Orvosi Hetilap, 1919. november (63. évfolyam, 32-35. szám)

1919-11-02 / 32. szám

366 ORVOSI H­ETIL­AP 1919. 32. sz. Most aztán a szivattyúval összekötött gummicsövet, illetőleg gummidugót a szívónyílásból kivéve, a fúvónyílásba illesztem és az emeltyűkar mozgatásával a palac­k tartalmát egy közbe­iktatott, Y-alakú üvegcsövön (d) és rövidke gummicsövön keresztül egy tartalékpalac­kba (e) egyszerűen átfuttatom. Ennek megtörténte után a tartalékpalac­khoz vezető gummi­csövet zárom el, a szivattyú csövét pedig ismét a szívó­nyílásba (h) erősítem, majd a csapolótűhöz vezető csövet újból megnyitom és folytatom a csapolást. Egyébiránt a csa­polásnak egy liternyi folyadék kiürítése után való félbesza­kítása arra is jó, hogy az összenyomott állapotban volt, de most részben felszabadult tüdőnek a szünet alatt a meg­felelő terjeszkedésre, alkalmazkodásra, lassú, fokozatos tá­gulásra megfelelő ideje, alkalma legyen. Az ismertetett eszköz segítségével a szívás erejét a szükséghez képest tetszés szerint fokozhatjuk vagy csök­kenthetjük. Nem ismerek más szívóeszközt, a­mely any­­nyira pontosan és hűségesen engedelmeskednék akara­tunknak, mint a szóbanforgó kis szárnyszivattyú. Az eszköz olyan egyszerű, pontos szerkezetű és működésű, s oly szilárdan készült, hogy úgyszólván örökkétartó, szinte el­pusztíthatatlan. Segítségével már számtalan csapolást végeztem, de még sohasem hagyott cserben. Ezzel az eszközzel, hogyha éppen szükséges, segítség nélkül, akár egyedül is elvégezhetjük a csapolást. A csapolás czéljára mindig megfelelő, bő lumenű punc­­tiós tűt választok, hasonlót a hypodermoklysis czéljára szol­gáló tűhöz (de ennél vastagabbat), a­melynek a hegye közelében még egy vagy két oldalnyílása is van, nehogy csapolás közben könnyen bedugulhasson. Az eszköz, mint ismételten említettem, fúvásra is be van rendezve, azután pedig könnyen sterilezhető is, s így némi átalakítással a mesterséges pneumothorax előidézésére is alkalmazható. Az egész készülék megfelelő, elzárható szekrénykében kényelmesen elhelyezhető és azzal együtt könnyen szállítható. A szivattyú és az egész berendezés vételára még ma sem magas, mindenesetre jóval alacsonyabb, mint a többi, hasonló czélokra használatos készüléké. A mellkascsapolás czéljára az itt röviden ismertetett készüléket tartom ma a legalkalmasabbnak, a legjobban meg­felelőnek. Közlés a budapesti tudományegyetem I. számú belklinikájáról. (Igazgató: Bálint Rezső dr., egy. ny. rendes tanár.) Újabb adatok a leukaemiának mély besugár­zással kezeléséhez. Irta: Rosenthal Jenő dr. egyet, tanársegéd. Két év telt el azóta, hogy a leukaemiának mély besugár­zással való kezeléséről első kísérleteinket közzétettük.­ Annak­idején módunkban volt kimutatni, hogy mélyreható Röntgen­­sugárzásnak egyszeri alkalmazására a betegek fehérvérsejt­száma 10—14 nap alatt rendes lett a lép igen jelentékeny megkisebbedésének és a betegek panaszmentességének kísé­retében olyan esetekben is, melyekben a betegség ellen alkal­mazott egyéb gyógytényezők (arsen, benzol, nem mélyreható Röntgen-sugárzás, stb.) hatástalannak bizonyultak. Tapaszta­lataink első közlésünk idején alig néhány hónapra terjedtek és kiemeltük, hogy a leukaemiára gyakorolt kedvező hatás tartamára vonatkozóan az esetek további észlelésétől kell fel­világosítást várnunk. Mostani közleményünkben, a­melyben újabb eseteinket és tapasztalatainkat ismertetjük, erre vonat­kozó tapasztalatainkról is be akarunk számolni. Legrégibb észlelésünk G. Gy.-né nevű betegünkre vo­natkozik, a­kinek myeloid leukaemiája volt; ez a betegünk 1916 novemberében került észlelésünk alá; előbb három hónapon át arsennel, benzollal és nem mélyreható sugárzás­sal próbálkoztunk, mialatt a fehérvérsejtek száma 300.000 és 1 Orvosegyesületi értesítő, 1917. Ref. Orvosi Hetilap, 1917, 29. sz. Továbbá Berliner Klinische Wochenschrift, 1917, 39. szám. 250.000 között ingadozott. 1917 február 5.-én a beteg egy mély besugárzást kapott; február 14.