Orvosi Hetilap, 1918. július (62. évfolyam, 27-30. szám)
1918-07-07 / 27. szám
62. évfolyam. 27. szám. Budapest, 1918 julius 7. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA : LEMHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanar és SZÉKELY ÁGOSTOM EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLÉSEK. Révész Béla: Hysteria és traumás neurosis. 365. lap. Gieszczyklevicz M. és Neumann L.: Közlemény a cs. és kir. 609. számú tábori kórházból. A paratyphus-A epidemiológiájához 367. lap. Schiff Ervin: Közlemény a székesfővárosi Szent Gellért-kórházból. (Osztályos főorvos: Hasenfeld Artur dr. törzsorvos, egyetemi magántanár.) A dysenteriának formalinbeöntésekkel való kezeléséről. 370. lap. Halmi István: Közlemény a szabadkai cs. és kir. tartalékkórház megfigyelő állomásáról. Észrevételek a visszatérő lázról. 371. lap. Mező Béla: Közlemény a budapesti kir. magy. tudományegyetem 3. számú sebészeti klinikájáról. (Igazgató: Verebély Tibor dr., egyet. ny. r. tanár.) Az indigocarmininjectio technikájához. 372. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Belorvosion. Wenckebach: A chinin mint szívgyógyszer — Sebészet. Fr. Derganc: Az agyvelő-előesés kombinált kezelése. — K. Eunike: Az oesophagotomia. — Gyermekorvostan. Seht: Kryptogen Biermeranaemia a gyermekkorban. — Bardach: A tejkeverékek előállításának methodikája. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Krabbel: Nagyfokú vérvesztés. — Hirsch: A furunculosis kezelése. — Ebstein: Az idősült uraemia. 373—374. lap. Magyar orvosi irodalom. 374. lap. Vegyes hírek 374. lap. Tudományos Társulatok. 375—376. lap. TARTALOM. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Hysteria és traumás neurosis. Irta: Révész Béla dr., II. főorvos a nagyszebeni áll. elmegyógyintézetben. E sorok czélja a traumás neurosisnak a hysteriához való viszonyát megállapítani. Sok orvos határozottan kifogásolja, hogy az első helyen említett betegséget neurosisnak hívják. Véleményük szerint helyesebb lenne traumás hysteriáról beszélni, hiszen a nevezett betegség, amelyet a nagy háború folyamán sok ezer esetben volt alkalmunk észlelni, annyira hasonlít a hysteriához; éppen csak trauma idézte elő és nem jelentkezett spontán, sőt sok orvos véleménye szerint az illető beteg mindig hysteriás volt és a háborúban szenvedett testi vagy lelki, vagy mindkét trauma együttvéve, alkalmi okként szerepelt a betegség keletkezésében. Hiba lenne itt azt kifogásolni, hogy csak szavakról van szó. Mert nem számítva azt, hogy a természettudományokban, tehát az orvostanban is, minden fogalomra a neki legmegfelelőbb kifejezést kell alkalmaznunk, nem tagadható, hogy a hysteriában a psychotikus elem uralkodik, sőt, hogy az illető beteg időnként határozottan elmebajosnak tekintendő. A hysteriának ezen, legalább időnkénti jellegét nem szabad szem elől téveszteni, ha viszonyát a traumás neurosishoz akarjuk megállapítani. A hysteriás betegség lényege: A jellem megváltozása, a társadalomra való tekintetbevétel félrevetése, sőt nem ritkán határozottan társadalomellenes eljárás. A traumás neurosisban ellenben ezek a jellemvonások nincsenek meg. Erre azok, akik nem fogadják el a traumás neurosis nevét, azt állítják, hogy mégis csak hysteria, legalább hajlamára nézve, amelyre a trauma mint kiváltó alkalmi ok hatott; a hysteriás alkat szerintük a lényeg; ha nem lett volna meg, a trauma nem válthatta volna ki a neurosist. Erre mi a következőket mondjuk: Mindenekelőtt korántsem vagyunk tisztában a hajlam fogalmával és különböző értelemben használjuk e szót, például abban az értelemben, hogy valaki fokozott könnyűséggel betegszik meg. Másodszor ezt a szót „hajlam“ úgy használjuk, mint a physikus az „erő“ szót, mikor valamely tünemény kielégítő magyarázata lehetetlen. Ha tehát valamely katona a pergőtűzben traumás neurosisban betegszik meg, a mellette levő bajtársa pedig nem, akkor azt mondják, hogy az első hajlamos, a másik pedig nem. Miből áll már most az egyiknek hajlama és miért nem találunk a másikon hajlamot? Ezekre a kérdésekre egyelőre ismereteink nem adhatnak szabatos választ, ezért a kérdést másképpen kell feltenni. Nevezetesen a probléma a következő lesz: 1. Azonos-e a traumás neurosis a hysterával vagy nem, és 2. ha nem azonos, mi a különbség köztük a tüneteik feltűnő hasonlatossága ellenére? A hysteria, amint tudjuk, az idegrendszernek bizonyos veleszületett reactiója, jól kifejezett, részben állandó, részben pedig időnként jelentkező tünetekkel. Minél nagyobb számmal jelentkeznek a tünetek egy és ugyanazon betegen, annál inkább jogosult az orvos a hysteria megállapítására. Akár a beteg panaszai, akár pedig az idegrendszer alaposabb megvizsgálása mintegy véletlenül vezetik az orvost a hysteria megállapítására, e betegséget kiváltó alkalmi ok fennforoghat vagy hiányozhatik, de tagadhatatlan, hogy hysteria a beteg, mégpedig a születéstől fogva beteg idegrendszer baja. Másképpen áll a dolog a traumás neurosissal. A nagy háború következtében sok százezer harcos betegedett meg benne. Nyilvánvaló dolog, hogy nem keletkezett volna és nem lett volna megállapítható, ha ez a háború ki nem tör. Kiváltotta pedig sokféle ok, amilyen: a háborútól való általános félelem vagy halálfélelem, vagy attól való félelem, hogy valaki nyomorék lesz, vagy hogy a családja támasz nélkül marad, vagy a napokig tartó irtóztató, minden érzékre izgatólag ható pergőtűz. Mind e felsorolt lehetőség mindmegannyi kiváltó ok, amelyet a háború idézett elő az érzékeknek szokatlan igénybevételével és a lelkületet befolyásoló képzetekkel. Hiszen a békében is fordulhatnak elő hasonló megbetegedések tűzvész, hajó- és vasúti szerencsétlenségek, földrengés és egyes balesetek alkalmával, ahol az illető nagyon megijed és kellemetlen képzetek egész halmaza ostromolja értelmi és a érzelmi világát. Világos, hogy a háborúban a maga számtalan lélekrázó eseményével a kiváltó okok nagyban hatványozódnak. A hysteriát tehát jellegzi a születéstől fogva fennálló hajlam és a psychosisos jelleg, a traumás neurosist pedig rendkívüli, az érzetekre és képzetekre hatalmas befolyást gyakorló élmények.