Orvosi Hetilap, 1917. július (61. évfolyam, 26-30. szám)

1917-07-01 / 26. szám

61. évfolyam. 26. szám. Budapest, 1917 július 1. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS FŐSZERKESZTŐ. SZÉKELY ÁGOSTOM EGYET. TANÁR SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Tapasztalatok katonák diabetes mellhúsának diaetás kezeléséről. Irta: Róth Miklós dr., a budapesti egyetem III. sz. belklinikájának tanársegéde, ezredorvos. A katonai kórházakban észlelhető diabetes mellhúsok száma aránylag feltűnően kevés. A katonasághoz bevonulók közül azok, a­kiknek czukorbajukról tudomásuk van, konsta­­tálás czéljából rövidesen kórházakba kerülnek s felülvizsgál­tatva, az esetek súlyossága szerint vagy végleg elbocsát­tatnak a katonaság kötelékéből, vagy pedig irodai vagy más segédszolgálatban nyernek alkalmazást. Hogy a harc­térről visszakerülő, az említetteken felül szereplő diabetesesek betegségének létrehozásában mily szerepet játszik a harc­téri élet testi és lelki megrázkódtatása, annak eldöntése felette nehéz. Noorden szerint, a­kinek nézetéhez — mondhatni — az általános tapasztalat is csatlakozott, a háború a diabetesesek számát nem növelte. Ez pedig ellene szól annak, hogy a háborús traumákat mint a diabetes aetiológiai faktorát vegyük fel. Lenné e tekintetben egyedül áll az irodalomban s az az analógia, a­melyre Wenckebach-ot citálva hivatkozik, t. i. a háborús szívaffectiók analógiájára, nem állja meg a helyét, éppen az utóbbiak gyakoriságára és nagy számarányára való tekintettel. Ha fel is vesszük, hogy a psychés insultusok kiváltó momentumként szerepelhetnek, ezen alapon a „Kriegs­diabetes“ felvétele nem látszik jogosultnak. Ezért legegyszerűbb a harc­térről hazakerülő diabetes­­eseteket két csoportra osztani. Az egyik csoportba tartoznak azok, a­melyek könnyű diabetesükkel kerültek ki a harcz­­térre, anélkül, hogy bajukról előzetesen tudomásuk volt volna. A másik csoportot alkotják azok, a­kik egészségesen, de mint Alba felveszi, diabeteses dispositióval mentek ki s a diabetes symptomái odakünn lettek manifestté. Az első csoportba tartozó diabeteseknek mindenesetre könnyűeknek kell lenniök, mert másképpen alig képzelhető el, hogy subjectív jelenségeket ne okoztak volna. A második csoportnak is legalább egy részéről felvehetjük, hogy ugyan­csak a könnyebb fajtájú diabeteshez tartoztak. És mégis a harc­térről visszajött katonák diabetesénél azt a feltűnő jelenséget észlelhetjük, hogy a súlyos esetek­nek száma jelentékenyen túlszárnyalja azt a számot, a­mit az enyhe és középsúlyos esetek együtt tesznek ki. Lenné 98 könnyű esettel szemben 152 súlyosat említ. Abban a sta­tisztikában, a­melyet a háborúban általam megfigyelt, a harc­térről kikerült diabeteses katonákról készítettem, 31 eset közül könnyű nem is akadt. Ennek az oka könnyen elképzelhető. A latensül maradt harc­térre került könnyű diabetes, vagy az a diabetes, a­mely künn már meglevő dispositiós alapon kifejlődött, hamar romolhatott. A hiányzó megfelelő diaeta a megzavart szén­­hydrát-anyagcserét tovább ronthatta, különösen ha arra gon­dolunk, hogy ezen diabeteses katonák künn állandóan több czukortermelő­ anyagot kaptak, mint a­mennyi az ő meg­romlott czukorbontó képességükkel feldolgozható lett volna. Ezen leromlásban talán szerepük lehetett azon psychés traumáknak is, a­melyeknek Lenné aetiológiai alapot haj­landó tulajdonítani. A diabeteses katonák anamnesisében volt azonban valami felötlő, a­mit ebbe a magyarázatba teljességgel nem lehetett beilleszteni. Legnagyobb részük ugyanis azt adta elő, hogy harc­téri tartózkodása alatt főleg hússal táplál­kozott. A kenyér, a főzelékek s általában a czukorképző­­anyagok a húshoz képest aránylag kis mennyiségben szere­peltek. A könnyű esetekben — s hogy kezdetben ezek domi­náltak, az plausibilis — a szénhydrátoknak ilyetén módon való megszorítása mellett inkább várható lett volna a tolerantiának az emelkedése, s ezzel szemben a betegek több­nyire leromolva, rossz tolerantiával, sokszor acidosissal ke­rültek a kórházba. Az Országos Hadigondozó­ Hivatal rózsahegyi gyógy­intézetében a diabeteses katonák diaetás kezelésénél arra a megfigyelésre jutottam, hogy a czukortalanítás és a tole­rancia fokozása nehezebben érhető el, mint azt általában a háború előtt klinikánkon észlelhettük. Erre való tekintettel gondoltam arra, hogy az esetek makacsságának létrehozásá­ban nem játszik-e szerepet a túlnyomóan adott állati fehérje. 1913-ban a 111. sz. belklinikán végzett kísérleteim igazolták, hogy az állati fehérje a növényivel szemben a tolerantiára káros hatással bír. Ezen káros hatás az állati fehérjének a növényitől eltérő constitutiójához van kötve, mert a­mint azt akkori vizsgálataim mutatták, a növényiekkel együtt adott extractív anyagoknak ezen hatása nem állapítható meg. Meg­próbáltam tehát megfelelő eseteimben az állati fehérje (hús) mennyiségét csökkentve, a diaetás kezelésben az annak meg­felelő értéket növényiekkel pótolni s ekkor arra a megálla­podásra jutottam, hogy ha eseteimben a teljes czukormentes­­séget húsdiaeta mellett bizonyos szénhydrát-quantummal nem sikerült elérni, akkor, ha a húst elhagytam és helyette növényi fehérjéket adagoltam, a glykosuriának még abban az LOM. T­A­R T A EREDETI KÖZLÉSEK. Róth Miklós: Tapasztalatok katonák diabetes mellkúsának diaetás kezeléséről. 357.lap. Karczag László: Kísérletek a tuberculosis-allergia mesterséges befolyásolására. 358. lap. Lóránt Aladár: Közlemény a pozsonyi állami kórház belosztályáról. (Vezető: Herzog Ferencz dr., egyet, nyilv. r. tanár.) A paroxysmusos haemoglobinuria haemoglysin­­jéről, 363. lap. Horváth Ferencz: Közlemény a budapesti m. kir. tud. egyetem II. számú sebészeti kli­nikájáról. (Igazgató: Kuzmik Pál dr., egyet, nyilv. r. tanár.) Kétoldali kettős fibroma I lobuli. 365. lap. — Irodalom-szemle. Könyvismertetés. W. Winternitz: Wasserkur und natürliche Immu­nität. — O. Hauser: Der Mensch vor 100.000 Jahren. — Új könyvek. — Lapszemle. Belorvostan. Harzbecker: A vakbélgyuladás differentialis diagnostikája. — Általános kór- és gyógytan. Saxi: A fémek bacterium-ellenes hatása. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Landeker: A pneumonia gyógyítása. 367—369. lap. Magyar orvosi irodalom. 353. lap. Vegyes hírek. 353. lap.

Next