Orvosi Hetilap, 1918. október (62. évfolyam, 40-43. szám)
1918-10-06 / 40. szám
522 1918. 40. sz. . ORVOSI HETILAP zoszeres megbetegedése előtt, többször bevitetett azon helyiségbe, hol a bejáró sebészi kóresetek kötöztetnek s így az osztályos betegek közül ő volt egyedül az, ki idegen gyermekkel érintkezésbe jött. A nyolczadik észleletet Verebély László egyet. rk. tanár t. barátomnak köszönhetem, ki ismerve eseteimet, szives volt figyelmemet felhívni érdekes megfigyeléseire, melyeket az Orsz. Vakok Intézetében tett. T. J. 10 éves növendék 1908 szeptember 3.-án került az intézetbe, s két nappal később jelentkezett rajta az övsömör-eruptio. A zoster dors.pectoralis alakot mutatott, feltűnőbb láz nélkül folyt le s néhány nap alatt leszáradt. Ugyanezen hálóteremben a szomszédságában háló 13 éves K. J.-n, ki a külvilággal hetek óta nem érintkezett, szeptember 21.-én, tehát 15 nappal T. J. zosteres megbetegedése után bárányhimlő jelentkezik, mely enyhén, típusosan folyik le. Ezen eseten kívül ugyanazon hálóteremben október 6.-án és 8.-án még egy-egy varicellás fertőzés látható egy 9 éves és, egy 7 éves fiún, a szomszédos hálószobában pedig október 12.-én egy 6 éves fiún. Kilenczedik észlelésem kórházi megfigyelés s a „Stefánia“-gyermekkórház szemészi osztályán került szemem elé. J. F. 8 éves fiúcska keratatis phlydaenularissal vétetett fel a kórházba 1904 márczius 3.-án. Márczius 7.-én mérsékelt láz kíséretében occipitalis elhelyeződésű zoster-eruptio jelentkezik rajta, mely 12.-éig beszárad. Ugyanazon osztályon négy szembeteg gyermek betegszik meg typusos bárányhimlőben és pedig márczius 21.-én egy 6 éves leányka, márczius 22.-én egy 3 éves leányka s egy 6 éves fiúcska s márczius 24.-én egy 8 éves fiúcska. A szemészi osztály azon időben hónapokra visszamenőleg teljesen mentes volt varicellás kórházi fertőzéstől. Végkövetkeztetésem 1909-ben már a következő volt:" A bárányhimlő eddig ismeretlen fertőző anyaga bizonyos, előttünk eddig ismeretlen körülmények folytán általános kivirágzás helyett typusos övsömörben nyilvánulhat meg, mely övsömör, fertőzés útján, más egyénen bárányhimlőt hoz létre. Természetes, hogy a bárányhimlő eredetét a roszereseteknek csak bizonyos részére kívántam vonatkoztatni. Az 1909 óta a mai napig tudomásomra jutott ezirányú hazai észleletek a következők: Csapodi István dr. boldogemlékü szemésztanár-barátom, ismerve két közlésemet, 1912 január 31.-én magánlevélben a következő érdekes észleletéről (tizedik eset) számol be: „Feleségem 1911 október első napjaiban jobboldali fejfájást kapott, mely egy hétig gyötörte; október 8.-án a hajas fejbőr jobboldali részén elszórt fájó göböcskék jelentkeztek. Másnap a jobb szemöldökív külső fele fölött, úgyszólván szemünk előtt bújtak elő a csoportos herpes hólyagocskák, majd egy-két nap múlva a jobb felső szemhéjon is támadt két csoport. A fájdalom 14.-én érte el a tetőfokot, amikor a jobb szem egész környéke erősen megdagadt. A varasodás lassan indult meg s a varak csak október hó utolsó napjaiban kezdtek leválni. Október 31.