Orvosi Hetilap, 1917. augusztus (61. évfolyam, 31-34. szám)
1917-08-05 / 31. szám
1917. 31. sz. ORVOSI HETILAP hogy ezt kísérleteimmel én is megerősíthetem és hozzátehetem azt, hogy az ascites-folyadék épp úgy viselkedett az általam megvizsgált esetben, mint a vérsavó. Mint Seiffert felvételének újabb bizonyítékát hozhatom fel azt, hogy ha kellőleg hígítjuk az ascites-folyadékot, ennek a gátló anyagnak a mennyiségét annyira csökkenthetjük, hogy a fejlődés megindul. Végül kiderült az is, hogy ennek a gátló anyagnak a jelenléte nincs egyenes arányban az ascites-folyadék Essbach szerint quantitative meghatározható mennyiségével és hogy különböző ascites-folyadékokban látszólag egyforma mennyiségben van jelen. Ezek után visszatérek az ascites-bouillon-culturák készítése módjára. A fentebbi kísérletekkel megállapítottam a legkedvezőbb keverés-arányt (mely tehát 30—50%-os ascitestartalom mellett volt) s a következőkben mindig ezt használtam. Kiindulási törzsül az 5. zsolnai esetből, szúrt ascitesagar tenyészetben fejlődött culturát használtam. A kémcsövet rendesen a tenyészet alsó végénél átvágva, tüzes késsel átmetszettem a táptalajt s innen vettem aztán platinkacscsal anyagot az átoltáshoz. Tapasztalás szerint, ha a szúrt cultúra nem volt már friss, különösen ha sokszor volt már átoltva, meglehetősen sok anyagot kellett a bouillonba vinnem, hogy ott a fejlődés meginduljon. A beoltott ascitesbouillon-csöveket azután szabályszerűen anaerob módon (pyrogallus-pépet öntve a vattadugóra és erre jókora borsónyi kálilúg-darabkát helyezve) elzártam. Itt csak azt jegyzem meg, hogy a parafadugót mindig jó mélyre toltam be, hogy föléje legalább 4—5 mm-es pecsétviasz-réteget olvaszthassak. Ily módon eljárva sohasem fordult elő, hogy egy cső ne zárt volna tökéletesen, ami a kísérlet-sorozatoknál esetleg az egész sorozat újabb beállítását tette volna szükségessé. A cultura fejlődése typusos esetekben a következő volt: 24 óra múlva a csövekben még semmi sem volt látható. 36 óra múlva a folyadékoszlop tetején egy-két légbuborék jelent meg; ha ekkor alaposabban (esetleg nagyítóval) megnézzük a csövet, az egész folyadékban már legfinomabb pehelyképződés vált észlelhetővé. A következő 6 — 8 óra alatt ez nagyon rohamosan fokozódott, úgy, hogy ekkor már a folyadék tetején 2—3 mm. széles habos réteg volt. Az egész folyadék pelyhes és mintha forrásban volna. A pelyhek s a köztük levő finom kis buborékok elég gyors, alulról felfelé és innen ismét lefelé irányuló mozgásban vannak. A 48. óra végén rendesen már befejeződött a fejlődés. A kémcső alján 5—10 mm. magas üledék, a folyadék teljesen tiszta, tetején már csak egy-két hólyag, mely azután szintén eltűnik. Azon esetekben, mikor a táptalaj összetétele nem volt egészen megfelelő, a fejlődés csak később indult meg. Volt oly eset is, hogy csak az 5. napon kezdődött s a fejlődés tartama is hosszabb volt. Ugyanezt észleltem egy rég át nem oltott törzsön is. A bacteriumnak a bouillon-culturában való viselkedését nagyon jellegzetesnek találtam. A culturát szennyező egyéb fajta bacterium felismerése nagyon könnyűvé vált azáltal, hogy ily esetekben a fejlődés például korábban indult meg, vagy hogy a folyadék az üledék felett zavaros maradt. Ilyenkor a cultura közelebbi vizsgálata csakugyan mindenkor valamely szennyező mikrobát mutathatott ki. A fentebb leírt módon elzárt anaerob culturák kinyitásakor bizonyos elővigyázattal kell eljárnunk, hogy a vattadugót átitató alkális pyrogallus-oldat ne csurogjon bele a táptalajba; a ferde síkon tenyésztett és anaerob módon elzárt csöveket Preisz tanár a kinyitás előtt megforditja s a dugót így veszi ki, a mi által az oxygent absorbeáló oldatnak a táptalajra való csurgása meggátolható. Az ascitesbouillon-cultúrák