Orvosi Hetilap, 1919. február (63. évfolyam, 5-8. szám)

1919-02-02 / 5. szám

5. szám. Budapest, 1919 február 1­2. 63. évfolyam. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ES KIADJA: LEJHHOSSÉK MIHÁLY egyet tanár es SZÉKELY ÁGOSTOM EGYET. TA FÓSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. TARTALOM. « EREDETI KÖZLÉSEK. I Hanniss Elemér: Közlemény a pozsonyi Erzsébet-tudományegyetem gyermekklinikájáról. (Igazgató: Heim Pál dr., egyet. ny. r. tanár) A spanyol betegség folyamán jelentkező scarlatiniform exanthemáról és a spanyol croupról. 47. lap. Vidakovics Kamill: Közlemény a kolozsvári tudomány-egyetem sebészeti klinikájából. A spanyol betegség egynéhány sebészeti szövődményéről. 49. lap. Kovách Zoltán: Diphtheria­ serum okozta életveszélyes anaphylaxis. 52. lap. Pólya Jenő: Az orvosképzés reformjáról. 52. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Emerich Wiener: Klinik und Therapie der Malaria. — Krönig und Friedrich : Physikalische und biologische Grundlagen der Strahlen­therapie. — Lapszemle. Belorvosiam Eppinger: Anaemia perniciosa eseteiben a lépkiir­­tás. — Sebészet. S. Weil: A­ gerinczoszlop sérülésével kapcsolatos hasi tünetekről. — Szülészet és nőorvostan. Warnekros: Kihordott magzat spontán helyzetváltozása a szülés alatt. — Gyermekorvostan. Hess: Az anyatejjel való táplálásról emlőn és üveg­­­ből. 56. lap. Magyar orvosi irodalom. 56. lap. Vegyes hírek. 56 lap. Tudományos Társulatok. 57. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK, Közlemény a pozsonyi Erzsébet-tudományegyetem gyermek­klinikájáról. (Igazgató: Heim Pál dr., egyet. ny. r. tanár.) A spanyol betegség folyamán jelentkező scarlatiniform exanthemáról és a spanyol croupról. Irta: Hanniss Elemér dr., egyetemi tanársegéd. A­mikor körülbelül két hónappal ezelőtt a spanyol be­tegségről és annak complicatióiról egy összefoglaló előzetes közleményt bocsájtottam a „Gyógyászat“ útján a magyar orvos­ világ elé, már ott leginkább a spanyol betegségben olykor észlelhető exanthemák kidomborító leírására töreked­tem. Tudtunk szerint ez volt az első közlemény a magyar, osztrák és német irodalomban, a­mely az exanthemákat leírja és a scarlatinához való feltűnő hasonlatosságukról említést tesz. Lehet, hogy egyesek kétkedve fogadták és talán hajlandók vol­tak ez esetekben elnézett scarlatinát sejteni, de azóta nem­csak hogy mások (Morawetz) is közöltek hasonló eseteket, hanem értesülésem szerint pl. Budapesten is láttak a jár­vány későbbi idejében mind gyakrabban exanthemás spanyol betegeket. Minekünk a pozsonyi egyetemi gyermekklinikán többször nyílt alkalmunk kétségtelen spanyol exanthemát meg­figyelni, bár gyakran kerültünk olyan helyzetbe, a­mikor csakis a legaprólékosabb és kiterjedt klinikai vizsgálat után tudtunk scarlatinás vagy spanyol exanthema mellett ál­lást foglalni, főleg, a­hol az anamnesis és az exanthemát kísérő klinikai tünetek tökéletlen volta nem nyújtott elég támaszt spanyol betegség felvételére, viszont — a spanyol exanthema ismerete mellett —az atypusos scarlat-exanthema sem engedhetett nyílt állásfoglalást a scarlatina mellett, mikor is a dubiumokat csakis haematológiai és serologiai vizsgá­latok oszlatták el. A „scarlatina variegata“ vagy „scarlatina populosa“ igen hasonlíthat a spanyol exanthemához, de ha emellett