Orvosi Hetilap, 1916. augusztus (60. évfolyam, 32-35. szám)

1916-08-06 / 32. szám

426 ORVOSI HETILAP 1916. 32. sz. kell megküzdenie. Ezt a műtéti módot, úgy látszik, sokan elhagyták. Az abdominális császármetszésnek nagy előnye mindenek­előtt, hogy a metszést a placenta tapadási helyétől távol eső helyen tesszük és a méh alsó részének megváltozott össze­­húzódási viszonyaira nem kell tekintettel lennünk. A vagi­nalis methodus mellett ugyan a méh alsó részének élet­tani feszülése teljesen ki van zárva, mégis azt hiszem, hogy ezen elaszicitásában annyira meggyengült szövet a portréra alkalmazott múzeumok nem kis­ húzása által annyira meg­­feszíttetik, hogy ez által mégis valamennyire kitágíttatnak a vérerek. Műtét közben természetesen ezen hatás nem vehető észre, mivel a méh erős lehúzása által a vérerek leszorít­­tatnak és a vérzés eláll, röviddel a műtét után azonban ez a káros hatás újra mutatkozhatik. Azután a vaginalis methodusnál a munka a cervix pathologikus szövetében történik, még akkor is, ha a méh­lepény hátul, nem a metszési területen tapad, s ezért mindig a szövet kisebb-nagyobb berepedésével van összekötve, a bere­pedésekből vérzés indul meg, ha a portro lehúzása megszűnik, a magzat fordítása és kihúzásakor. E vérzések, ha mérsékeltek is, erősen kivérzett nőn végzetes hatásúak lehetnek. Ezzel ellentétben az absolut vérveszteség nélkül való abdominális eljárás ideális, úgy hogy ez a műtét ma az egyedüli, mely placenta praevia esetében vérveszteség nélkül végezhető. Az abdominális eljárás mellett szól továbbá a műtét könnyűsége: kevés és nem iskolázott segédlettel is esz­közölhető és rövid tartama; semmiesetre sem tart tovább, mint a vaginalis eljárás. Vannak közlemények arról, hogy a vaginalis császármetszés 15—20 perez alatt végezhető, min­denesetre olyanok által, a­kik nagy gyakorlottsággal bírnak. Az abdominalis császármetszést 16 perez alatt végzem, míg a vaginális császármetszés elvégzéséhez legalább 25 perezre volt szükségem kiviselt magzat esetén. További előnye az abdominalis eljárásnak, hogy az isthmuszájból való esetleges erős vérzés esetében a placenta leválasztása után a vérzéscsillapító eljárások végső refugiuma­­ként a méhnek supravaginalis amputatiója rövid idő alatt végezhető és ez által a további vérveszteség megelőzhető. Legtöbbször nincs erre szükség, mivel a hypophysis-praepa­­ratumok alkalmazásával, melyek a méh kiürítése után a méh­­falba fecskendeztetnek be, a méh összehúzódása tökéletes és a vérzés megszűnik. Igaz, hogy a reconvalescentia tekintetében az abdomi­nalis eljárás hátrányosabb a vaginalisnál. Ez a vaginalis eljárásnál egyenlő tartamú a gyermekágygyal, míg az abdo­minalis eljárásnál bélhűdéssel és a hasmetszés minden kelle­metlenségével kell megküzdenünk. Korlátozva van ezen beavatkozási mód fertőzés esetében és a placenta praevia minősége szerint. Mindannyian csak absolut aseptikus eseteket szeretnének ilyen módon operálni és minden olyan esetet, mely a külső praxisban megvizsgál­tatott és tamponáltatott, ki szeretnénk rekeszteni, sokan pedig ezt a műtéti módot csak a placenta praevia centralis ese­teire akarják szorítani. Ezt az utóbbi megszorítást nem állí­tanám fel ilyen szigorúan, mivel némely placenta praevia marginalis esetében is nélkülözhetetlen életmentő eljárás a sectio caesarea abdominalis a nagy vérveszteség folytán. A­mi a műtétre kerülő esetek absolut aseptikus voltát illeti, e tekintetben is tágítani szeretném a határt; néhány ilyen esetem sikere irányít engem e tekintetben. 