Orvosi Hetilap, 1916. augusztus (60. évfolyam, 32-35. szám)
1916-08-06 / 32. szám
60. évfolyam. 32. szám. Budapest, 1916 augusztus 6. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: SEMHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTOM EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a nagyszebeni m. kir. bábaképző-intézetből. A placenta praevia műtéti kezeléséről. Irta: Süssmann Frigyes dr., igazgató-tanár. Az utóbbi évek irodalmát áttekintve, tapasztalni fogjuk, hogy a placenta praevia klinikai és házi kezelése körül folyó harcz még mindig eldöntetlen. Mégis legalább a klinikai használatban új operatiós eljárások térfoglalását látjuk, míg a klinikán kívüli gyakorlatban a régi conservatív irányhoz való makacs ragaszkodás tapasztalható. A placenta praevia kezelésében az új operatiós eljárás elfogadásának oka az, hogy a régi conservativ, kevésbé radicális kezelési mód mellett igen nagy volt az anyák és még nagyobb a méhmagzatok halálozási száma. A régi Braxton-Hiks szerinti és metreurysissel való kezelési mód szerint a méhmagzat életét kevésre becsülték és csak az anyát kívánták életben tartani. Ez a kezelési mód látszólag indokolt volt, mert szülés előtt és alatt a leválasztott méhlepény a vérző méhfalhoz való odanyomatása által a vérzést valóban csillapította és ez által az anya szülés előtti és alatti vérvesztés általi halálát meggátolta, ha ugyan a vérveszteség már előbb nem volt igen nagy. A méhmagzat megszületése után azonban e kezelési mód ilyenféle hatása megszűnik és továbbra nem lesz képes a vérzést elállítani. A méh alsó részére annak összehúzódóképessége át nem terjed, s így a méhlepény leválási helyén tátongó vérereket össze nem nyomja; a vérzés folytatódik, míg a katasztrófa beáll. A vérveszteség általi halál ilyenféle módja a leggyakoribb a placenta praevia által okozott halálnemek között. Ezzel ellentétben olyan czélszerű kezelési módot kellett keresni, mely nemcsak a szülés alatt, de utána is a lepényi időszakban számol a méhfalban végbemenő elváltozásokkal. A méhfal ezen elváltozásai a méhlepény tapadási módjától függenek. Pankov szerint a méhlepény tapadásának kétféle módja van az isthmus tájon való fennakadása esetében. Egy esetben a placenta tapadása kizárólag a nyálkahártyában van. Ez a prognosis szempontjából a kedvezőbb és gyakoribb eset. Az ilyen módon való megtapadás esetében is a méh alsó részében a méhlepény tapadási helyén a vérerek erősen tágultak, a méhfal izomzata fellazult, savóval átivódott és azért elaszicitása erősen alászállott. Ezért van az, hogy a méhlepény leválasztása után az összehúzódóképesség, mely rendes viszonyok között kielégítő lett volna, most gyenge és a vastag és erősen kitágult ereket többé nem zárja el. Klinikailag veszélyesebb a tapadás második módja. Ebben az esetben a lepénynek nem elég a nyálkahártya, bolyhái az izomzatba és az erek falába is mélyen behatolnak s ezeket erősen megrongálják. Ez által természetesen ennek elaszicitása még inkább alászáll és az izomzat épségében még többet szenved. Ehhez járul még az is, hogy a lepény sokszor magától nem válik le és kézzel kell eltávolítani. Ezen esetben természetesen az izmok összehúzódóképessége és a vérerek összenyomatása még tökéletlenebb vagy be sem következik, úgy hogy a vérzéscsillapítás ezen módja egészen ki van rekesztve. Mivel tudjuk, hogy minden rendes szüléskor a méh alsó részének ki kell feszülnie és a lepénynek az isthmus táján a fent említett módon való megtapadása esetében éppen az alsó méhrészlet kifeszülése következtében beálló hiányosabb összehúzódás a leggyakoribb oka a vérveszteséges halálnak, azért olyan therapiához kell fordulnunk placenta praevia esetén, melynél a méh alsó részének kifeszülése egészen kikapcsolódik. Ennek az irányelvnek felel meg a placenta praevia-kezelésben a vaginalis, extraperitonealis és abdominalis császármetszés. Nem közömbös dolog a három eljárás között való választás Essen-Moeller szerint. Legelőnyösebbnek ő a vaginális úton való beavatkozást tartja. Az abdominális beavatkozással szemben előnye ennek, ha a kozmetikus szempontot is figyelembe veszi, hogy külsőleg látható heg nem marad vissza, elesik a sérvképződés és sebgenyedés veszélye, a sebfájdalom csekély (néha a műtét chloroform nélkül végezhető) és a reconvalescentia rövidebb. Előnye az extraperitonealis császármetszés fölött könnyebbsége is. Az extraperitonealis császármetszésnél a gyűjtőérhálózat erős kifejlődése folytán, különösen ha a méhlepény közvetlen a műtét színhelye mellett tapadt, a műtét kedvezőtlenül alakulhat, így Sellheim több esetet említ, melyek az erősen kifejlődött gyűjtőerek átszakítása folytán jelentékeny vérzéssel jártak. Általánosságban gyakorlott műtő ezen zavart elkerülheti, azonban vele is megtörténhetik, hogy elnézésből erős vérzéssel járó és így kedvezőtlen műtéti viszonyokkal TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Süssmann Frigyes: Közlemény a nagyszebeni m. kir. bábaképző-intézetből. A placenta praevia műtéti kezeléséről. 425. lap. Ország Oszkár: Közlés az Erzsébet királyné-sanatorium férfi-osztályáról. (igazgatófőorvos: Scharl Pál dr.) A tüdőtuberculosis gyógyulása a különböző évszakokban. 427. lap. Sulzer Andor: Közlemény a cs. és kir. 16. számú bakteriológiai laboratóriumból. (Vezető orvos: Bélák Sándor dr., főorvos.) A typhus abdominalis haematologiai és serologiai diagnosisa védoltottakon. 430. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Korányi: Népszanatoriumok tüdőbetegek részére. — Lapszemle. Belorvostan. Pilcz: Háború és paralysis progressiva.— Reitter: A szívbillentyűbajok fejlődésének tartama. — Unverricht: Az Ehrlich-féle aldehydreactio. — Sebészet. Herff: A gummikesztyű pótlása. — Ideg- és elmekórtan. Kollarits: Az érzés ellentmondásai. — Venereás betegségek. Evelyn Rossen: A sexuális erkölcs keretébe vágó newyorki törvények. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Vedlesen: Ischias. 434—436. lap. Magyar orvosi irodalom. 436. lap. Vegyes hírek. 436 lap. Tudományos Társulatok. 437. lap.