Orvosi Hetilap, 1916. október (60. évfolyam, 40-44. szám)

1916-10-01 / 40. szám

1916. 40. sz. ORVOSI HETILAP több roham nincs. Óvatosságból később még 3 napig 3­0­ 20 chinint adtunk. Ezen, igaz, friss malaria-esetekben az optochinum hydro­­chloricum, mely úgy gyógy-, mint méreghatásaiban mintegy fokozott chininnek tekinthető, valóban veszélytelen adagok­ban a maláriát kétszer pontosan, a harmadik esetben néhány nap alatt meggyógyította. Valóban értékessé akkor válnék a szer a malária elleni küzdelmünkben, ha veszélytelen adag­jaival oly malária-eseteket is gyógyítana, melyek chininnel nem befolyásolhatók. Ezt megfelelő esetekben meg kell kí­sérelni. Közlemény egy cs. és kir. tartalék-mozgókórházból és egy cs. kir. nagy mozgó járványlaboratóriumból. Wolhyniai láz a délnyugati hadszíntéren. Közli: Galambos A. dr. tart. ezredorvos, kórházi osztályfőorvos és Rocek J. dr. főorvos, a laboratórium vezetője. Klinikai rész (Galambos): His (Münchener mediz. Wochenschrift, 1916, 8. szám), ismertetése óta tudjuk, hogy Wolhyniában harczoló kato­náink között egy eddig ismeretlen fertőző betegség jelent-­­­kezett, melyet ő — tekintettel arra, hogy eddig csakis Wol-­­­hyniában észleltetett — febris Wolhynica-nak nevezett el. Werner (Münchener mediz. Wochenschrift, 1916, 11. szám) a láznak átlag ötnapos periódusban való visszatérésére való tekintettel „Fünftagfieber“-nek (febris quintana), „ötnapos láz“-nak nevezte el ezen első leírója után „His-féle beteg­ségiek Brasch (Münchener mediz. Wochenschrift, 1916, 23. szám) talált először ezen betegek vérének kikent prae­­paratumában diplococcusokat. Azóta is már több casuistikai közlemény jelent meg a febris Wolhynica-ról (Hasenberg: Münchener mediz. Wochenschrift, 1916, 23. sz., Th. Rumpf: Deutsche med. Wochenschrift, 1916, 22. sz., Werner és Haenssler: Münchener med. Wochenschrift, 1916, 28. szám.) A délnyugati hadiszíntér egyik mozgó járványkórházá­ban alkalmam volt a His által leírt megbetegedés egy esetét észlelnem, melynek rövid ismertetése a következő: N. J., 25 éves gyalogos. Felvétetett 1916 július 4.-én Az először vizsgáló orvos typhus-gyanuval küldi felvételre kórházunkba. A meg­betegedés akkor kétnapos volt. A hidegrázásos kezdet után állandó láz, nagy főfájás, szédülés, hányásinger, hányás, szaggató fájdalmak a lábszárakban panaszai a betegnek. Az arca élénkpiros, az alsó ajkán herpes, pulsus 39'5° mellett 105, a nyelv nedves, alapján bevont, csú­csán s szélén élénkpiros, a lép kissé megnagyobbodott, éppen tapint­ható. A lábszárakon a csont, valamint az izomzat spontán és ütögetés­­kor, nyomáskor fájdalmas. Érzésvizsgálat alkalmával csaknem teljes anaesthesia, analgesia, thermanaesthesia állapítható meg a térd s a bokaizületek között. A lábfej érzésviszonyai rendesek. A vizelet normális. Fehérje, diazo-reactio negativ. A vérben kifejezett leukocytosis. Az ileocoecalis fájdalomnak, a relatív bradycardiának, a diazo­­reactiónak hiánya, továbbá herpes labialis, leukocytosis jelenléte alapján a typhus-gyanút elejtve, influenzára tettem a diagnosist. Az epecsőben felfogott vér bakteriológiailag negatív lelete, valamint a láznak a fel­vétel utáni második napon, a megbetegedés negyedik napján bekövet­kezett criticolytikus esése megerősítette e felvétel jogosultságát. Két napi teljes láztalan szak után (az acme távolsága 4 nap) a hőmérsék újból eriticolytikus módon emelkedett 40 -ig; ez azonban nem szólt még influenza ellen (bileptikus influenza). A hőmérsék a láznak két­napos fennállása után — szintén erős izzadás kíséretében — újból a normálisig sülyedt. Midőn kétnapos teljes láztalan szak után a harma­dik relapsus következett, a másodikhoz teljesen hasonlóan, hidegrázás nélkül, elejtettem az influenza diagnosist. Bár hasonló esetet sohasem észleltem s tudtommal hasonló meg­betegedés eddig Wolhynián kívül nem fordult elő, febris Wolhynica-ra tettem a diagnosist s a Brasch által leírt diplococcus keresése czéljából kikent praeparatumot készítettem. Az eredmény negatív volt. A differentiális diagnostikai szempontból egyedül­ szóba jöhető I malaria és recurrens könnyen kizárható volt nemcsak a vérvizsgálat I negatív lelete alapján, hanem klinikailag is: a maláriás hidegrázásnak hiánya a rohamok időbeli pontos beálltának hiánya mellett, a hőemel­kedés és sülyedés nem eléggé kritikus volta, a láz tartama nem órákra, hanem napokra terjedt, a gyógyulás spontán következett be. Recurrens­­ben szintén rendszerint kritikusabb a relapsusok kezdete s vége, de az első lázas szakok tartama mindig hosszabb (6—7 napos continua), a lázmentes szakok is hosszabbra nyúlnak. A megbetegedés recurrensben átlag súlyosabb, a láz magasabb, a léptumor nagyobb. (Mintegy 10 hónap óta hadtestünk körzetében recurrens nem fordult elő.) A febris melitensist kizárni könnyű volt. A klinikai diagnosist nem ejtettem el s a 6. lázas periódus alatt­ 38° láz mellett megismételtem a vérvizsgálatot; ekkor nemcsak kikent praeparatumot készítettem, hanem bouillonban is felfogtam sterilen a vért. A vizsgálatot Rocek főorvos végezte. A kikent praeparatumban a keresett diplococcusok — bár kis számmal — megtalálhatók voltak. E lelet közlése utáni napon készült el a bouillonban felfogott vér bak­teriológiai vizsgálata. Nem nagyszámú, tram-positiv diplococcus tiszta tenyészetben volt nyerhető a bouillonban. Ezen eset közlését indokoltnak tartom, mert: 1. Ez az első eset, melyben a wolhyniai láz nem Wolhyniában, sőt nem is a keleti, hanem a délnyugati had­színtéren észleltetett. 2. A beteg soha Wolhyniában nem volt, több mint egy 537

Next