Orvosi Hetilap, 1917. augusztus (61. évfolyam, 31-34. szám)

1917-08-05 / 31. szám

1917. 31. sz. ORVOSI HETILAP hogy ezt kísérleteimmel én is megerősíthetem és hozzá­­tehetem azt, hogy az ascites-folyadék épp úgy viselkedett az általam megvizsgált esetben, mint a vérsavó. Mint Seiffert felvételének újabb bizonyítékát hozhatom fel azt, hogy ha kellőleg hígítjuk az ascites-folyadékot, ennek a gátló anyag­nak a mennyiségét annyira csökkenthetjük, hogy a fejlődés megindul. Végül kiderült az is, hogy ennek a gátló anyag­nak a jelenléte nincs egyenes arányban az ascites-folyadék Essbach szerint quantitative meghatározható mennyiségével és hogy különböző ascites-folyadékokban látszólag egyforma mennyiségben van jelen. Ezek után visszatérek az ascites-bouillon-culturák készí­tése módjára. A fentebbi kísérletekkel megállapítottam a leg­kedvezőbb keverés-arányt (mely tehát 30—50%-os ascites­­tartalom mellett volt) s a következőkben mindig ezt hasz­náltam. Kiindulási törzsül az 5. zsolnai esetből, szúrt ascites­­agar tenyészetben fejlődött culturát használtam. A kémcsövet rendesen a tenyészet alsó végénél átvágva, tüzes késsel át­metszettem a táptalajt s innen vettem aztán platinkacscsal anyagot az átoltáshoz. Tapasztalás szerint, ha a szúrt cul­túra nem volt már friss, különösen ha sokszor volt már átoltva, meglehetősen sok anyagot kellett a bouillonba vinnem, hogy ott a fejlődés meginduljon. A beoltott ascites­­bouillon-csöveket azután szabályszerűen anaerob módon (pyrogallus-pépet öntve a vattadugóra és erre jókora borsónyi kálilúg-darabkát helyezve) elzártam. Itt csak azt jegyzem meg, hogy a parafadugót mindig jó mélyre toltam be, hogy föléje legalább 4—5 mm­-es pecsétviasz-réteget olvaszthassak. Ily módon eljárva sohasem fordult elő, hogy egy cső ne zárt volna tökéletesen, a­mi a kísérlet-sorozatoknál esetleg az egész sorozat újabb beállítását tette volna szükségessé. A cultura fejlődése typusos esetekben a következő volt: 24 óra múlva a csövekben még semmi sem volt látható. 36 óra múlva a folyadék­oszlop tetején egy-két légbuborék jelent meg; ha ekkor alaposabban (esetleg nagyítóval) megnézzük a csövet, az egész folyadékban már legfinomabb pehelykép­­ződés vált észlelhetővé. A következő 6 — 8 óra alatt ez nagyon rohamosan fokozódott, úgy, hogy ekkor már a folyadék tetején 2—3 mm. széles habos réteg volt. Az egész folyadék pelyhes és mintha forrásban volna. A pelyhek s a köztük levő finom kis buborékok elég gyors, alulról felfelé és innen ismét lefelé irányuló mozgásban vannak. A 48. óra végén rendesen már befejeződött a fejlődés. A kémcső alján 5—10 mm. magas üledék, a folyadék teljesen tiszta, tetején már csak egy-két hólyag, mely azután szintén eltűnik. Azon esetekben, mikor a táptalaj összetétele nem volt egészen meg­felelő, a fejlődés csak később indult meg. Volt oly eset is, hogy csak az 5. napon kezdődött s a fejlődés tartama is hosszabb volt. Ugyanezt észleltem egy rég át nem oltott törzsön is. A bacteriumnak a bouillon-culturában való viselkedését nagyon jellegzetesnek találtam. A culturát szennyező egyéb fajta bacterium felismerése nagyon könnyűvé vált azáltal, hogy ily esetekben a fejlődés például korábban indult meg, vagy hogy a folyadék az üledék felett zavaros maradt. Ilyen­kor a cultura közelebbi vizsgálata csakugyan mindenkor vala­mely szennyező mikrobát mutathatott ki. A fentebb leírt módon elzárt anaerob culturák ki­nyitásakor bizonyos elővigyázattal kell eljárnunk, hogy a vattadugót átitató alkális pyrogallus-oldat ne csurogjon bele a táptalajba; a ferde síkon tenyésztett és anaerob módon elzárt csöveket Preisz tanár a kinyitás előtt megforditja s a dugót így veszi ki, a mi által az oxygent absorbeáló oldat­nak a táptalajra való csurgása meggátolható. Az ascites­­bouillon-cultúrák kinyitását