Orvosi Hetilap, 1916. szeptember (60. évfolyam, 36-39. szám)
1916-09-03 / 36. szám
1916. 36. sz. ORVOSI HETILAP és idegtörzsvastagodáson kívül még az objective kimutatható érzés-zavarokat, mozgás-zavarokat tekintettem, valamint a reflexkor esetleges eltéréseit. Objectiv érzés-zavarok kb. az esetek 28%-ában szerepeltek, hypaesthesia, hyperaesthesia és anaesthesia alakjában. A mozgási kör zavarait, görcsöket, izomösszehúzódásokat, bénulásokat ugyancsak kb. 28%-ban találtam, de megjegyzem, hogy ezek nem mindenkor estek egybe a súlyos érzészavarokkal. Az együttműködésnek, coordinatiónak zavarai csak kb. 7%-ban szerepeltek; elváltozások a reflexkörben megközelítően ismét 28%-ban fordultak elő, de ezek sem estek egybe az érzési vagy mozgási körnek súlyosabb zavaraival. Ezen vázolt klinikai tünetcsoportozatra vonatkozó összeállításaim a következőkben foglaltatnak. A subjectív érzés-zavarok előfordulása a következő: fájdalmak, szúrások stb_____ _ 77 esetben = 75'4%-ban zsibbadások, hangyamászás stb. 52 „ = 50‘9%-ban hidegérzés (melegérzés soha) _ 4 „ = 3‘9%-ban Az objectiv érzés-zavarok előfordulása 102 polyneuritisesetekben következőleg oszlik meg: hypaesthesia . ... ... ... ........... 16 esetben = 15‘6%-ban, hyperaesthesia ........................ 7 „ = 6'8%-ban, anaesthesia ............................... 6 „ = 5‘9%-ban. Mozgászavarok 102 betegem közül összesen 31-en voltak, még pedig: görcs és contractura ............ 14 esetben = 13‘7%-ban, paresisek_ ... ... ......... — _ 12 „ = 17%-ban, kifejezett erős remegés beidegzéskor ____ ... ................ 2 „ = 1‘9%-ban, teljes bénulás ............................ 1 „ == 0'9%-ban. Coordinatiós zavarok, ataxia képében, mint már említettem, 7 betegen voltak, azaz az esetek 6‘8%-ában. Végül a reflexkörnek elváltozásait ugyancsak 28 betegemen találtam s ezek következőleg oszlanak meg a 102 beteg között: feltűnően fokozott reflexek ... ... 20 esetben , 19‘6%-ban, erősen csökkent reflexek ... ... 4 „ — 3‘9%-ban, hiányzó reflexek (természetesen minden központi megbetegedés nélkül)........................... 4 „ — 3‘9%-ban. IV. Ezeknek előrebocsátása után röviden át akarom tekinteni a vázolt kórképet. A kórházunkba beutalt belbetegek igen nagy számán tapasztaltam túlnyomóan az alsó végtagokra, de egyes esetekben a felsőkre, sőt egyes agyidegekre is lokalizált fájdalmakat, melyek az imént jelzett klinkai tünetcsoport alapján feltétlenül polyneuritises folyamatnak minősítendők. Maga a kórkép klinikai megjelenésében nem tér el a szokott kórképtől, annyira megfelel a környéki idegek lobos megbetegedésének, hogy a kórjelzéshez, nézetem szerint, kétség nem fér: az idegtörzsek vastagodása és nyomásérzékenysége, a fájdalmak, a peraesthesiák és körülbelül az esetek 28%-ában az érzésvizsgálatkor kideríthető érzészavarok, végül a gyakori zavarok a mozgási, reflexkörben a polyneuritis kórisméjét eléggé biztosítják. A megbetegedésekben azonban feltűnő a kóroktan és a localisatio. Tisztán a kóroktanban két körülmény tűnik fel: egyrészt az, hogy ezen polyneuritises folyamat aránytalanul sok harctéri betegen jelentkezik, akiken majdnem kivétel nélkül vagy valamely refrigeratorius tényező szerepel (átfázás, átázás, hosszú állás vízben, gázolás folyóban, egyesek órákon át feküdtek folyóban), mit a sok esetben velejáró és a tulajdonképpeni „kórházi betegség“ alapját tevő hörgőhurut, influenza még jobban bizonyít; vagy pedig elég sok esetben látjuk, hogy valamely mérgező tényező szerepel : toxikus hasmenéssel járó enteritis, sokszor dysenteria, typhus s több esetben genyes tüszős tonsillitis. A refrigeratoriusok 66,6%-ban, a fertőző ok pedig 24,4%-ban, e kettő tehát együttvéve 91%-ban szerepel! Ha tekintetbe veszszük a rendes, békés időknek polyneuritiseit, ezekben megtaláljuk ugyan ezeket a