Orvosi Hetilap, 1921. február (65. évfolyam, 6-9. szám)

1921-02-06 / 6. szám

46 ORVOSI HETILAP 1921. 6. sz. nagyobb, kifejezett protoplasmaszegélylyel bíró sejtek láthatók. A góczok általában kicsinyek, a legnagyobb körülbelül 180X 260 fj­ kiter­jedésű (12. ábrái. A hypophysis-ben számottevő eltérés nincs. A thymus-ban velő- és kéregállomány nem különböztethető meg. A zsíros átalakulás csak kismértékű. Általában nyiroksejtekből áll. Elszórtan nagyobb, világosabb maggal és világos protoplasmával bíró sejtek, néha több egymással összeolvadva. A kötőszöveti váz szom­szédságában több az ilyen sejt, ezek protoplasmája azonban nem látszik. Nagyon sok különböző nagyságú Hassal-testecske, egy részük­­ben a peripherián vannak még magvak, de legnagyobbrészt elhaltak a sejtek, sokszor részleges elmeszesedés mutatkozik. A pancreas-ban lényeges eltérés nincs. IV. eset. U. T., 33 éves nevelőnő. A Szt. István-kórház egyik sebészeti osztályán feküdt. Állítólag 14 éves kora óta van szívdobogása s lassan vastagodik a nyaka. A szeme hosszabb idő óta ki van dülledve. 13 év előtt lues, amelyet salvarsan-befecskendezéssel kezeltek. Status praesens, Exophthalmus, Graefe-tünet. Stellwag-tünet hiányzik. Finom kéztremor. Kifejezett középső lebenynyel bíró nodosus struma, fölötte surranás érezhető. A szívtompulat nem nagyobb, a szív­csúcson gyenge systolés zörej, a pulmonalis II. hangja nem ékelt. Pul­sus 100. A máj a bordaívet 1 harántujjnyival meghaladja. Kisfokú láb­­szároedema: 1913 augusztus 4. Műtét: A megfelelő artériák lekötése után a jobb lebeny eltávolítása. Műtét után subfebrilitás. Augusztus 20. Többször hányt, has­fájdalom. A hőmérsék augusztus 20.-án 39 7°, 38*, 38'2°, 37­­*. Délután 8­*8 órakor meghalt. A bonczolás (Entz tanár) mint halálokot acut stercoralis perito­­nitist derített ki, amely egy feltisztult typhusos fekély átfúródásából keletkezett. (Az ileumban azonkívül még két fekély volt.) Ezenkívül zavaros duzzadás a megnagyobbodott májban és a vesékben, léptumor. A mesent. nyirokcsomók nem voltak megnagyobbodva. A bal tüdő­csúcsban hegesen gyógyult gümőkóros gócz Gyermektenyérnyi, körül­belül­­I, cm. vastag thymus. A műtét helyén per primum gyógyult heg. A pajzsmirigy jobb lebenye hiányzik, a bal tyúktojásnyi, részben tömör, kocsonyásan áttűnő szövetté alakult át, amelyben borsónyi enyves csomók mellett babnyi, kismogyorónyi, áttűnő folyadékkal telt sima falú tömlők vannak. Szövettani vizsgálat. Sorozatos metszetek az egész retrobulbaris szövetből. Az izomzat helyenkint, inkább a felületesebb rétegekben, mérsé­­kelten át van szőve zsírral. Az izomzat kötőszövete nem szaporodott meg. A fibrillumok átmetszete általában eléggé jól látszik, a rostok egy részében egyenletesen vannak eloszolva, másik részében a Cohnheim­­féle rajzolat szerint. Felrostozódás jelei nem látszanak. A rostok egy részében az átmetszet egynemű, ezek vékonyabbak, sötétebbre festőd­nek. Kisebb számban találunk egészen vékony rostokat egynemű, kerek átmetszetű contractilis állománynyal, esetleg szélesebb plasmaszegély­­lyel. Nagyobb mértékben elváltozott rostok csak elszórtan találhatók: nagyon duzzadt, rendkívül plasmadús rostok, amelyekben az erősen megfogyatkozott fibrillumok vagy elszórtan, vagy a rost közepén egy kötegbe foglalva feküsznek. Más metszetekben az ilyen rost egyáltalá­ban nem tartalmaz fibrillumokat, csak myoplasmából áll, amelyben gyakran több a mag. Ezek néha köralakban vagy félholdalakban ren­deződnek. Egyik ilyen elváltozott (24 X 30 sj. átmérőjű) rostban egy nagy (14 X 24 H) otromba, rendetlen alakú, sötéten festődő magot lehetett találni, az utána következő metszetekben csak myoplasmából állott a rost. Magszaporodás jelenségeit, az egész rostátmetszetet elfoglaló mag­csoportokat