Orvosi Hetilap, 1916. április (60. évfolyam, 14-18. szám)
1916-04-02 / 14. szám
170 ORVOSI HETILAP 1916. 14. sz. albuminuriás beteg vizeletében eczetsavra hidegen megalvadó test foglaltatik. E test jelen van ugyan a nephrosisos vizeletekben is, de itt a serumalbumin és Serumglobulin mellett teljesen háttérbe szorul. E körülmény magyarázatára felhozzák, hogy az orthotikus albuminuria oka a vér fehérjéinek megváltozása és a vese ezt, mint a szervezetre nézve idegen anyagot, kiválasztja. Bár Heubner egy elhalt orthotikus albuminuriás egyén veséjének épségét kétséget kizárólag bebizonyította, mégis fennáll az a nézet is, hogy az orthotikus albuminuria nem egyéb, mint enyhe nephrosis. Engel és Martelli eme felfogását igazolni látszik az, hogy a nephrosis gyógyulása közben orthotikus albuminuriává alakulhat át. A dyskrasiás elmélet mellett szólana a Bence-Jones-féle test megjelenése a vizeletben (az 50—60°-ra felmelegített vizeletből kicsapódik, de további melegítésre ismét feloldódik), amely Magnus-Lévy szerint nem albumose, hanem egy a serumalbuminhoz közelálló test. Kiválasztását a csontvelő megbetegedésekor észlelhetjük. Az orthotikus albuminuria aránylag jó prognosisú. Súlyosabb nephrosisos elváltozásokra és keringési zavarokra még nem vezetett, sebészi beavatkozás tárgya még nem volt. Lordosissal kapcsolatban igen gyakran állandó és súlyos nephrosissal párosult albuminuriák jelentkeznek. Itt a kiváltó ok a gerinczoszlop elhajlásától függő azon sok apró traumában keresendő, amelyet a külső behatásoknak jobban kitett vese elszenved. Schreiber rámutatott arra, hogy a vesét érő traumák albuminuriát okozhatnak. Cohn pedig házinyulakon a vese massage-ával a nephrosishoz teljesen hasonló kórképet idézett elő. A nyulak vizeletében fehérje, cylinderek, fehér és vörös vérsejtek jelentek meg, amelyek pár napi fennállás után teljesen eltűntek. E tények alapján a hasüregben előforduló és vesére gyanús daganatok massage-át mint diagnostikai eljárást alkalmazhatjuk. E kísérletek kétségtelenül beigazolják azt, hogy az akár cylinderekkel, vörös és fehér vérsejtekkel jelentkező albuminuria nem feltétlenül biztos jele a nephrosisnak, mert a nephrosis kórképe tisztán erőművi úton felidézhető. Hogy ez így van, igazolják klinikai észleleteink is. Vándorvesénél igen gyakran találunk albuminuriát, amely a vese rögzítése után megszűnik. Haase esetében egy súlyos, már uraemiára vezetett nephrosis a lordosis megszüntetése után diaetára teljesen meggyógyult. A beteg vese fehérje-kiválasztását a vizeletben hengerek megjelenése is kíséri. A hyalinos hengerek hosszas kereséssel kis számmal egészséges ember vizeletében is megtalálhatók. Ha számuk annyira növekedik, hogy könnyen megtalálhatók, az annak a jele, hogy a vesesejtek kórosan elhasználódnak. A szemcsés hengerek rendesen vesemegbetegedés mellett szólnak, bár elvétve ezek is előfordulnak egészséges emberekben. Gentzen például teljesen egészséges emberektől származó vizeletek 49%-ában talált hengereket, és pedig 19%-ban hyalinasakat és 30%-ban szemcséseket. Az eddigiek alapján megállapítható, hogy nem minden albuminuria és alakelem-kiürítés nephrosis következménye. Ezzel ellentétben áll az a tapasztalás, hogy a bonczolás és a műtét kapcsán megejtett mikroskopi vizsgálattal kétségtelenül megállapítható nephrosisnak nincs mindig kimutatható klinikai jele. Nemcsak chronikus, de acut folyamatoknál is észlelték ezt. A fehérje és az alakelemek hiányához társulhat még az is, hogy a szíven és a vérereken a jellemző másodlagos elváltozások még nem fejlődtek ki. Tévedésekre elsősorban a vérzéssel és nagy fájdalmakkal járó vesegyuladások adtak okot. Minthogy az ilyen esetekben a műtétkor végzett próbakimetszéssel veseelváltozás nem volt megállapítható, felmerült az a kérdés, hogy a vérzés talán ép veséből származik. Senator azt tartotta, hogy a vesevérzés minden gyuladásos alap nélkül, mint essentialis vérzés, haemophiliás alapon áll fenn. Ez ellen a felfogás ellen szól azonban az a körülmény, hogy a haemophilia nem egy szervnek, hanem az egész szervezetnek megbetegedése s így tisztán a vesére lokalizált haemophilia nem képzelhető el. Ellene szól az is, hogy az ilyen