Orvosi Hetilap, 1918. február (62. évfolyam, 5-8. szám)

1918-02-03 / 5. szám

58 ORVOSI HETILAP 1918. 5. sz. hosszúságú béldarab, mely közel az incarceratiós gyűrűhöz külön diverticulumban feküdt, volt teljesen elhalva, piszkos-zöldesen elszíne­­ződve és lencsényi helyen perforálva; ebből indult ki a periherniosus phlegmone. A collabált beteg a műtét után sem tudta magát összeszedni, bár több ízben volt széke, állapota fokozatosan romlott és július 3.-án délután 2 órakor meghalt. A bonczolás (Prof. Genersich) a következőket mutatta: Hermiotomia ombilicalis, resectio intestini tenuis (30/1 m.) et entero-enteroanastomosis ante dies III. facta,insequelam herniae ombilicalis cum incarceratione retro­grada. Phlegmone vulneris laparatomiae transversae peritonitide incipiente (Bélvarratok jól tartottak, a vékonybélből mindössze 11­. m.-nyi darab maradt vissza.) Endoarteritis chronica deformans majoris gradus, arteriarum coronarianum cordis quoque cum aneurysmate parietali ventriculi cordis sinistri. Sepsis. Degeneratio parenchymatosa myocardii, hepatis. Dysenteria ulcerosa. Struma nodosa cystica. Petrificatio costa­rum et laryngis. Osteomalacia senilis. Etat crible nuclei lentiformis lateris dextri. Anaemia universalis. V. K. Af.-né 42 éves, nyomdászsegéd nej­e, felvétetett Szent István­­kórházi osztályomra 1916 október 28.-án. Állítólag 4 év óta van köl­döksérve. A sérv tojásnyi volt és mindig visszahelyezhető, semmi különösebb kellemetlenséget nem okozott. Két nap előtt étkezés után hirtelen rosszul lett, a sérve emberfőnyire megnagyobbodott és többé visszahelyezhető nem volt. A sérv fájdalmas lett, alig lehetett hozzáérni. A beteg többször hányt, hányadéka bélsárszagú volt, lehellete bűzös. 1. ábra. 1. Hosszabb sérvtömlőbeli bélkacs (98 cm. hosszú). 2. Köldök­­sérvgyűrű. 3. Lyuk az összekötőkacs mesenteriumában. 4. Odavezető bélkacs. 5. A rövidebb sérvtömlőbeli kacsnak külön diverticulumban incarcerált része (11 cm. hosszú). 6. Rövidebb sérvtömlőbeli kacs (32 cm. hosszú). 7. Elvezető bélkacs. 8. Odavezető szár kacsa incarcerálva az összekötő kacs mesenteriumának lyukába (11 cm. hosszú). 9. Retro­grad incarcerált összekötő kacs (61 cm. hosszú). A feketén rajzolt bélkacsok (5, 8, 9) el voltak halva. Status pl. Rendkívül elesett nő, pulsus alig tapintható, filiformis 140 — 150. A has puffadt, nyomásra mindenütt érzékeny. Kétökölnyi feszes, kemény köldöksérv, mely a közepén lévő barázda által két részre van osztva. Aether-kámfor-injectiókra a beteg pulsusa valami­vel javul, ekkor (1­­/2 órával behozatala után) aether­ narcosisban meg­operáltam. Körülvágom a sérvdaganatot és a sérvtömlő megnyitása nélkül behatolok a hasűrbe. A köldökgyűrűt kivágom. A hasűrből 2—3 liternyi erősen vörhenyes, fillerbőrszínű folyadék ömlik. A sérvgyűrűből a hasüregbe egy körülbelül 1/s méter hosszú kékes-fekete színű bélkacs lóg bele, melynek mesenteriuma vastag, véresen tömült. E mellett a necrotikus bélkacs mellett a sérvgyűrűbe 2 normális szinti béldarab vonul be.Az elvezető kacstól két harántujjnyira kezdődik a ligamentum ileoappendiculare. Kétségtelen, hogy retrograd incarceratióval