Orvosi Hetilap, 1921. február (65. évfolyam, 6-9. szám)
1921-02-06 / 6. szám
46 ORVOSI HETILAP 1921. 6. sz. nagyobb, kifejezett protoplasmaszegélylyel bíró sejtek láthatók. A góczok általában kicsinyek, a legnagyobb körülbelül 180X 260 fj kiterjedésű (12. ábrái. A hypophysis-ben számottevő eltérés nincs. A thymus-ban velő- és kéregállomány nem különböztethető meg. A zsíros átalakulás csak kismértékű. Általában nyiroksejtekből áll. Elszórtan nagyobb, világosabb maggal és világos protoplasmával bíró sejtek, néha több egymással összeolvadva. A kötőszöveti váz szomszédságában több az ilyen sejt, ezek protoplasmája azonban nem látszik. Nagyon sok különböző nagyságú Hassal-testecske, egy részükben a peripherián vannak még magvak, de legnagyobbrészt elhaltak a sejtek, sokszor részleges elmeszesedés mutatkozik. A pancreas-ban lényeges eltérés nincs. IV. eset. U. T., 33 éves nevelőnő. A Szt. István-kórház egyik sebészeti osztályán feküdt. Állítólag 14 éves kora óta van szívdobogása s lassan vastagodik a nyaka. A szeme hosszabb idő óta ki van dülledve. 13 év előtt lues, amelyet salvarsan-befecskendezéssel kezeltek. Status praesens, Exophthalmus, Graefe-tünet. Stellwag-tünet hiányzik. Finom kéztremor. Kifejezett középső lebenynyel bíró nodosus struma, fölötte surranás érezhető. A szívtompulat nem nagyobb, a szívcsúcson gyenge systolés zörej, a pulmonalis II. hangja nem ékelt. Pulsus 100. A máj a bordaívet 1 harántujjnyival meghaladja. Kisfokú lábszároedema: 1913 augusztus 4. Műtét: A megfelelő artériák lekötése után a jobb lebeny eltávolítása. Műtét után subfebrilitás. Augusztus 20. Többször hányt, hasfájdalom. A hőmérsék augusztus 20.-án 39 7°, 38*, 38'2°, 37*. Délután 8*8 órakor meghalt. A bonczolás (Entz tanár) mint halálokot acut stercoralis peritonitist derített ki, amely egy feltisztult typhusos fekély átfúródásából keletkezett. (Az ileumban azonkívül még két fekély volt.) Ezenkívül zavaros duzzadás a megnagyobbodott májban és a vesékben, léptumor. A mesent. nyirokcsomók nem voltak megnagyobbodva. A bal tüdőcsúcsban hegesen gyógyult gümőkóros gócz Gyermektenyérnyi, körülbelülI, cm. vastag thymus. A műtét helyén per primum gyógyult heg. A pajzsmirigy jobb lebenye hiányzik, a bal tyúktojásnyi, részben tömör, kocsonyásan áttűnő szövetté alakult át, amelyben borsónyi enyves csomók mellett babnyi, kismogyorónyi, áttűnő folyadékkal telt sima falú tömlők vannak. Szövettani vizsgálat. Sorozatos metszetek az egész retrobulbaris szövetből. Az izomzat helyenkint, inkább a felületesebb rétegekben, mérsékelten át van szőve zsírral. Az izomzat kötőszövete nem szaporodott meg. A fibrillumok átmetszete általában eléggé jól látszik, a rostok egy részében egyenletesen vannak eloszolva, másik részében a Cohnheimféle rajzolat szerint. Felrostozódás jelei nem látszanak. A rostok egy részében az átmetszet egynemű, ezek vékonyabbak, sötétebbre festődnek. Kisebb számban találunk egészen vékony rostokat egynemű, kerek átmetszetű contractilis állománynyal, esetleg szélesebb plasmaszegélylyel. Nagyobb mértékben elváltozott rostok csak elszórtan találhatók: nagyon duzzadt, rendkívül plasmadús rostok, amelyekben az erősen megfogyatkozott fibrillumok vagy elszórtan, vagy a rost közepén egy kötegbe foglalva feküsznek. Más metszetekben az ilyen rost egyáltalában nem tartalmaz fibrillumokat, csak myoplasmából áll, amelyben gyakran több a mag. Ezek néha köralakban vagy félholdalakban rendeződnek. Egyik ilyen elváltozott (24 X 30 sj. átmérőjű) rostban egy nagy (14 X 24 H) otromba, rendetlen alakú, sötéten festődő magot lehetett találni, az utána következő metszetekben csak myoplasmából állott a rost. Magszaporodás jelenségeit, az egész rostátmetszetet elfoglaló magcsoportokat