diagnosissal operált betegek egyikén sem volt nagyobb műtéti vérzékenység. Sabatier, Klemperer és Legueu az ilyen vérző esetek magyarázatára azt veszi fel, hogy az angioneurosisos alapon történik, éppen úgy, ahogy például a kimaradó havivérzést orrvérzés pótolja. Leyden szerint a fokozott testi munka a vesevérzés igen gyakori oka. Küster az egészséges veséből jövő vérzést azzal magyarázza, hogy az egyik vese megbetegedése esetében az itt korlátozott vérkeringés a sympathicus idegek útján a másik oldal vérbőségét idézi elő, amely esetleg vérzést is okozhat. E gondolatmenet hibás azért, mert rendesen a beteg vese vérzik s mert gyakran egyáltalában nincsen kimutatható veseelváltozás. Ezeket a feltevéseket nem lehet beigazolni. Kotzenberg az irodalomból 160 „essentialis“ vesevérzést gyűjtött össze s azok közül alapos kritika után 158-at gyuladásosnak tartott, mig két esetben a vérzés oka nem volt megállapítható. Ma az a felfogás az uralkodó, hogy ezek az esetek legnagyobbrészt, daczára annak, hogy a vesegyuladás klinikai tünetei egyébként mind hiányzanak, mégis gyuladásra vezethetők vissza. Ezt a feltevést igazolja egy alább részletezendő esetem is, amelyben a vérzés megindulásakor a vizeletben még semmiféle elváltozás sem volt, s amely hat évvel később szorgos vizsgálat után nephrosisnak bizonyult. Korhatározási szempontból kis daganatok és a vesébenesetleg a papillákon ülő angiomák jönnek tekintetbe. Ezek jelenléte azonban biztosan csak műtét közben állapítható meg. A vesegyuladás sebészi gyógykezelése előtt általános volt az a nézet, hogy a haematogén úton létrejövő vesegyuladás mindkét vesét egyformán illeti. Az ureterkatheterezés segélyével külön felfogott vizeletek vizsgálatakor aztán kiderült, hogy a chronikus vesegyuladás kapcsán beálló vérzések rendesen egyoldaliak s hogy az egyoldali vesekólikák oka az esetek egy részében nephrosisos eredetű. Időközben megtörtént az, hogy az olyan vesedarabkákon, amelyeket vérzés vagy fájdalom miatt operált veséből vágtak ki, szövettani elváltozást alig találtak. E megfigyelés kapcsán felmerült az a gondolat, hogy a gyuladás a vesének csak egyes részeit illette (gecznephrosis) E felvétel könnyen megmagyarázható, ha elgondoljuk azt, hogy a beható ártalmas anyag csak az artrenalis egy ágának eloszlási területén hatott. Hogy ez lehetséges, beigazolja a cirrhosis hepatis, amelyben gyakran igen nagy fokban beteg részek szomszédságában majdnem teljesen egészséges részek találhatók. Egyes sebészek, nevezetesen Casper és Katzenberg azon a véleményen voltak, hogy a vesegyuladás mindig kétoldali. Kümmel eleinte szintén ezen az állásponton volt, de legújabb, munkájában úgy nyilatkozik, hogy ez alól a szabály alól kivételek lehetségesek. Castaigne és Bathery csak három esetben talált tisztán egyoldali nephrosist, s a folyamat intensitása a két oldalon rendesen különböző volt. Edebohls 72 nephrosis-operativ közt 11 esetben talált egyoldali folyamatot. Pousson azt hiszi, hogy mindazon folyamatok, amelyek a vizelet lefolyását az egyik oldalon akadályozzák, az egyoldali vesegyuladás keletkezését megkönnyítik. A 14 Bright-kóros egyén közül kettőben talált egyoldali megbetegedést. Az irodalomban közölt 30, biztosan egyoldali nephrosis mellé sorakozik az én esetem is, amely appendicitis-kórjelzéssel került kezelésem alá, s amely a műtét után teljesen meggyógyult (1. a 2. sz. kórtörténetet). A kórbonczolók véleménye a góczos és egyoldali vesegyuladást illetőleg eleinte még inkább megoszlott. Amíg Ponfick és Weigert csak kétoldali megbetegedésekről számolt be, Ramon Guiteras 500 vesegyuladásos hulla közt 14 olyan esetet talált, ahol a megbetegedés az egyik oldalon csak nyomokban volt jelen. Goodhiwt és Wess 201 eset közt 31 egyoldali megbetegedést észlelt (15%). Kétségtelenül bizonyító Bathery és Leonhardt nak a párisi anatómiai társaságban bemutatott esete, amelyben a chronikus parenchymás nephrosis csak az egyik vesét illette, valamint Stich esete, amelyben a parenchymás elváltozás csak a jobb vesében volt meg, míg a bal vese teljesen egészségesnek bizonyult. Ha meggondoljuk azt, hogy a halál vesegyuladás miatt csak akkor következik be, amikor a veseállomány nagy