Orvosi Hetilap, 1921. április (65. évfolyam, 14-17. szám)
1921-04-03 / 14. szám
65. évfolyam. 14. szám. Budapest, 1921 április 3. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA : LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanÁr főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTON egyet. tanÁr szerkesztő. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Kubinyi Pál és Johan Béla: Közlemény a kolozsvári Ferencz József-tudományegyetem női klinikájáról (ideiglenesen a budapesti poliklinikán elhelyezve). Gamma syphiliticum ovarii positio spirochaeta-lelettel. 119. lap. Keller Kálmán: Közlés a székesfővárosi Szent István-kórház physicotherapiás intézetéből. (Vezető: Keller Kálmán dr.) Neurastheniások dohányzási megbetegedései. 120. lap. Pechány Albin: Adat a lymphoma colli differential-diagnosisához. 122. lap. Bókay János: Közlemények a budapesti gyermekkórházzal kapcsolatos egyetemi gyermekklinikáról. Kórrajzok a gyermekorvostan köréből. — Bakay Emma: A kis és nagy mellizom egyoldali teljes hiányának egy esetéről. 123. lap. Budapesti Királyi Orvosegyesület. (V. rendes tudományos ülés 1921 február 12.-én). 124. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Szülészet és nőorvostan. Nassauer: A mesterséges megtermékenyítés. — Belorvostan. Boas: A hyperaciditás alkali kezeléséről. — 11 Curschmann : Hangrés- és nyelőgörcsök influenza után — Gyermekorvostan. Morawetz: Varola a csecsemőkorban. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 126—127. lap. Vegyes hírek. 127. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a kolozsvári Ferencz József-tudományegyetem női klinikájáról (ideiglenesen a budapesti poliklinikán elhelyezve). Gamma syphiliticum ovarii positio spirochaetalelettel. * Közli: Kubinyi Pál dr. egyetemi magántanár, a klinika vezetője és Johan Béla dr. egyetemi magántanár, a budapesti I. sz. kórboncztani intézet tanársegédje. A petefészek syphilises megbetegedéséről még nagyon hézagosak az ismereteink. Tankönyvekben alig van róla szó, sőt sokan úgyszólván kétségbevonják előfordulását is. Az uralkodó felfogást talán legjobban tükrözteti vissza az, amit Pfannenstiern mond a Veit-féle nőgyógyászati kézikönyvnek a petefészek betegségeiről írott fejezetében : „Sichere Beobachtungen von spezifischen Veränderungen der weiblichen Keimdrüse existieren überhaupt nicht; was man als syphilitisch beschrieben hat, entspricht der chronischen Oophoritis. Vielleicht wird durch Spirochaetensuche einmal festgestellt werden, ob solche Veränderungen spezifischer Natur sind. Hennig fand Oedema ovarii bei Lues. Die knotig-gummöse Form ist bisher noch niemals im Ovarium gefunden worden.A Syphilisben szenvedő nők petefészkében főként franczia szerzők írtak le olyan elváltozásokat, amelyeket a syphilisnek tulajdonítottak, így újabban Daldie és Fouquet congestiv duzzadást, a verőerek specifikus megbetegedését, vérzéseket, cirrhosist, savós és savós-vérömlenyes cystákat s végül gummát írt le, amelyek klinikailag menő- és metrorrhagiákat, máskor amenorrhoeát, dysmenorrhoeát s ovarialis neuralgiákat okoztak. Lancereaux is említi „Traité de la syphilis“ czímű művében, hogy az esetek bizonyos számában, kapcsolatban a szervezet egyéb helyein észlelt hasonló változásokkal, sclerosist és gummát, azaz tertiner jelenségeket észlelt a petefészkekben. Hasonlót írt le Kebs, Virchow stb. Az újabb irodalomban a Hoffmann (Hansemann)3 * esete olyan, amelyet mint kétségtelen gummát lehet elfogadni, még pedig azon az alapon, hogy a női nemzőcsatorna mentén mindenütt hasonló góczok voltak találhatók, így a méhszáj elülső ajkán kisalmányi felületesen kifekélyesedett gumma volt, fehér szalonnás lepedékkel s az egész endometrium tele volt gummákkal, a melyek mélyen behatoltak az izomzatba; a nagy parenchymás szervekben hasonló változásokat találtak. Ide sorozhatók végül a makacs, sőt nem egyszer élet ! Bemutattatott a budapesti kir. orvosegyesület 1920 november 6.