Orvosi Hetilap, 1920. november (64. évfolyam, 45-48. szám)
1920-11-07 / 45. szám
45. szám. Budapest, 1920 november 7. 64. évfolyam. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanÁrszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTOM egyet. tanÁr szerkesztő. SZERKESZTI ÉS KIADJA: EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a pestújhelyi munkáskórház belgyógyászati osztályáról. Helyettesítheti-e a tej az altuberculint? Írta: Friedrich Vilmos dr., egyetemi m. tanár, kórházi főorvos. Az utóbbi három évtizedben, amikor az orvosi tudomány hatalmas és biztos lépésekkel haladt előre, kevés szert kísérgetett állandóan úgy diagnostikai, mint therápiás szempontból annyira a figyelem, mint a Koch által közhasználatba hozott tuberculinokat, főleg az alttuberculint. (A. T. O.) A kísérletezéseknek és megfigyeléseknek egész sorozata indult meg a legújabb időkig, mondhatnám napjainkig ezen szerrel s ezen szerhez hasonló összetételű, vagy hasonló elméleti alapon nyugvó, bár nem azonos, soknemű más szerrel, ami egyébként természetes is. Nincs még oly betegség, amely annyira el volna terjedve, mint a gyimőkór; nincs kórkép, mely annyi sokoldalúságban s különféleségben mutatkoznék a gyakorlóorvos s a szakorvos előtt, mint a gyrmőkór. És ha az in-s extensitásában a szervezetet annyira fenyegető s megtámadó megbetegedés kedvezően befolyásolható oly egyszerű gyógymóddal, mint amilyen a tuberculinnal kezelés, akkor érthető a minden oldalról megnyilatkozó lázas érdeklődés, mely a számos különböző nevű, nemű, hatásos értékű szer iránt mutatkozott. A tuberculinok fajlagos hatásában a tudományos kutatók alig, vagy csak igen elvétve kételkedtek. Annál meglepőbb volt, midőn Schmidt prágai tanár négy évvel ezelőtt a különböző proteintestek egész sorozatát vitte be a therapiába s ezzel mintegy meg akarta dönteni a Koch-tuberculin fajlagos értékét. Schmidt u. i. felbuzdulva a tej parenteralis bekebelezése után a legkülönbözőbb megbetegedésekben tapasztalt jó eredményeken, főleg izomcsúz, izületi lob, gonorrhoea s gonorrhoeás izületi lob, fertőző betegségek eseteiben stb., a tejbefecskendezési therápiát folytatta s kipróbálta gümős betegeken, elsősorban gümős tüdőbajban. Schmidt észleletei alapján egy év előtt Kraus-szal együtt a Med. Klinik-ben közölt dolgozatában mint fontos, kiinduló tételt azt a véleményét nyilvánította, hogy: „Amit a tuberculinos'' gyógymód nyújt, úgy látszik a tejjel való kezelés is tudja nyújtani“. Schmidt ezen tételt tejjel kezelt 16 tüdőbeteg észleletéből vonta le, azt állítva ugyanakkor, hogy tejinjectióval helyi, általános és gócireactiót is el lehet érni. Schmidt ezen igen nagyjelentőségű tételéhez van néhány megjegyzésem, annál inkább, mert Schmidt ezen fentebb említett közleményének ismeretes megjelenése előtt kísérleteztem tejjel a tüdőcsúcsfolyamatok gyanús, zárt s nyitott, valamint activ, de nem előrehaladt eseteiben. Az injectiókat, félve a nagy reactiv hatástól, mindenkor 12 cm, kétszer is sterilezett tejjel kezdtem, a beszúrásokat a glutaealis tájon végeztettem. Az injectiókat tüdőbetegeken kívül egészségeseken, illetve oly betegeken próbáltam ki, kiken sem physikai vizsgálattal, sem röntgenologice gümős folyamat nyomát sem lehetett megállapítani, és pedig óvatosságból lassan felszállva 1, 2, 3, 5, 6, 8, 10 cm3-ig. Összesen 54 betegen alkalmaztam a tejinjectiót egyszer vagy többször; bízvást