Orvosi Hetilap, 1917. február (61. évfolyam, 5-8. szám)
1917-02-04 / 5. szám
54 ORVOSI HETILAP átalakulás nem megy egyszerűen átmenet nélkül. Átmeneti alakok is vannak, melyek még részint savállók, részint már nem azok. Ezek a Ziehl-Neelsen- nel kombinált Gram (Much.) és más festési eljárásokkal (Spengler) mutathatók ki. Bergel szerint ezek az átmeneti alakok felelnek meg a Spengler leírta formáknak („Splitter1"). A további átalakulás során — ötödik — a szemcsék közti összekötő anyagot már nem látjuk s csak a Much szerint sötét ibolyán festődő szemcséket találjuk, amelyek néhol még pálczikaszerű elrendeződésben találhatók, másutt azonban már csak mint szétszórt, különböző nagyságú szemcsék tűnnek fel. A legvégső átalakulás már a Gram-festéssel sem mutatható ki. Ekkor a Ziehl-Neelsen-methodus kontraszt színére — kékre — festődő pálcikákat vagy szemcséket találunk. E rendkívül érdekes elváltozások eleinte a lipolytikus képességű lymphocytákban zajlanak le, később már a zsírbontó fermentum az exsudatumba kerül s a további elváltozások ott mennek végbe. E morphologiai elváltozások a bacillus chemiai structurájában létrejött változásoknak felelnek meg s a bacillus különbözően festődő alakjainak mindegyike a bacillus bizonyos chemiai átalakulásának felel meg. A bacillus chemiailag izolált alkotórészeinek festéséből kiderül, hogy a teljesen kifejlődött, Ziehl-Neelsen szerint élénk pirosra festődő bacillust viaszkréteg veszi körül, amely a bacillus nagyfokú savállóságát okozza. Ha ettől a rétegtől megfosztjuk a bacillust, vagy ha, mint Bergel fenti kísérleteiben, a szervezet védekező képességénél, lymphocytáinak zsírbontó tulajdonságánál fogva a viaszk (zsír-alkoholok zsírsaveszere) feloldódik, akkor alatta egy rózsaszínűen festődő réteg marad, amely még saválló, de sokkal kevésbé, mint az első viaszk-réteg. Ebben a rétegben, amely zsírsav-lipoid-keverékből áll, még vannak erősen saválló viaszk-szemcsék, amint láttuk is fentebb, hogy a harmadik átalakulásnál saválló szemcsék még láthatók. E saválló szemcsék, mintegy burkát alkotják a már nem saválló Aluest-szemcséknek, amelyek neutrális zsírból állanak. Ennek felbomlása után még csak a bacillus fehérjetartalmú része marad meg, amely az utolsó kimutatható alkotórésze a tuberculosis-bacillusnak s ez az, amiről előbb mondottuk, hogy Ziehl-Neelsen szerint kékre festődik. Bergel e vizsgálataiból magától értetődik ama megállapítása, hogy a Much-gumulak nem különös megjelenési formái — „typusai“ — a tuberculosis-bacillusnak, hanem ama bomlási processus következményei, amelyen a tuberculosisbacillus a szervezet védekező képességénél fogva keresztülmehet. E védekezés főleg a szervezet zsírbontó képességében nyilvánul meg, amelynél fogva a tuberculosis bacillus viaszkból és zsírsavakból álló burkai tönkremennek és csak kevesebb zsír, mégpedig neutrális zsír és fehérje-rész marad meg, mely utóbbit azután a szervezet proteolytikus fermentumai elpusztítják. Ebből a felfogásból, amelyhez hasonlít a Behring-é, aki a granulákat bakteriolytikus úton létrejött szétesési terméknek tartja, önként következik, hogy a Mz/cft-granulákat azokban az esetekben kell találnunk, amelyekben a szervezet védekező képessége elég nagy arra, hogy a bacteriumot felépítő anyagok legnagyobb részét tönkretegye és a bacteriumot a proteolytikus fermentumok általi teljes felbomlásra előkészítse. A Afucft-granuláknak a kötetben előfordulásából tehát jó prognosisra kell következtetnünk, mint ahogy a szerzők egy része csakugyan jó prognosisú esetekben találta a Rííosz-granulákat. A felfogás azonban e kérdésben nem egységes, vannak, akik éppen vegyes fertőzés eseteiben látták nagyobb számmal e szemcséket és létrejöttüket a tuberculosisnak a vegyes fertőzés következtében széteséséből magyarázzák. Okolicsányi-Kuthy és Wolff-Eisner a tuberculosis prognosisáról szóló könyvükben eldöntetlennek tartják még a granulák jelentőségét, úgy, hogy indokoltnak tartottam a kérdést nagyobb anyagon, ez eddig előtérbe nem helyezett szempontból megvizsgálni.