Orvosi Hetilap, 1918. szeptember (62. évfolyam, 36-39. szám)
1918-09-08 / 36. szám
62 évfolyam. 36. szám. Budapest, 1918 szeptember 8. ORVOSI HETILAP TARTALOM. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA : LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANA FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLÉSEK. Deszimirovity Koszta: Közlemény a budapesti kir. magyar tudomány-egyetem belgyógy-diagnostikai klinikájáról (igazgató: Báró Kétly László dr., ny. r. tanár) és a kassai cs. és kir 20. sz. helyőrségi kórházból (parancsnok: Bartek R. dr., főtörzsorvos). Az exsudatum pleuriticum parenteralis „heteroprotein“-therapiája. 471. lap. Monszpart László: A „Csonttörések és izületlövések különleges osztályáéból (Spezialabteilung für Knochenbrüche und Gelenkschüsse). Vezetőorvos: Böhler L. dr., tart. ezredorvos. A lábszártörés kezeléséről. 473. lap. Weiss Ármin: Közlemény az Új Szent János kórház elmebeteg-osztályáról. (Főorvos: Hudovernig Károly dr., egyetemi magántanár.) A serologia a gyakorlati psychiatriában. 476. lap. Fischer Ernő: Tanulmány a pes valgo-planus mobilisnek betéttel való kezeléséről. Újfajta orthopaedbetét. 477. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. A. L. Vischer: Die Stacheldrahtkrankheit. — Lapszemle. Belorvosion. O. Kestner: A hasmenések megelőzéséről. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Kronberger: Gyógyulással végződött tüdőanthrax. Luce és Feigl: Chorea infantum. Bruck: Trichophyllasis. 481—482. lap. Magyar orvosi irodalom. 482. lap. Vegyes hírek. 482 lap Tudományos Társulatok. 483 lap. Melléklet. Kalledey Lajos: A kassai m. kir. állami bábaképző 1917. évi betegforgalmi kimutatása. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti kir. magyar tudományegyetem belgyógydiagnostikai klinikájáról (igazgató: Báró Kétly László dr., ny. r. tanár) és a kassai cs. és kir. 20. sz. helyőrségi kórházból (parancsnok: Bartek R. dr., főtörzsorvos). Az exsudatum pleuriticum parenteralis „heteroprotein“-therapiája. Irta: Deszimirovity Koszta dr., szkv. ezredorvos. Amikor 1917 júliusában a kassai helyőrségi kórházban a már gyógyultnak látszó malariás betegeken az esetleg még fennálló latens malaria aktiválása czéljából typhusvédoltovaccina-injectiókkal kísérleteztem, az ezen kísérletre kijelölt betegeknek egyike, amikor már az injectiót megkapta, oldalfájásról panaszkodott, mely fájdalom rajta már több hét óta fennáll. Megvizsgálván a beteget, rajta jobboldali, physikailag — próbapunctio nélkül — felismerhető exsudatum pleuriticumot találtam, úgy látszik a pleuritissel járó láz annak idején a malária okozta lázzal egybeesvén, kezelőorvosának figyelme másra nem terelődött, lévén a vérlelet plasmodiumokra positív; az a körülmény, hogy a chininkúra alatt is 2 héten keresztül naponta volt a betegnek délutáni hőemelkedése, szintén nem keltett gyanút, hiszen a láznak ilyen viselkedését, daczára a chininszedésnek, sokszor volt alkalmunk megismerni, különösen idősült malária eseteiben. Az utolsó két hét alatt, daczára a jelenlévő exsudatum pleuriticumnak, melynek tompulata elől a IV. borda alsó széléig, hátul pedig a VI. hátcsigolya magasságáig ért, a beteg láztalan volt. A vaccina-injectio után a beteg hidegrázást kapott, majd reákövető magasabb hőemelkedést, mely még másnap is fennállott, de sem hidegrázáskor, sem másnap