kinyitását következőképp végeztem : a kémcső száját köröskörül megmelegítve, meleg hegyes csípővel a dugót kihúzom. Most a vízszívóval összekötött vastagfalú kihúzott üvegcsövet óvatosan beleszúrva a lúgos pyrogallustól most gyorsan megfeketedő vattadugóba, az absorbeáló folyadékból a mennyit lehet kiszívok. Ha most aztán a megmelegített kémlőcsőnyakon át kihúzom a vattadugót, nem érhet az a kellemetlenség, hogy a dugóról valami belecsurog a táptalajba. Továbboltásra a bouillon-culturának rendesen az üledékét használtam, melyről a folyadékot vízszívóval távolítottam el. Az üledékből, ha a cultura nem volt régi, elég volt egy-két kacsnyi. Régi culturákból 3—5 cseppnyi kellett. Mint fentebb említettem, kiindulópontul szúrt ascitesagar-culturát használtam, melyben szép apró polus-festődésű mikrobák domináltak. Nagyon meg voltam lepve, midőn az első ascites-bouillon-cultura üledékét megvizsgálva, ebben egészen más alakú mikrobákat találtam. Ezek sokkal nagyobbak voltak, sokkal vaskosabbak. A polus-festődés azonban most is nagyon szép volt, sőt jobban látható, mint az eredeti culturában. Ezek festésére is a hígított carbolfuchsin bizonyult a legjobbnak. Gyakran 5—8 tagú lánczokban voltak elhelyeződve, ugyancsak Gram-negatívek. A bacillus testének sötétre festődő része nem adja az Ernst-Babel szemcsékre jellegzetes festődést. Ha pár napig thermostatban hagyjuk a culturákat, gyakran rosszul festődő gömbök jelentek meg, melyeknek két oldalán sokszor sapkaszerű, valamivel sötétebbre festődő részt találtunk. Eleinte, mikor a táptalaj összetételének optimumát még nem állapítottuk meg, többször kaptunk nagyon szabálytalan, igen nagy bacillusokat és fonalakat, amelyekről lejebb még szólni fogunk. Tarozzi szerint szervdarabkákkal is készítettünk culturákat, úgy, hogy májdarabokat dobtunk bouillonba s az egészet autoclayban nem túl hosszú ideig sterileztük. A fejlődés nagyon bőséges volt; ezekben a culturákban általában hamarább indult meg a fejlődés, különösen ha a cső előzőleg már egy-két napig állott. Megkíséreltük a Tarozzi-culturákat különböző szervekből készíteni, de ezek nem bizonyultak egyformán alkalmasnak, mint ez a mellékelt táblázatból is kiderül. IV. táblázat. A különböző szervekkel készített Tarozi-culturákat felkent készítményekben vizsgálva, azt találtuk tehát, hogy a bacillusok annál változatosabb (néha teljesen más) alakot mutattak, minél kevésbé bizonyult az a szerv alkalmasnak 7nT07z/'-cultura készítésére: ezekben néha hosszú, vaskos fonallá nőtt ki a bacillus, többszörösen vastagabb fonallá, mint ezt a fonalképző bacteriumokon culturákban látni szoktuk. A polus-festődés azonban megvolt, sőt néha nagyon kifejezetten. Nagyon érdekesek azok a lánczok, melyek közepükön orsóalakot mutattak, megduzzadtak. Máskor a láncz csak az egyik vége felé duzzadt meg. Még megemlítem azt, hogy a Tarozzi-csövekben a fejlődést rendesen nem oly könnyű felismerni, mint a pyrogallusos csövekben, különösen, ha tekintetbe vesszük azt, amit fentebb említettünk, hogy a cultura fejlődése megindulhat és véget is érhet 6—8 óra, tehát egy éjszaka alatt. Pyrogallusos csövekben a vaskos üledék jelenléte elárulja a bacillus fejlődését, míg a Tarazziulturákban a kémcső alján lévő, erősen szétesett szervrészek A cultura készítéséhez használtatott Makroskopos fejlődés Az üledékben talált bacillusok: 1 Nagy agy+ Apróbb alakok:2 Kis agy Igen hosszú példányok. Hosszú vastag fonalak. Nagyon vastag, nagy bac.3 Pleuralis fibrinfelrakódás— — 4 Szívizom (bal szívből)— Kevés nagy duzzadt bacillus. Jó pólusfestés.5 Izom (czombizomzat)+ Apróbb alakok.6 Pajzsmirigy Nagyon szabálytalan, szeszélyes alakú, orsóalakú fonál.7 Vese— Erősen duzzadt példányok.8 Lépés Apróbb alakok.9 Máj + + Apróbb alakok. 10 Tüdőszövet— 425