Orvosi Hetilap, 1921. május (65. évfolyam, 18-22. szám)
1921-05-01 / 18. szám
160 ORVOSI HETILAP 1921. 18. sz- A tanulság, amit esetünkből levonhatunk, az, hogy előfordul — bár szerencsére ritkán, mert hiszen évek során át száz és száz lueses gyermeken nem észleltük —, hogy az osteochondritis luetica némely igen súlyos alakja a fent említett körülmények között teljes epiphyseolysisre vezet és így a végtagnak állandósult és csak nehezen javítható defectusát vonja maga után. Közlés a kir. magy. tudományegyetem belgyógyászati diagnostikai klinikájából. (Igazgató: Báró Kétly László dr., ny. r. tanár.) A vastagbélfelfúvás Röntgen-diagnostikai értékéről; lép-, máj- és epehólyagvizsgálat.* Irta: Henszelmann Aladár dr., egyetemi tanársegéd. (Folytatás.) Az egyszerű felfúvás nem juttat tehát több levegőt a vastagbélbe, mint amennyit igen sokszor rendesen is, főleg kisebb meteorismus esetében látunk és főként a hajlatokban. Nem tágítja tehát a rendesnél terjedelmesebbre a lument és nem dislokál számbavehetőleg. Túlfuttatással viszont annyi levegőt juttatok a vastagbélbe, hogy ennek kalibere a szokásos contrastpépes telődéskorinál nagyobbá válik, a lumene, úgy látom, a meteorismusos lumenhez viszonyítva még egyszer oly tágasra fúvódhatik; ilyenkor a szomszédos szerveket dislokálja és részben összenyomja. Ha meggondoljuk, hogy a haránt vastagbél elég gyakran kacsokat alkot, de e nélkül is akármikor párhuzamos lefutást mutat a fel- vagy leszálló vastagbél orális darabjával, esetleg ezeknek egész hosszával, úgy hogy duplacsövű fegyverlefutást ölt, akkor megértjük annak lehetőségét, hogy ilyen túlfuttatás alkalmával a hasár esetleg a maga teljes szélességében hatalmasan felragyog. Oly ragyogó contrastok támadnak, amilyenekhez eddig nem voltunk hozzászokva, de amelyeknek minden radiológus érezte a hiányát. Túlfuttatást végzünk tehát ott, ahol egyszerű futtatással nem kapunk elég contrastot, miért is a kívánt szélek meg nem jelentek, továbbá, ha a támadt levegőcontrast minőségileg nem megfelelő, például túlságosan mély abdomen eseteiben, ascites jelenlétekor és, mint látni fogjuk, valahányszor a máj bal lebenyét is meg akarjuk jelentetni. Előzetes bél kitakarítás nem szükséges, tehát ambuláns betegeken sincs semmi akadálya a bélfelfúvásos vizsgálatnak. Csak ha attól tartunk, hogy az esetleg megjelenő skybalaárnyékok zavarólag hatnának, például epehólyag-vizsgálatkor, fogjuk a belet ennek felfúvása előtt kitakarítani. Megesik olykor, különösen állva futtatáskor, hogy a futtatás ellenére mégsem látjuk a vastagbelet telődni, mindössze az ampulla rectit és legfeljebb a sigmát. Majd mégis folytatva, hogy úgy mondjam, erőltetve ezt a műveletet, hirtelen, egy pillanat alatt elönti a levegő az egész vastagbelet, mintegy fény gyulad ki az eddigi sötétségben és szemünk előtt, mondhatnám . A Budapesti Kir. Orvosegyesületben tartott előadás 80 vetített kép kíséretében. statu nascendi bontakoznak ki a máj és a lép contourjai. Ezen jelenségnek magyarázata nyilvánvalóan az, hogy skybalák zárták el a levegő útját, mihelyt azonban a bél lumenét a skybalák terjedelménél szélesebbre tágították, a levegő utat talált. Ezt a levegővel való hirtelen megtelődését a vastagbélnek a betegek rendesen nem jelzik, különösebb érzésről nem tudnak beszámolni. A levegő eloszlása olykor csodálatosan szeszélyes. Rendesen a hajlatokban mutat nagyobb gyülemeket; erősen telődik a transversum, főleg az ascendens és sokszor a vakbél is; a descendens kevésbbé. Nagyobb levegőmennyiség véteti velünk észre az ampulla rectit és elég gyakran a sigmát. Ha a levegőtöltés után a belet órák múlva megtekintjük, rendszerint találunk még kevés levegőmaradékot a hajlatokban, esetleg innen is eltávozott már. Csak igen ritkán történik meg, hogy a hajlatokban 4-6 óra múlva is még mindig az eredeti levegőmennyiség tartózkodik. Egyszóval, a betegek igen gyorsan és tökéletesen meg tudnak szabadulni a befújtatok levegőtől. Ha a felfúvást contrastpéppel töltött vastagbélben végezzük és nem túlfúvást csinálunk, a levegő egészen szeszélyes elrendeződést fog mutatni, hol itt vagy ott fog nagyobb mennyiségben felhalmozódni, ugyanakkor más részei teljesen levegőmentesek maradnak. Való az, hogy ilyen baryumos vastagbélen is könnyen talál utat magának a levegő, elsősorban a hajlatokhoz, vagyis a baryummal előzetesen telített vastagbél sem akadálya a vizsgálati módszer alkalmazásának. A lép Röntgen-vizsgálatára vonatkozólag az általam eddig leközölteken kívül, mint újabb tapasztalatokat, a következőket kell megemlítenem. A lép árnyéka mindig megjelentethető, ez általános érvényességű szabálynak mondható, mely alól semmiféle kivétel nincs. Csodálatos, hogy a klinikusok mégsem kérnek lép-Röntgen-képet, jóllehet a kép megjelentetése semmi áldozattal nem jár, fáradságot vagy időveszteséget nem jelent. Igen sokszor még levegőcontrastról sem kell gondoskodnunk, lévén a bal hajlat majdnem mindig gázzal telt. E gázcontrastból a legminimálisabb mennyiség is elegendő, hogy a lép pólusa megjelenjen. De ha egyáltalában nem találnánk gáztöltést, lemezen még így is kiadódik a lép, mivel tömöttsége nagyobb, mint a környezeté. Ha mindenki által könnyen észrevehető módon akarjuk a lépet már az átvilágításkor is érzékelhetővé tenni, úgyszintén nagy mélységű abdomen (kövér has), vastag lágyrészek, nagyobb fokú lépmegnagyobbodás, ascites, has-tumor eseteiben, valahányszor tehát a contrast javítandó vagy megteremtendő, a futtatáshoz fogunk fordulni, melyet a lép keresésekor állva is végezhetünk, hiszen csak a bal hajlat megtelítéséről van szó. A gyomorhólyag fejlesztése nem szükséges, mert a nagyobb gyomorhólyag éppen zavarólag szokott hatni, amennyiben erősebben dislokál. Általában a gyomorhólyag adta contrastra csak abban az esetben lehet szükségünk, ha 6. ábra. Kisebb mértékben megnagyobbodott máj hypertrophiás májcirrhosis esetében. A szintén megnagyobbodott lép (L) a képen csupán részben látható. 7. ábra. Kissé megnagyobbodott lép (L) és rendes nagyságú máj (H) ismeretlen eredetű hasvízkór esetében. (A nyilak a máj széleit jelzik.)