11 operált esetem egyike sem volt absolut aseptikus és kifogástalan. Mindannyi belsőleg megvizsgálva és tamponálva, sőt bába által tamponálva került elémbe. Ennek daczára abdominalis sectio caesareát végeztem és peritonitist egyik esetemben sem észleltem, sőt a gyermekágynak olyan zavarát sem tapasztaltam, melyben a hashártya részéről való fertőzés fel­vétele indokolt lett volna, kivévén all. esetet, a­hol azonban, mint a sectio kimutatta, a peritonitis az uterus falába adott glan­­dustrin-injectio következtében beállott necrosisból, tehát a szo­rosabb értelemben vett műtéttől függetlenül indult ki. Mindezen esetek majdnem zárt vagy legfeljebb 1—2 ujjnyi tág méh­szájjal kerültek műtétre. Ezért lehetséges, hogy ezen esetek, ha tamponálva is voltak, szintén asepticusnak tekinthetők, mivel a gaze a placentához és ennek tapadási helyéhez nem ért, hanem rendesen véralvadék szigetelte el a pla­­centát a tampontól. A vizsgáló ujj által bejutott fertőző csirák úgy látszik a kifolyó vér által kimosatnak és így ritkán képezik további fertőzés forrását. E tizenkét esetre támaszkodva remélni merem, hogy felfogásom az indicatio kitágítása felől további kipróbálás után helyesnek fog bizonyulni. A következőkben 12 operált abdominalis sectio caesarea esetemről placenta praevia esetében akarok röviden referálni: 1. J. J.-né, felvétetett 1912 április 27.-én. Körorvos és bába által megvizsgálva és előbbitől tamponálva, vasúton szállíttatik be az inté­zetbe. Állítólag egy hét óta állandóan vérzik, tegnap igen erős vérzés miatt az orvost hivatta, ki tamponálta és beküldte. Erősen kivérzett, halvány, terhes nő. Hőmérsék 37­0 m. Pulsus 126, könnyen elnyomható. Egy ujj számára átjárható nyakcsatorna. Méhlepény köröskörül takarja a méhszáját. Magzat harántfekvésben, jó szívhangokkal. Fájások nin­csenek. Vizsgálat után vérzés. Sectio caesarea classica. Erős, egész­séges leánymagzat születik, ki azonban a 13. napon otitis purulenta folytán meghal. Az anya sima lefolyású gyermekágy után a 18. napon egészségesen elbocsáttatik. 2. W. J.-né, a sanatoriumba felvétetett 1912 október 5.-én. Éjjel 10 órakor egy collega, ki már napok előtt conferált velem ezen 7 hónapos centralis placenta praevia-esetről, a gyakori vérzés miatt hivatott. Este 9 órakor igen erős vérzés indult meg, háziorvosa tampo­nálta, tampon átvérzett, azután újból tamponálta, a­mire a vérzés kis­­fokú szivárgásig megállott. IV.-P. Igen halvány, kivérzett, terhes asszony, pulsus 152, alig számlálható és alig tapintható. A homlokon és arezon hideg verejték, hányinger. Gyors,, felületes légzés. A jelenlevő orvos bemondása szerint zárt mészár. Életmentő műtétnek az abdominalis sectio caesareat ajánlom azon megjegyzéssel, hogy az asszony így okvetetlenül elvérzik. Sanatoriumba szállítjuk. 1 órakor éjjel műtét. Műtét közben és röviddel előtte két liter konyhasóoldat bőr alá fecs­­kendezése. Koraszülött élő leány születik, 8 óra múlva elhal. Az asszony excitantiákkal lassanként javul. Gyermekágy lefolyása zavarva egy a bal lábon támadó phlegmasia által. Az asszony 6 hét múlva egészségesen elbocsáttatik. 