Orvosi Hetilap, 1920. március (64. évfolyam, 10-13. szám)
1920-03-07 / 10. szám
64. évfolyam, 10. szám. Budapest, 1920 márczius 7. ORVOSI HETIL Szerkesztőség: IX., Knezics-utcza II. Megjelenik minden vasárnap Egyes számok kaphatók Kilián Frigyes egyetemi könyvkereskedésében (Váczi-utcza 32 sz.) Egyes szám ára 2 korona 50 fillér. ALAPÍTOTTA MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Küldemények és előfizetések czíme Orvosi Hetilap szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest, IX., Knezits-utcza 15. sz. Hirdetések kizárólagos felvétele Pesti Alfréd “PETŐFI“ irodalmi vállalata, Budapest, VII., Kertész-utcza 16. szám. Orvostanhallgatóós szigorló orvosok és a kötelező kórházi gyakorlatot teljesítők a felé és a portát fizetik. FOLYTATTA ANTAL GÉZA és HŐGYES ENDRE. SZERKESZTI ÉS KIADJA LENHOSSÉK MIHÁLY és SZÉKELY ÁGOSTON EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A Wassermann-reactio klinikai értékeléséről. Irta: Guszman József dr., egyetemi magántanár, közkórházi főorvos. A Wassermann-reactio tana körül még igen sok a megoldásra váró kérdés. A fölmerülő problémák egy része a reactio biológiai mibenlétére, valamint technikájára vonatkozik, másik része a klinikai értékelésére. Ez alkalommal a problémák e második, a gyakorlatban élő orvosra hasonlíthatlanul fontosabb csoportjával kívánok foglalkozni. Sajnos, mindennapi tapasztalásom úgy a kórházi életben, mint a magángyakorlatban azt bizonyítja, hogy még igen sok a zavar s az egymástól eltérő nézet a Wassermann-reactio klinikai értékelése körül. Az alábbiakban néhány rövid fejezetben óhajtom a gyakorlatban legfolátosabb és leggyakrabban előforduló kérdések némelyikét tárgyalni. 1. A Wassermann-reactio a syphilis ú. n. primaer szakában. Gyakorlati klinikai szempontból már évtizedek óta helyesnek tartotta minden szakember, hogy a syphilist primaer, secundaer és tertiaer szakra osztjuk. Tudjuk, hogy a hármas beosztás mellé az utóbbi időben lassankint a quaternaer időszak fogalma is került. E régebbi és jól bevált beosztás szerint a syphilis primaer szaka egészen odáig tart, míg klinikailag az első általános tünetek (láz, kiütés, fejfájás stb.) jelentkeznek. A Wassermann-reactio rendszeres végzése azonban arra az eredményre vezetett mindenkit, aki e kérdéssel foglalkozott, hogy ez a primaer szak biológiailag s következményeiben klinikailag is fontos két periódusra oszlik. Az első az, amikor még negatív a Wassermann-reactio, a másik, amikor az már positivvá vált. A két periódus fontosságára a múlt évben maga Wassermann hívta föl ismét a figyelmet s a positiv reactio beálltának időpontját egyenesen biológiai fordulópontnak tartja. Tapasztalás szerint ez a fordulat a 6. hét körül (post infectionem) szokott beállani. A legutóbbi időkig a legtöbb klinikus úgy fogta föl a dolgot, hogy a syphilis generalizálódása az első általános jellegű klinikai tünetekkel veszi kezdetét. A spirochaeta fölfedezése után azonban csakhamar kísérletileg beigazolódott (E. Hoffmann), hogy a spirochaeták már az első eruptio előtt néhány héttel a véráramba jutva, a szervezetben mindenfelé szétrajzanak. Mai ismereteink értelmében a positív Wassermann-reactio beállásában kell a syphilis generalizálódásának időpontját keresnünk, ami valamivel később, a spirochaetáknak a szervezetbe való szertejutása után megy végbe. A Wassermann-reactiót adó anyagok („reaginek“) alkalmasint nem képződnek a vérben, hanem ez utóbbi azoknak csak a vivője. Azok mindig a spirochaetáknak