-én vesszük észre, hogy 13 hónapos fiunkon bá- rányhimlő mutatkozik. Eleinte azt hittük, hogy herpes, de csakhamar typusos bárányhimlőnek bizonyult s igen enyhe lefolyású volt.A házban, ahol lakunk, több bárányhimlő volt szeptembertől novemberig. Megjegyzem, hogy kis fiam ez időtájt sem az utczán, sem a folyosón nem volt s a házbeliekkel egyáltalában nem érintkezett.“ Gara Arthur dr. hadbavonult klinikai segédem, az orosz harcztérről 1915 május 4.-éről keltezve, levélben közli az alábbi érdekes észleletét (tizenegyedik eset): „Tegnapelőtt láttam egy tiz hónapos csecsemőt, akit négy hét előtt oltottam be, meglehetős súlyos fellépésű bárányhimlővel, mindenhol telve hólyagokkal, igen magas láz kíséretében. Ma délelőtt elhozták két testvérét, kik egy ágyban együtt alszanak s ugyanazon szobában voltak, ahol a beteg feküdt. A négy éves fiún satnya varicella-hólyagokat látok elszórtan, melyek tegnap óta fejlődtek, míg a nyolczéves leányon typusos zoster van jelen, eléggé friss állapotban a bal falkaron s lapoczkatájon, míg egyebütt a bőrfelületen hólyagcsás kivirágzást nem látok.“ Gara dr. azon kis galicziai községben, hol ezen megfigyelést tette, ez időtájt rövid idő alatt 12 varicellás megbetegedést észlelt. Tizenkettedik észlelet: L. Fr. úrnő 1917 július 6.-án betegszik meg övsömörben, mely a mellkas felső felén jelentkezik. A kivirágzást megelőzőleg heves fájdalmai voltak, ezek a betegség egész tartama alatt fennállottak, úgy hogy az ágyat több napon át őrizte. Betegsége egész tartama alatt felnőtt leánya, aki önkéntes ápolónő, gondozta. A javulás beálltával leánya július 14.-én falura utazik, bár némi lázas indispositiót érez. 25.-én értesítik anyját, hogy leányán bárányhimlő fejlődött, enyhe mérvben, mérsékelt láz kíséretében. Az orvos a varicella megjelenését 22.-én konstatálta. Miután a kisasszony szemem előtt nőtt fel s betegség esetén mindenkor orvosi tanácsomat kérték ki, biztosan tudom, hogy bárányhimlőt még nem állott ki. Hogy anyjának a gyermekkorban volt-e varicellája, nem deríthető ki. Mindezen észleletekhez tizenharmadiknak hozzákapcsolódik Heim Pál dr. tisztelt tanártársam observatiója, melyet 1912-ben tett közzé, s melyet kivonatosan a következőkben adok: s L. c. 4 Orvosi Hetilap és Berliner kimn. Wochenschrift, 1912. M. K. úrnő 1912 május 6.-án kellemetlen, szúró fájdalmakat érez a mellkas bal oldalán, hol este Heim tanár már typusos zoster thoracalist konstatál. Ez időben csak hat éves leánykája volt otthon. Hároméves fiacskája nagyanyjánál tartózkodott, de négy nap múlva már ez a gyermek is hazajött. Május 16.-án, vagyis tíz nappal az anya megbetegedése után a kis leányon typusos bárányhimlő fejlődött, amely közepes intenzitású volt és maximális 37’8 ° temperaturával járt. Május 22.-én, vagyis 6 nappal a leányka varicellája után és 12 nappal hazajövetele után a kis fiú is bárányhimlőben betegedett meg, de ez az eset súlyosabb volt. Az egész test el volt lepve hólyagcsákkal s a hőmérsék napokon keresztül 3950 felett ingadozott. Sajátságos volt, hogy a kis fiún jobboldalt a hónaljban két ujjnyi területen a hólyagcsak zoszeres elrendeződést mutattak és a fiúcska e helyen fájdalomról panaszkodott. Mindkét esetben a bárányhimlő közös forrását csak az anyára vezethette vissza, mert a két gyermek megbetegedése között csak hat nap múlt el, ami bárányhimlőnél szokatlan rövid lappangás volna. Kérdezősködésre