Orvosi Hetilap, 1917. február (61. évfolyam, 5-8. szám)

1917-02-04 / 5. szám

54 ORVOSI HETILAP átalakulás nem megy egyszerűen átmenet nélkül. Átmeneti alakok is vannak, melyek még részint savállók, részint már nem azok. Ezek a Ziehl-Neelsen- nel kombinált Gram (Much.) és más festési eljárásokkal (Spengler) mutathatók ki. Bergel szerint ezek az átmeneti alakok felelnek meg a Spengler leírta formáknak („Splitter1"). A további átalakulás során — ötödik — a szemcsék közti összekötő anyagot már nem látjuk s csak a Much szerint sötét ibolyán festődő szemcsé­ket találjuk, a­melyek néhol még pálczikaszerű elrendező­désben találhatók, másutt azonban már csak mint szétszórt, különböző nagyságú szemcsék tűnnek fel. A legvégső átala­kulás már a Gram-festéssel sem mutatható ki. Ekkor a Ziehl-Neelsen-methodus kontraszt színére — kékre — festődő pálc­ikákat vagy szemcséket találunk. E rendkívül érdekes elváltozások eleinte a lipolytikus képességű lymphocytákban zajlanak le, később már a zsír­bontó fermentum az exsudatumba kerül s a további elvál­tozások ott mennek végbe. E morphologiai elváltozások a bacillus chemiai struc­­turájában létrejött változásoknak felelnek meg s a bacil­lus különbözően festődő alakjainak mindegyike a bacillus bizonyos chemiai átalakulásának felel meg. A bacillus chemiailag izolált alkotórészeinek festéséből kiderül, hogy a teljesen kifejlődött, Ziehl-Neelsen szerint élénk pirosra festődő bacillust viaszk­réteg veszi körül, a­mely a bacillus nagyfokú savállóságát okozza. Ha ettől a rétegtől megfosztjuk a bacil­lust, vagy ha, mint Bergel fenti kísérleteiben, a szervezet védekező képességénél, lymphocytáinak zsírbontó tulajdon­ságánál fogva a viaszk (zsír-alkoholok zsírsaveszere) fel­oldódik, akkor alatta egy rózsaszínűen festődő réteg marad, a­mely még saválló, de sokkal kevésbé, mint az első viaszk-réteg. Ebben a rétegben, a­mely zsírsav-lipoid-keve­­rékből áll, még vannak erősen saválló viaszk-szemcsék, a­mint láttuk is fentebb, hogy a harmadik átalakulásnál saválló szemcsék még láthatók. E saválló szemcsék, mintegy burkát alkotják a már nem saválló Aluest-szemcséknek, a­melyek neutrális zsírból állanak. Ennek felbomlása után még csak a bacillus fehérjetartalmú része marad meg, a­mely az utolsó kimutatható alkotórésze a tuberculosis-bacillusnak s ez az, a­miről előbb mondottuk, hogy Ziehl-Neelsen szerint kékre festődik. Bergel e vizsgálataiból magától értetődik ama meg­állapítása, hogy a Much-gumulak nem különös megjelenési formái — „typusai“ — a tuberculosis-bacillusnak, hanem ama bomlási processus következményei, a­melyen a tuberculosis­­bacillus a szervezet védekező képességénél fogva keresztül­mehet. E védekezés főleg a szervezet zsírbontó képességében nyilvánul meg, a­melynél fogva a tuberculosis­ bacillus viaszk­­ból és zsírsavakból álló burkai tönkremennek és csak keve­sebb zsír, még­pedig neutrális zsír és fehérje-rész marad meg, mely utóbbit azután a szervezet proteolytikus fermen­­tumai elpusztítják. Ebből a felfogásból, a­melyhez hasonlít a Behring-é, a­ki a granulákat bakteriolytikus úton létrejött szétesési ter­méknek tartja, önként következik, hogy a Mz/cft-granulákat azokban az esetekben kell találnunk, a­melyekben a szervezet védekező képessége elég nagy arra, hogy a bacteriumot fel­építő anyagok legnagyobb részét tönkretegye és a bacteriumot a proteolytikus fermentumok általi teljes felbomlásra elő­készítse. A Afucft-granuláknak a kötetben előfordulásából tehát jó prognosisra kell következtetnünk, mint a­hogy a szerzők egy része csakugyan jó prognosisú esetekben találta a Ríí­osz-granulákat. A felfogás azonban e kérdésben nem egységes, vannak, a­kik éppen vegyes fertőzés eseteiben látták nagyobb szám­mal e szemcséket és létrejöttüket a tuberculosisnak a vegyes fertőzés következtében széteséséből magyarázzák. Okolicsányi-Kuthy és Wolff-Eisner a tuberculosis prognosisáról szóló könyvükben eldöntetlennek tartják még a granulák jelentőségét, úgy, hogy indokoltnak tartottam a kérdést nagyobb anyagon, ez eddig előtérbe nem helyezett szempontból megvizsgálni.