vagy koszorúkat valamivel nagyobb mennyiségben találunk az izmok vége felé. Néhány rostban a fibrillumok rendes átmetszete helyett különböző nagyságú, a contractilis állományhoz hasonlóan festődő szemcsék vannak, néha olyan nagyobb csepp is, amely nem festődik (vacuola). A bulbus hátulsó pólusához közelfekvő metszetekben egy rend­ellenesen lefutó, körülbelül 15 mm. vastag izomköteget lehet találni, amely a retrobulbaris zsírszövetben, közvetlenül az opticus hüvelye alatt, ehhez szorosan hozzásimulva, nagyjából harántirányban feszül ki a rectus medialis és lateralis között, oly módon azonban, hogy nem megy át közvetlenül ezekbe az izmokba, hanem a tokjukhoz tartozó, illetve azzal összefüggő kötőszöveti gerendákban végződik, még­pedig a rectus medialis felé változatlanul egyetlen köteg alakjában, a rectus lateralis felé legyezőszerűen vékonyabb kötegekre felrostozódva. Ezen izomköteg rostjaiban (amelyek ezekben a metszetekben tehát hosszanti lefutásúak), jól látszik a harántcsíkolat, degeneratio jelei nem mutat­hatók ki, egyik-másik rostban magsorok. A sorozatok átvizsgálásakor aránylag elég nagy mennyiségben találunk sejtes infiltratiós góc­okat minden szemizomban. Legritkábbak még a m. levator palpebrae superiorisban. A góczok aránylag nem nagyok, átmérőjük rendesen nem igen haladja meg a 200 jx-t, az izom hosszában való kiterjedésük azonban általában nagyobb, úgy hogy a góczok alakja (ha a sorozatos metszetek képeit összerakva gondoljuk) tulajdonképpen az izom hosszában elterülő szabálytalan ovalis vagy orsó. A sejtek úgyszólván kizárólag aprók, lymphocytáknak megfelelők. A góczok közepén gyakran látható vékony ér, de a sejtek elhelyezke­dése lehet tisztán izomrostközti vagy rostkörüli. A rendellenes izom­­kötegben is található egy helyen kisebbfokú gömbsejtes beszűrődés. A retrobulbaris zsírszövet kötőszöveti gerendái aránylag vastagok és magdúsak. Nagyon sok, sötétebbre festődő magvakból álló halmaz, többször óriássejthez hasonló vagy szabálytalan, otromba magalakula­tok. A zsírszövetben elég sok hajszálér. Egy helyen az I. esetben talál­takhoz hasonló, hajszálérrel összefüggő sejtsziget. Af. obliquus inf. hosszmetszete. A harántcsíkolat eléggé jól lát­szik, de majdnem az összes rostokban a hosszanti csíkolat, illetve fib­­rillumokra való tagolódás nagyon kifejezett. Kevés­­olyan rost van, amelyben a harántcsíkolat kifejezettebb a hosszanti csíkolatnál, ezek általában vékonyabbak, sötétebbre festődnek, plasmaszegények és ren­desen kevesebb magvat tartalmaznak. A rostok nagyobb része plasm­a­­dúsabb, a rost felületén gyakran széles plasmaszegély, esetleg meg­szaporodott magvakkal. Nagyon duzzadt, plasmadús, sokszor szabály­talan contourú a rostnak körülbelül közepetája, ott, ahol az idegrostok betérnek. Előfordul, hogy a sarkoplasma, amely az izomrost egész le­futásában csak keskeny szegélyt alkot, vagy egyáltalában nem terjed túl a fibrillaris állományon, a roston helyenkint nagy dudort alkot, amelynek közepén többnyire barna pigmentszemcsék láthatók. Minden metszetben találunk degenerált rostokat. Ezek egyenetlen vastagságúak, helyenként egészen elvékonyodottak, a harántcsíkolat el­­űnt, fibrillumokra való tagolódás nem látható, a myoplasma egynemű, tömör masszát alkot, amely helyenként csomósan megvastagodott vagy a sarkoplasmától körülvett vékony köteg alakjában húzódik végig. Eb­ből a kötegből sokszor részben a sarkoplasmáig érő nyúlványok indul­nak ki, néha oly nagy számban, hogy mellékágakkal sűrűn ellátott, gyökéralakú képlet jön létre (13. ábra). E rostok magvai többnyire zsu­gorodotok, sötétre festődnek. A hosszmetszetekben is találunk néhány apróbb, gömbsejtekből álló érkörüli infiltratiós góczot. Más izmok: A nyelv izmaiban, az egyik m. cricothyr.