeit képviseli egy megtermékenyített petének. Ezen tetszetős felfogás azért bukott meg, mert magzati burkot senki sem látott teratomákban. Különben sem volna az ilyen felosztás elfogadható, mert, amint Wilms Steinert is egyetértőleg megjegyzi, nem tételezhető fel, hogy egy barázdálódási golyó ne tudna magzati burkot létrehozni, ha a szervezetben levő összes többi szövet, sőt szerv kiindulási pontja lehet. Közbevetve megjegyzem, hogy Schlagenhauser a terhesség utáni chorionepitheliomát is a méhben visszamaradó, korai embryalis szakban kirekesztett csirából vezeti le s ezzel magyarázhatónak véli azokat az eseteket, a melyek a terhesség után sok évvel jelentkeztek. A visszamaradó chorionbolyhoknak nem tulajdonít olyan szaporodási képességet, hogy belőlük oly gyorsan növekedő daganatok jönnének létre. E feltevése a terhességgel kapcsolatos chorionepitheliomát a teratomákkal egy sorba helyezi. Schlagenhauser ezen fejtegetései közül általában csak a here chorionepitheliomáinak teratomás eredetét fogadták el. A többi feltevése nem bizonyítható. A here-chorionepitheliomák teratomás eredetét többen kétségbe vonták. Még Schlagenhauser előtt Malassez és Monod s utánuk mások is írtak le heredaganatokat, melyekben hatalmas, sötéten festődő protoplasmatömegek voltak, sok maggal, vért tartalmazó vacuolákkal. Ezen syncytiumszerű képződményeket a burjánzó véredényendothelből származtatták. Felfogásuknak e daganat természetéről kifejezést adtak a „sarcome angioplastique“ névben is, amivel jelölték. Véleményüket Schlagenhauser, Wlassow és Risel különböző munkákban kétségbe vonta. Mindhárom szerző Malassez és Monod daganatát nem vérérburjánzásokkal vegyes sarcomának, hanem chorionepitheliomának tartja. Wlassow felfogása eltér a Schlagenhauser-étől, ugyanis ő nem tudott négy általa vizsgált esetben teratomára valló, mind a 3 csiralevél származékának megfelelő részleteket találni s ezért nem fogadja el a teratomás eredetet. Hogy hámeredetűek e daganatok, az előtte is kétségtelen és a herecsövek differentiálatlan hámjából vezeti le őket. Jelzésekre az „epithelioma syncytiomatodes testiculi“ nevet ajánlja. Egy későbbi munkájában Wlassow elismerve a chorionepitheliomákkal való alaki megegyezést, de tekintetbe véve a herecsövek entodermalis eredetét, a „chorionepithelioma entodermale“ elnevezést kezdeményezte. Felfogása a teratomás eredetről szóló tant azért nem döntötte meg, mert valamely daganat teratomás eredete ellen nem bizonyít az, hogy két vagy egy csíralevél származékaiból áll, miként azt Wilms is hangoztatta. Ugyanis ismerünk egyoldalúlag fejlett teratomákat, melyekben az egyik csíralevél származékai túlburjánozták a másik kettő sejtjeit és ezért csak egy sejtféleségből állanak. A „sarcome angioplastique“ gondolatához újabban Sternberg, majd Marx tért vissza esetei kapcsán. Sternberg esete heretumor volt, igen sok metastasissal. A metszetekben vérrel telt üregeket helyenként endothel sejtek vettek körül s ezen endothel-rétegen kívül egyes vagy kettes sejtsorok voltak, gyakran határ nélkül, syncytiumszerűleg. Néhol a syncytiumszerű képletek magukban alkották a Pfannenstiel és Krämer adatai egy ovariumteratomában talált anmon-részletről nem állották ki Wilms és Steinert kritikáját, vérrel telt üregek falát. Vacuolás, sokmagvú protoplasmatömegek úgy a heretumorban, mint a metastasisokban bőven voltak. Ezen elemeken kívül talált fészkeket alkotó sejteket is kötőszövetes stromába beágyazva. Marx esetében a heréket egyáltalán nem vizsgálták, a májban ülő, általa primaernek felvett daganat főtömegében alvadt vérből állott, ezenkívül endothellel bélelt, vérrel telt üregek és sokmagvú protoplasma-tömegeket talált. E két