jellemző torok­tünetek vannak, kétséget kizáróan mondanák ki a scarlatina jelenlétét, pedig előfordulhat hasonló kórkép spanyol betegségben is, a­hol­ igaz, hogy gyakoribb a torok duzzadtság nélküli belöveltsége, de láthatunk follicularis tonsillitist is. Ilyen, a határon álló esetekben, a­hol más (alább említendő) segédeszközök diagnostikai ér­tékelése nélkül épp oly joggal dönthet az orvos scarlatina vagy spanyol exanthema mellett, főleg a magángyakorlatban mily kellemetlen meglepetések érhetnek. Hogy ne mondjak többet, ha pl. spanyol betegség mellett dönt az orvos és nem kellő ideig tartó vagy nem eszközölt elkülönítés folytán bizonyos idő múlva scarlatinába esik a többi családtag, hogy viselné en­nek ódiumát; viszont ha scarlatina mellett dönt és az exanthema gyenge nyilvánulása, felette gyors eltűnése és az egészben enyhe lefolyás mellett (feltételezve azt is, hogy esetleg spanyol exanthema volt), a­mikor a közönség úgyis idegenkedik a hosszú ideig tartó rigorosus elkülönítéstől, nem fog az orvos ment maradni olyan c­élzásoktól, melyek a ház rendjének felesleges megbontását hangoztatják. Már e bevezető sorok­ban is ajánlom, hogy oly spanyolnak gondolt exanthema ese­tén, a­hol a kezelő­orvos nem teljesen biztos a diagnosisában és a később em­lítendő serológiai segédeszközök nem állanak rendelkezésére, járványtani szempontból feltétlenül ajánlatos a scarlatina mellett dönteni és az annál szokásos hosszú és rigorosus elkülönítést, majd az alapos fertőtlenítést keresztül­vinni, így nem teszi ki magát kellemetlen és veszélyes meg­lepetéseknek. A kezelést illetőleg mindkettő esetén úgyis a tüneti therapiára van utalva. A kétféle exanthema klinikai elválasztása főleg pathogenetikai értékű és ennek megvilágí­tására óhajtom észleléseinket közölni. A spanyol exanthema időbeli jelentkezése nem meg­határozott, jöhet a betegség első napjai bármelyikén; gyak­ran gyorsan, pár óra alatt is eltűnik, de ismét visszatérhet; leginkább a mellen és a törzsön látható halvány rózsaszín, olykor és később piros, nem egész aprón pontozott, con­­fluáló pir alakjában, typusos esetben szigetesen (hasonlóan a „sc. variegata“ és „morbilli confluentes“-hez), kiterjedt exan­thema alakjában, a végtagokon is. Ugyanakkor az arezon, illetve a pofákon éles határú, élénk, vörös pir látható, a­mely a phthisikusok arezszínéhez hasonló. Ugyanez szigetesen mutat­­kozhatik a fülek mögött és a sternocleidomastoideus felső harmada területén is. Többször láttuk, hogy kisebb confluáló szigeteket rózsaszín márványozott területek szakítanak meg, illetve kötnek össze, és mindkét pir ujjnyomásra eltűnik. Ki­emelkedő, papulás jellegű exanthemát egy-két esetben lát­tunk, ugyancsak ismétlődően erősbödő és elhalványodó for­mában. Egy határozott terjedési irányt nem figyelhettünk meg, a hirtelen beálló exanthema ugyanazon a területen maradt. A több eset kapcsán megfigyelt , bizonyos fokig jellegzetes momentumok sok esetben nem kifejezettek és más kisérő tünetek mellett vagy ezek nélkül épp úgy jogosítanak spanyol betegség, sőt scarlatina kizárása mellett dönteni, mint meg­fordítva. Hogy mindkettőre példát említsek, kivonatosan két esetet közlök. 1. S. A., 2 éves, közepesen fejlett gyermek, gracilis csontrend­­szerrel. A bőr halavány, az ajkak és az ujjak vége cyanosisos. Nehezí­

Next