Orvosi Hetilap, 1920. április (64. évfolyam, 14-17. szám)
1920-04-04 / 14. szám
64 évfolyam, 14. szám Budapest, 1920 április 4. ORVOSI Szerkesztőség: IX., Knezits-utcza 15. Megjelenik minden vasárnap Egyes számok kaphatók Kilián frigyes egyetemi könyvkereskedésében (Váczi-utcza 32 sz.) Egyes szám ára 2 korona 50 fillér. ALAPÍTOTTA HETILAP FOLYTATTA /ITIA. f. ANTAL GÉZA és HŐGYES ENDREI (& 'ii'/f .Elöfias^ MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. SZERKESZTI ES KIADJA LENHOSSÉK MIHÁLY és SZÉKELY ÁGOSTON FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ Küldemények és előfizetések czíme Orvosi Hetilap szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest, IX., Knezits-utcza 15. sz. Hirdetések kizárólagos felvétele Pesti Alfréd “PETŐFI“ irodalmi vállalata, Budapest, VII., Kertész-utcza 16. szám. negyed tístéle: Orvostanhallgatók, szigorló orvosok és a kötelező kórház gyakorlatot teljesítők a felét és a portát fizetik. _ »19 negisz ere TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Lorenz Hugó: A nervus vestibularis élettani működése. 157. lap. Szontagh Félix: Anaphylaxia, purpura és vörheny. 161. lap. Geszti József: Közlemény a debreczeni Auguszta-sanatoriumból. A tuberculosis gyógyítása a krysolgan nevű aranykészitménnyel. 164. lap. Jandl Lajos: Az influenza kezelése jodkaliummal. 166. lap. Ritoók Zsigmond : Elnöki megnyitó a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete 1920 márcz. 28.-án tartott közgyűlésén. 166. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Könyvismertetés. Koritsánszky Ottó: A magyar gyógyszerészet a proletárdiktatúra és a politikai átalakulások idején. — Sebészet. O. Sachs: Az angina necrotica kezelése. — Szemészet. J. Schoulle: Az övszerű szaruhártya-homály látóképes gyermekszemen. — Lexer: Pillaszőr-pótlás szűrös (hajzatos) bőr szabad átültetésével. Hess A látóideg külön pupilla-rostjainak létezéséről. — Törvényszéki orvostan. Reuter M. W.: Az alapos halottvizsgálat nagy jelentőségét bizonyító eset. — Sury: Szándékos ölés.’esetében végzett halottvizsgálat. — Gyermekorvostan. Pirquet: Ópiummérgezés a gyermekkorban. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Giesemann: Pneumonia — A. Janson: Ulcus cruris gyógyítása. — Saxi: A novasurol-befecskendés 169-170. lap. Vegyes hírek. 170 lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A nervus vestibularis élettani működése. Irta: Lorenz Hugó dr., közkórházi főorvos. A nervus vestibularis működését az utolsó évek meglehetősen tisztázták. Klinikai jelentősége különösen a labyrinthus-bántalmak kórtanában napról napra nő és ma ezeknek diagnosisát főleg a vestibuláris tünetekre alapítjuk. A klinikai és pathologiai ismeretek haladásával azonban nem tartott lépést a statikai szerv finomabb physiologiai működésének ismerete. Legelfogadottabb magyarázata a Mach- Breuer-elmélet, daczára annak, hogy vele sem tudjuk az összes labyrinthus tüneteket megmagyarázni és ezért újabban , több oldalról meg is támadják ez elméletet. A következőkben megkísérlem a Mach-Breuer-elméletben rejlő ellentmondások kidomborításával a tüneteknek más magyarázatát és remélem, hogy sikerült több eddig érthetetlen jelenségre világot vetni és egyes nyílt kérdéseket megoldani magyarázatommal. A statikai szerv anatómiailag két fő alkotórészből áll: a piharhólyagokból, a sacculus és utriculusból, meg a félkörös ívjáratokból. Az egymásra merőlegesen álló két pitvarhólyag finomabb anatómiája nagyon hasonló egymáshoz. Epithel béleli ki őket, mely egysejtű laphámból áll; ezt egy helyen megszakítja az úgynevezett macula. Itt a laphám helyébe hengerhám lép, mely átmegy a fonalsejtekből és szőrsejtekből álló neuro-epithelbe. Ezt áttetsző kocsonyás hártya, az