* * * 108 esetben kerestük a Afura-granulákat. A Much módo­sította Gram-festésen kívül a Much-Weisz methodusát hasz­náltuk. Ez utóbbi kis gyakorlattal igen szép, világos képeket ad s kivitele igen egyszerű. A festéshez kétféle festék kell. Az egyik a Ziehl-Neelsen­­festéshez is használt carbol-fuchsin, a másik pedig methyl­­ibolya. Ez utóbbi úgy készül, hogy 10 cm3-nyi telített alko­holos oldathoz 90 cm, 2%-os phenol-oldatot teszünk és a keveréket szűrjük. Minden használat előtt újból át kell szűr­nünk a sötét ibolyaszínű festéket. 3 napon túl a festékoldat már nem használható. Ha ez a két festékünk megvan, a festés a következő­képp történik: 3 rész carbol-fuchsint keverünk egy rész — az előbb leírt módon elkészített — methylibolya-oldattal, ezt reáöntjük a készítményre, 3—4-szer felfőzzük, minden alka­lommal megújítva a festéket. Utána a nélkül, hogy a készít­ményt vízzel lemostuk volna, 5—10 perezre Lugol-oldatba tesszük, majd 5%-os salétrom-savba 1 perezre és ezután 3%-os sósavba 10 perezre. Végül aceton-alkohollal színtelenítünk és a készítményt vízzel lemossuk. A bacillusok pirosra (nem intenzív pirost közel áll a rózsaszínhez), a granulák sötét ibolyára festődnek. Sokan kifogásolják, hogy a granulákat könnyen össze lehet téveszteni coccusokkal. Ezen igen könnyen lehet segíteni a köpeinek előzetes 15%-os antiforminnal való homogeni­­zálásával, a­mint mi ezt mindig tettük. Az antiformin ugyanis minden egyéb bacteriumot elpusztít, azonban a granulákat éppúgy nem pusztítja el, mint a tuberculosis-bacillusokat. Az antiformin-állóság oka valószínűleg a granulák neutralis zsírtartalmában rejlik. A 108 köpet-vizsgálattal nyert eredményeket négy cso­portra oszthatjuk: Az első csoportba tartoznak azok az esetek, melyekben mindkét eljárással ki lehet mutatni a tuberculosis-bacillu­sokat, azonban a Aszmft-granulákat nem. Ilyen esetünk volt 15. A második csoportba sorolom azokat, a­melyekben mind­két eljárással kimutathatók a bacillusok, de emellett a Much- H­mz-festéssel a Afura-granulák is láthatók. Ezt találtuk 32 esetben. A harmadik csoportba tartoznak azon eseteink, a­melyek­ben semmi módon sem tudtunk kimutatni tuberculosis-bacil­lusokat, azonban Afwríz-granulákat találtunk, így volt ez 21 esetben. A negyedik csoportba úgy a Ziehl-Neelsen, mint a Much-Weisz szerint festés bacillusokra is, granulákra is negatív eredménnyel járt. E csoportba tartozik 41 eset. Semmi más módon sem sikerült ezekben az esetekben a tuberculosis fennállását beigazolni, úgy, hogy ezen eseteket a továbbiak folyamán mellőzhetjük. Az első három csoportba tartozó eseteket a könnyebb áttekinthetés és a belőlük levont következtetésem könnyebb ellenőrzése czéljából táblázatokba foglaltam össze. A táblá­zatokhoz nem a szokásos Turban-Gerhardt-féle stádium-be­osztást használom, hanem a Mco­-félét. A Turban-Gerhardt­­féle stádium-beosztással semmit sem tudunk meg az illető beteg tuberculosus megbetegedésének klinikai megnyilvánulási formájáról és a várható sorsát illetőleg meg egyáltalán tel­jesen sötétben maradunk. Annak a két betegnek sorsa pél­dául, a­kikről a Turban-Gerhardt-féle stádium-beosztással egyformán azt mondjuk, hogy a tuberculosus tüdő-megbete­gedésük a III. stádiumban van, homlokegyenest ellenkező lehet. Ezzel a beosztással csak annyit tudunk meg, hogy mindkét beteg tüdejében nagy kiterjedésű tuberculosus folyamat volt kimutatható. Semmit sem tudunk meg a betegek progno­sisáról, a­mely teljesen különböző lehet a két esetben. Az egyik esetben a III. stadium egy évtizedig eltartó cirrhosisos phthisist jelenthet, a­mellyel a beteg mindvégig munkaképes lehet, a második esetben lobaris sajtos­ pneumonia rejtőzhet a III. stadium elnevezés alatt. Ez természetesen sequestráló­­dással járhat (acut sequestráló phthisis) és hogy ennek 1917. 5. sz.

Next