következőképp végeztem : a kém­cső száját köröskörül megmelegítve, meleg hegyes csípővel a dugót kihúzom. Most a víz­szívóval összekötött vastagfalú kihúzott üvegcsövet óvatosan beleszúrva a lúgos pyrogallustól most gyorsan megfeketedő vattadugóba, az absorbeáló folya­dékból a mennyit lehet kiszívok. Ha most aztán a meg­melegített kémlőcsőnyakon át kihúzom a vattadugót, nem érhet az a kellemetlenség, hogy a dugóról valami belecsurog a táptalajba. Továbboltásra a bouillon-culturának rendesen az üle­dékét használtam, melyről a folyadékot víz­szívóval távolítot­tam el. Az üledékből, ha a cultura nem volt régi, elég volt egy-két kacsnyi. Régi culturákból 3—5 cseppnyi kellett. Mint fentebb említettem, kiindulópontul szúrt ascites­­agar-culturát használtam, melyben szép apró polus-festődésű mikrobák domináltak. Nagyon meg voltam lepve, midőn az első ascites-bouillon-cultura üledékét megvizsgálva, ebben egé­szen más alakú mikrobákat találtam. Ezek sokkal nagyobbak voltak, sokkal vaskosabbak. A polus-festődés azonban most is nagyon szép volt, sőt jobban látható, mint az eredeti culturában. Ezek festésére is a hígított carbolfuchsin bizo­nyult a legjobbnak. Gyakran 5—8 tagú lánczokban voltak elhelyeződve, ugyancsak Gram-negatívek. A bacillus testé­nek sötétre festődő része nem adja az Ernst-Babel szem­csékre jellegzetes festődést. Ha pár napig thermostatban hagyjuk a culturákat, gyakran rosszul festődő gömbök je­lentek meg, melyeknek két oldalán sokszor sapkaszerű, valamivel sötétebbre festődő részt találtunk. Eleinte, mikor a táptalaj összetételének optimumát még nem állapítottuk meg, többször kaptunk nagyon szabálytalan, igen nagy bacillu­­sokat és fonalakat, a­melyekről lejebb még szólni fogunk. Tarozzi szerint szervdarabkákkal is készítettünk cul­turákat, úgy, hogy májdarabokat dobtunk bouillonba s az egészet autoclayban nem túl hosszú ideig sterileztük. A fej­lődés nagyon bőséges volt; ezekben a culturákban általában hamarább indult meg a fejlődés, különösen ha a cső előző­leg már egy-két napig állott. Megkíséreltük a Tarozzi-cul­­turákat különböző szervekből készíteni, de ezek nem bizo­nyultak egyformán alkalmasnak, mint ez a mellékelt táblá­zatból is kiderül. IV. táblázat. A különböző szervekkel készített Taroz­i-culturákat fel­kent készítményekben vizsgálva, azt találtuk tehát, hogy a bacillusok annál változatosabb (néha teljesen más) alakot mutattak, minél kevésbé bizonyult az a szerv alkalmasnak 7nT07z/'-cultura készítésére: ezekben néha hosszú, vaskos fonallá nőtt ki a bacillus, többszörösen vastagabb fonallá, mint ezt a fonalképző bacteriumokon culturákban látni szok­tuk. A polus-festődés azonban megvolt, sőt néha nagyon kifejezetten. Nagyon érdekesek azok a lánczok, melyek köze­pükön orsóalakot mutattak, megduzzadtak. Máskor a láncz csak az egyik vége felé duzzadt meg. Még megemlítem azt, hogy a Tarozzi-csövekben a fejlődést rendesen nem oly könnyű felismerni, mint a pyrogallusos csövekben, különösen, ha tekintetbe vesszük azt, a­mit fentebb említettünk, hogy a cultura fejlődése megindulhat és véget is érhet 6—8 óra, tehát egy éjszaka alatt. Pyrogallusos csövekben a vaskos üledék jelenléte elárulja a bacillus fejlődését, míg a Tarazzi­­­ulturákban a kémcső alján lévő, erősen szétesett szervrészek A cultura készítéséhez használtatott Makrosko­­pos fejlődés Az üledékben talált bacillusok: 1 Nagy agy+ Apróbb alakok:2 Kis agy Igen hosszú példányok. Hosszú vastag fonalak. Nagyon vastag, nagy bac.3 Pleuralis fibrinfelrakódás— — 4 Szívizom (bal szívből)— Kevés nagy duzzadt bacillus. Jó pólus­festés.5 Izom (czomb­izomzat)+ Apróbb alakok.6 Pajzsmirigy Nagyon szabálytalan, sze­szélyes alakú, orsóalakú fonál.7 Vese— Erősen duzzadt példányok.8 Lép­és Apróbb alakok.9 Máj + + Apróbb alakok. 10 Tüdőszövet— 425

Next