elmondotta az anya, hogy gyermekkorában nem volt varicellája, daczára annak, hogy két leánytestvére átment e betegségen, amidőn ő 4 éves volt. Mint a fentiekből látjuk, újabb tapasztalatok (a 10., 11., 12. és 13.eset) 1909-i végkövetkeztetésemet mindenben csak erősítik. Ha a vázolt 13 kóresetet csoportosítjuk, azt látjuk, hogy 12 esetben az elsődleges megbetegedés a család vagy környezet egyik tagján typusos zoster volt, melyet 8—20 nap után (átlag két hétre) a család, illetőleg környezet egyik gyermektagján jellegzetes bárányhimlő követett, négy észleletben 2, 2, 3, illetőleg négy varicellás megbetegedéssel, oly körülmények között, hogy a fertőzésnek, illetőleg fertőzéseknek (6., 7., 9., 13. eset) más forrását kimutatni nem lehetett. Gara harctéri észleletében, mint láttuk, egy család három kiskorú tagja körülbelül egy időben betegedett meg, kettő varicellában, egy pedig kétségtelen zosterben. 13 esetem közül hétben az övsömör gyermeken fejlődött, míg ötben felnőttön volt látható, középkorú, illetőleg éltesebb egyénen (6. eset), s a bárányhimlő 12 észleletben gyermeken konstatáltatott s csak egy esetben felnőttön (5. eset.) Kérdés, hogy a bárányhimlőre és övsömörre vonatkozó klinikai ismereteink 1904.-i fent idézett következtetésem megerősítésére vagy támogatására felhasználhatók-e? Már rég feltűnt egyes észlelőknek, hogy bárányhimlőben olykor a hólyagcsák egyes bőrterületeken zűszeres elrendeződést mutatnak, így Henoch 1892-ben a következőket írja :• „ Die Zahl der Bläschen, welche sich sehr rasch hintereinander entwickeln, ist sehr verschieden; bald stehen sie vereinzelt, bald dicht aneinander gedrängt, besonders an Theilen, welche einer Reibung durch Druck oder Spannung der Haut ausgesetzt sind, z. B. auf den Rücken, am Tuber ischn, wo ich eine handtellergrosse dichte Gruppe zusterähnliche Bläschen beobachtete.“ Thomas a Ziemssen-féle Handbuch d. spec. Path. u. Therapie-ban az alábbi sorokat írja: „Ziemlich selten findet man an einzelnen Körpertheilen, besonders den Extremitäten, niemals meiner Beobachtung gemäss am ganzen Körper ungewöhnlich kleine oder characteristische Varbcellabläschen gruppenweise, etwa nach Art einer Zoster gestellt, jedoch ebenfalls ohne Neigung zu Confluenz, neben den zosterartigen Gruppen gibt es aber in der Regel noch genug einzelne grössere Bläschen.“ Ch. J. Jennings a John M. Keating-féle amerikai gyermekorvostani gyűjtőmunkában a Thomas-féle megfigyelést a következőképp reprodukálja: „Confluence of adjacent vesicles sometimes are congregated into small groups, making the eruption resemble Zoster.“ N. Svoboda a Pfaundler-Schlossman-féle Handbuch f. Kinderheilkunde-ben, szintén említést tesz ily észleletekről s magyarázatul a következőket írja: „Die durch Kleiderdruck veranlassten Masseneruptionen sind oft so angeordnet, wie die Bläschen bei Herpes Zoster und wenn der übrige Ausschlag minimal ist, kann es zur Verwechslung mit dieser kommen.“ A szöveg közé beiktatott sikerültfénykép szépen demonstrálja az övsömör-elrendezésű visszamaradt hegeket. Végül Jochman ismert tankönyvében a Jer- 5 Vorlesungen über Kinderkrankheiten. Berlin, 1902, VI. kiadás. 6 II. kötet, 2. rész. 7 1906, I. kötet, 2. rész, 732. oldal.