van dol­gunk és hogy a hasűrbe lógó kacs el van halva. Miután így nyilván­valóan resectióra van szükség s a resectiót semmiesetre sem ajánlatos a strangulatiós gyűrűn belül végezni, teljesen feleslegesnek tartottam a sérvtömlő kibontását, a­mi csak a műtét tisztaságát és gyorsaságát zavarta volna, s resecáltam a sérvben levő egész béldarabot, előze­tesen lekötvén és elvágván a sérvbe betérő csepleszt, és a sérvtömlőt egész tartalmával s a fedőbőrrel együtt megnyitatlanul eltávolítván, az aboralis csonkot vakon elzárva besülyesztem a coccumba, az oralis kacsot pedig implantáltam a colon transversumba. Az appendixet kiirtottam. A sérvkaput Mayo szerint zártam, a bőrsebet is teljesen bevarrtam. A praeparatum leírása (sémáját 1. 1. ábra). Az in toto kivett sérvtömlőt felhasítjuk, a­nélkül, hogy az incarceratiós gyűrűt bontanák. Ekkor kiderül, hogy a sérvtömlőben valóban két vékonybélkacs van. Az egyik, a­mely 32 cm. hosszú, a sérvtömlő bal rekeszében foglal helyet. Ennek kúpja 11 cm. hosszban külön incarcerálva van és kékes-fekete, míg a kacs többi része, valamint a sérvtömlőben levő másik bélkacs jóval halványabb. Ez a másik bélkacs 98 cm. hosszú és össze-vissza hajolva fekszik a sérvtömlőnek mind a két rekeszében. A hasár felé visszalógó kacs 61 cm. hosszú, egészen sötét-kékes fekete. Ennek a mesenteriumában közvetlenül a köldöksérv-gyűrű alatt (a hasüregben helyet foglaló részleten) van egy lyuk, melyben az oda­vezető kacs, közvetlenül mielőtt a sérvkapuba lépne, egy 11 cm.-nyi kacs alakjában incarcerálódott. Ez a kis kacs szintén kékes-fekete. Az odavezető kacs 15, az elvezető 5 cm, távolságban a leszorítás helyétől van resecálva. A resecált bél hossza tehát összesen 222 cm. A műtétet a beteg jól állotta ki, műtét után excitansokra, infu­­sióra pulsusa kezdett javulni. A műtétet követő napon szélcsövön át szelek távoznak, a műtétet követő második napon spontán szék, pulsusa telt, 90 körül van. További lefolyás is sima, láztalan, seb per primam egyesült, november 19.-én gyógyultan, teljesen jó közérzettel, kifogás­talan bélfunctióval hagyta el az osztályt.­­ Jelenleg, több mint egy évvel a műtét után, teljesen jól van Utóbbi időben 10 kilót hízott, a műtét előtti súlyát azonban nem érte el. Időnként hasmenései vannak, melyeket a margarinnak tulajdonít; étvágya, erőbeli állapota, közérzete kifogástalan, semminemű diaetát nem tart.5 VI. W. F. 66 éves földmíves 1917 szeptember 15.-én vétetett fel Szent István-kórházi osztályomra. 20 éves kora óta van baloldali lágyék­sérve, mely mindig teljesen visszament s csak 1917 szeptember 14.-én este 9 órakor záródott ki. Orvosa állítólag erőszakosan, hosszabb ideig próbálta reponálni. 15.