a magas láz alatt vett vérben malaria-plasmodiumokat nem találtunk. A beteg azonban másnap oldalfájdalmai csökkenését adta elő, és vizsgálatkor kitűnt, hogy 24 óra múlva a vaccina-injectio után az exsudatum nagy része felszívódott, úgy hogy a tüdő t. é. n. d. kopogtatási hangja elől a VI. borda alsó szélénél volt, mély légvételre lejebb szállt, hátul pedig a VIII. borda alsó széléig ért és ott nem változott mély légvételre sem. A második 24 óra múlva a tompulat teljesen feltisztult, a beteg láztalanná lett, az exsudatum tehát 48 óra alatt teljesen felszívódott és még 6 heti észlelés alatt nem recidivált. Az exsudatum pleuriticumnak e frappáns felszívódása arra indított, hogy más esetben is alkalmazzam a vaccinát annak a megállapítására, hogy nem puszta véletlen volt-e a tapasztalt gyors felszívódás. Ugyancsak egy malariás beteget vettem elő exsudatum pleuriticummal, kis jobboldalt elől egy harántújjnyi, hátul pedig a scapula csúcsától lefelé terjedő tompulat volt jelen az exsudatumnak megfelelő légzési viszonyokkal és alig néhány tizedfoknyi hőemelkedések mellett. Egyetlen egy 1 cms-nyi typhus-védőoltó-vaccina-injectio után 24 óra múlva láz kísérete mellett a volt tompulatnak nyoma sem volt, Röntgennel pedig exsudatumot nem lehetett kimutatni. Ezen megfigyeléseimet, illetve a további kísérleteket, annak idején külső okokból abba kellett hagynom és csak legutóbb volt alkalmam azokat újból folytatni. Akármennyire is meglepő volt a typhus-vaccina-injectiónak az exsudatum pleuriticumra kifejtett eme gyors hatása, nem kellett soká magyarázat után kutatnom, mert ismertem a már akkoriban több helyről közölt heteroprotein-therápiának különböző betegségekben észlelt, sokszor abortiv gyógyító hatását. Tudvalevőleg már vagy két évtizeddel ezelőtt észrevették azt, hogy egyes fertőző betegségekre nemcsak specifikus, hanem nem specifikus vaccinák is voltak bizonyos, de ugyanazon hatással, később pedig azt is, hogy egyes nem bacterium eredetű fehérjéknek a parenteralis bekebelezése is ilyen természetű hatást fejtett ki azokra. E valósággal már akkoriban megdőlhetett volna ama felfogás, hogy a vaccinák , a kórokozó csirák vagy azok alkotórészei — parenteralis bekebelezésével az ugyanolyan természetű fertőző betegségek kórlefolyásának hirtelen befolyásoltatása immunizáló folyamaton múlnék, hogy a vaccinával tehát nem viszünk be a szervezetbe specifikus antigént, mely ott specifikus védőtesteket termelne, hiszen az a hatás oly gyorsan mutatkozik, hogy az idő rövidsége is, az a pár óra ellene szól, hogy a bevitt antigének máris a szervezet immunizálását eredményezték volna. Mert ha ez megtörténik, akkor például typhusban a typhus-vaccina eredményezte reactio után már nem volna szabad, hogy ama beteg véréből typhus-bacillusok legyenek kitenyészthetők, ami azonban megtörtént. E nézet tehát nem tarthatta volna magát akkor, amikor Rumpf-nak (1893-ban) hastyphusban ugyanazt a hatást sikerült elérni pyocyaneus-vaccinával mint typhus-vaccinával, még kevésbé pedig akkor, amikor Renaud typhus-vaccina bekebelezésével gyógyító hatás ért el a legkülönbözőbb természetű localis betegségekben, mint phlegmone, furunculosis, osteomyelitis stb. De mert ezen észlelések további fejlesztése azon időkben abbamaradt és a fertőző betegségek vaccina-therapiáját is abbahagyták volt, a vaccina-therapia régi magyarázata