vagy koszorúkat valamivel nagyobb mennyiségben találunk az izmok vége felé. Néhány rostban a fibrillumok rendes átmetszete helyett különböző nagyságú, a contractilis állományhoz hasonlóan festődő szemcsék vannak, néha olyan nagyobb csepp is, amely nem festődik (vacuola). A bulbus hátulsó pólusához közelfekvő metszetekben egy rendellenesen lefutó, körülbelül 15 mm. vastag izomköteget lehet találni, amely a retrobulbaris zsírszövetben, közvetlenül az opticus hüvelye alatt, ehhez szorosan hozzásimulva, nagyjából harántirányban feszül ki a rectus medialis és lateralis között, oly módon azonban, hogy nem megy át közvetlenül ezekbe az izmokba, hanem a tokjukhoz tartozó, illetve azzal összefüggő kötőszöveti gerendákban végződik, mégpedig a rectus medialis felé változatlanul egyetlen köteg alakjában, a rectus lateralis felé legyezőszerűen vékonyabb kötegekre felrostozódva. Ezen izomköteg rostjaiban (amelyek ezekben a metszetekben tehát hosszanti lefutásúak), jól látszik a harántcsíkolat, degeneratio jelei nem mutathatók ki, egyik-másik rostban magsorok. A sorozatok átvizsgálásakor aránylag elég nagy mennyiségben találunk sejtes infiltratiós gócokat minden szemizomban. Legritkábbak még a m. levator palpebrae superiorisban. A góczok aránylag nem nagyok, átmérőjük rendesen nem igen haladja meg a 200 jx-t, az izom hosszában való kiterjedésük azonban általában nagyobb, úgy hogy a góczok alakja (ha a sorozatos metszetek képeit összerakva gondoljuk) tulajdonképpen az izom hosszában elterülő szabálytalan ovalis vagy orsó. A sejtek úgyszólván kizárólag aprók, lymphocytáknak megfelelők. A góczok közepén gyakran látható vékony ér, de a sejtek elhelyezkedése lehet tisztán izomrostközti vagy rostkörüli. A rendellenes izomkötegben is található egy helyen kisebbfokú gömbsejtes beszűrődés. A retrobulbaris zsírszövet kötőszöveti gerendái aránylag vastagok és magdúsak. Nagyon sok, sötétebbre festődő magvakból álló halmaz, többször óriássejthez hasonló vagy szabálytalan, otromba magalakulatok. A zsírszövetben elég sok hajszálér. Egy helyen az I. esetben találtakhoz hasonló, hajszálérrel összefüggő sejtsziget. Af. obliquus inf. hosszmetszete. A harántcsíkolat eléggé jól látszik, de majdnem az összes rostokban a hosszanti csíkolat, illetve fibrillumokra való tagolódás nagyon kifejezett. Kevésolyan rost van, amelyben a harántcsíkolat kifejezettebb a hosszanti csíkolatnál, ezek általában vékonyabbak, sötétebbre festődnek, plasmaszegények és rendesen kevesebb magvat tartalmaznak. A rostok nagyobb része plasmadúsabb, a rost felületén gyakran széles plasmaszegély, esetleg megszaporodott magvakkal. Nagyon duzzadt, plasmadús, sokszor szabálytalan contourú a rostnak körülbelül közepetája, ott, ahol az idegrostok betérnek. Előfordul, hogy a sarkoplasma, amely az izomrost egész lefutásában csak keskeny szegélyt alkot, vagy egyáltalában nem terjed túl a fibrillaris állományon, a roston helyenkint nagy dudort alkot, amelynek közepén többnyire barna pigmentszemcsék láthatók. Minden metszetben találunk degenerált rostokat. Ezek egyenetlen vastagságúak, helyenként egészen elvékonyodottak, a harántcsíkolat elűnt, fibrillumokra való tagolódás nem látható, a myoplasma egynemű, tömör masszát alkot, amely helyenként csomósan megvastagodott vagy a sarkoplasmától körülvett vékony köteg alakjában húzódik végig. Ebből a kötegből sokszor részben a sarkoplasmáig érő nyúlványok indulnak ki, néha oly nagy számban, hogy mellékágakkal sűrűn ellátott, gyökéralakú képlet jön létre (13. ábra). E rostok magvai többnyire zsugorodotok, sötétre festődnek. A hosszmetszetekben is találunk néhány apróbb, gömbsejtekből álló érkörüli infiltratiós góczot. Más izmok: A nyelv izmaiban, az egyik m. cricothyr.