-én délben hozták osztályomra. Sérvének kizáró­dása óta széke nem volt, szelek nem mennek. Status praesens: Rendkívül elesett beteg, nyelve száraz, pulsusa kicsiny, a radiálison alig tapintható, 110—120. A has általában véve elő­domborodó, nyomásra mindenütt érzékeny, különösen a bal Poupart­­szalag felett, a­hol a kopogtatási hang is kissé tompult dobos. A bal scrotumban egy majdnem emberfőnyi térfogatnagyobbodás, a­mely feszes, kemény, nyomásra érzékeny. A scrotum bőre pedemás. Diagnosisom: Hernia ingu.incarcerata lat. sin. cum incarceratione retrograda. Azonnal mű­tétet végzek, aethylchlorid-, majd aether-narcosis. Bemetszés az ingu­­tájon és a scrotumon. A rendkívül feszes sérvdaganat felett a sérv körülötti kötőszövet kocsonyáján áttűnő. A sérvtömlőből erősen bűzös, szürkés­­vörhenyes sérvvíz ürül. A sérvtömlőben egy óriási bélconglomeratum foglal helyet. Ez a bélconglomeratum egészében véve el van halva, petyhüdt, szürkés-fekete. A bélconglomeratum egyes részei azonban valamivel világosabbnak, más részei valamivel sötétebbnek tűnnek fel és így nyilván két hosszú bélkacshoz tartoznak, folytatásukat a has­ürből kihúzni nem lehet a leszorító gyűrűt képviselő annulus ingui­nalis subcutaneus átmetszése után sem. A lágyékcsatorna izomzatát ezért felfelé menőleg szélesen felhasítva, a hasüreget is megnyitjuk s a peritoneumon a sérvkapuból kiinduló 10 cm. hosszú metszést ejtvén, a hasüregből is egy 16­­/2 m.-es teljesen elhalt bélkacsot húzunk ki, a melynek nyomán a hasüregből bőven ürül véres exsudatum. Ezen el­halt bélkacsnak a hasüregből való kihúzása után kitűnik, hogy a sérv­beli bélkacsok s a hasüri bélkacs egy közös hosszú mesenteriumhoz tartoznak, hogy a hasüri kacs mesenteriuma kétségtelenül a sérvtömlő­ben volt s hogy a mesenterium gyökerének jobb fele annyira sülyedt, hogy a sérvkapu közelében fekszik. Az elhalt bél aboralis vége mintegy 3 ujjnyira van az ileumnak a coecumba való beszájadzási helyétől. Lefűződési barázda sehol sincs, csak az ép bélnek az elhaltba való hirtelen átmenete mutatja a leszorítás helyét. Ezt az óriási béltömeget kénytelen vagyok reszekelni. Az aboralis csonkot vakon lekötve, két réteg sero-serosus varrattal sülyesztem el, az oralis csonkot end to side isoperistaltikusan két réteg varrattal a colon tranversum omentalis striájába implantálom s a varratot az omentummal fedem. A mesen­­teriumban levő rést elvarrom. A hasüreget néhány hosszú csíkkal ku­tatva, a sérvtömlőt kiirtom, a peritoneumot egy catgut-dohány­­zacskó varrattal bevarrom, a scrotumot tamponálom s a bőrseb széleit 3 silkvarrattal közelítem. A kiirtott bél hossza 425 cm. Műtét után a beteg pulsusa 120— 130, ereje körülbelül változatlan. Digalen-, coffein-, kámfor-injectiók daczára a pulsus még a műtétet követő napokon is szapora és gyenge marad, végül azonban a beteg mégis összeszedte magát. A műtétet követő negyedik napon bő székletet, szelek is mennek. A lefolyást a here elhalása zavarta, melyet secundaer el kellett távolítani. Az első pár héten gyakori híg székletét (naponta 3—8); ez azonban diaetára, opium-amylum klysmákra rendbe jött s a betegnek, daczára hogy elég nehéz­ koszton élt, elég rendesen volt széke (1—2 pépes szék naponta). Étvágya, közérzete jó, erőbeli állapota kielégítő, nagy sebe is szépen összehúzódott, úgy, hogy kis sarjfelszínnel 1917 deczember 6.-án el is bocsátottuk a kórházból.6 5 Az esetet bemutattam a közkórházi orvostársulat 1917 deczem­ber 5.-én tartott XI. bemutató szakülésén. 6 Bemutatva a közkórházi orvos­társulat 1917 deczember 5.-iki XI. bemutató ülésén.

Next