Orvosi Hetilap, 1916. április (60. évfolyam, 14-18. szám)

1916-04-02 / 14. szám

170 ORVOSI HETILAP 1916. 14. sz. albuminuriás beteg vizeletében eczetsavra hidegen megalvadó test foglaltatik. E test jelen van ugyan a nephrosisos vizele­tekben is, de itt a serumalbumin és Serumglobulin mellett teljesen háttérbe szorul. E körülmény magyarázatára felhozzák, hogy az orthotikus albuminuria oka a vér fehérjéinek meg­változása és a vese ezt, mint a szervezetre nézve idegen anyagot, kiválasztja. Bár Heubner egy elhalt orthotikus albu­minuriás egyén veséjének épségét kétséget kizárólag bebizo­nyította, mégis fennáll az a nézet is, hogy az orthotikus albuminuria nem egyéb, mint enyhe nephrosis. Engel és Martelli eme felfogását igazolni látszik az, hogy a nephrosis gyógyulása közben orthotikus albuminuriává alakulhat át. A dyskrasiás elmélet mellett szólana a Bence-Jones-féle test megjelenése a vizeletben (az 50—60°-ra felmelegített vizelet­ből kicsapódik, de további melegítésre ismét feloldódik), a­mely Magnus-Lévy szerint nem albumose, hanem egy a serum­albuminhoz közelálló test. Kiválasztását a csontvelő megbetegedésekor észlelhetjük. Az orthotikus albuminuria aránylag jó prognosisú. Súlyosabb nephrosisos elváltozásokra és keringési zavarokra még nem vezetett, sebészi beavat­kozás tárgya még nem volt. Lordosissal kapcsolatban igen gyakran állandó és súlyos nephrosissal párosult albuminuriák jelentkeznek. Itt a kiváltó ok a gerinczoszlop elhajlásától függő azon sok apró traumában keresendő, a­melyet a külső behatásoknak jobban kitett vese elszenved. Schreiber rámutatott arra, hogy a vesét érő trau­mák albuminuriát okozhatnak. Cohn pedig házinyulakon a vese massage-ával a nephrosishoz teljesen hasonló kórképet idézett elő. A nyulak vizeletében fehérje, cylinderek, fehér és vörös vérsejtek jelentek meg, a­melyek pár napi fennállás után teljesen eltűntek. E tények alapján a hasüregben elő­forduló és vesére gyanús daganatok massage-át mint dia­­gnostikai eljárást alkalmazhatjuk. E kísérletek kétségtelenül beigazolják azt, hogy az akár cylinderekkel, vörös és fehér vérsejtekkel jelentkező albuminuria nem feltétlenül biztos jele a nephrosisnak, mert a nephrosis kórképe tisztán erőművi úton felidézhető. Hogy ez így van, igazolják klinikai észleleteink is. Vándorvesénél igen gyakran találunk albuminuriát, a­mely a vese rögzítése után megszűnik. Haase esetében egy súlyos, már uraemiára vezetett nephrosis a lordosis megszüntetése után diaetára teljesen meggyógyult. A beteg vese fehérje-kiválasztását a vizeletben hen­gerek megjelenése is kíséri. A hyalinos hengerek hosszas kere­séssel kis számmal egészséges ember vizeletében is megtalál­hatók. Ha számuk annyira növekedik, hogy könnyen megtalál­hatók, az annak a jele, hogy a vesesejtek kórosan elhasz­nálódnak. A szemcsés hengerek rendesen vesemegbetegedés mellett szólnak, bár elvétve ezek is előfordulnak egész­séges emberekben. Gentzen például teljesen egészséges em­berektől származó vizeletek 49%-ában talált hengereket, és pedig 19%-ban hyalinasakat és 30%-ban szemcséseket. Az eddigiek alapján megállapítható, hogy nem minden albuminuria és alakelem-kiürítés nephrosis következménye. Ezzel ellentétben áll az a tapasztalás, hogy a bonczolás és a műtét kapcsán megejtett mikroskopi vizsgálattal kétség­telenül megállapítható nephrosisnak nincs mindig kimutatható klinikai jele. Nemcsak chronikus, de acut folyamatoknál is észlelték ezt. A fehérje és­­ az alakelemek hiányához társulhat még az is, hogy a szíven és a vérereken a jellemző másodlagos elváltozások még nem fejlődtek ki. Tévedésekre elsősorban a vérzéssel és nagy fájdalmakkal járó vesegyula­­dások adtak okot. Minthogy az ilyen esetekben a műtétkor végzett próbakimetszéssel veseelváltozás nem volt megálla­pítható, felmerült az a kérdés, hogy a vérzés talán ép vesé­ből származik. Senator azt tartotta, hogy a vesevérzés min­den gyuladásos alap nélkül, mint essentialis vérzés, haemo­­philiás alapon áll fenn. Ez ellen a felfogás ellen szól azon­ban az a körülmény, hogy a haemophilia nem egy szervnek, ha­nem az egész szervezetnek megbetegedése s így tisztán a vesére lokalizált haemophilia nem képzelhető el. Ellene szól az is, hogy az ilyen diagnosissal