kórokozó tényezőket is, de aránytalanul kisebb számmal, viszont a békés polyneuritisek gyakori okai, az alkohol, lues, tuberculosis, ólommérgezés, antimonmérgezés stb. az én eseteimben alig szerepelnek. Kétségtelen tehát, hogy éppen a harctéri polyneuritisek oktanában a szokott mozzanatoktól eltérően éppen a refrigeratorius és a mérgező tényező igen nagy befolyással bír. De nem tudok megelégedni ezen két tényezőnek egyszerű megállapításával, ha tekintetbe veszem a körfolyamatnak egészen sajátszerű, mondhatnám egyhangú localisatióját az alsó végtagokban, és ha még mérlegeléseim körébe belevonom azt a bizonyos, részben csak az időjárástól függő, időnkénti tömeges megbetegedést. A békés polyneuritis localisatiója nem olyan egyhangú, mint a háborús polyneuritisé az én eseteimben. Nagyjában, természetesen az előidéző mérgező ok sajátszerűségének figyelembevételével, mégis azt látjuk a békés polyneuritis elhelyeződése esetén, hogy az körülbelül egyformán terjed ki úgy az alsó, mint a felső végtagokra, sőt egyes polyneuritisek különösen az agyidegek területén fejtik ki hatásukat. Evvel szemben én harctéri polyneuritiseimben azt tapasztalom, hogy azok majdnem az összes esetekben, pontosan 98-04%-ban, az alsó végtagok idegeinek megbetegedésével jártak, sőt abban a körülbelül 2%-ban, melyben a körfolyamat a felső végtagokra lokalizálódoa, szintén fennállott a nervus pereneusnak nyomásérzékenysége és mérsékelt vastagodottsága. Nézetem szerint kell, hogy a felsorolt okokon kívül még valamely különleges tényező szerepeljen, mely azt idézi elő, hogy a refrigeratorius vagy mérgező tényezők behatása után a polyneuritises kórfolyamat így egészen különlegesen az alsó végtagokban bontakozzék ki. Feltűnt nekem az a körülmény, hogy összes eseteimben a pereneus az, mely mindenkor — persze sokszor más idegekkel egyetemben — betegedett meg. Kell tehát, hogy itt a mondottakon kívül még egy olyan tényező is szerepeljen, mely az alsó végtagok idegeit egész különlegesen praedisponálja arra, hogy a mondott tényezők behatására lobos folyamattal reagáljanak. Ennek okát én az alsó végtagok igen nagy igénybevételében vélem látni, hiszen jól tudjuk, hogy éppen a tibialis és peroneus azok, melyek a járáskor leginkább vannak igénybe véve. Az pedig egészen kétségtelen, hogy katonáink a harctéren, legalább is a háború elején, óriási távolságokat kellett, hogy megtegyenek. Az oroszok elleni hadjárat első hónapjaiban, mikor még a nyílt, mozgó háború szerepelt, gyalogosainknak sokszor hihetetlen távolságokat kellett megtenniük; 30—35, sőt több kilométeres távolságok nem egyszer, de sokszor napokon át szerepeltek és azután még maga a még nem lövészárok-háború: mindezek kétségtelenül óriási megterhelését jelentik az alsó végtagoknak és az azok beidegzését végző idegeknek. Felfogásom tehát az, hogy az igen nagy mértékben igénybe vett alsó végtagi beidegzés után beható refrigeratorius vagy mérgező tényezők a már így gyengített idegekben könnyen fejthették ki azt a káros hatást, melyet a polyneuritis megnyilatkozásában tapasztalunk. Nézetem szerint ez igen klaszszikus példája az Edinger-féle „Aufbrauchstheorie” igazságának. Felfogásomat még két tényező támogatja. Először az, hogy eseteim majdnem kizárólag gyalogosokra vonatkoznak, lovas katonák egyáltalán nem, tüzér és trainkatona csakie1 volt betegeim közt! A második tényező, mely felfogásomban megerősít, az a körülmény, hogy betegeim túlnyomóan a háború első hónapjaiban betegedtek meg, akkor, mikor még a nyílt, mozgó háború szerepelt, mely sokkal nagyobb igényeket támaszt az alsó végtagokkal szemben, mint a később beállott positiós, lövészárok-háború, melynél a katonák heteken, hónapokon át ugyanazon helyen állnak s így alsó végtagjaikat természetszerűleg sokkal kevésbé veszik igénybe, mint a mozgó 483