Orvosi Hetilap, 1917. április (61. évfolyam, 13-17. szám)

1917-04-01 / 13. szám

61. évfolyam. 13. szám. Budapest, 1917 április 1. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTOM EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A székesfővárosi Szt. István közkórház V. osztályáról. A testfelület kiterjedt eczemáiról (eczema generalisatum) és gyógyításukról. Irta: Poór Ferencz dr., egyet, magántanár, közkórházi főorvos. Kénytelenek vagyunk bevallani, hogy a­mikor a derma­­tologiában eczema­ról szólunk, még ma is szorosabban definiálnunk kell, hogy voltaképpen mely betegségfolyamat is az, a­mit e fogalom alatt értünk, minthogy annak felfogása még mindig eltér egymástól a különböző szerzők és iskolák sze­rint. Differencziálódott ugyan a néhány évtized előtti „eczema“, de az egységes felfogás még mindig hiányzik. Anélkül, hogy e helyütt az eltérő felfogásokat részlete­sen ismertetni óhajtanánk, megjegyezzük, hogy jelen dolgo­zatunkban az eczema-betegség (az autorok „eczema constitu­tionale“-ja) alatt nem értjük sem a seborrhoeás folyamatokat (­ Anna „eczema seborrhoicum“-ja), sem a bőr redőiben a zsírsavak bomlási termékei izgató hatásától előidézett inter­­trigo­kát, épp oly kevéssé a dyshydrosist, melyet a verejték­mirigyek excessive fokozott működése okoz, vagy a minden valószínűség szerint egy önálló hyphomyceta, az epidermo­­phyton okozta „eczema“ marginatum­ot (­ epidermophyllasis), vagy azokat a normálisoknál erélyesebb ingereket alkotó chemiai vagy physikai hatások alatt keletkezett és a hatás helyén bárkin és bármikor kiváltható banális reactiós bőr­­gyuladásokat, dermatitis arteficialis-okat (a Hebra-Kaposi „eczemá“-ja), hanem az utóbbiakkal ugyan morphologiai tekintetben egyező, de egész lefolyásukban merőben eltérő való­ságos betegségfolyamatokat. Ezeknek oka tehát nem valamely excessiv külső ingernek helybeli hatása, hanem azokat a normális körülmények között a bőrt reactív tevékenységre egy­általán nem izgató, tehát bőrgyuladást sem okozó, de a szer­vezet táplálkozási, illetőleg anyagcsere viszonyainak megválto­zásával különböző chemiai összetételeknek a szervezetbe való jutása, vagy egyenest a szervezetben — s lehetséges, hogy nem egy esetben éppen a bőr saját sejtcsoportjaiban — pathologiásan képződő anyagok által sensibilizált köztakaróra provokálóan ható külső anyagok váltják ki, illetőleg minden ily külső pro­vokáló befolyások kizárásával az autointoxicatiónak, szerves pathogén anyagok (endotoxin) felszívódásának, az anyagcsere részben ismert (pl. diabetes, arthritis), de nagyrészt még telje­sen ismeretlen chemismuson alapuló zavarainak, „diathesis“­­eknek következményei. Eczema alatt tehát a bőrnek endogen, chemiailag még nem definiálható complex aetiológiai tényezők következtében kifejlődött túlérzékenységén alapuló, vér­bőségben, savós ki­­izzadásban s hámzavarokban nyilvánuló oly gyuladását értjük, melyet az ugyanolyan anatómiai képet nyújtó, azonban bár­kin bármikor előidézhető s a normális bőr reactióját tevő banális bőrgyuladásoktól (dermatitis arteficialis) éppen ez az endogen aetiológiai factoroktól feltételezett túlérzékenység, valamint a betegség támadásának és lefolyásának többé-ke­­vésbé eltérő volta különböztet meg. A kórosan túlérzékeny bőrön természetesen külső ingerek (causae efficientes) is ki­válthatják az eczema kórképét. Ismeretes az ilyen, a testfelület nagyobb, nem egyszer túlnyomó részét elfoglaló, rendkívüli makacsságával beteget és orvost szinte kétségbeejtő, minduntalan ki-kiújuló ecze­­mának nehezen befolyásolható volta s szinte kiszámíthatatlan tényezőktől függő gyógyulása. A dermatitis arteficialis (­ a Hebra-Kaposi-féle „eczema“) gyógyítása egyszerű. Az ok eltávolításával az okozat is meg­szűnik s az alkalmazott szerek, a beteg résznek nyugalomba helyezése, külső ártalomtól való óvása mellett, a természetes gyógyfolyamatot siettetik, míg a fentebb kifejtett értelemben vett eczemabetegség­nek, az „eczemás diathesis“-nak, a fran­­cziák „eczéme vrai“-jének, vagy a­mint Besnier hangsúlyozta, az eczemás betegek­nek a gyógyítása az előbbivel ellentétben komplikált, ámbár az empiriás tapasztalat számos kiváló szert bocsátott rendelkezésünkre. Azonban ezek a szerek is csupán fakultative hasznosak. Ugyanaz a szer, a­mely az egyik eset­ben gyors és feltűnő jó eredményt ad, más alkalommal ha­sonló esetben is cserben hagy, a­mi könnyen érthető, ha számbavesszük, hogy e betegségben aetiológiai therápia-t alkalmazni nincs módunkban, hisz azok a szervezetben le­folyó, minden valószínűség szerint komplex chemiai folya­matok, melyek a bőr physiologiai tevékenységét módosítot­ták s így a kórképet determinálják, még merőben ismeret­lenek. Az eczema egész lefolyása — tehát nem az egyes laesiók localis genesise, mely a dermatitisekével azonos — arra utal, hogy a szervezetnek e betegségében a bőr sejtjeinek ama anyagcsere-zavarát, mely morphologiailag 1. a hámkép­ződés sajátos zavarában (parakeratosis), 2. a stratum ger­minativum sejtjeinek burjánzásában (acanthosis) , 3. a hám­ TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Poór Ferencz : A székesfővárosi Szt. István közkórház V. osztályáról. A testfelület ki­terjedt eczemáiról (eczema generalisatum) és gyógyításukról. 165. lap. Frigyes­ József: Közlemény Budapest székesfőváros Bakáts-téri női fiókkórházából. A helyi érzéstelenítésnek a nőgyógyászati nagyobb műtéteknél való alkalmazása. 168. lap. Pólya Jenő: Közlemény a Szent István-kórház III. és a Zita-kórház I. sebészeti osztá­­lyáról. A lövéses aneurysmákról. 171. lap. Makai Endre : Megjegyzések Ranschburg Pál dr. egyetemi magántanárnak az Orvosi Hetilap I. évi 12. számában közölt válaszára. Az izomműködésnek oldalpályák útján való helyreállásáról. 173. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Arvo Yippe: Neugeborenen-, Hunger- und Intoxi­­cationsacidosis. — F. Fischler: Physiologie und Pathologie der Leber. — Lapszemle. Belorvostan. M. Levy : Haemorrhagius diathesis. — Meyerstein : A Wassermann-reactió­­ról maláriában. — Sebészet. Schantz: A rázódás (Schüttelkrankheit) kór- és gyógy­tanáról. 174. lap. Magyar orvosi irodalom. 175. lap. Vegyes hirek. 175. lap. Tudományos Társulatok. 176—177. lap.

Next