Orvosi Hetilap, 1916. szeptember (60. évfolyam, 36-39. szám)

1916-09-03 / 36. szám

1916. 36. sz. ORVOSI HETILAP és idegtörzsvastagodáson kívül még az objective kimutatható érzés-zavarokat, mozgás-zavarokat tekintettem, valamint a reflexkor esetleges eltéréseit. Objectiv érzés-zavarok kb. az esetek 28%-ában szerepeltek, hypaesthesia, hyperaesthesia és anaesthesia alakjában. A mozgási kör zavarait, görcsöket, izomösszehúzódásokat, bénulásokat ugyancsak kb. 28%-ban találtam, de megjegyzem, hogy ezek nem mindenkor estek egybe a súlyos érzés­zavarokkal. Az együttműködésnek, co­­ordinatiónak zavarai csak kb. 7%-ban szerepeltek; elválto­zások a reflexkörben megközelítően ismét 28%-ban fordultak elő, de ezek sem estek egybe az érzési vagy mozgási körnek súlyosabb zavaraival. Ezen vázolt klinikai tünetcsoportozatra vonatkozó össze­állításaim a következőkben foglaltatnak. A subjectív érzés-zavarok előfordulása a következő: fájdalmak, szúrások stb_____ _ 77 esetben = 75'4%-ban zsibbadások, hangyamászás stb. 52 „ = 50‘9%-ban hidegérzés (melegérzés soha) _ 4 „ = 3‘9%-ban Az objectiv érzés-zavarok előfordulása 102 polyneuritis­­esetekben következőleg oszlik meg: hypaesthesia . ... ... ... ........... 16 esetben = 15‘6%-ban, hyperaesthesia ........................ 7 „ = 6'8%-ban, anaesthesia ............................... 6 „ = 5‘9%-ban. Mozgás­zavarok 102 betegem közül összesen 31-en voltak, még pedig: görcs és contractura ............ 14 esetben = 13‘7%-ban, paresisek_ ... ... ......... — _ 12 „ = 1­7%-ban, kifejezett erős remegés beideg­zéskor ____ ... ................ 2 „ = 1‘9%-ban, teljes bénulás ............................ 1 „ == 0'9%-ban. Coordinatiós zavarok, ataxia képében, mint már emlí­tettem, 7 betegen voltak, azaz az esetek 6‘8%-ában. Végül a reflexkörnek elváltozásait ugyancsak 28 bete­gemen találtam s ezek következőleg oszlanak meg a 102 beteg között: feltűnően fokozott reflexek ... ... 20 esetben , 19‘6%-ban, erősen csökkent reflexek ... ... 4 „ — 3‘9%-ban, hiányzó reflexek (természetesen minden központi megbetege­dés nélkül)........................... 4 „ — 3‘9%-ban. IV. Ezeknek előrebocsátása után röviden át akarom tekin­teni a vázolt kórképet. A kórházunkba beutalt belbetegek igen nagy számán tapasztaltam túlnyomóan az alsó vég­tagokra, de egyes esetekben a felsőkre, sőt egyes agyide­gekre is lokalizált fájdalmakat, melyek az imént jelzett klinkai tünetcsoport alapján feltétlenül polyneuritises folyamatnak minősítendők. Maga a kórkép klinikai megjelenésében nem tér el a szokott kórképtől, annyira megfelel a környéki ide­gek lobos megbetegedésének, hogy a kórjelzéshez, nézetem szerint, kétség nem fér: az idegtörzsek vastagodása és nyo­másérzékenysége, a fájdalmak, a peraesthesiák és körülbelül az esetek 28%-ában az érzésvizsgálatkor kideríthető érzés­zava­rok, végül a gyakori zavarok a mozgási, reflexkörben a poly­neuritis kórisméjét eléggé biztosítják. A megbetegedésekben azonban feltűnő a kóroktan és a localisatio. Tisztán a kóroktanban két körülmény tűnik fel: egyrészt az, hogy ezen polyneuritises folyamat aránytalanul sok harc­téri betegen jelentkezik, a­kiken majdnem kivétel nélkül vagy valamely refrigeratorius tényező szerepel (átfá­­zás, átázás, hosszú állás vízben, gázolás folyóban, egyesek órákon át feküdtek folyóban), mit a sok esetben velejáró és a tulajdonképpeni „kórházi betegség“ alapját tevő hörgő­hurut, influenza még jobban bizonyít; vagy pedig elég sok esetben látjuk, hogy valamely mérgező tényező szerepel : toxikus hasmenéssel járó enteritis, sokszor dysenteria, typhus s több esetben genyes tüszős tonsillitis. A refrigeratorius­ok 66,6%-ban, a fertőző ok pedig 24,4%-ban, e kettő tehát együttvéve 91%-ban szerepel! Ha tekintetbe veszszük a ren­des, békés időknek polyneuritiseit, ezekben megtaláljuk ugyan ezeket a