Orvosi Hetilap, 1918. június (62. évfolyam, 22-26. szám)

1918-06-02 / 22. szám

62. évfolyam. 22. szám. Budapest, 1918 junius 2. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA:­­ LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a székesfővárosi Szent Margit-közkórházból. A fehérjék jelentősége a csecsemő táplálékában. Irta: Bauer Lajos dr., egyetemi magántanár, kórházi rendelő-orvos. A csecsemő szervezetének fentartásához szükséges szer­ves tápanyagok között legfontosabb a szénhydrat és a fehérje. Mert míg a zsír nem elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a szervezet functióit normális módon teljesítse, sőt hogy a súlygyarapodás is a kívánt s a tapasztalat által ismert módon menjen előre, addig a szénhydrat és a fehérje olyan szerves tápanyagok, melyeknek csak rövid időre kikapcso­lása is a gyermek táplálékából csakhamar olyan jelen­ségeket idéz elő, melyek a normális anyagforgalom intenzív megzavarodására mutatnak. Természetes, hogy a zsírnak hiánya, vagy minimális mennyiségben való alkalmazása a táplálékban, nagyfokú caloriaveszteséget jelent a csecsemőre, melyet a csecsemő­szervezet csak úgy tűr el zökkenés nélkül, ha megfelelő mennyiségű isodynamiás szénhydrattal vagy fehérjével helyettesítjük. Nincs még eldöntve a kérdés, váj­jon lehetséges-e a táplálék zsírját állandóan szénhydrattal helyettesíteni. Ha theoretice lehetségesnek tartjuk is ezt a fel­tevést, a gyakorlat ezt nem igazolja. Mert nemcsak Brunnig, Weigert és Steinitz állatkísérletei mutatják, hogy a hosszas egyoldalú szénhydráttáplálás folytán a szervezetnek chémiai összetétele az erősen növekedett víz- és sótartalom révén vál­tozást szenved, hanem mint klinikai megfigyeléseinkből tud­juk, a hosszas, kizárólagos szénhidráttáplálás folytán egy következményeiben veszedelmes betegség fejlődik ki a csecse­mőkön, nagyfokú lesoványodással, a szervek működésének elgyengülésével, az izomzatnak sajátságos rigiditásával, az úgynevezett hypertoniával, valamint az immunitás nagyfokú csökkenésével. A szénhydratártalomnak — bár szénhydrat­táplálás fejleszti ki — elsősorban mégis fehérjehiány az oka. A szénhydratártalomban szenvedő gyermek nem annyira zsír-, hanem tulajdonképpen nagyfokú fehérjeéhségben szenved, mert ha a szénhydráttáplálékhoz kellő mennyiségű fehérjét is keverünk, valamint sokat, akkor a szénhydratártalom hosszú, heteken át tartó táplálás után sem fejlődik ki. Erről saját kísérleteim alapján is meggyőződtem. Ha valamely okból kénytelenek vagyunk egy csecsemőt heteken át, pl. zsírintole­­rancia miatt, szénhydráttáplálásra fogni, akkor ezt veszély nél­kül csak úgy tehetjük, ha a szénhydráthoz megfelelő mennyi­ségű fehérjét, még­pedig akár állati, akár növényi fehérjét, vala­mint sókat is keverünk; a csecsemő heteken át jól tűri ezt a táplálékot, sőt súlyban emelkedik is, legalább bizonyos ideig, valamint az összes egészségi jeleket mutatja a­nélkül, hogy rajta a szénhydrátartalom tünetei fellelhetők lennének. Ezen táplálás­módot mindaddig folytathatjuk, míg a calorice kielégítő táplálkozás ellenére súlymegállapodás, vagy ki nem elégítő gyarapodás nem következik be, mely tünet már a zsíréhség jele gyanánt fogandó fel, a­mikor már az eddigi táplálékhoz eleinte kevesebb, később fokozott mennyiségű zsír beiktatása okvetlen ajánlatos. A jelzett megfigyelésekből egyébiránt az a szabály szűrhető le, hogy a csecsemőtáplá­lék csak akkor lehet hasznos, ha annak alkotórészei között bizonyos correlatio van, ellen esetben a hiányzó alkotórésznek a hátrányos következménye előbb-utóbb jelentkezni fog az abnormis anyagforgalomban, illetve a klinikai symptomákban. A táplálékalkotórészek közül azonban — a­mint láttuk — a nélkülözhetetlenséget tekintve a szénhydrátok után a fehérjék következnek. A fehérjék hatása két irányban igen jelentős. Elsősor­ban fontos a physiologiás hatásuk, de nem kevésbbé fontos a fehérjék jelentősége bizonyos táplálkozási betegségekben, mint therápiás segédeszköz. Physiologiás jelentőségük különösen három functióban nyil­vánul meg: Először is a bekebelezett fehérje pótolja az elvesztett fehérjeállományt, a szervezet ugyanis folytonosan veszít fehér­jét, illetve fehérjéből képződött szöveteket, így az állandóan lehámló epithelnek, a hajveszteségnek, az izzadság és egyéb elválasztott nedveknek, valamint az emésztőnedveknek, nem­különben az ezen működések közben elhasznált N-nek a pótlása mind a fehérje functiói közé tartozik. A fehérje második functiója: az egyes szerveknek, valamint az egész szervezet növésének az elősegítése, mely fontos hivatást a sejtek csak kellő mennyiségű fehérje jelenlétében tudják tel­jesíteni, vagyis fehérje nélkül a test növésében visszamarad. A harmadik functiója a fehérjének mint dynamogen hatás jön tekintetbe; ezen functiója azonban legkisebb jelentőségű, nem specifikus functio, mert a fehérje dynamogen functióját a szervezet zsírral és szénhydráttal jól tudja helyettesíteni. Végül nagy jelentősége van a fehérjének mint a bél­tartalom reactiójának s az ezzel közeli nexusban levő bél­­peristaltica szabályozójának azáltal, hogy a táplálékban levő fehérje készíti elő a talajt a bélben a rothadási folyamatok részére, valószínűleg nem azzal, hogy maga rothad, hanem TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Bauer Lajos: Közlemény a székesfővárosi Szent Margit-közkórházból. A fehérjék jelen­tősége a csecsemők táplálékában. 289. lap. Spányi Géza: Közlemény a Szabolcs vármegyei Erzsébet-közkórház fertőző osztályáról Nyíregyházán. A typhus abdominalis neosalvarianos kezelése. 292. lap. Mansfeld Ottó: Közlemény Budapest székesfőváros Bakács-téri szülészeti és nőgyó­gyászati kórházából. A gyermekágyi láz kezeléséről. 293. lap. Mező Béla: Közlemény a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem 3. számú sebészeti klinikájáról. (Igazgató: Verebély Tibor dr., egyet. nyilv. r. tanár.) A vese daganatairól. 295. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Belorvostan. Frey: A szívpitvar-libegésről. — Sebészet. E. Heim: A koponyaplastikák nyomán keletkezett késő tályogokról. — R. Lauenstein: Az arteria vertebralis aneurysmáiról. — Gyermekorvostan. Birk: A gyermekkori thymus­­hyperplasiáról és gyógykezeléséről. — Bőrkórtan. Touton : A hadkötelesek szándéko­san létrehozott bőrbántalmairól. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Pál: Vérzés­csillapítás. — Pallag: Methylenkék ezüst használata. — Rost: Erysipelas megelőzése. 297-299. lap. Magyar orvosi irodalom. 299. lap. Vegyes hírek. 299. lap. Tudományos Társulatok. 300—302. lap.

Next