Orvosi Hetilap, 1919. június (63. évfolyam, 22-26. szám)

1919-06-01 / 22. szám

63. évfolyam 22. szám. Budapest, 1919 junius 1. ORVOSI HETILAP Szerkesztőség: IX., Knezits-utcza 15. Megjelenik minden vasárnap 2*/1—3'/g ivén. Egyes számok kaphatók Kilián Frigyes egyetemi könyvkeres­kedésében (Váczi-utcza 32 sz.) Egyes szám ára 1 korona. ALAPÍTOTTA FOLYTATTA MI­RKuSOVSZKY LAJOS 1857-ben. ANTAL GÉZA és HŐGYES ENDRE. SZERKESZTI ÉS KIADJA LENHOSSÉK MIHÁLY és SZÉKELY ÁGOSTOM FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. Küldemények és előfizetések czíme Orvosi Hetilap szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest, IX., Knezits­ utcza 15. sz. Hirdetések kizárólagos felvétele Pesti Alfréd “PETŐFI“ irodalmi vállalata, Budapest, VII., Kertész-utcza 16. szám Kiadóhivatal IX., Knezits-utcza 15. Előfizetési árak: helyben és vidéken egész évre------... 40 kor fél évre...........- ... 20 „ negyed évre ......... 10 „ Orvostanhallgatók, szigorló orvosok és a kötelező kórház gyakorlatot teljesítők a felé és a portót fizetik. t­artalom. EREDETI KÖZLÉSEK. Szontagh Félix: Influenza és csuklás. 237. lap. Fodor Imre és Jankovich László : Közlemény a XVI. sz. helyőrségi kórházból. Diabetes insipidust és dystrophia adiposo-genitalist okozó agyalapi gumókór. 238. lap. Epstein László: Adatok az elmebaj kóros színlelésének pathogenesiséhez. 241. lap. Temesváry Rezső:­­f B. S. Schultze 1827—1919. 243. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Belorvostan. Coláén: A chrom-m­érgezés. —Bergmann: Genyes tüdőfolyamatok pneumothorax-therapiája. — Lindstedt: Az icterus catarrhalis fertőző volta és incubatiós ideje. — Plohn: Vérnyomás és szíverő. 244—245. lap. Vegyes hírek. 245. lap.­­ Tudományos Társulatok. 246—247. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Influenza és csuklás. Irta: Szontagh Félix dr. Minden a mellett látszik szólani, hogy az influenzajár­vány végérvényesen megszűnt. Feltűnő érdekes jelenség, hogy a járvány vége felé csuklás is epidemiásan jelentkezett. A csuklás-epidemiára legelőször Engel (Orvosi Hetilap 1919, 6. szám) hívta fel az orvosok figyelmét. Kérdés, véletlennel volt-e dolgunk, avagy az influenza és a csuklás között nexus állott-e fönn? Gyermekeken csuklásnak egyetlen egy esetét sem láttam. De megesett velem, hogy két ízben is szenvedtem csuklásban. Alkalmam volt tehát ezt a megbetegedést maga­mon észlelhetni és ez indít arra, hogy ezzel a kérdéssel fog­lalkozzam. A­mit magamon tapasztaltam, a következőben köz­löm röviden: Az első megbetegedésem az 1918. év október hónapjá­nak második felében zajlott le 14 napi tartammal; második megbetegedésem 1919 januárjának utolsó harmadába esik és 11 napig tartott. Első megbetegedésem előtt teljesen egész­séges voltam. A baj előzményektől mentesen hirtelen lepett meg, láz, hurutos tünetek nélkül. Épp így történt második megbetegedésem. A csuklásos megbetegedések közötti idő­szaknak körülbelül felében, dec­ember 20.—22.