a szövetbe való jutása folytán a szövetek s az azokat alkotó sejtek termékei. A Wassermann-reactio jelentkezése Wassermann szerint tehát annak a biológiai jele, hogy a spirochaeták a vér- és nyirokpályán a szövetekbe jutottak s azokban metastasisos góczokat létesítettek. De ugyancsak fontos, a therapia szempontjából pedig véleményünk szerint a legfontosabb. Wassermann-nak az a megkülönböztetése, hogy a reactio előtti stádiumban a spirochaeták hatására a szövetek reactiv működést még nem fejtenek ki. Wassermann ezért a reactio előtti időben csak syphilises infectióról beszél, syphilises betegségről pedig csak akkor, amikor a positív reactio ideje beköszönt, tehát akkor, mikor a szövetekbe került spirochaeták már reactív folyamatokat váltanak ki. Felületes szemmel tekintve ezt a két kifejezést — syphilises infectio és syphilises betegség —, azt csak a szavakkal való játszásnak lehetne minősíteni. Pedig ez távolról sem volna helyes. Minden szakembernek ugyanis már évek óta az a tapasztalása, hogy a syphilis a positiv W.-reactio előtti időben megfelelő erélyes kezeléssel abortiv módon gyógyítható. E. Hoffmann l legújabban ismét utalt arra a tapasztalásra, hogy ilyenkor egyetlen erélyes kúra (kéneső + salvarsan, vagy egyedül salvarsan-készítmények) csaknem 100°/o-ban gyógyítja a syphilist. Ugyanaz a véleménye Wassermann-nak is. Saját tapasztalásom mindezeket az észleléseket csak megerősíteni látszik. Az a határozott követelés tehát, hogy a legerélyesebb kúrát a positív Wassermann-reactio beállta előtt indítsuk meg, nem alapszik csupán elméleti mérlegelésen, hanem általános klinikai tapasztalásra támaszkodik. A kérdés Wassermann nyomán egészen plausibilisan úgy is fogható föl, hogy a syphilis abban az időben, amikor a positív Wassermann-reactio még nem következett be, teljesen úgy viselkedik, mint a nyirok- és vérspirillosisos betegségek, mint a minő tehát pl. a recurrens, mely alig jár reactiós szöveti metastasisos gócokkal. Innen magyarázható a recurrensnek aránylag könnyen elérhető sterilisatio magnával végbemenő gyógyítása. Sajnos, hogy a syphilisnek a kezeléssel könnyen befolyásolható ez a szaka csak igen rövid és csakhamar átcsap abba a szakba, melyben a spirochaeták már szerte-széjjel megtelepedtek a szervezet szövetei 2 E. Hoffmann: Deutsche mediz. Wochenschrift, 1919, 36. sz. 1 v. Wassermann: Deutsche mediz. Wochenschrift, 1918, 33. sz. TART EREDETI KÖZLÉSEK. Guszmann József:,A Wassermann Reactio klinikai értékeléséről., 109. lap. Wollner Antal: Közlemény a budapesti tudományegyetem 11. sz. női klinikájáról. (Igazgató: előbb Tauffer Vilmos dr. ny. r. tanár, jelenleg Tóth István dr. ny. r. tanár.) Az eklampsia kezeléséről. 112. lap. Hajós Károly és Ifj. Molnár Béla: Közlemény a budapesti egyetem 111. sz. belklinikájáról. (Igazgató: báró Korányi Sándor dr., ny. r. tanár.) A Meinicke- és Sachs-Georgiféle luesreactiók a belorvosi diagnostikában. U4. lap. ALOM. Irodalom-szemle. Lapszemle. Sebészet. Jalaguir: Az acut appendieitisről. — Gyermekorvostan. Dinitz: Encephalitis chorciformis epidemica. — Orr- torok- és gégebajok. Bennewitz: Klinikai és pathologiai adatok a felső légutak megbetegedéseihez. — Szemészet. Wirths: Lencsehomályokról réz-idegentest jelenlétekor a szem belsejében. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Knoll: Joddiur et al. — Schiff: Disenteria. — Unger: A hasműtétek utáni bélhűdések megelőzése. 116—117. lap. Magyar orvosi irodalom. 117. lap. Vegyes hírek: 117. lap.