-ban találtam néhány nagyon apró, érkörüli kis gömbsejtes beszűrődést. Néha található olyan izomrost, mely részben sarkoplasmává alakult. Aránylag nem nagyfokú magszaporodás. A lép és a vese normális. A májban a periacinosus kötőszövet kis mértékben megszaporodott. Pajzsmirigy: A struma vastag, helyenként majdnem homogén gerendákból áll. Általában igen tág, colloiddal telt acinusok, amelyek részben köb-, részben hengerhámmal béleltek. A hámsejtek gyakran nagy darabokban leváltak. A mellékvesékben, többnyire a velőállományban, apróbb gömbsejtes gócok (a legnagyobb körülbelül 120 X 180 ji kiterjedésű), amelyek legnagyobbrészt lymphoid-sejtekből állanak, köztük néha kevés plasmasejt. Itt-ott kisebb, tisztán plasmasejtes halmazok. A hypophysisben eltérés nincs. Thymus: Nagy mértékben zsírosan átszőtt (körülbelül egyharmada). Nagyobbrészt nyiroksejtekből áll, kevés nagyobb magvú és világos plasmájú sejt. Nagyon sok, különböző nagyságú Hassal-testecske. A kisebbek peripheriáján még vannak magfestést mutató összenyomott sejtek, a nagyobbak állományában magfestés nincs. A necrosisos törmelékben gyakran erősen acidophil, concentrikus rajzolatot mutató (az amylumtestecskékhez vagy psammum-szemcsékhez) hasonló gömb- vagy ellipsoid-alakú képletek. A pankreasban számbavehető eltérés nincs. V. eset. D. M.-né, 42 éves, földműves neje. A budapesti I. sz. belklinikán feküdt 1914 április 2.-ától május 4.-éig. 7 év óta beteg. Először szívdobogása volt, azután szemei nagyobbak lettek, könnyen izzadt, ingerlékeny és ijedős lett, kezei reszkettek. Néhány év óta a nyaka is vastagabb lett. Utóbbi időben néha megdagadtak a lábai, hosszabb pihenés után leapadtak. Menstruatio 16 éves kora óta, általában rendes volt, néhány hét óta hetenként van vérzése. Status praesens. Lesoványodott. Fénylő, kiálló szemek. Graefe-, Stellwag- és Moebius-tünet megvan. Löwh-reactio gyengén positív. A nyak fent vékony, alul a megnagyobbodott pajzsmirigy miatt vastagabb. Hátul a tüdők alsó része felett tompulat, gyengült légzéssel. A szívtompulat nagyobb, csúcslökés a 6. bordaközben a bimbóvonalon kívül egy harántujjnyival. A pulsus szabálytalan, nagyon szapora, 180. A vizeletben fehérje nyoma. Vörösvérsejt 4,980.000, fehérvérsejt 8700, neutrophil leuk. 78°/o, nagy mononucl. és átmeneti sejt 2%, lymphocyta 20°/o, eosinophil leukocyta 6. Lefolyás. Állandóan szapora pulsus, melyet digitalis-szal nem lehetett befolyásolni. Április 28.-ától subfebrilis. Május 5.-én köhög, többet köp. Május 6.-án délután 6 órakor meghalt. Bonczolási diagnosis. Struma parenchymatosa diffusa (a pajzsmirigy mindenik lebenye 9 cm. hosszú, 4 cm. széles, 3 cm. vastag; a mirigy állománya vörösesbarna, egynemű, kendermag-borsónyi lebenykék ; colloidot nem lehet levonni). hypertrophia ventriculi sin. et dilatatio ventriculi dextri et atriorum cordis; exophthalmus minoris gradus (Morbus Basedow). Hyperaemia chronica universalis, induratio brunea pulmonum, cyanotica lienis et renum, hepar atrophicans cyanoticum et cyanonis mucosae enterum. Bronchitis catarrhalis. Atrophia, anaemia universalis. Petechiae endocardii. Synechia ligamentosa pulmonum. A thymus helyén gyermektenyérnyi, lebenyzett zsírszövethez hasonló képletet találunk. Szövettani vizsgálat. Sorozatos harántmetszetek a j. o. retrobulbaris szövetből, a b. o. obliqu. sup., rectus sup. és lev. palp. sup.-ból. A retrobulbaris zsírszövetben csak nagyon kevés, a hajszálerekkel összefüggésben levő sejtes sziget (mint az 1. esetben). Egyéb számbavehető eltérés nincs. Az izomzat zsírral bőségesen átszőtt, legkifejezettebb ez afelületes rétegekben (14. ábra). Kötőszövetes átalakulás jelenségei nincsenek. Egyébként nagyjában ugyanazok az elváltozások, mint az előző