Orvosi Hetilap, 1920. szeptember (64. évfolyam, 36-39. szám)
1920-09-05 / 36. szám
358 ORVOSI HETILAP A vérsavónak 20-szoros hígítása mellett a globulinok alsó kicsapódási határa, azaz az első globulin-csapadék megjelenésére szükséges ammoniumsulfat-concentratio változékonynak, 28—32%-osnak mutatkozott. (A concentratio az ammoniumsulfat hidegen telített oldatára vonatkozik.) Az oldatok ammóniumsulfát-telítettségének további emelése (1—2%-onként) mind újabb és újabb csapadék képződésével jár mindaddig, míg kicsapható globulin van a savóban. Ilyen formán a felső kicsapódási határt is meg lehet állapítani, melyet a savó 20 szoros hígítása mellett szintén változékonynak, 43—47% ammoniumsulfat-concentratiónál fekvőnek találtam. A két határ között azonban, akár lueses, akár nem lueses savókról van szó, nem lehet a kicsapódásban szakaszokat megkülönböztetni még akkor sem, ha csak 1/2%-os concentratio-emeléssel dolgozunk. A concentratio 35%-os emeléséig csak kevés csapadék keletkezik (euglobulinok?), míg az ammoniumsulfat 36—41%-os concentratio-emelését erős csapadék kíséri (pseudoglobulinok ?). 42%-nál már csak kevés globulin válik ki, de néha 43—45%-nál a kicsapódás megint erősebb, úgy hogy különálló természetes ■ fractióról még leginkább itt lehetne szó. Úgy látszik tehát, hogy a vérsavó globulinja nem egységes, hanem többfélének a keveréke s ezeket egymástól élesen elkülöníteni nem lehet. Ezért természetes fractiókról aligha lehet szó, azok mesterségesek, mivel bármely %-os ammóniumsulfat-oldattal tetszés szerinti fractiókat különíthetünk el. Ezért a további vizsgálatok főként a könnyebben vizsgálható alsó kicsapódási határ megállapítására történtek. Az eljárás röviden az volt, hogy a vizsgálandó activ vérsavóból 0,5 vagy 0,25 cm3-nyi mennyiségeket 5 kémlőcsőbe lemérve, destillált víz csökkenő és telített ammoniumsulfat-oldat emelkedő mennyiségével 20-szorosra hígítottunk olyanformán, hogy az egyes keverékek ammoniumsulfattelítettsége 28, 29, 30, 31 és 32°/0-os volt. Összerázás után kb. 20—30 percz múlva aztán az alsó concentratióktól felfelé haladólag leolvastuk az eredményeket, feljegyezve, hogy melyik %-os hígításnál van már határozott opalescentia, azaz globulin-kicsapódás és hogy hol van már észrevehető csapadék. Majd a kémlőcsöveket bedugva, szobahőmérséken másnapig állani hagytuk és az eredményeket, melyek ilyenkor még kifejezettebbek, helyesbítettük. A leolvasás meglehetős gyakorlottságot igényel. Kezdődő kicsapódásnak csak határozott opalescentiát lehet venni, a legjobb a kémlőcsöveket felülről reá eső világosságba, ablak alá vagy lámpaernyő alá tartani. Összehasonlítólag kell mindig legalább 4—5 savóval dolgozni, így különösen a kezdődő zavarodásokat könnyebben lehet megítélni. 101 elmebeteg (közöttük 41 paralytikus) ilyen módon vizsgált savai a következőképpen reagáltak: 28%-os amm. sulf.-concentratiónál 30 „» » 26 (melyekből 12 paralytikus, 14 nem paralytikus betegektől származik) 31 „ ·1 37» (ezek között csak 2 paralytikus, a többi 35 más elmebetség) 32 „)» 5 n (egyik sem paralytikus) 33 „n » 2 n (egyik sem paralytikus) 34 „» » 1 V (nem paralytikus) Szóval a paralytikus vérsavakban a globulin-kicsapódás alsó határa átlagban 29%-os ammoniumsulfat-concentratiónál van, míga nem paralytikus elmebetegektől származókban átlag 31°/0-osnál. A már 29%-nál kicsapódni kezdő 3 nem paralytikus savó biztosan lueses elmebetegtől származik, úgyszintén a 30% nál kicsapódó 14 nem paralytikus savóból 7-ről előző syphilis mutatható ki, a másik 7-ből pedig 6 a dementia praecox kórcsoportjába tartozik. 