eset leírása igen hasonlít a chorionepitheliomákról alkotott képhez, de semmi olyat nem mond, ami a protoplasma-tömegek vérérképző tendentiáját — a két szerző felfogását — igazolná. Risel, ki a saját esete kapcsán foglalkozik monographiájában e daganatokkal, a teratomás eredetet elfogadja. A chorionepitheliomaszerű burjánzásokat nem tartja azonosnak a terhesség utáni chorionepitheliomával. Esetében ugyanis a chorionepitheliomák szerkezetét mutató részletekből közvetlen átmenetet látott hámszerű burjánzásokba, ahol hengerhám kisebb-nagyobb üregeket bélelt. Risel ezen hámmal bélelt üregeket azonosítja az embryonalis medullaris csővel és a hámbélést neuroepithelnek tartja. Másutt átmenetet talált a chorionepitheliomás szövetből egyéb, a teratomát alkotó, ectodermalis képletekbe. Ezért a chorionepitheliomás részleteket, valamint a teratoma többi hámszerű elemét a differentiálatlan foetalis ectoderma különleges megjelenési formájának tartja. Ribbert nem látja szükségesnek e daganatok leszármaztatásakor visszamenni a megtermékenyített polaris testig vagy egy dislokált barázdálódási golyóig. Szerinte az ivarmirigyek korai fejlődési szakában lefűződhet a csírahám egy-egy sejtje s ez indulhat később burjánzásnak. A csírahám az ontogenesisben közel áll a barázdálódási golyóhoz s belőle mind a három csíralevél származékai létrejöhetnek. Theoriája megoldaná a teratomák és a terhességtől független chorionepitheliomák relatív gyakori előfordulását az ivarmirigyekben, amennyiben a lefűződött csírahám elemei könnyen belejuthatnak az ivarmirigyekbe, míg a megtermékenyített sarki testről vagy a lefűződött barázdálódási golyóról nem érthető meg könynyen, hogy miért kerül előszeretettel a herébe vagy az ovariumba. Ismeretesek az irodalomban olyan heredaganatok, amelyek tisztán chorionepitheliomák szerkezetét mutatták. Ilyen esetet közöl Fink, Scott és Longcope, Frank, Oberndorfer és Seckel. Ezen esetekben a heretumorok, véralvadékok mellett, a typusos chorionepitheliomák szerkezetét mutató két sejtféleségből állottak. Egyéb szövetet vagy olyasvalamit, ami teratomás eredetre vallott volna, e tumorokban nem találtak. Ezen esetek csakis mint egyoldalúlag fejlett teratomák foghatók fel, amikor a burjánzó chorionhám a teratoma többi összes elemét túlnőtte. Hogy a chorionhámnak ilyen erős a növekvési képessége, mutatja az a már említett körülmény, hogy teratomák metastasisaiban legtöbbször csak a chorionepitheliomás szövet növekedik tovább. Teratomás alapanyagból — tehát valamely lefűződött fiatal embryonális sejtből vagy megtermékenyített polaris testből — származtatja le a heredaganatok egy általa felállított csoportját L. Pick. Ezen hol rákszerű, hol sarcomaszerű heredaganatok a chorionhámból származnának le s különösképpen a Langhans-féle sejtek burjánzása alkotná őket. Alapot ezen felfogás kifejtésére az adott Pick-nek, hogy egy ovarialis és több hereteratomában typusos chorionepitheliomás részletek mellett alveolaris szerkezetű helyeket talált, ahol a sejtfészkeket világos, glykogentartalmú és hólyagos maggal bíró sejtek alkották. Máskor hasonló sejtek sarcomaszerűleg növekedtek. Ezen burjánzások közvetlen összefüggésben voltak typusos chorionepitheliomás területek Langhans-féle sejtjeivel. Egyes helyeken a leírt sejtek között syncytiumszerű tömegek foglaltak helyet. A közvetlen átmenetből következtetett arra Pick, hogy a rák- vagy sarcomaszerű burjánzások a Langhans-féle réteg sejtjeiből állanak. Sőt ugyanilyen módon fogja fel azokat a rákhoz vagy sarcomához hasonló daganatokkal is a herében, amelyekben syncytium vagy más, chorionepitheliomára jellemző elem nincsen. E daganatokat „epithelioma chorioectodermale“