otolithhártya borítja, melybe szénsavas mészből álló jegeczek, otolithok vannak beágyazva. Ennek alapján a pitvarhólyagocskákról mint otolith-szervekről is szokás beszélni. A félkörös ívjáratok a tér három síkjában egymásra merőlegesen fekvő, nedvvel (endolympha) kitöltött, félkör alakú csatornák. Rendes fejtartásnál nem foglalják el a nevüknek megfelelő horizontális, illetve verticális állást, hanem kisebb-nagyobb szöget zárnak be. Egyik végükön tágulás (ampulla) van, amelyben a lumenre merőlegesen foglal helyet az idegvégkészülék, a crista ampulla. Itt ülnek a bázistól a domborulatig fokozódó számmal elrendezett, támasztósejtektől megszakított érzősejtek E sejteket homogén massa, a cupula borítja, amelybe finom csatornácskákban még egy darabig beterjednek az érzősejtekből kiinduló hajszálak. Nincs még végérvényesen eldöntve, vájjon beterjednek-e az idegszálak a sejtekbe is, bár az utóbbi idők vizsgálatai e felfogás mellett szólnak; ellenben bizonyos az, hogy, mint Cajal kimutatta, ezek az idegszálak plexust alkotva egymással anastomozálnak és egy-egy ideg több sejtet is elláthat. A statikai szerv működésének eredménye, úgy mint a többi érzékszervé általánosságban, kétféle. Egyrészt végkészülékei a test helyzetét és ennek változásait tudomásunkra hozzák. Másrészt ez érzéseket öntudatunkra való jutásunk nélkül is feldolgozza és az egyensúly megőrzése révén hasznára fordítja az összeszervezetnek. Ami az egyensúly fenntartását szolgáló érzéseket illeti, melyeket a piharhólyagok és a félkörös ívjáratok közvetítenek, megkülönböztetnek: 1. Helyérzést vagy nyugalmi érzést. 2 A progressiv vagy egyenes irányban történő elmozdulás érzését. 3. A forgatás vagy szögsebesedés (Winkelbeschleunigung) érzését. Nem sikerült még kétséget kizáróan eldönteni, hogy ez érzések mindegyikét melyik idegvégkészülék közvetíti. Csupán azt tekintik valószínűnek, hogy a félkörös ívjáratok főleg a forgatás érzését közvetítik, az otolithszervek pedig a nyugalmi érzés létrejöttében játszszák a fontosabb szerepet. Az egyenes irányú mozgás felfogását hol a félkörös ívjáratoknak, hol pedig az otolithszerveknek tulajdonítják. Breuer, aki legtöbbet foglalkozott ezzel a kérdéssel, felveszi, hogy az otolithok közvetítik a helyérzést és a progressio érzését. A helyérzés létrejötte eléggé meg van magyarázva, ha felvesszük, hogy a nagyobb fajsúllyal bíró otolithok nyomása az idegkészülékre az ingert kiváltó ok. Ahhoz ellenben, hogy a progressio érzését is az otolitik közvetítik, fel kellene venni, hogy azok legalább egy síkban elcsúszhassanak az alap fölött. Breuer szerint a macula utriculi horizontális, a sacculusé pedig verticalis irányban egymásra merőlegesen elcsúszhatik, mert ebben az irányban egy simafalú vályúval rendelkeznek. Későbbi vizsgálatok nem tudták Breuer ezen elméletét igazolni és sem ezen csúszási síkot nem sikerült kimutatni, sem az otolithok elmozdulását (Ruysch). Az előcsarnoki zsákocskák szerepe a progressio érzésének közvetítésében tehát még nyílt kérdés. Egyes szerzők, így Bartels, a forgatás érzésének létrejöttében is szerepet tulajdonítottak a piharhólyagocskáknak, ami csak úgy volna lehető, ha az egyes sejtcsoportok physiologiai fontossága különböző, mert a forgatásra beálló torsio valamennyit egyszerre izgatja. Kubo kimutatta, hogy az ugyanazon idegvégkészülék különböző oldalán ülő sejtek mint antagonisták szerepelnek. A félkörös ívjáratok működésének magyarázatára, mint említettem, meglehetős általánosan Mach és Breuer elmélete van elfogadva. Szerintük az endolympha mozgása közvetíti a cupula hajszálainak izgatása révén az elmozdulás érzését. Elmozdulásokkor, amint ezt Breuer tovább felteszi, az endolympha tehetetlenségénél fogva visszamarad és az ampulla