3. K. A.-né, felvétetett 1913 július 24.-én. Két hét óta többször vérzett, bábát hivatott, ki megvizsgálta és beküldte. IV.­P. Halvány, kivérzett terhes. Pulsus 126. Hőmérsék 37'2°. Nyakcsatorna egy ujj szá­mára átjárható, hátul és oldalt fedi a méhszáját a lepény, mely részben levált és vérolvadékkal van elszigetelve a méhfaltól. Lassan szivárgó vérzés. Magzati szívhangok gyengén hallhatók. Sectio caesarea abdomi­nalis. Halott, érett fiúmagzat születik. Placenta hátul és baloldalt, részben a méhszáj felett, nagyrészt leválva. Gyermekágy az első három napon hőemelkedést mutat 38’7°-ig, azután láztalan. Az asszony a gyer­mekágy 20. napján egészségesen elbocsáttatik. 4. R. V.-né, felvétetett 1913 augusztus 31.-én. Tegnapelőtt éjjel erős vérzés indult meg. Bábát hivatott, ki megvizsgálta és beküldte. VI.-P. A hüvelyből állandó vérszivárgás. Hőmérsék 36'2°, pulsus 116. Egy ujj számára átjárható nyakcsatorna, a méhszáját köröskörül pla­­centaszövet takarja. Sectio caesarea classica. Erős, érett fiúmagzat születik. A gyermekágy lefolyása zavarva egy a 8. napon jelentkező catarrhalis pneumonia által. Anya és csecsemő a 27. napon egész­ségesen elbocsáttatik. 5. Sch. V.-né, felvétetett 1913 november 21.-én. Három nap óta naponként erős vérzés. A bába vizsgálat után beküldte. 111.­P. Halvány szülőnő. Hőmérsék 36'9°, pulsus 126. Ritka, gyenge fájások. Nyak­­csa­torna két ujj számára átjárható, a méhszáját köröskörül a lepény fedi. Sectio caesarea classica. Erős fiúmagzat születik. Gyermekágy sima, lázmentes. Anya és szülötte a 16. napon egészségesen elbocsáttatik. G. Sch. M.-né, felvétetett 1914 m­árczius 6.-án, este 9 órakor. Egy hónap óta többször erős vérzés. A bába és orvos által megvizsgálva és tamponálva beküldetik. ill.­P. Igen erősen kivérzett szülőnő. Két nap óta gyenge fájások. Hőmérsék 36'8°, pulsus 140, alig tapintható. Hüvelyből a tampon eltávolítása után vérzés. Portio részben megtartott, 2'/a ujjnyi méhszáj. A méhszáját köröskörül a lepény fedi. Magzati szívhangok nem hallhatók. Sectio caesarea classica éjjel 9/21 órakor. Halott, érett leánymagzat születik. Műtét alatt és után részben intra­­venosuson konyhasóoldat-infusio. Műtét után pulsus 152, másnap reggel 130, nagyon vékony, e mellett nagy légszomj és nagyfokú nyugtalanság. Második napon pulsus nem számlálható és a 3. nap reggel 4 órakor, azaz 51 óra múlva exitus. A bonczlelet a halál okául az elvérzést veszi fel. Egy régi adhaesiós baloldali pleuritisen kívül más patho-­lógiás elváltozás nem található. Uterusvarrat és méhüreg tiszta, has­hártya sima, fénylő. Legnagyobb fokú anaemia a szervekben. Z. G. M.-né, felvétetett 1914 márczius 18.-án. Két nap óta több­ször erős vérzés. Bába megvizsgálta és beküldte. Anaemiás, terhes nő a 7. hónapban. Hőmérsék 36’7°, pulsus 98. Egy ujj számára átjárható nyakcsatorna. A lepény a méhszáját részben fedi. Felvételkor vérzés nincsen, azért a beteg megtagadja a műtétet. Aznap este 6 órakor igen erős vérzés indul meg, pulsus-szám felugrik 136-ra. Azért meg­ijedve, kéri a műtétét, melyhez már előkészültünk. 1­g 7 órakor sectio

Next