-én 30.000 volt a fehér­vérsejt-szám, a­mely később még lejebb szállott és állandóan 50.000 alatt maradt, 1917 április végéig. Ekkor a fehérvér­sejtszám lassanként emelkedni kezdett és 1917 október végén, tehát 8 hónap múlva érte el a 250.000-et. Ekkor került a be­teg újból Röntgen-kezelés alá, mely ekkor szintén egyetlen egy besugárzásból állott. Ennek hatására a fehérvérsejtszám mintegy kritikusan leesett 5000-re s e szám körül maradt néhány hétig. 1918 január végén, tehát 3 hónap múlva érte el az 50.000 et és ugyanezen év júniusában, tehát 8 hónap múlva, lassanként emelkedve, a 230.000-et. Ekkor, 1918 jú­nius 18.-án alkalmazták a harmadik mély besugárzást, mely­nek hatása ismét a fehérvérsejtszámnak gyors leesésében nyilvánult meg, úgy hogy 10 nappal e harmadik besugárzás után a betegnek eredetileg 200.000-nél magasabb vérsejtszáma 5000—10.000 között ingadozott. Lassú emelkedés közben azután 7 hónap múlva érte el a 230.000 et, 1919 januárjában. 1919 január 21.-én alkalmazták a negyedik besugárzást, mely után 14 nappal a beteg fehérvérsejtszáma 20.000 körül volt. A lép minden besugárzás után igen jelentékenyen visszafej­lődött, így pl. a legutóbbi besugárzás előtt lefelé a symphy­­sisig ért, a lép befelé pedig meghaladta a középvonalat; a besugárzás után­ pedig alig két újjal ért a köldök magassága alá, mediális széle pedig a medioclavicularis vonalon kívül egy újjal volt tapintható. A besugárzást követő ötödik-hatodik hónap alatt a beteg egészségesnek, munkabírónak érezte ma­gát, majd lassan kisfokú gyengeség fejlődött, nyomó érzés a léptájon, a lép újbóli megnagyobbodásának következtében; mindezek a tünetek, melyek valamely komolyabb panaszra alig adtak okot, a besugárzás után rövidesen megszűntek. (1. ábra.) Egy másik esetünk, a­melylyel a mély besugárzás ha­tásának tartamát demonstrálhatjuk, a következő: S. I. első ízben 1916 októberében állott észlelésünk alatt myeloid leukaemia miatt. Fehérvérsejtszáma 300.000 volt, me­lyet arsennel, nem mélyre hatoló sugárzással, csaknem 6 hé­ten át adagolt benzollal 230.000-ig tudtunk leszorítani. A beteg ekkor elhagyta a klinikát, a­hová 1917 márczius havá­ban került vissza. Ekkor fehérvérsejtszáma 250.000 volt, mely egy besugárzásra hirtelen leesett. 10 nappal a mély besugárzás után 25.000 volt a fehérvérsejtszáma, mely a következő hetek, sőt hónapok folyamán lassan még lejebb szállott (1917 április végén 10.000 volt) és ekkor kezdett újból, de igen lassan emelkedni; egyidejűleg a lépnek igen jelentékeny megkis­­sebbedése volt megállapítható. Ez idő óta csak egyszer volt alkalmunk a beteg fehérvérsejtszámát ellenőrizni, még­pedig 1917 november közepén; ekkor, tehát 8 hónappal a mély besugárzás után, 35.000 volt. Ebben az időben a bete­get igen jó állapotban, teljesen panaszmentesen láttuk, azóta újból nem jelentkezett. (2. ábra.) Myeloid leukaemiának egy harmadik esetében (R. R.) 150.000 volt a fehérvérsejtek száma 1917 febr. 14.-én. Az ugyanekkor alkalmazott mély besugárzás után a fehérvérsejt­szám egyenletesen kezdett esni, minimumát (12.000) kb. egy hónappal a besugárzás után érte el, ezentúl lassan, egyenle­tesen emelkedett. Az eredeti fehérvérsejtszám 1917 dec­em­­berében tért vissza, tehát csaknem 10 hónappal a besugárzás után. Az ugyanekkor alkalmazott második besugárzás hatására a fehérvérsejtszám meredeken leesett, úgy hogy két héttel a besugárzás után az eredeti 150.000 helyett 5000-nél kevesebb fehérvérsejtje volt. A legutóbbi számolás 1918 áprilisban tör­tént, mely alkalommal 18.000 fehérvérsejtet találtunk 4 hó­nappal a második besugárzás után. Ez a betegünk is teljesen jól érzi magát, munkabíró. Ez esetben is a lép minden besu­gárzás után igen jelentékenyen megkisebbedett. (3. ábra.) Egy negyedik esetünkben (E. P., myeloid leukaemia) 265.000 volt a fehérvérsejtszám az első mély besugárzás előtt, utána 2 héttel 10.000-re csökkent. A beteg nyolc­ hónappal az első besugárzás után jelentkezett újból, a­mikor próbaké­pen arsent adtunk neki (natr. arsenicos, 0.001-től 0.020-ig) bőr alá fecskendezés alakjában, a­mi a fehérvérsejtek számát

Next