-i ülésén. 3 Erkrankungen des Eierstockes. Veit’s Handbuch d. Gynäkol. 1908. 3 Idézi Franki O.: Pathol. Anat. u. Histol. der weibl. Genitalorgane. Liepmann’s kurzgefasstes Handbuch der gesammten Frauenheilkunde. 1914. veszélyes méhvérzések egyes esetei, a melyekkel néha virgokon is találkozunk s a melyekért Muraton (Kiev) már régebben az öröklött syphilist tette felelőssé. A vérzéses formát angol szerzők, így Mclroy és Watson is leírják, Recasens (Madrid)5 pedig az endometritis fungosa bizonyos alakjait, ahol kiterjedt peri- és endarteriitis található, tulajdonítja a luesnek. Újabban némelyek a tubának salpingitis isthmica nodosa név alatt leírt betegségében, amelyet eddig jellemző gonorrhoeás kórkép gyanánt ismertünk, szerepeltetik a luest. Pinard a medenczebeli kötőszövet beszűrődéseire mutatott rá, amelyek syphisellenes gyógyítóeljárásra bámulatos gyorsan szívódtak fel. Újabban amerikai szerzők foglalkoztak a női nemzőszervek s főként a méh syphilisével, így Norris, Prentiss, Gellhorn és Ehrenfest, akik hangsúlyozzák a spermafertőzés jelentőségét s kiemelik, hogy nőn a syphilis gyakran latens. Ugyanezt írja Gaucher, aki szerint a lues okozója ritka esetben átmehet a nő vérébe látható primaer affectio nélkül is. Ez valószínűleg a sperma közvetítésével történik, terhesség kapcsán vagy e nélkül. Mindezek azonban a kórképnek többnyire csak makroskopos megjelenésére, továbbá ex juvantibus, az antisyphilises kúrákkal szemben tanúsított viselkedésre alapított diagnosisok, ellenben spirochaeiák kimutatása eddigelé felnőttben még nem sikerült. Babz erre vonatkozólag így nyilatkozik: „Spirochaeten konnten nur in den Ovarien Neugeborener, nicht in denen Erwachsener bisher gefunden worden“. Erre vonatkozólag azonban tudjuk, hogy az újszülöttben a spirochaeták annyira elárasztják a szervezetet, hogy valósággal spirochaeta-sepsisről beszélhetünk s úgyszólván minden szervben tömegesen kimutathatók, így tehát az ovariumbeli spirochaetalelet itt nem jelenti az ovarium helybeli specifikus megbetegedését. Felnőttön maga Bach is hiába kutatott ezüstfestéssel spirochaeták után a petefészkekben. Gellhorn és Ehrenfest is azt írja, hogy spirochaetát eddig még nem mutattak ki a petefészekben. E szerint esetünk positiv spirochaetalesettel a petefészek gammájában kétségtelen bizonyítékát szolgáltatja e szerv syphilises megbetegedésének s mint ilyen első volna az irodalomban. Megjegyzendő, hogy a mai viszonyok közt, midőn még a jól dotált könyvtárak sem tudnak a valutadifferencia miatt minden folyóiratot járatni, a kommün idején pedig sok szám elmaradt, reánk magyarokra nézve ezidőszerint lehetetlen az irodalom tökéletes áttekintése, miért is ezt csak fenntartással állíthatjuk. 4 The signification of the Wassermann-reaction. Brit. med. Journ. 1913 okt. 18. 5 Ann. de la acad. de obstetr. ginec. y. ped. 1910. Ref. Zentralbl. f. Gyn. 1911. 6 La presse med No 467. 1916. 7 Das Problem der Lues-Uebertragung auf das Kind. Zentralbl. f. Gyn., 1909, 15. szám. 8 Syphilis of the internal genital organs in the females. Amer. journ. of obstetr. 1916, 5. szám, 864. 1.