Orvosi Hetilap, 1916. augusztus (60. évfolyam, 32-35. szám)

1916-08-06 / 32. szám

60. évfolyam. 32. szám. Budapest, 1916 augusztus 6. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: SEMHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTOM EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a nagyszebeni m. kir. bábaképző-intézetből. A placenta praevia műtéti kezeléséről. Irta: Süssmann Frigyes dr., igazgató-tanár. Az utóbbi évek irodalmát áttekintve, tapasztalni fogjuk, hogy a placenta praevia klinikai és házi kezelése körül folyó harcz még mindig eldöntetlen. Mégis legalább a klinikai hasz­nálatban új operatiós eljárások térfoglalását látjuk, míg a kli­nikán kívüli gyakorlatban a régi conservatív irányhoz való makacs ragaszkodás tapasztalható. A placenta praevia keze­lésében az új operatiós eljárás elfogadásának oka az, hogy a régi conservativ, kevésbé radicális kezelési mód mellett igen nagy volt az anyák és még nagyobb a méhmagzatok halá­lozási száma. A régi Braxton-Hiks szerinti és metreurysissel való kezelési mód szerint a méhmagzat életét kevésre becsülték és csak az anyát kívánták életben tart­ani. Ez a kezelési mód látszólag indokolt volt, mert szülés előtt és alatt a leválasz­tott méhlepény a vérző méhfalhoz való odanyomatása által a vérzést valóban csillapította és ez által az anya szülés előtti és alatti vérvesztés általi halálát meggátolta, ha ugyan a vér­­veszteség már előbb nem volt igen nagy. A méhmagzat meg­születése után azonban e kezelési mód ilyenféle hatása meg­szűnik és továbbra nem lesz képes a vérzést elállítani. A méh alsó részére annak összehúzódóképessége át nem terjed, s így a méhlepény leválási helyén tátongó vérereket össze nem nyomja; a vérzés folytatódik, míg a katasztrófa beáll. A vérveszteség általi halál ilyenféle módja a leggyakoribb a placenta praevia által okozott halálnemek között. Ezzel ellentétben olyan czélszerű kezelési módot kellett keresni, mely nemcsak a szülés alatt, de utána is a lepényi időszakban számol a méhfalban végbemenő elváltozásokkal. A méhfal ezen elváltozásai a méhlepény tapadási módjától függenek. Pankov szerint a méhlepény tapadásának kétféle módja van az isthmus tájon való fennakadása esetében. Egy eset­ben a placenta tapadása kizárólag a nyálkahártyában van. Ez a prognosis szempontjából a kedvezőbb és gyakoribb eset. Az ilyen módon való megtapadás esetében is a méh alsó részében a méhlepény tapadási helyén a vérerek erősen tágultak, a méhfal izomzata fellazult, savóval átivódott és azért elaszicitása erősen alászállott. Ezért van az, hogy a méh­lepény leválasztása után az összehúzódóképesség, mely rendes viszonyok között kielégítő lett volna, most gyenge és a vastag és erősen kitágult ereket többé nem zárja el. Klinikailag veszélyesebb a tapadás második módja. Ebben az esetben a lepénynek nem elég a nyálkahártya, bolyhái az izomzatba és az erek falába is mélyen behatolnak s ezeket erősen megrongálják. Ez által természetesen ennek elaszicitása még inkább alászáll és az izomzat épségében még többet szenved. Ehhez járul még az is, hogy a lepény sokszor magától nem válik le és kézzel kell eltávolítani. Ezen esetben természetesen az izmok összehúzódóképessége és a vérerek összenyomatása még tökéletlenebb vagy be sem követ­kezik, úgy hogy a vérzéscsillapítás ezen módja egészen ki van rekesztve. Mivel tudjuk, hogy minden rendes szüléskor a méh alsó részének ki kell feszülnie és a lepénynek az isthmus táján a fent említett módon való megtapadása esetében éppen az alsó méhrészlet kifeszülése következtében beálló hiányo­sabb összehúzódás a leggyakoribb oka a vérveszteséges halál­nak, azért olyan therapiához kell fordulnunk placenta praevia esetén, melynél a méh alsó részének kifeszülése egészen kikapcsolódik. Ennek az irányelvnek felel meg a placenta praevia-kezelésben a vaginalis, extraperitonealis és abdo­minalis császármetszés. Nem közömbös dolog a három eljárás között való választás Essen-Moeller szerint. Legelőnyösebbnek ő a vaginális úton való beavatkozást tartja. Az abdominális beavatkozással szemben előnye ennek, ha a kozmetikus szempontot is figyelembe veszi, hogy külsőleg látható heg nem marad vissza, elesik a sérvkép­ződés és sebgenyedés veszélye, a sebfájdalom csekély (néha a műtét chloroform nélkül végezhető) és a reconvalescentia rövidebb. Előnye az extraperitonealis császármetszés fölött könnyebbsége is. Az extraperitonealis császármetszésnél a gyűjtőér­­hálózat erős kifejlődése folytán, különösen ha a méhlepény közvetlen a műtét színhelye mellett tapadt, a műtét kedve­zőtlenül alakulhat, így Sellheim több esetet említ, melyek az erősen kifejlődött gyűjtőerek átszakítása folytán jelentékeny vér­zéssel jártak. Általánosságban gyakorlott műtő ezen zavart elkerülheti, azonban vele is megtörténhetik, hogy elnézésből erős vérzéssel járó és így kedvezőtlen műtéti viszonyokkal TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Süssmann Frigyes: Közlemény a nagyszebeni m. kir. bábaképző-intézetből. A placenta praevia műtéti kezeléséről. 425. lap. Ország Oszkár: Közlés az Erzsébet királyné-sanatorium férfi-osztályáról. (igazgató­­főorvos: Scharl Pál dr.) A tü­dőtuberculosis gyógyulása a különböző évszakokban. 427. lap. Sulzer Andor: Közlemény a cs. és kir. 16. számú bakteriológiai laboratóriumból. (Vezető­ orvos: Bélák Sándor dr., főorvos.) A typhus abdominalis haematologiai és serologiai diagnosisa védoltottakon. 430. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Korányi: Népszanatoriumok tüdőbetegek részére. — Lapszemle. Belorvostan. Pilcz: Háború és paralysis progressiva.— Reitter: A szív­billentyűbajok fejlődésének tartama. — Unverricht: Az Ehrlich-féle aldehydreactio. — Sebészet. Herff: A gummikesztyű pótlása. — Ideg- és elmekórtan. Kollarits: Az érzés ellentmondásai. — Venereás betegségek. Evelyn Rossen: A sexuális erkölcs keretébe vágó newyorki törvények. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Vedlesen: Ischias. 434—436. lap. Magyar orvosi irodalom. 436. lap. Vegyes hírek. 436 lap. Tudományos Társulatok. 437. lap.

Next