* * * 108 esetben kerestük a Afura-granulákat. A Much módosította Gram-festésen kívül a Much-Weisz methodusát használtuk. Ez utóbbi kis gyakorlattal igen szép, világos képeket ad s kivitele igen egyszerű. A festéshez kétféle festék kell. Az egyik a Ziehl-Neelsenfestéshez is használt carbol-fuchsin, a másik pedig methylibolya. Ez utóbbi úgy készül, hogy 10 cm3-nyi telített alkoholos oldathoz 90 cm, 2%-os phenol-oldatot teszünk és a keveréket szűrjük. Minden használat előtt újból át kell szűrnünk a sötét ibolyaszínű festéket. 3 napon túl a festékoldat már nem használható. Ha ez a két festékünk megvan, a festés a következőképp történik: 3 rész carbol-fuchsint keverünk egy rész — az előbb leírt módon elkészített — methylibolya-oldattal, ezt reáöntjük a készítményre, 3—4-szer felfőzzük, minden alkalommal megújítva a festéket. Utána a nélkül, hogy a készítményt vízzel lemostuk volna, 5—10 perezre Lugol-oldatba tesszük, majd 5%-os salétrom-savba 1 perezre és ezután 3%-os sósavba 10 perezre. Végül aceton-alkohollal színtelenítünk és a készítményt vízzel lemossuk. A bacillusok pirosra (nem intenzív pirost közel áll a rózsaszínhez), a granulák sötét ibolyára festődnek. Sokan kifogásolják, hogy a granulákat könnyen össze lehet téveszteni coccusokkal. Ezen igen könnyen lehet segíteni a köpeinek előzetes 15%-os antiforminnal való homogenizálásával, amint mi ezt mindig tettük. Az antiformin ugyanis minden egyéb bacteriumot elpusztít, azonban a granulákat éppúgy nem pusztítja el, mint a tuberculosis-bacillusokat. Az antiformin-állóság oka valószínűleg a granulák neutralis zsírtartalmában rejlik. A 108 köpet-vizsgálattal nyert eredményeket négy csoportra oszthatjuk: Az első csoportba tartoznak azok az esetek, melyekben mindkét eljárással ki lehet mutatni a tuberculosis-bacillusokat, azonban a Aszmft-granulákat nem. Ilyen esetünk volt 15. A második csoportba sorolom azokat, amelyekben mindkét eljárással kimutathatók a bacillusok, de emellett a Much- Hmz-festéssel a Afura-granulák is láthatók. Ezt találtuk 32 esetben. A harmadik csoportba tartoznak azon eseteink, amelyekben semmi módon sem tudtunk kimutatni tuberculosis-bacillusokat, azonban Afwríz-granulákat találtunk, így volt ez 21 esetben. A negyedik csoportba úgy a Ziehl-Neelsen, mint a Much-Weisz szerint festés bacillusokra is, granulákra is negatív eredménnyel járt. E csoportba tartozik 41 eset. Semmi más módon sem sikerült ezekben az esetekben a tuberculosis fennállását beigazolni, úgy, hogy ezen eseteket a továbbiak folyamán mellőzhetjük. Az első három csoportba tartozó eseteket a könnyebb áttekinthetés és a belőlük levont következtetésem könnyebb ellenőrzése czéljából táblázatokba foglaltam össze. A táblázatokhoz nem a szokásos Turban-Gerhardt-féle stádium-beosztást használom, hanem a Mco-félét. A Turban-Gerhardtféle stádium-beosztással semmit sem tudunk meg az illető beteg tuberculosus megbetegedésének klinikai megnyilvánulási formájáról és a várható sorsát illetőleg meg egyáltalán teljesen sötétben maradunk. Annak a két betegnek sorsa például, akikről a Turban-Gerhardt-féle stádium-beosztással egyformán azt mondjuk, hogy a tuberculosus tüdő-megbetegedésük a III. stádiumban van, homlokegyenest ellenkező lehet. Ezzel a beosztással csak annyit tudunk meg, hogy mindkét beteg tüdejében nagy kiterjedésű tuberculosus folyamat volt kimutatható. Semmit sem tudunk meg a betegek prognosisáról, amely teljesen különböző lehet a két esetben. Az egyik esetben a III. stadium egy évtizedig eltartó cirrhosisos phthisist jelenthet, amellyel a beteg mindvégig munkaképes lehet, a második esetben lobaris sajtos pneumonia rejtőzhet a III. stadium elnevezés alatt. Ez természetesen sequestrálódással járhat (acut sequestráló phthisis) és hogy ennek 1917. 5. sz.