Orvosi Hetilap, 1920. szeptember (64. évfolyam, 36-39. szám)
1920-09-05 / 36. szám
64. évfolyam. 36. szám. Budapest, 1920 szeptember 5 ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. LENEJOSSÉfy MIHALY EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ ÉS SZÉKELY ÁGOSTON egyet. tanar szerkesztő. SZERKESZTI ES KlflDJH; EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a lipótmezei m. kir. áll. elmegyógyintézetből. (Igazgató : Oláh Gusztáv dr., minisz. tanácsos. A vérsavó globulinjainak vizsgálata elmebetegeken, főképp paralytikusokon. Fabinyi Rudolf dr. főorvostól. (Előzetes közlemény.) Daczára a Wassermann-reactio általános elterjedtségének és megbízhatóságának, már felfedezése óta minduntalan felmerül a gondolat, nem lehetne-e ezt az aránylag meglehetősen bonyodalmas, sokféle és könnyen változásoknak alávetett reagenseket szükségelő reactiót valamilyen egyszerűbb chemiai eljárással helyettesíttetni. Be kell ismernünk, hogy e változó és ismeretlen biológiai reagenseknek fix és ismert chemiai reagensekkel való helyettesítése a vérsavó vizsgálatakor mindezideig kellően nem sikerült, de a vérsavóval ellenkezően a liquor cerebrospinalis vizsgálatakor máris czélra vezetett. A Nonne-Apell-, a Pándy- és a Weichbrodt reactiók olyan eljárások, melyek a Wassermann-reactióhoz viszonyítva végtelenül egyszerűek, de azért nem kevésbbé megbízhatók, sőt nem egyszer finomabbak is. Sajnos, a liquor-vizsgálat elé annak nehezen nyerhetősége, illetve a lumbalis punctio gördít nem egyszer komoly akadályt. Egy karvona megszúrása mindig sokkal kisebb és könnyebben tűrt beavatkozás, mint a gerinczcsatorna megpungálása. Ezt nemcsak ideges egyének, de elbutult elmebetegek sem tűrik szívesen, úgy hogy a gyakorlatban még az elmegyógyintézetekben is sokkal szívesebben választjuk a vérvizsgálatot. Nem tekintve régebbi kísérleteket, újabban főleg Bruckl 2 3 vizsgálatai irányították megint erősebben a figyelmet az ú. n. chemiai irányzat felé. Rövidség okáért az e reactióval végzett vizsgálataimról szólani nem szándékozom s csak annak megállapítására szorítkozom, hogy miként a Bruck-féle salétromsav-reactio számos utánavizsgálója (Müller, Kammerer, Weichbrodt, Hauptmann, stb., hazai szerzők közül Austerweil és Kallós), mi sem találtuk azt luesre nézve specifikusnak. (142 elmebetegség-eset közül csak 76 esetben volt egyező az eredménye a Wassermann-reactióéval.) Ugyanis a Bruck-féle salétromsav-reactio könnyen változásoknak van alávetve, pl. a reactio positiv volta szorosan összefügg a salétromsavnak a savóra gyakorolt behatása idejével (Herzfeld és Kiinger). Mi is tapasztaltuk, hogy azonos kezelés mellett ugyanazon savak a salétromsav 2—2 percznyi behatása után hígítva negatív eredményt adtak, míg 10 percznyi vagy hosszabb idejű behatási idő után positivakká váltak. 1 Münchener med. Wochenschrift, 1917, 1. és 35.-36. sz. 2 Gyógyászat, 1917. 3 Münchener med. Wochenschrift, 1917, 46. sz. A salétromsav-reactio és a vérsavóban levő globulinok összmennyisége között határozott összefüggés nem lévén — erre mutatnak összehasonlító vizsgálataink, szemben Kammerer-rel —, nagyon valószínűnek látszik, hogy ebben a reactióban nem csak a globulinok vesznek részt, hanem másnemű anyagok, valószínűleg albuminok is. Ezt utóbb Bluck is megengedi és ezért más finomabb globulin-kicsapó reagensekhez, az alkoholhoz és tejsavhoz fordult. Ezekkel sikerült a Wassermann-reactióval sokkal inkább megegyező, megbízhatóbbnak látszó eredményeket elérni, amit többek között Kallós, és legújabban Huebschmann 6 is megerősít. Mindezek a vizsgálatok, úgyszintén a már korábban ismert Porges-Meyer-, Klausner- stb. reactiók, valamint Schmidt,7 Müller és Hough,8 Landsteiner és Müller,9 stb. vizsgálatai, támogatva a Sachs-Georgi- és Meinicke-reactióktól is, arra mutatnak, hogy syphilisben a vérsavó globulinjaiban vagy az azokat oldásban tartó anyagokban valami eddig még biztosabban nem ismert változás történt. Amint Huebschmann igen helyesen megjegyzi, elméletben akárhogy csűrjük-csavarjuk a dolgot, az eddigi tapasztalatokból egy biztos tényünk maradt meg, az t. i., hogy syphilisben szenvedők savójából a globulinok bizonyos féleségei könnyebben csapódnak ki, mint a normális vagy másféle betegektől származó savakból. Minden további elméleti fejtegetést mellőzve, csak röviden kívánom megemlíteni azt a most már mindinkább tért foglaló nézetet, hogy a Wassermann-reactio lényege is egy ilyen finom, részünkre láthatatlan kicsapódásban áll, mely a vérsavó könnyen kicsapható labilis globulinféleségei és az antigen között jön létre, mely alkalommal a complementum valami úton-módon megköttetik, illetve együtt lecsapódik. A globulinok kicsaphatóságának további tanulmányozása tehát sokat ígérőnek mutatkozott, annál is inkább, mivel a liquorban a már közismert és elfogadott Nonne-Apell- és Pándy-reactiók is á tudvalevőleg szintén a globulinok kicsapásán alapszanak? Elővizsgálatok után e czélra Kauder,10 Pohl és Pick,11 valamint Spiro és Faid12 nyomán az ammoniumsulfatot választottam és ezzel mindenekelőtt a vérsavó globulinjainak alsó és felső kicsapódási határát igyekeztem megállapítani, valamint azokat Spiro és Porges 13 értelmében fractiókra szétbontani. 4 Münchener med. Wochenschrift, 1917, 8. sz. 5 Orvosi Hetilap, 1918. 6 Münchener med. Wochenschrift, 1920, 9. sz. 7 Zeitschrift für Chemie und Kolloid/ 1912, 10. sz. 8 Wiener klin. Wochenschrift, 1911. 9 Wiener klin. Wochenschrift, 1908. 10 Archiv für experim. Pharmak. 20. kötet. 11 Archiv für experim. Pharmak. 20. kötet. 12 Zeitschrift für physiol. Chemie. 31. kötet. 11 Hofmeisters Beiträge, 3. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Fabinus Rudolf: Közlemény a lipótmezei magy. kir. áll. elmegyógyintézetből. (Igazgató: Oláh Gusztáv dr., ministeri tanácsos!) A vérsavó globulinjainak vizsgálata elmebetegeken, főképp paralytikusokon. 357. lap. Barát Irén: Közlemény a budapesti kir. magy. tud.-egyetem III. sz. belklinikájáról. (Igazgatóuboró Korányi..Sándor dr., ny. r. tanár.) A leukanaemiakérdéséhez. 360. lap. Vidakovits Kamill: Közlemény a kolozsvári magyar tudományegyetem sebészeti klinikájáról. Az ulcus jejum pepticumról. 362. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Sebészet Sielmann: Lövedék-vándorlás. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 363 - 364. lap. Vegyes hírek. 364. lap.