Orvosi Hetilap, 1918. augusztus (62. évfolyam, 31-35. szám)

1918-08-04 / 31. szám

412 ORVOS! HETILAP által sürgősen intézkedni kellett, mert a járvány progresszója hamarosan ugyanevvel a véggel látszott fenyegetni. Ekkor a belügyministérium jóváhagyásával védőojtásokhoz fordultunk. Az ojtóanyag következőképpen készült: Shiga-Kruse, Flexner és Y-typusú bacillusok agarkultúrájából 0,6%-os konyhasóoldattal emulsio készült. A keverés lehetőség szerint úgy történt, hogy felerészben toxikus, felerészben atoxikus bacillusok legyenek összekeverve. E keverékkel bacillusszá­­molás végeztetett. Egy félmilliárd bacillus subcutan befecs­kendezve erős helyi reactiót és mérsékelt általános reactiót váltott ki. E reactiót 0­4 cm3 antitoxikus dysenteriasavó (a Jenner-Pasteur-intézetből) úgy állatkísérletben, mint emberek­nél teljesen felfüggesztette. Az első ojtásra szolgáló anyag tehát 1 cm3-ben tartalmazott 04 cm3 dysenteriasavat és egy félmilliárd bacillust. A 8-ad napra történő második ojtás anyaga egy félmilliárd bacillust tartalmazott 2 cm3 physiolo­­giás sóoldatban serum nélkül (0­5% carbollal konzerválva). Ez ojtóanyaggal beojtatott a pilisvörösvári bányaválla­latnak 835 alkalmazottja. Az ojtási reactio számbavehető pa­naszra, vagy a munkásoknak akár csak egy napi munkabeszün­tetésre okot nem adott. Ez utóbbit hangsúlyozom azért, mert az ojtott munkások a rossz táplálkozás, a túlmunka és egyéb izgalmak (családtagok megbetegedése stb.) miatt a kimerülés­hez közel állottak. A munkabeszüntetés pedig a bányaigaz­gatóság bemondása szerint egyértelmű lett volna az akkor (1917 augusztus) minden tartalék nélkül dolgozó budapesti vízművek üzemének fennakadásával. E fenyegető veszély minden óvatosságot megokolttá tett. A serovaccinával végzett vérhasellenes védőojtások ezek szerint minimális rendióval járnak; a munkaképességet nem, vagy csak alig befolyásolják. Beojtatott e módszer szerint eddig összesen a Lipótmezőn 438, P. községben 835, L. czement­­gyárában 425 egyén. Az ojtás eredménye adódik, ha a járvány további lefo­lyását rövidesen összegezem. A bányamunkások közül az ojtások idejéig megbetege­dett 84 egyén (70%), a beojtások után összesen 7 egyén (0'9%/o), pedig a járvány a nem ojtott községi lakosok között még több mint másfél hónapig tartott és az elsoroltakon felül mintegy kétszáz megbetegedéssel járt. Ha a lipótmezei elmegyógyintézetben nyert adatokat is fel­említem, kétségtelenné válik, hogy ez az eredmény az ojtóanyag alkalmazásának következménye volt. Lipótmezőn 438 egyén közül ojtás előtt megbetegedett 23 (5%), ojtás után 3 (07%). Az ojtások a bányamunkásokat a bánya fennt vázolt veszedelmeivel szemben tehát kitűnően megvédték. Hogy ez a veszedelem még később is fennforgód, mutatja az, hogy például az aug. 25.-i székvizsgálat alkalmával 11 oly egészséges bányamunkás találtatott, kiknek székéből Shiga-Kruse-typusú dysenteria-bacillus tenyészett ki. A járvány tartama alatt 1917 július 21. étől október 18.-áig összesen 375 klinikailag typusos vérhasmegbetegedés jelen­tetett be. Ezek közül 61 egyén a vérhas következtében elhalt (16%), a­mely magas szám abban leli magyarázatát, hogy az agyokat és gyermekeket a megbetegedés különösen pusztí­totta. Felnőtt (16—55 év között) meghalt 11, a többi 50 főleg 70 éven felüli aggastyán vagy 2 éven aluli gyermek. Összefoglalás: 1. A vérhas ellen alkalmazott védőojtások nem járnak nagyobb rendióval, mint akár a choleraojtások. 2. Védőhatásuk eddigi tapasztalatok szerint szembeötlő. Közlés az O. H. G. H. budapesti császárfürdői intézetéből. (Orvos­igazgató : Dalmady Zoltán dr., egyetemi magántanár, ezredorvos.) Egy kóros izomreflex diagnostikai értékelése. (Proximator-reflex.) * Közli: Henszelman Aladár dr., osztályvezető-főorvos, cs. és kir. t. főorvos. Transverzális magas gerinczvelőlaesio súlyos, ritka eseteiben tapasztalták, hogy az alsó végtagot erősen meg­* A Kir. Orvosegyesületben tartott bemutatás. 1918. 