31 */o- nál már csak 2 paralytikus beteg vérsavójában kezdődik a globulin-kicsapódás, szemben a másfajta elmebetegek túlnyomó részével. A Wassermann-reactióval való összehasonlítás azt mutatja, hogy a két reactió egymással nagyjában megegyezik, amennyiben a hígabb ammoniumsulfat-oldatokban (28 és 29%-os concentratio) kicsapódni kezdő 30 savóból 23 volt Wassermann-positiv, míg a 31 %-osnál magasabb concentratio mellett kicsapódó 45 savóból 39 volt negatív. Teljes megegyezés eleve sem volt várható, mivel a kísérletsorozat ellenőrző Wassermann-reactiói, melyeket Kaup módosítása szerint a Korányi-klinikán Keresztes Mária volt szíves végezni, feltűnően gyakran voltak paralysisben negatívek (positiv csak 67% volt), holott a vizsgálók túlnyomó része paralysisben 90 100%-ban kapott positiv eredményt (így nálunk is 500 paralysis-esetből 89%-ban volt positív a Wassermannreactio). Az összehasonlítás különben azért is nehéz, mert a Wassermann-reactio mai beállításában qualitativ különbségeket ad, míg a globulin-kicsapási reactio quantitativ eljárás, mely éppen azért bizonyos tekintetben felülmúlni is látszik az előbbit, például a 28%-nál kicsapódó savók kizárólag paralytikusok, míg a Wassermann-ra éppen ezeknek %-a (13 közül 4) reagált negatíve. A Guszman magántanár által rendelkezésünkre bocsátott, nem elmebetegektől származó savókkal is történtek globulin-kicsapási vizsgálatok, melyek hasonló eredményeket adtak. A vizsgált 40 savóból 28%-nál kicsapódott 6, valamennyi Wassermann-positiv. A 29%-nál kicsapódó 11 savóból Wassermann-positiv volt 8, negativ 3. A 30%-nál kicsapódó 17 savóból Wassermann-positiv már csak 3 volt, míg a 31%-nál kicsapódni kezdődő 6 savé valamennyije már egyformán Wassermann-negatív volt. A Bruck-féle salétromsav-reactio és a globulin kicsapódása között is van némi párhuzam, de a megegyezés még kisebb, mint a Wassermann-reactióval. A 28 és 29%-os concentratiónál kicsapódó 30 savóból csak 20 volt Bruckpositiv, szemben 2 bizonytalannal és 8 negativvel, míg a 31%-nál vagy azon felül kicsapódni kezdő 41 savóból 27 eset Bruck-negativ, de 10 még positiv és 8 bizonytalan. A vérsavó globulin-tartalma és a globulin-kicsapódás alsó határa között, amint összehasonlító vizsgálataink mutatják, okozati összefüggés nem állapítható meg, de tagadhatatlanul a könnyebben kicsapódó savak között több olyan van, melynek globulin-tartalma nagyobb az átlagosnál. A globulin összmennyisége, tömeges (összesen 50) vizsgálatról lévén szó, nem súly szerint, hanem csak hozzávetőlegesen hegyes centrifuga-csövekben való több órai centrifugálás után térfogat szerint lett meghatározva, ami ugyan nem ad absolut értékeket, de összehasonlításra értékesíthető. A globulin-csapadék átlaga 1 cm3 savóból ezzel az eljárással, akár paralytikus, akár nem paralytikus betegről volt szó, 0'87 cm 3-t adott. A 28%-os amm. sulf. concentratiónál kicsapódni kezdődő savókban átlagban a globulintartalom _ ____ ... ... _ ... _ 092 cm8, a 29%-os „ „ „ „ 1 '02 cm3, a 30%-os „ „ „ „ 082 cm3, a 31%-os „ „ „ „ 0'85 cm3. Tehát határozott viszony nem állhat fenn s azonkívül az egyes csoportokon belül is a legnagyobb eltéréseket találjuk, például a 28%-nál kicsapódó savakban a globulin össztartalma 0’60 cm3 és T25 cm3 között váltakozik. A Klausner-reactióval is történt 30 esetben összehasonlítás. A hígabb ammóniumsulfat-oldatokban elég jó a megegyezés. A 28 és 29%-nál kicsapódó 10 savóból a Klausnerreactio is 5-szor positiv és csak 2-szer bizonytalan, de már a magasabb concentratióknál nagyobbak az eltérések, mivel 14 savóból 6 még Klausner-positiv, 6 bizonytalan és csak 1920. 36. sz.