Orvosi Hetilap, 1918. december (62. évfolyam, 48-52. szám)

1918-12-01 / 48. szám

62 évfolyam. 48 szám. Budapest, 1918 deczember 1. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet, tumar es SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLÉSEK. Pólya Jenő: Közlemény a szt. István-kórh­áz III. sebészeti osztályáról A hegesen lefelé húzott szájzúg műtéti felemeléséről. 617. lap. Fabinyi Rudolf: Közlemény a lipótmezei állami elmegyógyintézetből. (Igazgató: Oláh Gusztáv dr., miniszteri tanácsos.) Az alkoholismus és a háború. 618. lap. Pfann József: Harcztéri tapasztalatok a gázphlegmonéről és gyógyításáról. 621. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Dr. Ignaz Schwarz: Geschichte der Apotheken und des Apothekerwesens in Wien von den ältesten Zeiten bis zur Gegenwart. — Lapszemle. Belorvostan- Müller és Zalewski: Az influenza kezelése.— Morawetz: Az influen­zában észlelhető vörhenyszerű kiütésről. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Milian: A jodismus megszüntetése. —Friedemann: Az influenza-peumonia kezelése.— Treupel: Influenza kezelése. — Manninger: A kérdesinfectióról magnoszerinnel.624. lap. Magyar orvosi irodalom. 625. lap. Vegyes hírek. 625 lap. Tudományos Társulatok. 626—627. lap. TARTALOM. S EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a szt. István-kórház III. sebészeti osztályáról. A hegesen lefelé húzott szájzúg műtéti fel­emeléséről. Irta: Pólya Jenő dr., egyet. rk. tanár, közkórházi főorvos. B. P., 9 éves fiú, 1918 júniusában került osztályomra egy másfél évvel azelőtt kiállott égés után az áll, állalatti táj és pofák, különösen a bal pofa bőrén székelő vaskos hegekkel. Ezek a hegek alsó ajkát teljesen kifordították, úgy, hogy az ajak­pír széle az állcsúcs tájára került (2. ábra). Ezért alig tu­dott enni, az étel nagy része kiesett, illetve kifolyott a szájából és állandó nyálcsurgása volt. Az ektropiumot meg­felelő kimetszésekkel és mobilizálással s az ejtett sebek oly­­irányú egyesítésével, hogy az ajkat egyszersmind emeljék is, elég könnyen sikerült megszüntetni (op. 1918 június 14). Az ajkak zártak, a képződött szájnyílás azonban ferde volt, mert a jobb szájzúg lényegesen mélyebben állott, itt a nyálka­hártya is kissé ki volt még fordulva s ezen a helyen vala­melyes nyálcsurgás is visszamaradt. Ezen egy igen egyszerű correctiós műtéttel (1918 október ,5) sikerült segítenem, mely­nek ismertetése közlésem tulajdonképeni czélja s melyet az 1. ábra demonstrál. Arról volt szó, hogy a jobb szájzúg hevesen lefelé van húzva, a­mit úgy is fejezhetnénk ki, hogy a felső ajak aránytalanul hosszú, az alsó aránytalanul rövid volt e he­lyen. A megoldás tehát ebből folyólag úgy kínálkozott, hogy az alsó ajak hiányosságát a felső feleslegéből pótoljuk. Ezért pontosan az ajakpír és bőr határán vitt metszéssel elvágtam azt a heget, mely a szájzúgot lehúzta és az ajak­pírját e helyen kifordította, s az ajakpírt most addig praeparáltam felfelé, míg a szájzúgot normális helyzetébe nem hoztam. Most egy nyelével oldalt tekintő háromszögű lebenyt készítettem a felső ajak bőréből, épp oly hosszút és vala­mivel szélesebbet, mint a minő az alsó ajkon a felpraepará­­lás után keletkezett defectus volt, ügyelve arra, hogy a le­benyt körülíró két metszés közül az alsó pontosan a felső ajak pírjának és bőrének határán vonuljon. E lebenynyel ki­foltoztam az alsó ajak hiányát s a secundaer defectus össze­­varrásával, midőn a felső ajak pírját a bőrsebhez kivarrtam, a szájzúgnak felemelt helyzetében való rögzítését még jobban biztosítottam. A sima és per primam való gyógyulás utáni eredményt csukott és nyitott száj mellett a 3. és 4. ábra 4. ábra­ mutatja. A száj functiója kifogástalan, az evést, beszédet semmi sem zavarja, nyálcsurgás nincs, az ajkak formája — el­tekintve persze a rajtuk és környékükön mutatkozó égési hegektől — sem hagy hátra semmi kívánni valót. Az ajakpír és bőr határán levő műtéti hegek egyáltalán nem láthatók. Az ajak felszabadítási módja és a lebeny alakja tekin­tetében a leírt eljárás hasonlít Szymanovski eljárásához, mely­­lyel a felfelé húzott szájzúgot korrigálta.* Szymanovski azon­ban a lebenyt a sulcus nasolabialis tájáról veszi. Én felfelé húzott szájzúg esetében, ha a viszonyok megengednék, in­kább az alsó ajakból venném a lebenyt. A másik ajakból vett lebenynek nevezetesen az az előnye van a sulcus naso­­labialisból vett lebeny felett, a­mire már fentebb utaltam, hogy t. i. a secundaer defectus elzárásával is javítunk az eredményen s hozzájárulunk a kívánt helyzetben való rögzí­tés előmozdításával a műtéti siker biztosításához. Ezért vol­tam bátor erre a kis fogásra kortársaim figyelmét felhívni. * Idézve Nelaton et Ombredanne: Les autoplasties, II., 94.

Next