-én volt cse­kély hőemelkedésem náthával és köhögéssel kapcsolatosan. A következőben röviden vázolom a megbetegedés lénye­gét, a­mint ezt magamon tapasztaltam. Minden fél vagy egész perc­ben körülbelül a következő játszódott le: gyorsan egymást követve, fokozódó sebességgel és hevességgel, a rekesz izomzatának c­onusos természetű görcsös összehúzó­dásai állottak be, a­melyek rövid ideig tartó tónusos szakkal végződtek. A rohamnak ebben a szakában az apnoé az egész folyamatnak legkellemetlenebb phasisa. Azután rögtön­­ újból kezdődik a roham. Ritka, 1—4 óráig tartó szüneteket­­ leszámítva, a rohamok állandóak, nappal-éjjel egyaránt. Álom csak hypnoticumok (chloralhydrat, medinat stb.) szedésével érhető el, de még e narcoticumok hatása alatt sem múlik el a csuklás s zavarja az álmot. Az egész állapot könnyebben elviselhető fennálló avagy ülő helyzetben. Az éjszakák leg­nagyobb részét többnyire karos­székben ülve töltöttem, ágy­ban úgyszólván alig találtam helyemet. Kifogástalan étvágy, de igen rossz általános közérzet, nagy bágyadtság. Kínos annak az érzete, hogy az össz-szervezet állandóan megráz­­kódtatik. Ennek az érzése legkellemetlenebb a központi ideg­­rendszer részéről. A megbetegedés hirtelen végződik. A héba-korba itt-ott jelentkező csuklás többé már szóra sem érdemes. A recon­valescentiában föltűnő fáradtság és kedélydepressio. Ebben a periódusban izomgyengeség, mely azonban kétségtelenül nemcsak fáradásos tünet, hanem ataxiás componens is társul hozzá. A járás bizonytalan; az írás úgyszólván lehetetlen, feltűnő incoordinatiótól zavart, a­mint ezt írni akaró choreás betegeimen észlelem. A második megbetegedés 11 napig tartott és épp úgy folyt le, mint az első. Mellesleg megjegyzem, hogy a 30 év előtti influenza­­járvány idejében kétszer ért a megbetegedés. Az első megbete­gedés 1889 november hó elején ért és tisztán lázas, erős tag- és izomfájdalmaktól kísért alakban zajlott le; a máso­dik megbetegedés 1890 január végén és február elején erős nátha és bronchitis képében folyt le. Ezeknek előrebocsájtása után fölmerül a kérdés, az influ­enza és csuklás között lehetséges-e nexus vagy sem? Erre a kérdésre a választ pozitív irányban kísérlem megadni az alábbiakban. Conditionális gondolkodás alapjára helyezkedve nem zárkózhatunk el az empíria szolgáltatta tények tanúsága elől, hogy influenzával egyidőben csuklás is epidemiásan jelent­kezik. Iparkodjunk tehát az összefüggés, az együvé tartozás magyarázatát megadni. Láttuk és számtalanszor tapasztal­hattuk, hogy az influenzának van tisztán toxinos alakja. Hogy az influenza toxinos alakjának pathogenesisében élő szervezet játszik-e szerepet vagy sem, kérdés, melyet nyitva hagyok, s melynek érdemleges tárgyalásába nem bocsájtkozom ez alkalommal. Csak mellesleg említem, hogy Friedberger (Med. Klinik, 1919, 5. szám) megengedi annak a lehetőségét, hogy az influenza pathogenesisében az elsődleges ágens lehet nem mikroorganismus, hanem ismeretlen természetű noxa, a­mely a szervezetben megteremti az alapot (Bereitschaft) mikroorganismusoknak másodlagos behatolására. „Was freilich diese Noxe ist, dafür haben wir nur ein glattes Ignoramus, zugleich ein Hinweis, in welcher Richtung sich neben der Ermittlung des „Erregers“ die epidemiologische Forschung bewegen sollte.“ Bizonyos, hogy az influenza tisztán toxinos alakjának pathogenesiséért toxin vagy toxinok teendők felelőssé. Hogy az érvényesülő toxinhatás endogen vagy exogen eredésre vezetendő-e vissza, a mi problémánk megoldhatása czéljából egyelőre nem döntő mozzanat. De igenis fontos annak a megállapítása, hogy elképzelhető az influenza pathogenesisé­ben olyan toxinhatás, mely az összidegrendszerben általában, in specie a csuklás központjában nyilvánul meg „oly electiv módon, mint a­hogy az apomorphin hat a hányásközpontra, a­mely analógiát Jendrassik tanár vetette fel.“ (Engel, i. h.). Hát ilyen electiv hatás igenis elképzelhető és lehetsé­ges. Ha pedig ezt a fölvételt megengedjük, akkor röviden

Next