Orvosi Hetilap, 1920. július (64. évfolyam, 27-30. szám)

1920-07-04 / 27. szám

64. évfolyam. 27. szám. Budapest, 1920 julius 4 ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet, tanár főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTON egyet, tanár szerkesztő. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Scipiades Elemér: A mesterséges hüvelykészítésről. 273. lap. Hollaender Leó: Közlemény a budapesti királyi magyar tudományegyetem 1. sz. bel­klinikájáról. (Igazgató: Bálint Rezső dr., ny. r. tanár.) Kísérletek az anaemia perniciosa gyógyítására. 277. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Szülészet és nőorvostan. Pfleiderer: A gázvédelem új módjáról. — Gyermekorvostan. Grosser: A gyermekek gü­mőkórjának diagnostikája.— Venereás betegségek. G. Fantl: A spirochaeták méregállóságának kérdése. — Húgy­szervi betegségek. O. Schwarz: A poliakisuria gyógyításáról. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 278 - 280. lap. Vegyes hírek. 280. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A mesterséges hüvelykészítésről. Közli: Scipiades Elemér dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos. A fejlődéstanból tudjuk, hogy a felnőtt nőben egységes egészet alkotni látszó összes nemi szervek három egymástól lényegileg különböző képződményből keletkeznek. Az egyetlen lényeges nemi szerv, a petefészek, a csira­mirigyből képződik. A járulékos nemi szervek közül pedig a belsők a két Müller-féle csőből fejlődnek ki, még­pedig úgy, hogy a kürtök az említett csöveknek legfelső, párosnak maradó részéből, a méh és a hüvely pedig e csöveknek egymással összeolvadó középső, illetőleg alsó részéből keletkeznek. A szeméremtestnek nevezett külső nemi szervek végül a Müller-csövek alsó, vakon végződő kúpjával, az úgyneve­zett Müller-féle dombbal, szemközt besüppedő sinus uro­­genitalisból alakulnak ki. A női nemi szerveken mutatkozó fejlődési rendellenes­ségek leggyakrabban előforduló formáit a Müller-csöveknek és főként azok középső és alsó harmadának anomáliái szolgáltatják. Ezek közül is leggyakrabban találkozunk a fejlődési rendellenességeknek azon fajtáival, melyek onnan származ­nak, hogy a Müller-csöveknek alsó vagy középső harmada csak tökéletlenül vagy egyáltalán nem olvad össze. Ezen képződési hibának a legkülönbözőbb nevű duplicitások az eredményei, melyek közül megint a Müller-csövek alsó har­madának, tehát a hüvelynek a duplicitásai a leggyakoribbak. A gyakoriság szempontjából mindjárt ezek után az a fejlődési rendellenesség következik, mikor a hüvelylyé össze­olvadt Müller-csöveknek alsó, vakon végződő kúpját a sinus urogenitalistól elválasztó fal nem kopik át. Ilyenkor hymenalis atresiáról szólunk. A legritkábbak végül azok a fejlődési rendellenességek, melyek onnan származnak, hogy a Müller-csövek egyik vagy mindkét oldalon egészen vagy egyes szakaszokon egyáltalán nem fejlődtek. Ebből keletkeznek a legkülönbözőbb genitalis aplasiák, melyek között megint a Müller-cső alsó harmadá­nak, tehát a hüvelynek az aplasiái a leggyakoribbak. Ismeretes az is, hogy a női nemi szerveken a fejlődési rendellenességek nem tartoznak éppen a túlságos ritkaságok közé. Ennek bizonyságára hozom fel, hogy azon időszakból, mikor a fővárosi Szent Rókus központi kórház szülő- és nőbeteg-osztályát mint helyettes főorvos vezettem, az első 16 hónapnak 3248 szülészeti és nőgyógyászati fekvőbeteget fel­ölelő anyagában nekem is 6-szor (azaz 02%-ban) volt alkal­mam a nemi szervek fejlődési rendellenességeivel találkozni. Ezek közül a duplicitások csoportjába tartozott 3 (1918 február havi 107. sz. szül. kim.: uterus bicornis a bal szarv ■ terhességével, spontán szülés ki viselt magzattal. 1918 no­vember havi 4. sz. női kim.: uterus didelphis bicollis, vagina partim septa. Tumor adn. 1. utr. post abort. Lábellenes és felszivató kezelés. 1918 október havi 42. sz. női kim.: vagina septa, septum­ kimetszés), a gynatresiák csoportjába­­ (1917 deczember havi 12. sz. női kim.: atresia hymenalis, haema­­tokolpos, hymenincisio), végül az aplasiák csoportjába kettő, és pedig két aplasia vaginae. Ez az utóbbi két eset volt mind között a legérdekesebb. Róluk s azoknak kapcsán a mesterséges hüvelykészítés kér­déseiről kívánok itt most beszámolni. A mesterséges hüvelykészítést czélzó eljárások első cso­portjába azon műtéti tevékenységek sorolandók, melyek vala­mely lebenykészítő eljárással igyekeztek a közösülésre alkalmas járatokat teremteni. Ezen eljárások első kísérleteivel 1872-ben Heppner-nél találkozunk legkorábban. Az ide tartozó műtéteknek azonban két nagy hibá­juk volt. Az egyik hiba az volt, hogy a nagy fáradtsággal készí­tett mesterséges hüvely a lebenyeknek, főként a hüvely ma­gasabb szakaszaiban elkövetkezett elhalása folytán — egy­két szerencsésebb esetet nem tekintve (például Mackenrodt, Pozzi, Isaac és Brothers, Brettauer, Abady esetei) — idők folytán belülről kifelé haladólag vagy teljesen elzáródott, vagy legalább annyira megszűkült, hogy, mint Pozzi mondotta, az ilyen egyének hüvelyének műszerrel való mindennapos tágí­tása olyan szükségletté vált, mint prostatásoknál a kathetere­­zés. Ferguson pedig olyan esetet is leírt, melyben ezen foly­tonos hüvelytágítások hatása alatt vaginismus fejlődött ki. A lebenynyel való hüvelykészítő eljárásoknak másik nagy hibája pedig az volt, hogy azok a külső nemi szerveket és azok környékét igen gyakran nagy mértékben elalaktalaní­­tották. Az ide tartozó műtéti eljárások között, úgy látszik, még legtöbbre tartják azon Bumm-féle műtétet, mely a kisajkak redőjének szétfejtése útján igyekszik a hólyag és rectum között készített kötőszövetes hüvelyjárat falának bélelésére megfelelő lebenyeket kapni. Azonban maga a műtét kigon­dolja erről is azt mondja, hogy a vele készíthető vak tasak nagyobb igényeknek megfelelni egyáltalán nem alkalmas. Nem csoda ezért, hogy Fritsch a lebenykészítés útján történő hüvelykészítést nagyon problémás értékű plastikai mesterkedésnek nyilvánította, s az sem, hogy Menge is a Veit-féle kézikönyv legutolsó kiadásában úgy nyilatko­zott, hogy ilyen módon mesterséges hüvelyt készíteni nem érdemes. Az általam eddig látott vagy tudomásomra jutott magyar származású esetek mind a kolpopoesiseknek ez első cso­portjába tartoztak. Ilyen a Tauffer-klinikának egy-ké­t 5016, továbbá a budapesti poliklinika emlékiratában Kubinyi által közölt azon eset, melyben ő a mesterséges hüvely fedésére

Next