Orvosi Hetilap, 1917. június (61. évfolyam, 22-25. szám)
1917-06-03 / 22. szám
61. évfolyam. 22. szám. Budapest, 1917 június 3. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS székely Ágoston EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLÉSEK. Obál Ferencz: Közlemény a budapesti kir. m. tud. egyetem II. számú sebészeti klinikájáról. (Igazgató: Kuzmik Pál dr. ng. r. tanár.) Kisérleti tanulmány az ureter elzáródása következtében fejlődő vese-elváltozásokra vonatkozólag 297. lap. Gózony Lajos és Schütz Aladár: Közlemény a budapesti kir. magy. tud. egyetem bakteriológiai intézetéből. (Igazgató: Preisz Hugó dr., egyet ny. r. tanár.) A diphtheriás betegek környezetének vizsgálata. 300. lap. Ónodi Adolf: A felső légutak gümőkóros bántalmainak gyógykezelése. 303. lap. Jancsó Miklós: Közlemény a kolozsvári Ferencz József m. kir. tud. egyetemi klinikáknak „Pasteur“ tartalékkórházából. (Igazgató: Jancsó Miklós dr., egyetemi tanár.) Kisérleti vizsgálatok a visszatérő láz recidiváinak pathogenesisére vonatkozólag. 306. lap. I Irodalom-szemle. Könyvismertetés. N. R. v. Ortner: Klinische Symptomatologie innerer Krankheiten. Kurt Müller: Die mediko-mechanische Behandlung. — Lapszemle. Belorvosiam Riedl: A malaria gyógyítása. — Börkertan. E. Hoffmann: A solarion, a staphylococcus-vaccina és az acne vulgaris Röntgen-kezelése. Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Richter: A wolhyniai láz. — Dunkan: A tejelválasztás fokozása. — Bacenheimer: Spasmophilia — Winkler : A lupus-csomók, szemölcsök és condylomák edzése. 307—309. Magyar orvosi irodalom. 309. lap. Vegyes hírek. 309. lap. Tudományos Társulatok. 310—311. lap. TARTALOM. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti kir. m. tud. egyetem II. számú sebészeti klinikájáról. [igazgató: Kuzmik Pál dr., ny. r. tanár.) Kísérleti tanulmány az ureter elzáródása következtében fejlődő vese-elváltozásokra vonatkozólag. Irta: Obál Ferencz dr., egyetemi tanársegéd. 1. közlemény. Ma már általánosan ismeretes, hogy azon esetben, ha egy urétert teljesen elzárunk, a megfelelő vese bizonyos idő múlva elfajul, illetve elpusztul. A sebészi gyakorlatban azt látjuk azonban, hogy egyoldali teljes ureter-elzáródás esetén a vesén észlelhető káros elváltozások nincsenek mindig arányban az elzáródás fennállásának tartamával, így míg némely esetben az uréternek hosszabb ideig tartó elzáródása mellett alig vannak elváltozások a megfelelő vesén, addig más esetekben csupán pár nap óta fennálló elzáródás után már súlyos hydronephrosis fejlődik ki. Ennek mai ismereteink alapján positív okát adni nem tudjuk, csupán azt látjuk, hogy a vese egyes részei változó ideig állanak ellent a pusztulásnak. Az első kísérleteket, melyek arra irányultak, hogy megállapítsák a vizeletkiürítés lehetetlensége és a vesék elváltozása közötti összefüggést, Gayon és Albarran végezte 1890-ben. Négy évvel később (1894-ben) rubier állatkísérletekkel igyekezett a hydronephrosis keletkezésének módját megállapítani, 10 kutyán az ureter megtöretésével akarván hydronephrosist előállítani. Öt esetben kapott hydronephrosist, de az ureterek egyszer sem voltak tökéletesen elzáródva. Guyon és Albarran 23 kutyán, 6 tengerimalaczon és 6 házinyúlon az állat penisét kötötte le és az egész húgyrendszerben előállott változásokat tanulmányozta. Minthogy az állatok természetesen napok alatt elpusztultak, eredményeik csak arra vonatkozhattak, hogy a napokon át tartó retenzió folytán mily változásokon mennek keresztül a vese szövetei. Eredményeik szerint a vesék szövettani képe a szerint különbözik, hogy a retentio rövidebb vagy hosszabb ideig tartott-e. Kezdetben egyszerű értágulatot észleltek és azt, hogy a congestio már 36 óra múlva vérzésekkel kombinálódik. Még azon helyeken is, ahol szabad szemmel echymosisok nem láthatók, mikroskop alatt intratubularis vérzések állapíthatók meg. Az echymosisos zónában a vér szétterjed a tubusok között és azok belsejébe penetrál. A hám helyenként megtartott és a vércylindereket teljesen körülveszi, máshol az intratubularis vérzés erősebb és a hám keskeny csík alakjában mutatkozik, sőt helyenként le is vált. Azon retenzióknál, amelyek 60 óránál tovább tartottak, a jelzetteken kívül más figyelemreméltó elváltozásokat is láttak. A pangások következményei már a húgycsatornácskákban is láthatók, különösen a kanyarulatos csatornácskákban, amelyek határozottan kitágultak. A tágulás nem terjed a vese egész csöves systemájára, csak bizonyos canaliculusok változnak így el, sőt néha azoknak csak egyes segmentumai. A hám számos helyen súlyosan elváltozott, az erősen granulált sejtek határai elmosódottak, sok helyen leváltak a falzatról és gyakran az egész csatornácska tömve van szemcsés törmelékkel. Különösen figyelemreméltó, hogy minden asepsisesnek látszó retenziónál a glomerulusok alig változtak meg. Néha igen kis intraglomerularis vérzés látható, ritkán kis izzadmány a Bowman-tokban. Csekély oedemát vagy vérzést leszámítva, a vese kötőszövetét mindig épnek találták, sohasem látták annak irritatív proliferatióját. Ugyancsak ezen két utóbbi szerző későbbi kísérletei folyamán az urétert kötötte le és ennek következményeként konstatálta, hogy a megfelelő vese hydronephrosisossá válik és fokozatosan pusztul. A további dolgozatok is úgyszólván kivétel nélkül azt czélozzák, hogy bebizonyítsák az ureter-lekötés vagy ureterelzáródás és hydronephrosis közötti összefüggést, nem pedig azt, hogy a vese pusztulásának egyes részleteiről adjanak felvilágosítást. Jelen dolgozatunkban annak felderítésére törekszünk, hogy állatkísérletek alapján kutassuk, vájjon a vesének irreparabilis pusztulása hol veszi kezdetét, illetve, hogy a vesének mely alakelemei azok,amelyek leggyorsabban elfajulnak és melyek azok, amelyek legtovább állanak ellen a pusztulásnak, hogy vájjon a vesének közepe és pólusai egyformán vesznek e részt az elfajulási folyamatban, s hogy mennyi idő kell arra, hogy a vese annyira elpusztuljon, hogy parenchymájának működése még azon esetben is, ha az ureterelzáródást megszüntetnék, egyáltalában megszűnne. Főleg ez utóbbi kérdés gyakorlati fontossága nyilvánvaló.