Orvosi Hetilap, 1917. december (61. évfolyam, 48-52. szám)

1917-12-02 / 48. szám

61. évfolyam. 48. szám Budapest, 1917 deczember 2. FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA : LENHOSSÉK MIHÁLY egyet, thmar és SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a nagyszebeni m. kir. bábaképző-intézetből. Az assistentia megszorítása nőgyógyászati műtéteknél. Irta: Süssmann Frigyes dr., igazgató-tanár. Amíg a műtéti eszközök nem érték el a tökéletesség mai fokát, érthető volt, hogy a műtő az operatióhoz szük­séges mindennemű segítséget segédek által végeztetett el. Azonban daczára annak, hogy manapság majdnem minden operateur ezeket az eszközöket — mondhatni automatikus assistenseket — használja, mégsem szűnt meg, talán szo­kásból, talán kényelemszeretetből, több segédnek az igénybe vétele. Sőt számos segéd foglalkoztatása annyira magától értetődőnek látszik, hogy még az új, sőt a legújabb műtét­tanok is, a­melyek a műtét lefolyását a legapróbb részletig felölelve írják le (sterilezés, operatiós szoba, asztal, ruházat, eszközök stb.), nem tartják említésre méltónak, hogy a kér­dést csak távolról is érintsék. Veith nőgyógyászati kéziköny­vében (1917) megemlíti Franz, hogy a laparotomiáknál az Operateur, két assistens és egy ápolónő szerepel. Döderlein- Krönig operatív gynaekologiája számot nem említ, hanem csak assistensekről szól. Tauffer-Tóth nőgyógyászati kézi­könyvében Tóth sz­ntén nem sorolja elő pontosan a segédek szükséges számát, de egy képen, a­mely a laparotomiához való készenlétet szemlélteti, operateurt, négy segédet és két altatót látunk. Nézetem szerint az asepsis és így a beteg sorsa érde­kében nem lehet közömbös, hogy a műtétnél 4, 8 vagy még több kéz működik. Absolute jól képzett segédszemély­zetnél ugyan a legtöbb esetben közömbös, hogy több-keve­sebb kéz vesz részt a műtétben, bár néhanapján a kelle­metlen véletlent itt sem lehet teljesen kizárni. Egészen más­ként állanak a dolgok nem egészen kifogástalan assistentiánál. Csak a klinika és közkórház közötti nagy különbségre mu­tatok rá. Míg a klinikákon hosszú ideig tart, míg a gyakornok assistáláshoz jut, addig a még gyakorlat nélküli, közkórházi alorvosnak gyakran rögtön a legnehezebb műtéteknél kell segédkeznie. A mostani világháború ebben a kérdésben is nagy átalakulást hozott, még­pedig, a­mint már előzetesen meg­jegyezni kívánom, oly átalakulást, a­mely sok jó és hasznos tapasztalattal gyarapítja ismereteinket. A háború az orvosokkal szemben oly követelésekkel lépett fel, hogy a klinikákon, kórházakban és más intézetek­ben megmaradt orvosszemélyzet száma a megengedettnél is sokkal kisebbre olvadt le. Ilyen helyzetbe kerültem én is mint a nagyszebeni m. kir. bábaképző-intézet vezetője. Mindjárt az általános mozgósítás kihirdetésekor 1914 augusztus 4.-én nekem és két assistensemnek hadi szolgálatra kellett bevonulnunk. A vezetésem alatt álló új intézetre, mely éppen 1914 februárjában nyílt meg és fönnállásának már első hónapjaiban örvendetes fellendülést mutatott, hárult az a feladat, hogy Nagyszeben és környéke szülészeti eseteinek nagy részét, az összes kóros szülési eseteket és az operatív nőgyógyászati esetek nagy részét ellássa. Ez utóbbi esetek száma a mai napig állandóan emelkedőben van, míg a szü­lészeti esetek száma a háború következtében lényegesen csökkent. A 12. hadtest itteni orvos­főnöke, a­ki ismerte fényesen berendezett intézetemet, magához hivatott és hivat­kozva a kórház-hiányra, a bábaképző-intézet egy részét a katonaság részére igényelte. Ellenvetésemre, hogy a fölöttes ministérium beleegyezése előtt az intézetet nem adhatom át, azzal válaszolt, hogy a szükséges ágyakat egyszerűen requi­­rálni fogja és mint orvost engem rendel ki. Így augusztus 8-a óta 70 ágy (a nőgyógyászati osztály és a bábanövendékek internátusának egy része) a katonaság szolgálatában állott és a nők részére csupán 50 ágy maradt fenn. Egyszersmind egy katonai rendelet szerint nekem kellett átvennem a bába­­képző-intézetben az orvosi szolgálatot, tekintettel a nőosztályra, mely szintén megmaradt vezetésem alatt. Az első assisten­semnek hadba kellett vonulnia, második assistensem Nagy­szebenben kapott csapatszolgálatot, úgy hogy egyszer-máskor rendelkezésemre állhatott. Arra nem gondoltam, hogy maga­mat és egyik assistensemet a hadi szolgálat alól felmentessem, mert mint mindenki, úgy én is meg voltam győződve, hogy a háborúnak még az év végével be kell fejeződnie és ezen idő alatt az intézet tevékenysége a legszűkebb körre kell hogy korlátozódjék. Augusztustól október végéig így is történt min­den. Azonban három hó múltával a nők is megszokták a háborút, előállottak betegségeikkel és orvosi segítséget óhaj­tottak igénybe venni. A női osztályon levő 50 ágy, valamint a 70 katonai ágy állandóan le volt foglalva. A sebesült kato­nákon előfordult könnyű műtéteket a két nővér segítségével könnyen elvégeztem, a nőgyógyászati műtéteket azonban arra a napra tűztem ki, a­melyeken a 11. tanársegéd állítólag ren­delkezésemre állhatott. Azonban gyakran, sőt majdnem mindig az történt, hogy a megbeszélt időben a segédem nem sza­badulhatott a katonai szolgálatából és akkor az előkészített beteggel, az összes a műtéthez szükséges előkészülettel egye­ TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Süssmann Frigyes: Közlemény a nagyszebeni m. kir. bábaképző-intézetből. Az assis­tentia megszorítása nőgyógyászati műtéteknél. 639. lap. Ország Oszkár: Közlés az Erzsébet királyné sanatorium (igazgatófőorvos: Scharl Fái dr.) férfiosztályáról. A gü­mőkóros beteg reactioképességét jelző néhány tapasztalat. 642. lap. Ónodi A.: A harcztéri halló-, beszéd-, hangzavarok és légcsőmetszettek osztályának működése. I. A mesterséges hangképzés és beszéd. 643. lap. Udvarhelyi Károly: A koponyasérü­lések után jelentkező mutatási eltérések és a nagy agyvelőkéregnek tonusgátló hatása közötti oki összefüggésről. 646. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Belorvostan. Martens: Dysenteria. — Sebészet. Brunzel: A kizáródás tüneteinek megmaradása rövid ideig tartott sérvkizáródás sikeres megoldása után. — Steinmann: Nagy hassérvek 01 erálása. — Venereás betegségek. Vogel: „Háború, házasság és nemibajok“. — Gyermekorvostan. A. Hirsch: A diphtheria mint hüvely­vérzések előidézője. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Fawestol. — Mesdag: Pyoktanin a sebkezelésben. 649—650. lap. Magyar orvosi irodalom. 650. lap. Vegyes hírek. 650 —651. lap. Tudományos Társulatok. 652—653. lap.

Next