Orvosi Hetilap, 1918. szeptember (62. évfolyam, 36-39. szám)

1918-09-08 / 36. szám

62 évfolyam. 36. szám. Budapest, 1918 szeptember 8. ORVOSI HETILAP TARTALOM. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA : LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANA FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLÉSEK. Deszimirovity Koszta: Közlemény a budapesti kir. magyar tudomány-egyetem bel­­gyógy-diagnostikai klinikájáról (igazgató: Báró Kétly László dr., ny. r. tanár) és a kassai cs. és kir 20. sz. helyőrségi kórházból (parancsnok: Bartek­ R. dr., főtörzsorvos). Az exsudatum pleuriticum parenteralis „heteroprotein“-therapiája. 471. lap. Monszpart László: A „Csonttörések és izü­letlövések különleges osztályáéból (Spezial­abteilung für Knochenbrüche und Gelenkschüsse). Vezetőorvos: Böhler L. dr., tart. ezredorvos. A lábszártörés kezeléséről. 473. lap. Weiss Ármin: Közlemény az Új Szent János kórház elmebeteg-osztályáról. (Főorvos: Hudovernig Károly dr., egyetemi magántanár.) A serologia a gyakorlati psychiatriában. 476. lap. Fischer Ernő: Tanulmány a pes valgo-planus mobilisnek betéttel való kezeléséről. Újfajta orthopaedbetét. 477. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. A. L. Vischer: Die Stacheldrahtkrankheit. — Lap­szemle. Belorvosion. O. Kestner: A hasmenések megelőzéséről. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Kronberger: Gyógyulással végződött tüdőanthrax. Luce és Feigl: Chorea infantum. Bruck: Trichophyllasis. 481—482. lap. Magyar orvosi irodalom. 482. lap. Vegyes hírek. 482 lap Tudományos Társulatok. 483 lap. Melléklet. Kalledey Lajos: A kassai m. kir. állami bábaképző 1917. évi betegforgalmi kimutatása. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti kir. magyar tudomány­egyetem belgyógy­­diagnostikai klinikájáról (igazgató: Báró Kétly László dr., ny. r. tanár) és a kassai cs. és kir. 20. sz. helyőrségi kórházból (parancsnok: Bartek­ R. dr., főtörzsorvos). Az exsudatum pleuriticum parenteralis „heteroprotein“-therapiája. Irta: Deszimirovity Koszta dr., szkv. ezredorvos. A­mikor 1917 júliusában a kassai helyőrségi kórházban a már gyógyultnak látszó malariás betegeken az esetleg még fennálló latens malaria aktiválása czéljából typhus­­védoltovaccina-injectiókkal kísérleteztem, az ezen kísérletre kijelölt betegeknek egyike, a­mikor már az injectiót meg­kapta, oldalfájásról panaszkodott, mely fájdalom rajta már több hét óta fennáll. Megvizsgálván a beteget, rajta jobb­oldali, physikailag — próbapunctio nélkül — felismerhető exsudatum pleuriticumot találtam, úgy látszik a pleuritissel járó láz annak idején a malária okozta lázzal egybeesvén, kezelő­orvosának figyelme másra nem terelődött, lévén a vérlelet plasmodiumokra positív; az a körülmény, hogy a chinin­­kúra alatt is 2 héten keresztül naponta volt a betegnek délutáni hőemelkedése, szintén nem keltett gyanút, hiszen a láznak ilyen viselkedését, daczára a chininszedésnek, sokszor volt alkalmunk megismerni, különösen idősült malária eseteiben. Az utolsó két hét alatt, daczára a jelenlévő exsudatum pleuriticumnak, melynek tompulata elől a IV. borda alsó széléig, hátul pedig a VI. hátcsigolya magasságáig ért, a beteg láztalan volt. A vaccina-injectio után a beteg hidegrázást kapott, majd reá­követő magasabb hőemelkedést, mely még másnap is fenn­állott, de sem hidegrázáskor, sem másnap a magas