operált betegek egyikén sem volt nagyobb műtéti vérzékenység. Sabatier, Klemperer és Legueu az ilyen vérző esetek magyarázatára azt veszi fel, hogy az angioneurosisos alapon történik, éppen úgy, a­hogy például a kimaradó havivérzést orrvérzés pótolja. Leyden szerint a fokozott testi munka a vesevérzés igen gyakori oka. Küster az egészséges veséből jövő vérzést azzal magyarázza, hogy az egyik vese megbetegedése esetében az itt korláto­zott vérkeringés a sympathicus­ idegek útján a másik oldal vérbőségét idézi elő, a­mely esetleg vérzést is okozhat. E gondolatmenet hibás azért, mert rendesen a beteg vese vérzik s mert gyakran egyáltalában nincsen kimutatható veseelváltozás. Ezeket a feltevéseket nem lehet beigazolni. Kotzenberg az irodalomból 160 „essentialis“ vesevérzést gyűjtött össze s azok közül alapos kritika után 158-at gyula­­dásosnak tartott, mig két esetben a vérzés oka nem volt megállapítható. Ma az a felfogás az uralkodó, hogy ezek az esetek legnagyobbrészt, daczára annak, hogy a vesegyuladás klinikai tünetei egyébként mind hiányzanak, mégis gyula­­dásra vezethetők vissza. Ezt a feltevést igazolja egy alább részletezendő esetem is, a­melyben a vérzés megindulásakor a vizeletben még semmiféle elváltozás sem volt, s a­mely hat évvel később szorgos vizsgálat után nephrosisnak bizonyult. Korhatározási szempontból kis daganatok és a vesében­­esetleg a papillákon ülő angiomák jönnek tekintetbe. Ezek jelenléte azonban biztosan csak műtét közben állapít­ható meg. A vesegyuladás sebészi gyógykezelése előtt általános volt az a nézet, hogy a haematogén úton létrejövő vese­gyuladás mindkét vesét egyformán illeti. Az ureterkathetere­­zés segélyével külön felfogott vizeletek vizsgálatakor aztán kiderült, hogy a chronikus vesegyuladás kapcsán beálló vér­zések rendesen egyoldaliak s hogy az egyoldali vesekólikák oka az esetek egy részében nephrosisos eredetű. Időközben megtörtént az, hogy az olyan vesedarabkákon, a­melyeket vérzés vagy fájdalom miatt operált veséből vágtak ki, szövet­tani elváltozást alig találtak. E megfigyelés kapcsán felmerült az a gondolat, hogy a gyuladás a vesének csak egyes részeit illette (gecznephrosis) E felvétel könnyen megmagyarázható, ha elgondoljuk azt, hogy a beható ártalmas anyag csak az art­­renalis egy ágának eloszlási területén hatott. Hogy ez lehetséges, beigazolja a cirrhosis hepatis, a­melyben gyakran igen nagy fokban beteg részek szomszédságában majdnem teljesen egészséges részek találhatók. Egyes sebészek, nevezetesen Casper és Katzenberg azon a véleményen voltak, hogy a vesegyuladás mindig két­oldali. Kümmel eleinte szintén ezen az állásponton volt, de legújabb, munkájában úgy nyilatkozik, hogy ez alól a szabály alól kivételek lehetségesek. Castaigne és Bathery csak három esetben talált tisztán egyoldali nephrosist, s a folyamat intensi­­tása a két oldalon rendesen különböző volt. Edebohls 72 nephrosis-operativ közt 11 esetben talált egyoldali folyamatot. Pousson azt hiszi, hogy mindazon folyamatok, a­melyek a vizelet lefolyását az egyik oldalon akadályozzák, az egyoldali vesegyuladás keletkezését megkönnyítik. A 14 Bright-kóros egyén közül kettőben talált egyoldali megbetegedést. Az irodalomban közölt 30, biztosan egyoldali nephrosis mellé sorakozik az én esetem is, a­mely appendicitis-kór­­jelzéssel került kezelésem alá, s a­mely a műtét után teljesen meggyógyult (1. a 2. sz. kórtörténetet). A kórbonczolók véle­ménye a góczos és egyoldali vesegyuladást illetőleg eleinte még inkább megoszlott. A­míg Ponfick és Weigert csak két­oldali megbetegedésekről számolt be, Ramon Guiteras 500 vesegyuladásos hulla közt 14 olyan esetet talált, a­hol a meg­betegedés az egyik oldalon csak nyomokban volt jelen. Goodhiwt és W­e­­ss 201 eset közt 31 egyoldali megbetegedést észlelt (15%). Kétségtelenül bizonyító Bathery és Leonhardt­ nak a párisi anatómiai társaságban bemutatott esete, a­melyben a chronikus parenchymás nephrosis csak az egyik vesét illette, valamint Stich esete, a­melyben a parenchymás elváltozás csak a jobb vesében volt meg, míg a bal vese teljesen egészségesnek bizonyult. Ha meggondoljuk azt, hogy a halál vesegyuladás miatt csak akkor következik be, a­mikor a veseállomány nagy

Next