31. sz. csipkedve, érdekes motoros jelenségek támadnak. A czomb izmai mintegy hullámzani kezdenek, a czomb hasábalakot ölt, csípőben, térdben behajlik, sokszor háti hajlítás támad a lábon és a lábujjakon. Az alsó végtag jóformán vala­mennyi izomcsoportjának ezt a reflexes együttmozgását többen különböző név alatt leírták. Jendrassik már 1893-ban Rómában tartott előadásában ismertette. Goldslamm például rövidítő reflexnek nevezte el (Verkürzungsreflex), mert a végtag a reflex által rövidebb lesz. Az általános menekülési reflexek neve alatt leírt reflexmozgások (die allgemeinen Fluchtreflexe) szintén idetartoznak. Crooq, Brissoud, Renault a m. tensor fasciae latae reflexe név alatt közölték. Bechterew reflexe is ugyanilyen mozgási tüneményekkel jár, de a kiváltó inger nála a láb és a lábujjak talpi hajlítása. Még több jog­gal nevezhetnők „proximator“­­reflexnek, mert a proximator izomcsoportok contrahálódnak, ezeknek a reflexéről van szó. Kiváltható a reflex sokszor csupán az alszári hajlító, még többször tisztán a feszítő izomzatnak, máskor a tibia élének (csonthártya) a hosszanti vagy az alszár alsó harmada hatá­rának a körkörös nyomkodására, olykor az Achilles-ín ütö­­getésére vagy a térdc­onás és térdreflex kiváltási kísérletére. Mindenesetre érdekes, hogy ha a kiváltó ingert Bris­soud módszere szerint gyakoroljuk, vagyis a talp bőrét meg­csiklandozzuk, nemcsak a legsúlyosabb, transverzális gerincz­­velőlaesiónál, hanem az orgános spasmusos bénulások igen nagy százalékában (körülbelül 90%) is positív a reflex. De kiváltódik elég gyakran hysteriás feszes bénulásnál is. Éppen ezért differentiális diagnoszáló tekintetben nincsen nagy értéke a reflexnek. Ha a talp csiklandozását csak felületesen végezzük, mindössze a m. tensor fasciae latae feszül meg, vagyis azt a jelenséget kapjuk, a­mit normális körülmények között is gyakran láthatunk. Végezetül a reflex­e kiváltási módja olyan, a­milyent a talpreflex vizsgálásánál használunk és a­melyre a talp védekező reflexe szokott kiváltódni. A csiklandozott talpú egyén sokszor elkapja a végtagjait, csípő­ben és térdben hajlít. Valóban alig volt néhány esetem, a­melyben teljesen ki tudtam vonni magamat ama gyanú alól, hogy tulajdonképpen nem a talp bőrreflexéről van szó, a­mikor Brissoud reflexét megkaptam. Ha azonban a kiváltó ingert úgy gyakoroljuk, a­hogy ezt én csinálom, t. i. a lábszári feszítő és hajlító izomzat egyidejű mechanikai vagy villamos izgatásával, eddigi töme­ges tapasztalásaim alapján állíthatom, hogy 1. organos, feszes alsó végtagbénulások több mint 90%-ában positív, gyakoribb tehát, mint a Brissoud-reflex; 2. soha hysteriánál vagy egészséges embernél nem kapjuk meg; 3. vannak feszes bénulások, a­melyeknél ez az egyetlen kiváltható pathológiás reflex. A kiváltó mechanikai inger a következő. A térdtől a bokáig, a tibia elülső felszínétől jobbra-balra néhány centi­méternyire vezetett ujjakkal, egy vagy még inkább két kéz hüvelyk- és középső ujjával, mélybe ható erőteljes nyomással, az izomzatot mintegy masszírozva, felülről lefelé haladunk. A fordított irány azért nem czélszerű, mert e mozgás maga is okozhat térdhajlítást. Különös erővel izgassunk az alsó harmad határától diszal felé és inkább a feszítőket. Már a kiváltó inger kezdetén, de később még inkább háti hajlítás támad a lábon és a lábujjakon, hajlítás a térdben és a csípőben, utóbbiban ki kifelé rotálás is. Az ingerlés befejezté­vel mindennek az ellenkezője, vagyis a reflex kiváltása előtti állapot automatikusan visszatér. Lassan, tónusosan támad és épp ilyen charakterrel tűnik el a reflex. A kiváltó ingerlés kezdetén, körülbelül egy időben lát­ható mindazon izomcsoportok megfeszülése, a­melyek a leírt mozgásokat okozzák, így a lábszári feszítők és hajlítók (gastrocnemiások­), a czombi feszítői és hajlítói izomzat és a m. tensor fasciae latae. Az utóbbi megfeszülése okozza a csekély kifelé rotálást, a­melyet a befelé rotálás követvén, a trochanter maior mozgásait láthatjuk. A térdben való hajlítás 160—140° szokott lenni, bár súlyos esetekben teljes is lehet; ilyenkor a teljes hajlítás befejeztével a kinyújtás is a levegő­ben történik, a végtag mintegy kalimpál a levegőben. Ez

Next