Orvosi Hetilap, 1919. június (63. évfolyam, 22-26. szám)
1919-06-01 / 22. szám
63. évfolyam 22. szám. Budapest, 1919 junius 1. ORVOSI HETILAP Szerkesztőség: IX., Knezits-utcza 15. Megjelenik minden vasárnap 2*/1—3'/g ivén. Egyes számok kaphatók Kilián Frigyes egyetemi könyvkereskedésében (Váczi-utcza 32 sz.) Egyes szám ára 1 korona. ALAPÍTOTTA FOLYTATTA MIRKuSOVSZKY LAJOS 1857-ben. ANTAL GÉZA és HŐGYES ENDRE. SZERKESZTI ÉS KIADJA LENHOSSÉK MIHÁLY és SZÉKELY ÁGOSTOM FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. Küldemények és előfizetések czíme Orvosi Hetilap szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest, IX., Knezits utcza 15. sz. Hirdetések kizárólagos felvétele Pesti Alfréd “PETŐFI“ irodalmi vállalata, Budapest, VII., Kertész-utcza 16. szám Kiadóhivatal IX., Knezits-utcza 15. Előfizetési árak: helyben és vidéken egész évre------... 40 kor fél évre...........- ... 20 „ negyed évre ......... 10 „ Orvostanhallgatók, szigorló orvosok és a kötelező kórház gyakorlatot teljesítők a felé és a portót fizetik. tartalom. EREDETI KÖZLÉSEK. Szontagh Félix: Influenza és csuklás. 237. lap. Fodor Imre és Jankovich László : Közlemény a XVI. sz. helyőrségi kórházból. Diabetes insipidust és dystrophia adiposo-genitalist okozó agyalapi gumókór. 238. lap. Epstein László: Adatok az elmebaj kóros színlelésének pathogenesiséhez. 241. lap. Temesváry Rezső:f B. S. Schultze 1827—1919. 243. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Belorvostan. Coláén: A chrom-mérgezés. —Bergmann: Genyes tüdőfolyamatok pneumothorax-therapiája. — Lindstedt: Az icterus catarrhalis fertőző volta és incubatiós ideje. — Plohn: Vérnyomás és szíverő. 244—245. lap. Vegyes hírek. 245. lap. Tudományos Társulatok. 246—247. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Influenza és csuklás. Irta: Szontagh Félix dr. Minden a mellett látszik szólani, hogy az influenzajárvány végérvényesen megszűnt. Feltűnő érdekes jelenség, hogy a járvány vége felé csuklás is epidemiásan jelentkezett. A csuklás-epidemiára legelőször Engel (Orvosi Hetilap 1919, 6. szám) hívta fel az orvosok figyelmét. Kérdés, véletlennel volt-e dolgunk, avagy az influenza és a csuklás között nexus állott-e fönn? Gyermekeken csuklásnak egyetlen egy esetét sem láttam. De megesett velem, hogy két ízben is szenvedtem csuklásban. Alkalmam volt tehát ezt a megbetegedést magamon észlelhetni és ez indít arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam. Amit magamon tapasztaltam, a következőben közlöm röviden: Az első megbetegedésem az 1918. év október hónapjának második felében zajlott le 14 napi tartammal; második megbetegedésem 1919 januárjának utolsó harmadába esik és 11 napig tartott. Első megbetegedésem előtt teljesen egészséges voltam. A baj előzményektől mentesen hirtelen lepett meg, láz, hurutos tünetek nélkül. Épp így történt második megbetegedésem. A csuklásos megbetegedések közötti időszaknak körülbelül felében, december 20.—22.