Orvosi Hetilap, 1917. február (61. évfolyam, 5-8. szám)

1917-02-04 / 5. szám

EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a gyulai József-szanatóriumból. A tuberculosis-bacillus Much-formáinak klinikai és prognostikai jelentősége. Irta: Gáli Géza dr., igazgató-főorvos. Mióta Much a tuberculosis-bacillusnak olyan formáit írta le, a­melyek a közönségesen használt Ziehl-Neelsen­­festéssel és az ugyanazon elven alapuló más festésekkel nem mutathatók ki, azóta e kérdésnek szinte át nem tekinthető irodalma támadt. A dolgozatok legnagyobb része azonban a Much-féle formák bakteriológiai jelentőségével, hogy úgy mondjam rendszertani elhelyezésével foglalkozott és jóval kevesebb ama vizsgálatok száma, a­melyek arra a kérdésre keresnek feleletet: egyszerűen az-e a Much-formák jelentő­sége, hogy olyan esetek tuberculosus voltát is beigazolta, a­melyekről eddig csak hittük, de bizonyosan nem tudtuk, vagy van-e ezen túlmenő prognostikai értékük is? Mihelyt ez a kérdés felmerült, szükségképpen kell, hogy felmerüljön az is: más-e a klinikai és prognostikai jelentő­sége a Much leírta formáknak, ha egyedül találjuk őket, mint ha együtt vannak a megszokott saválló formákkal? Mit je­lent az előbbi és mit az utóbbi eshetőség ? Much nem egyféle formát írt le, hanem a­mint látni fogjuk, többet. Felvetődik az a kérdés is, vájjon ugyanaz-e, vagy különböző-e e formák jelentősége? Mielőtt e kérdésekre a magam vizsgálatai alapján a feleletet megadnám, szükségesnek tartom, hogy ismertessem Much vizsgálatainak lényegét, mely röviden a következő: A tuberculosis-bacillusnak eddig ismert és savállóságán alapuló festési technikával kimutatott formáin kívül oly meg­jelenési alakjai is vannak, melyek minthogy nem savállók, az eddig megszokott módon nem mutathatók ki. E formák a Gram és a Much, illetve tanítványai által módosított Gram festéssel mutathatók ki s két csoportba oszthatók: 1. Saválló rész kimutatható még, sőt ez lehet túlsúly­ban is: a) A­mikor a nem saválló szemcsék a Ziehl-Neelsen­­festéssel kimutatható bacillus testében vannak elhelyezve. b) A saválló rész csak igen kis részben van meg és a nem saválló vastag szemcsét mintegy körülveszi. 2. Olyanok, a­melyekben semmi saválló rész nincs, és ezek lehetnek: a) Szemcsézett pálczika-alakúak, vagy b) Szemcsék (Much-granulák). E formák jelentőségét illető vitában két nézet csúcso­sodott ki leginkább. Az egyik szerint — ezt Spengler iskolája vallja — mind e nem saválló szemcsék spórák volnának, Much szerint ellenben a tuberculosis-bacillusnak nincsenek spórái s az általa leírt formák a tuberculosis-bacillusnak vegetatív formái. E formák a tuberculosis-bacillusnak kedvezőtlen élet­­körülményekhez alkalmazkodott alakjai és nem azonosak a Spengler leírta alakokkal (1. csoport b) és nem is mutat­hatók ki Spengler festési technikájával. A két álláspont részletes ismertetésével annál kevésbé foglalkozom, mert a magam részéről Bergel legújabb vizs­gálataival mindkettőt túlhaladottnak tartom. Bergel azokat az elváltozásokat kutatta, a­melyeken a Ziehl-Neelsen szerint jól festődő, typusos tuberculosis-bacillus az állat testében keresztülmegy. E czélból fehér egerekbe intraperitoneálisan jól kifejlődött tuberculosis-bacillus-kultú­­rákat fecskendezett. Szerinte az ilyen kultúrákban a tuber­culosis-bacillus Ziehl-Neelsen-festéssel intenzív pirosra festő­­dik, rendszerint homogén és csak ritkán lehet a bacillus testében hasonló színű szemcséket vagy hézagokat látni. A tuberculosis-bacillusok befecskendezése után a peritonealis űrben exsudatum képződik és az exsudatum időnkénti punc­­tiója útján lépésről-lépésre lehet követni azokat a morpho­­logiai elváltozásokat, melyeken a tuberculosis-bacillus ke­resztülmegy. Az első elváltozás rendszerint az, hogy a tuberculosis-bacillusok nem intenzív pirosak, hanem rózsa­színűek és bennök intenzív piros szemcsék láthatók. Második elváltozásukkor a bacillus e rózsaszínű teste már nem is lát­ható, csak az intenzív piros szemcséket látjuk még pálczika­­szerű elrendeződésben, úgy, hogy az egyes szemcséket szín­telen hézagok választják el egymástól. A harmadik átalakuláskor e szemcsék sem maradnak intenzív pirosak, hanem rózsa­színűvé lesznek. Eddig lehet követni az elváltozásokat a savállóságon alapuló festési módszerekkel, ezentúl azonban rendszerint már nem, hanem a Gram-festés és az ezen alapuló festések azok, a­melyekkel a negyedik átalakulásnak imponáló feketés ibolya-szemcsék, a­melyek között hal­ványan összekötő állományt is láthatunk, kimutathatók. Természetes, hogy a harmadiknak és negyediknek jelzett TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Gáli Géza: Közlemény a gyulai József-szanatoriumból. A tuberculosis-bacillus Mudh­­formáinak klinikai és prognostikai jelentősége. 53. lap. Ötvös Ervin: Közlés a cs. kir. 12. mozgó járványkórházból. (Parancsnok: Fejes Lajos dr., egyetemi magántanár, ezredorvos.) A szára élesztő a belorvosi kezelésben. 56. lap. Tárcza. Hoór Károly: Zehender Vilmos f. 56. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés: Friedländer­. Medizin und Krieg. — Lapszemle. Belorvosion. Kahane: A has galvanopalpatiója, új diagnostikai módszer. — Sebé­szet. Hochmann: A térdizsilet empyájának phenolkámforral való kezelése. — Szülészet és nőorvostan. Köhler: A másodlagos anaemiák kezelése. — Általános kór- és gyógy­­­tan. Bickel: Egy új növény-secretin. — Schlesinger: Addison-kór. — Kaminer és Morgenstern: A thymus és carcinoma összefüggése. — Kisebb közlések az orvos­gyakorlatra. Siebert: Fibrolysma. — Schittenheim: Dysenteria. 59—61. lap. Magyar orvosi irodalom. 61. lap. Vegyes hírek. 61. lap. Tudományos Társulatok. 62. lap. , FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. 61. évfolyam. 5. szám. Budapest, 1917 február 4. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LEMHOSSÉK MIHÁLY covet. TMKr és SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR

Next