láz alatt vett vérben malaria-plasmodiumokat nem találtunk. A beteg azonban másnap oldalfájdalmai csökkenését adta elő, és vizsgálatkor kitűnt, hogy 24 óra múlva a vaccina-injectio után az exsudatum nagy része felszívódott, úgy hogy a tüdő t. é. n. d. kopogtatási hangja elől a VI. borda alsó szélénél volt, mély légvételre lejebb szállt, hátul pedig a VIII. borda alsó széléig ért és ott nem változott mély légvételre sem. A második 24 óra múlva a tompulat teljesen feltisztult, a beteg láztalanná lett, az exsudatum tehát 48 óra alatt tel­jesen felszívódott és még 6 heti észlelés alatt nem recidivált. Az exsudatum pleuriticumnak e frappáns felszívódása arra indított, hogy más esetben is alkalmazzam a vaccinát annak a megállapítására, hogy nem puszta véletlen volt-e a ta­pasztalt gyors felszívódás. Ugyancsak egy malariás bete­get vettem elő exsudatum pleuriticummal, kis jobboldalt elől egy harántújjnyi, hátul pedig a scapula csúcsától le­felé terjedő tompulat volt jelen az exsudatumnak meg­felelő légzési viszonyokkal és alig néhány tizedfoknyi hő­emelkedések mellett. Egyetlen egy 1 cms-nyi typhus-védő­oltó-vaccina-injectio után 24 óra múlva láz kísérete mellett a volt tompulatnak nyoma sem volt, Röntgennel pedig exsu­­datumot nem lehetett kimutatni. Ezen megfigyeléseimet, illetve a további kísérleteket, annak idején külső okokból abba kellett hagynom és csak legutóbb volt alkalmam azokat újból folytatni. Akármennyire is meglepő volt a typhus-vaccina-injectió­­nak az exsudatum pleuriticumra kifejtett eme gyors hatása, nem kellett soká magyarázat után kutatnom, mert ismertem a már akkoriban több helyről közölt heteroprotein-therápiá­­nak különböző betegségekben észlelt, sokszor abortiv gyó­gyító hatását. Tudvalevőleg már vagy két évtizeddel ezelőtt észrevet­ték azt, hogy egyes fertőző betegségekre nemcsak specifikus, hanem nem specifikus vaccinák is voltak bizonyos, de ugyan­azon hatással, később pedig azt is, hogy egyes nem bacterium eredetű fehérjéknek a parenteralis bekebelezése is ilyen természetű hatást fejtett ki azokra. E valósággal már akkoriban megdőlhetett volna ama felfogás, hogy a vaccinák , a kórokozó csirák vagy azok alkotórészei — parenteralis be­kebelezésével az ugyanolyan természetű fertőző betegségek kórlefolyásának hirtelen befolyásoltatása immunizáló folya­maton múlnék, hogy a vaccinával tehát nem viszünk be a szervezetbe specifikus antigént, mely ott specifikus védő­testeket termelne, hiszen az a hatás oly gyorsan mutatkozik, hogy az idő rövidsége is, az a pár óra ellene szól, hogy a bevitt antigének máris a szervezet immunizálását eredmé­nyezték volna. Mert ha ez megtörténik, akkor például typhus­­ban a typhus-vaccina eredményezte reactio után már nem volna szabad, hogy ama beteg véréből typhus-bacillusok legyenek kitenyészthetők, a­mi azonban megtörtént. E nézet tehát nem tarthatta volna magát akkor, a­mikor Rumpf-nak (1893-ban) hastyphusban ugyanazt a hatást sikerült elérni pyocyaneus-vaccinával mint typhus-vaccinával, még kevésbé pedig akkor, a­mikor Renaud typhus-vaccina bekebelezésével gyógyító hatás ért el a legkülönbözőbb természetű localis betegségekben, mint phlegmone, furunculosis, osteomyelitis stb. De mert ezen észlelések további fejlesztése azon idő­­k­ben abbamaradt és a fertőző betegségek vaccina-therapiá­­­­ját is abbahagyták volt, a vaccina-therapia régi magyarázata

Next