Orvosi Hetilap, 1918. április (62. évfolyam, 14-17. szám)
1918-04-07 / 14. szám
62. évfolyam. 14. szám. Budapest, 1918 április 7. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS székely Ágostom EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti kir. magy. tudományegyetem II. számú sebészeti klinikájáról. (Igazgató: Kuzmik Pál dr., ny. r. tanár.) Idegtransplantatio tervezete kétoldali teljes felső végtaghüdésnél. Irta: Báron Sándor dr., klinikai tanársegéd, a II. sz. sebészeti klinika orthopaed-rendelésének vezetője. E műtéti terv kidolgozására egy az Országos Hadigondozó Hivatal sátoraljaújhelyi intézetében észlelt eset vezetett, melyben kétoldali plexus-neuritis következtében, a jobb ujjhajlítók csekély működésképességét nem tekintve, mindkét felső végtag és vállöv teljes hüdése több mint két év óta változatlanul állott fenn. E beteg szánalomraméltó teljes tehetetlensége a siker halvány reményét nyújtó nagy műtéti beavatkozást is jogosultnak tüntetett fel. Megoldási lehetőség után kutatva, jöttem arra a gondolatra, hogy a beteg egyik nervus tibialisával neurotizáljam a megfelelő oldali plexust. A beteg, kit a műtét kilátásairól kötelességszerűen felvilágosítottam, a műtétbe nem egyezett és így az eljárást csupán a II. számú sebészeti klinika műtőintézetében eszközölt hullakísérletek alapján írom le. A térdárok alsó szögletétől a foramen ischiadicum maius-on túl vezetett metszéssel feltárjuk a nervus ischiadicust, illetőleg a nervus tibialist. Utóbbit közvetlenül a musculus soleushoz menő ágak elválása fölött átvágjuk; ezután a musculus gastrocnemiushoz menő ágakat megfelelő helyen átmetszszük és centrális csonkjukat a centralis tibialis csonkhoz hozzávarrjuk. Most a foramen infrapiriforme felső széléig a tibialist a peronaeustól részben tompán, részben élesen különválasztjuk, ami többnyire könnyen sikerül és lehetőleg megkíméljük a hosszú térdhajlítókhoz vonuló ágakat. Az alsó végtag sebének ruhacsípőkkel való időleges elzárása után a kulcscsont közepét a sulcus bicipitalis internussal összekötő metszéssel, a pectoralis maior és minor átmetszésével feltárjuk a plexust, illetőleg helyesebben a fasciculusokat, melyeket a kulcscsont alatt átmetszünk és peripheriás csonkjaikat a medianus villáig kikészítjük. Az így kikészített csonkokat részben az arteria axillaris előtt, részben mögötte, ezen ér leszorítását elkerülve, lehajtjuk és egymással összevarrjuk. Most kinyitjuk az alsó végtag sebét és hosszú makkfogók segélyével egy vagy két kis segédmetszés igénybevételével a törzs oldalán a legrövidebb, azaz egyenes úton a glutaeus maximus és utóbb a serratus anterior alatt felhajtjuk a nervus tibialist és az így felhajtott ideg végét a lehajtott, egymással összevarrt fasciculusok végével körkörösen egyesítjük, ami a tibialis csonk keresztmetszetének felrostozással való növelése után pontosan sikerül. A varrat rendesen egy pár centiméterrel a mamilla fölé kerül és minden feszülés nélkül kivihető, sőt többnyire egy pár centiméternyi fölösleg marad. Az átvágott izmok összevarrása után a sebeket teljesen zárjuk. E műtét kiviteli módját nagy vonásokban a túloldali, hullakísérlet alapján készült ábra tünteti fel. Az alsó végtag idegeinek a felső végtag neurotizálására való felhasználását illetőleg az irodalomban adatot nem találtam; ellenben idegtransplantatiót az egyik alsó végtagról a másik alsó végtagra és az egyik felső végtagról a másik felső végtagra — tehát szintén távtransplantatiót — már többen végeztek, így elsőnek Bethe neurotizálta kutyán az egyik oldali ischiadicussal, az ellenoldalit, mégpedig mint azt pontos utánvizsgálatai kimutatták, teljes sikerrel. Maragliano gyermeke a polyomyelitis anterior által feltételezett quadriceps-bénulás esetében részleges sikerrel neurotizálta a beteg oldal nervus femoralisát az ép oldali nervus femoralis egy részével. Alexinski és Codivilla az egyik oldali elülső gyökök átültetését a túloldaliakba vette tervbe, de e terv végrehajtásra nem került. Alessandrini az egyik oldali hypoglossussal neurotizálta a másik oldalit. Végül Katzenstein emberen teljes plexushüdés esetén az ép oldali nervus supraclavicularissal, illetőleg a ramus descendens nervi hypoglossival neurotizálta a hüdött plexust és részleges, de jelentékeny sikerről számol be. Majmokon végzett hasonló kísérletekben Katzenstein jó eredményeket ért el, amennyiben, mint azt Bielschowsky kimutatta, a plexusba oltott ideg az összes nagy felső végtagidegbe bevándorolt. Katzenstein ajánlotta továbbá az egyik alsó végtag teljes hüdése esetén a plexus lumbosacralisnak az ép oldali, retroperitonealison átvezetett nervus obturatoriussal való neurotisatióját. E műtétek és kísérletek, valamint az általam kidolgozott eljárás értékelésekor tekintetbe kell vennünk az idegtransplantatio sikerének feltételeit úgy, ahogy azokat jelen tudásunk szerint ismerjük, természetesen azon fentartással, hogy e kérdésekre vonatkozólag még igen kevés biztosat tudunk, így a következő fejtegetések inkább csak impressiók: TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Báron Sándor: Közlemény a Budapesti kir. magy. tudományegyetem II. számú sebészeti klinikájáról. (Igazgató: Kuzmik Pál dr., ny. r. tanár.) Idegtransplantatio tervezete kétoldali teljes felső végtaghüdésnél. 181. lap. Fritz Sándor: A Möller-Barlow-féle betegség. (Scorbut infantilis.) 183. lap. Sellei József: Kísérletek prostata-kivonatokkal. 186. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Lévai Tibor: Népjólét és néperő. — Új könyvek — Lapszemle. Belorvosion. A. Schmidt: A bélbajokról a háborúban. — Sebészet. Borchard: A tldősérülésekről. — Lorenz Böhler : A sebesült végtag korai activ mozgatásának szükségességéről. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Theacylon veszélyessége. 188—189. lap. Magyar orvosi irodalom. 177. lap. Vegyes hirek. 177 lap. Tudományos Társulatok. 178—189. lap.