-ban talál­tam néhány nagyon apró, érkörüli kis gömbsejtes beszűrődést. Néha található olyan izomrost, mely részben sarkoplasmává alakult. Aránylag nem nagyfokú magszaporodás. A lép és a vese normális. A májban a periacinosus kötőszövet kis mértékben megszaporodott. Pajzsmirigy: A struma vastag, helyenként majdnem homogén ge­rendákból áll. Általában igen tág, colloiddal telt acinusok, amelyek rész­ben köb-, részben hengerhámmal béleltek. A hámsejtek gyakran nagy darabokban leváltak. A mellékvesékben, többnyire a velőállományban, apróbb gömb­sejtes góc­ok (a legnagyobb körülbelül 120 X 180 ji kiterjedésű), a­melyek legnagyobbrészt lymphoid-sejtekből állanak, köztük néha kevés plasma­­sejt. Itt-ott kisebb, tisztán plasmasejtes halmazok. A hypophysisben el­térés nincs. Thymus: Nagy mértékben zsírosan átszőtt (körülbelül egyhar­­mada). Nagyobbrészt nyiroksejtekből áll, kevés nagyobb magvú és világos plasmájú sejt. Nagyon sok, különböző nagyságú Hassal-testecske. A kisebbek peripheriáján még vannak magfestést mutató összenyomott sejtek, a nagyobbak állományában magfestés nincs. A necrosisos tör­melékben gyakran erősen acidophil, concentrikus rajzolatot mutató (az amylumtestecskékhez vagy psammum-szemcsékhez) hasonló gömb- vagy ellipsoid-alakú képletek. A pankreasban számbavehető eltérés nincs. V. eset. D. M.-né, 42 éves, földműves neje. A budapesti I. sz. belklinikán feküdt 1914 április 2.-ától május 4.-éig. 7 év óta beteg. Először szívdobogása volt, azután szemei nagyob­bak lettek, könnyen izzadt, ingerlékeny és ijedős lett, kezei reszkettek. Néhány év óta a nyaka is vastagabb lett. Utóbbi időben néha meg­dagadtak a lábai, hosszabb pihenés után leapadtak. Menstruatio 16 éves kora óta, általában rendes volt, néhány hét óta hetenként van vérzése. Status praesens. Lesoványodott. Fénylő, kiálló szemek. Graefe-, Stellwag- és Moebius-tünet megvan. Löwh-reactio gyengén positív. A nyak fent vékony, alul a megnagyobbodott pajzsmirigy miatt vastagabb. Hátul a tüdők alsó része felett tompulat, gyengült légzéssel. A szív­tompulat nagyobb, csúcslökés a 6. bordaközben a bimbóvonalon kívül egy harántujjnyival. A pulsus szabálytalan, nagyon szapora, 180. A vizeletben fehérje nyoma. Vörösvérsejt 4,980.000, fehérvérsejt 8700, neutrophil leuk. 78°/o, nagy mononucl. és átmeneti sejt 2%, lymphocyta 20°/o, eosinophil leukocyta 6. Lefolyás. Állandóan szapora pulsus, melyet digitalis-szal nem lehetett befolyásolni. Április 28.-ától subfebrilis. Május 5.-én köhög, többet köp. Május 6.-án délután 6 órakor meghalt. Bonczolási diagnosis. Struma parenchymatosa diffusa (a pajzs­mirigy mindenik lebenye 9 cm. hosszú, 4 cm. széles, 3 cm. vastag; a mirigy állománya vörösesbarna, egynemű, kendermag-borsónyi lebeny­kék ; colloidot nem lehet levonni). hypertrophia ventriculi sin. et dila­tatio ventriculi dextri et atriorum cordis; exophthalmus minoris gradus (Morbus Basedow). Hyperaemia chronica universalis, induratio brunea pulmonum, cyanotica lienis et renum, hepar atrophicans cyanoticum et cyanonis mucosae enterum. Bronchitis catarrhalis. Atrophia, anaemia universalis. Petechiae endocardii. Synechia ligamentosa pulmonum. A thymus helyén gyermektenyérnyi, lebenyzett zsírszövethez hasonló kép­letet találunk. Szövettani vizsgálat. Sorozatos harántmetszetek a j. o. retrobul­baris szövetből, a b. o. obliqu. sup., rectus sup. és lev. palp. sup.-ból. A retrobulbaris zsírszövetben csak nagyon kevés, a hajszálerekkel összefüggésben levő sejtes sziget (mint az 1. esetben). Egyéb számba­vehető eltérés nincs. Az izomzat zsírral bőségesen átszőtt, legkifejezettebb ez a­­felü­letes rétegekben (14. ábra). Kötőszövetes átalakulás jelenségei nincse­nek. Egyébként nagyjában ugyanazok az elváltozások, mint az előző

Next