kórokozó tényezőket is, de aránytalanul kisebb számmal, viszont a békés polyneuritisek gyakori okai, az alko­hol, lues, tuberculosis, ólommérgezés, antimonmérgezés stb. az én eseteimben alig szerepelnek. Kétségtelen tehát, hogy éppen a harc­téri polyneuritisek oktanában a szokott mozza­natoktól eltérően éppen a refrigeratorius és a mérgező tényező igen nagy befolyással bír. De nem tudok megelégedni ezen két tényezőnek egy­szerű megállapításával, ha tekintetbe veszem a körfolyamat­nak egészen sajátszerű, mondhatnám egyhangú localisatióját az alsó végtagokban, és ha még mérlegeléseim körébe bele­vonom azt a bizonyos, részben csak az időjárástól függő, időnkénti tömeges megbetegedést. A békés polyneuritis localisatiója nem olyan egyhangú, mint a háborús polyneuritisé az én eseteimben. Nagyjában, természetesen az előidéző mérgező ok sajátszerűségének figyelembevételével, mégis azt látjuk a békés polyneuritis el­­helyeződése esetén, hogy az körülbelül egyformán terjed ki úgy az alsó, mint a felső végtagokra, sőt egyes polyneuriti­sek különösen az agyidegek területén fejtik ki hatásukat. Evvel szemben én harc­téri polyneuritiseimben azt tapaszta­lom, hogy azok majdnem az összes esetekben, pontosan 98-04%-ban, az alsó végtagok idegeinek megbetegedésével jártak, sőt abban a körülbelül 2%-ban, melyben a körfolya­mat a felső végtagokra lokalizálódoa, szintén fennállott a nervus pereneusnak nyomásérzékenysége és mérsékelt vas­­tagodottsága. Nézetem szerint kell, hogy a felsorolt okokon kívül még valamely különleges tényező szerepeljen, mely azt idézi elő, hogy a refrigeratorius vagy mérgező tényezők behatása után a polyneuritises kórfolyamat így egészen különlegesen az alsó végtagokban bontakozzék ki. Feltűnt nekem az a körülmény, hogy összes eseteimben a pereneus az, mely mindenkor — persze sokszor más idegekkel egyetemben — betegedett meg. Kell tehát, hogy itt a mondottakon kí­vül még egy olyan tényező is szerepeljen, mely az alsó végtagok idegeit egész különlegesen praedisponálja arra, hogy a mon­dott tényezők behatására lobos folyamattal reagáljanak. Ennek okát én az alsó végtagok igen nagy igénybevételében vélem látni, hiszen jól tudjuk, hogy éppen a tibialis és peroneus azok, melyek a járáskor leginkább vannak igénybe véve. Az pedig egészen kétségtelen, hogy katonáink a harc­­­téren, legalább is a háború elején, óriási távolságo­kat kellett, hogy megtegyenek. Az oroszok elleni hadjárat első hónapjaiban, mikor még a nyílt, mozgó háború sze­repelt, gyalogosainknak sokszor hihetetlen távolságokat kellett megtenniük; 30—35, sőt több kilométeres távol­ságok nem egyszer, de sokszor napokon át szerepeltek és azután még maga a még nem lövészárok-háború: mindezek kétségtelenül óriási megterhelését jelentik az alsó végtagok­nak és az azok beidegzését végző idegeknek. Felfogásom tehát az, hogy az igen nagy mértékben igénybe vett alsó végtagi beidegzés után beható refrigeratorius vagy mérgező tényezők a már így gyengített idegekben könnyen fejthették ki azt a káros hatást, melyet a polyneuritis meg­nyilatkozásában tapasztalunk. Nézetem szerint ez igen klasz­­szikus példája az Edinger-féle „Aufbrauchstheorie” igazsá­gának. Felfogásomat még két tényező támogatja. Először az, hogy eseteim majdnem kizárólag gyalogosokra vonatkoznak, lovas katonák egyáltalán nem, tüzér és trainkatona csaki­e­1 volt betegeim közt! A második tényező, mely felfogásomban megerősít, az a körülmény, hogy betegeim túlnyomóan a háború első hó­napjaiban betegedtek meg, akkor, mikor még a nyílt, mozgó háború szerepelt, mely sokkal nagyobb igényeket támaszt az alsó végtagokkal szemben, mint a később beállott positiós, lövészárok-háború, melynél a katonák heteken, hónapokon át ugyanazon helyen állnak s így alsó végtagjaikat termé­szetszerűleg sokkal kevésbé veszik igénybe, mint a mozgó 483

Next