állíthatom, hogy az altuberculinnál megszokott helyi reactio jeleit 1 cm3 után csak 2 esetben találtam, míg 3 cm 3-nél nagyobb adagokra jelentkezett ugyan elég gyakran 12—35 órára a beszúrás helyén fájdalmasság, néha a beszúrás körül pir, sőt infiltrátumszerű szöveti elváltozás is, de sohasem az ú. n. reactio, holott tudvalevő, hogy a tüdőbetegek a különböző stádiumokban mennyire érzékenyek már 0 5 milligrammos, de még ennél is jóval kisebb adagú altuberculin-injectiókkal szemben. Közismert dolog, hogy alttuberculin-injectiót alkalmazva az al-, felkaron, vagy háton, néha 2—4 napig tartó, tuberculumot utánzó infiltrátumok, melyek gyakran a 6—8 napi időközben megismétlődő injectio után fellobbannak, nem tartoznak a ritkaságok közé. Ilyen a helyi reactiót utánzó tünet, mely a beszúrás területén kötőszöveti infiltratióban mutatkozott, csakis akkor jelentkezett, ha a beszúrás nem elég éles tűvel, nem elég gyorsan s merőlegesen, hanem ferde irányban történt. Ezen, de csakis ezen esetekben jelentkeztek kisfokú kötőszöveti beszüremkedésszerű, múló elváltozások, de ezek nem téveszthetők össze az alttuberculin-injectiók által okozott helyi reactióval. Kiemelendőnek tartom, hogy 1, 29 tüdőbetegen a tejinjectio után alkalmazva a 0 5—1 milligr. alttuberculinos probatorius oltást, az esetek több mint felében mutatkozott helyenként igen erős helyi reactio; 2. tejinjectiónak még nagyobb adagja után sem jelentkezett helyi reactio. Ezek után azon következtetésemet kell kifejezésre juttatnom, hogy a tejinjectio által okozott helyi reactio alig, vagy igen ritkán jelentkezik tüdőbetegeken, de semmiesetre sem olyképp, hogy ebből a tejinjectio specifikus volára lehetne következtetni, ami természetes is, hisz a tejből hiányzik a tuberculin specifikus componense. Élénken bevilágít az A. T. C. és a tej alkalmazása utáni különbségre ama 28 éves férfi betegem, kinek a hasi gümőkóron kívül a mellkason gyermektenyérnyi, beszáradt pörkkel fedett lupusa volt. Ezen betegen az A. T. O. többszöri alkalmazása után a lupus minden alkalommal nedvedzeni kezdett, környéke széles, élénk piros szegélyű udvarral körülövedzett volt néha 1—3 napi időtartamra, míg a tejből még nagyobb adagnak befecskendezése után is a beteg bőrrészlet semmi elváltozást sem mutatott. Tej befecskendezése után úgy haladó, mint zárt s nyílt tüdőbajokban tagadhatatlanul beállt majdnem minden esetben igen erős általános reactio, melynek egyik fő tünete a gyakran hidegrázás kíséretében jelentkező láz, mely a befecskendezés után 6—10 órával kezdődik. Eseteimben volt egészen 39-6°-ig felszálló hőemelkedés, csakhogy ez a láz TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Friedrich Vilmos: Közlemény a pestújhelyi munkáskórház belgyógyászati osztályáról. Helyetesítheti-e a tej az altuberculint ? 433. lap. Preisz Hugó: Az újképletek keletkezéséről analógia kapcsán. (Balassa-előadás.) 434. lap. Scheiber Vilmos: Közlemény az Országos Hadigondozó Hivatal Révész-utczai Utókezelő Gyógyintézetéből. Lötyögő ízületek műtéti kezelése. 437. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Szülészet és nőorvostan. Martius: A császármetszés technikájának mai állásáról. — Bőrkórtan. Bettmann: A bőrbajoknak évszakok szerinti ingadozása. — Gyermekorvostan. Bihlmeyer: Gyermekkori diabetesben észlelt exanthema. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 438—439. lap. Vegyes hírek. 439 lap.