-én volt csekély hőemelkedésem náthával és köhögéssel kapcsolatosan. A következőben röviden vázolom a megbetegedés lényegét, amint ezt magamon tapasztaltam. Minden fél vagy egész percben körülbelül a következő játszódott le: gyorsan egymást követve, fokozódó sebességgel és hevességgel, a rekesz izomzatának conusos természetű görcsös összehúzódásai állottak be, amelyek rövid ideig tartó tónusos szakkal végződtek. A rohamnak ebben a szakában az apnoé az egész folyamatnak legkellemetlenebb phasisa. Azután rögtön újból kezdődik a roham. Ritka, 1—4 óráig tartó szüneteket leszámítva, a rohamok állandóak, nappal-éjjel egyaránt. Álom csak hypnoticumok (chloralhydrat, medinat stb.) szedésével érhető el, de még e narcoticumok hatása alatt sem múlik el a csuklás s zavarja az álmot. Az egész állapot könnyebben elviselhető fennálló avagy ülő helyzetben. Az éjszakák legnagyobb részét többnyire karosszékben ülve töltöttem, ágyban úgyszólván alig találtam helyemet. Kifogástalan étvágy, de igen rossz általános közérzet, nagy bágyadtság. Kínos annak az érzete, hogy az össz-szervezet állandóan megrázkódtatik. Ennek az érzése legkellemetlenebb a központi idegrendszer részéről. A megbetegedés hirtelen végződik. A héba-korba itt-ott jelentkező csuklás többé már szóra sem érdemes. A reconvalescentiában föltűnő fáradtság és kedélydepressio. Ebben a periódusban izomgyengeség, mely azonban kétségtelenül nemcsak fáradásos tünet, hanem ataxiás componens is társul hozzá. A járás bizonytalan; az írás úgyszólván lehetetlen, feltűnő incoordinatiótól zavart, amint ezt írni akaró choreás betegeimen észlelem. A második megbetegedés 11 napig tartott és épp úgy folyt le, mint az első. Mellesleg megjegyzem, hogy a 30 év előtti influenzajárvány idejében kétszer ért a megbetegedés. Az első megbetegedés 1889 november hó elején ért és tisztán lázas, erős tag- és izomfájdalmaktól kísért alakban zajlott le; a második megbetegedés 1890 január végén és február elején erős nátha és bronchitis képében folyt le. Ezeknek előrebocsájtása után fölmerül a kérdés, az influenza és csuklás között lehetséges-e nexus vagy sem? Erre a kérdésre a választ pozitív irányban kísérlem megadni az alábbiakban. Conditionális gondolkodás alapjára helyezkedve nem zárkózhatunk el az empíria szolgáltatta tények tanúsága elől, hogy influenzával egyidőben csuklás is epidemiásan jelentkezik. Iparkodjunk tehát az összefüggés, az együvé tartozás magyarázatát megadni. Láttuk és számtalanszor tapasztalhattuk, hogy az influenzának van tisztán toxinos alakja. Hogy az influenza toxinos alakjának pathogenesisében élő szervezet játszik-e szerepet vagy sem, kérdés, melyet nyitva hagyok, s melynek érdemleges tárgyalásába nem bocsájtkozom ez alkalommal. Csak mellesleg említem, hogy Friedberger (Med. Klinik, 1919, 5. szám) megengedi annak a lehetőségét, hogy az influenza pathogenesisében az elsődleges ágens lehet nem mikroorganismus, hanem ismeretlen természetű noxa, amely a szervezetben megteremti az alapot (Bereitschaft) mikroorganismusoknak másodlagos behatolására. „Was freilich diese Noxe ist, dafür haben wir nur ein glattes Ignoramus, zugleich ein Hinweis, in welcher Richtung sich neben der Ermittlung des „Erregers“ die epidemiologische Forschung bewegen sollte.“ Bizonyos, hogy az influenza tisztán toxinos alakjának pathogenesiséért toxin vagy toxinok teendők felelőssé. Hogy az érvényesülő toxinhatás endogen vagy exogen eredésre vezetendő-e vissza, a mi problémánk megoldhatása czéljából egyelőre nem döntő mozzanat. De igenis fontos annak a megállapítása, hogy elképzelhető az influenza pathogenesisében olyan toxinhatás, mely az összidegrendszerben általában, in specie a csuklás központjában nyilvánul meg „oly electiv módon, mint ahogy az apomorphin hat a hányásközpontra, amely analógiát Jendrassik tanár vetette fel.“ (Engel, i. h.). Hát ilyen electiv hatás igenis elképzelhető és lehetséges. Ha pedig ezt a fölvételt megengedjük, akkor röviden