Orvosi Hetilap, 1916. május (60. évfolyam, 19-22. szám)
1916-05-07 / 19. szám
60. évfolyam. 19. szám. Budapest, 1916 május 7. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS székely Ágoston EGYET. TANÁR főszerkesztő, szerkesztő. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Csiky József: Közlemény a kir. magy. tud.-egyetem II. számú belklinikájáról. (Igazgató: Jendrassik Ernő dr., nyilv. r. tanár.) A traumás neurosisról. 244. lap. Hollós József: A gyermekkori tuberculosis fölismerése és gyógyítása. 245. lap. Erdélyi Jenő: Közlemény a Magyar Vöröskereszt-Egylet 2. számú kisegítő kórházából (Javító intézet) Kassán. A koponya lövés-sérüléseiről. 248. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. J. Schaffer: Die Therapie der Haut- und venerischen Krankheiten. — Lapszemle Belorvostan. Hochenegg: A rákra hajlamosság be folyása. — Sebészet. Bier: A lövési sérülések utóvérzései. — Gyermekorvostan. Jensen : A hátulsó nyak- és tarkómirigyek vizsgálata újszülötteken. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Tugendreich: Kifekélyesedett eres rákdaganatok. — Herxheimer: A szappan pótlása. 252—253. lap. Magyar orvosi irodalom. 253. lap. Vegyes hírek. 253. lap. Tudományos Társulatok. 254—256. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a kir. magy. tud. egyetem II. számú belklinikájáról. (Igazgató: Jendrassik Ernő dr., nyilv. r. tanár.) A traumás neurosisról. Irta: Csiky József dr., egyetemi magántanár. Azt a beteganyagot, mely a háború ideje alatt idegbajjal az orvos kezelésébe kerül, nagyjában két csoportba oszthatjuk. Az esetek egy részében akár a központi, akár a perifériás idegrendszer közvetetlen sérülése az, amely a többé-kevésbé súlyos tüneteket okozza; másik részében minden testi sérülés nélkül sokszor a legsúlyosabb tünetek között kerülnek a betegek szemünk elé, s mind a pontos anamnesis, mind a részletes vizsgálat az idegrendszer sérülését nem deríti ki, vagy ha sérülés van is, annak helye és könnyű volta olyan, hogy a betegen észlelt tüneteket semmiképpen sem magyarázza meg. E második csoport megbetegedései nemcsak érdekes megjelenési formájuk és mai tudásunkkal még nem a végsőkig követhető mechanizmusuk miatt érdeklik az orvost, hanem azért is, mert a háború után ezen betegek további sorsának ítélőbírái leszünk, éppen úgy, mint a békeidőből ismert ilyen esetek sorsa is, bármennyire korlátoznak is minket a jogi formák, sokszor ítéletünk alá jut. Ily esetek már a régebbi időben is ismeretesek voltak, különösen amióta az ipar, a kereskedelem és főként a forgalom nagyarányú fejlődése következtében egyszerre nagyobb embertömegek voltak váratlan szerencsétlenségnek kitéve. Különösen vasúti szerencsétlenségek okozta legkülönbözőbb súlyosságú ideges állapotok kerültek észlelés alá, melyeket az amerikai orvosok railway-spine néven ismertettek. Az ilyen eseteket a német irodalomban „traumás neurosis“ elnevezés alatt foglalták össze. E megnevezés alatt a legtöbb szerző az idegrendszer oly megbetegedését értette, amelyben a tünetek magyarázatára az idegrendszer anatómiai elváltozását felvenni nem lehetett. A jelen háború ez esetek százait hozza az orvos megfigyelése alá. A betegek elmondása szerint gránátrobbanás okozta hirtelen megrázkódtatás, vagy erős légnyomás, földbetemetés szerepel legtöbbször mint kiváltó ok a keletkezésében. Gyakran órák hosszat fekszik eszméletlenül a beteg és mihelyt öntudatra jut, a betegség súlyos tünetei teljesen kifejlődnek rajta. Nem ritkák azonban az olyan esetek sem, mikor a beteg még saját lábán keresi fel a segélyhelyet és csak órák, esetleg napok, sőt hetek múlva kezdődnek betegségének tünetei. E kóralak tünetei a legkülönbözőbbek lehetnek az egyszerű neurastheniás panaszoktól, azonkívül ijedősségtől, álmatlanságtól, rémálmoktól, hallucinálástól a legsúlyosabb melanchóliáig és psychosisos tünetekig; ezeknél gyakoriabbak azonban a legvariáltabb bénulások, akár paraplegia, akár hemiplegia vagy monoplegia, részben petyhüdt, részben merevgörcsös bénulás alakjában, astasia-abasia, contracturák, mutismus, dadogás, süketség, részleges és általános tremor, tic-ek, torticollisnak megfelelő állapotok. Gyakoriak a fájdalompanaszok, paraesthesiák, hyperaesthesiák, fejfájás, szédülés, nagyfokú vasomotoros zavarok, melyek izzadás, hyperaemia, cyanosis alakjában néha csak egyes testrészekre, máskor az egész testre kiterjednek. Gyakran látjuk, hogy a beteg szédülése oly nagyfokú, hogy ágyából felkelni sem bír, éppen úgy a remegés is a legkisebb mozgási kísérletkor annyira fokozódhatik, hogy miatta egy lépést sem tud tenni a beteg. Sokszor ha csak egy mankót is adunk a betegnek, ezek a tünetek annyira csökkennek, hogy ilyen hiányos támasztás mellett is tud járni. Kényszermozdulatok sem tartoznak a ritka tünetek közé, pl. a beteg minden járási kísérletkor védekező tartásba helyezkedik, vagy hosszabb egy helyen való állás után csak futólépésben vagy apró lépésekkel tud az egyik ágytól a másikig haladni, a másik ismét a legkülönbözőbb rhytmusban tud csak járni, vagy pedig állandóan beszél, fel- és alá jár izgatottan, mely izgatottság a legkisebb vagy bizonyos ingerlésre annyira fokozódhatik, hogy az illető összeesik. Így pl. a doberdói fensíkról hazatért tiszt, ahányszor a „Doberdó“ szót hallotta, izgatott lett, sírni, ugrálni és szaladni kezdett. Ezen nagyszámú és tarka tünetcsoport vizsgálatakor objective csak igen kevés adatot kapunk. Mindazon tünetek, melyekből az idegrendszer organikus megbetegedésére szoktunk következtetni, hiányzanak, s fokozott reflexeken, izomgyengeségen, esetleges inaktivitásos atrophián és vasomotoros zavarokon kívül nem is találunk egyebet, semmi esetre sem olyan tünetet, amely az első pillanatra oly súlyos állapotot megmagyarázná. Majdnem minden esetben találunk érzéskiesést, néha foltok, máskor hemianaesthesia alakjában, mely elrendező