Orvosi Hetilap, 1921. június (65. évfolyam, 23-26. szám)

1921-06-05 / 23. szám

65. évfolyam. 23. szám. Budapest, 1921 junius 5. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanár főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTON egyet. tanár szerkesztő. SZERKESZTI ÉS KIADJA: EREDETI KÖZLÉSEK. Ditrós Gábor: Közlemény a kolozsvári m. kir. Ferencz József tud.-egyetem szemkliniká­járól. (Igazgató: Id. Imre József dr., egyet ny. r. tanár.) A Deycke-Much-féle partial­­antigenek alkalmazása a szemészetben. 199. lap. Bókay János : Közlemények a budapesti „Stefánia“-gyermekkórh­ázzal kapcsolatos egye­temi gyermekklinikáról. Kórrajzok a gyermekorvostan köréből. — Farnos Ilona: Bél­vérzés rostonyás tü­dőgyuladás kapcsán 13 éves fiában. Gyógyulás, 201. lap. Büchler Pál: Közlemény a budapesti kir m­. tud.-egyetem elme- és idegkórtani klini­kájáról. (Igazgató: Moravcsik E. Emil dr., egyet. ny. r. tanár, udvari tanácsos.) A vege­tativ idegrendszer vizsgálata elme- és idegbajokban, különös tekintettel a dementia praecoxra és dementia paralyticára. 202. lap. Budapesti Királyi Orvosegyesület 1921 május 28.-án tartott LXXXIII. közgyűlése. 204. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Belorvosion. Friedemann: A heveny tüdőgyuladás gyó­gyítása mesterséges pneumothorax-szal. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 206. lap. Vegyes hírek. 206. lap. TARTALOM. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a kolozsvári m. kir. Ferencz József-tud.-egyetem szem­klinikájáról. (Igazgató: Id. Imre József dr., egyet. ny. r. tanár.) A Deycke-Much-féle partialantigenek alkalmazása a szemészetben. Irta: Ditrói Gábor dr., egyetemi magántanár. A kolozsvári egyetemi szemklinikán 1917-ben kezdtünk el foglalkozni a partialantigénekkel. Főnököm, id. Imre József megbízásából én végeztem a kezelést és a megfigyeléseket. Figyelmünket a szerre Gáli Géza gyulai jó eredményei kel­tették fel s mivel akkor még egyáltalán nem volt szemészi közlés a szerről, czélszerűnek látszott a speciális szemészeti kipróbálás. Köllner és Filbry, meg Herrenschwand munkái csak 1919-ben jelentek meg s a későbbi adatokról is csak most szerezhettem tudomást a román megszállás miatt, így a megfigyelés tekintetében teljesen a magam erejére voltam utalva. A kezelés módjára nézve Gáli Gézá­tól kaptam néhány értékes tanácsot. Mielőtt eseteinkre rátérnék, legyen szabad először a kezelés lényegéről, alapelveiről, a szerről és hatásmódjairól kissé körülményesebben beszélnem. Deycke, Much, Müller, Altstaedt, Gáli közleményei s főként Kurt Saupe igen ügyes összefoglaló munkája nyomán. A legtöbb ember gyermekkorában tuberculosis-fertőzé­­sen ment át, de azért kigyógyult! A különböző tuberculin­­próbák a kiállott fertőzést mutatják, nem pedig azt, hogy a baj fennáll-e. A szervezetben bizonyos ellenállóerő fejlődik ki a tuberculosissal szemben. Ezt bizonyítja az, hogy például a Törökország tuberculosismentes vidékeiről — a föld néhány pontján van még tuberculosismentesség — bevonult katonák ellenállásra teljesen képtelenek voltak és elpusztultak tuber­­culosisban. Ilyen helyeken szokott a tuberculosis pusztító járványok képében jelentkezni. A gyermekkori fertőzés tehát immunissá, az érintetlenség viszont védtelenné tesz. A tuberculosis leküzdése tekintetében fontos tehát ennek az immunitásnak az előidézése, illetőleg minden módon való fokozása. Védőtesteket kell a szervezetnek szereznünk, vagy kívülről, vagy a szervezet által magával kell azokat előállít­tatnunk, a­mint az a természetes gyógyulási folyamatokban is lenni szokott. Bejuttathatjuk a védőtesteket a vérbe; így kellene tennünk, ha volna megfelelő serumunk, miliaris tuberculosis eseteiben, mikor a bacillusok a vérpályába törtek be s gyors segítségre volna szükségünk. De a vérimmunitás­nál fontosabb a szervezet szilárd sejtjeinek az immunitása, mert ez az előbbinél sokkal állandóbb. Az immunerő növelésére tehát két út van: a passiv immunizálás, vagyis a serumkezelés és az activ immunizálás, a vaccinakezelés. A serummal a tuberculosis-bacillus toxinjainak ellen­anyagait már készen viszem a szervezetbe s ezzel a vér­immunitást pillanatnyilag nagyon megerősítemi. Ez az immu­nitás azonban sokkal hamarabb elmúlik, mint a szilárd sejtek immunitása s már csak ezért is előnyösebb az activ immuni­zálás. Régebben volt még egy hiba. A serum előállításához szükséges az állatnak előkezelése valamilyen formában be­juttatott tuberculosis-bacillussal, tuberculinnal vagy bacillus­­emulsióval. Az eleddig szokásos zárt tuberculosis-bacillus használata mellett pedig nem kaphattunk olyan serumot, a­mely a tuberculosis-bacillus összes partialantitesteit tartal­mazta volna. Deycke és Much felfedezése óta könnyen csinál­hatunk olyan serumot, a­melyből egy partialantitest sem hiányzik. De nem szabad megfeledkeznünk a sejtimmunitásról sem, a­melyet serummal hosszabb időre befolyásolni nem lehet s ezért tanácsosabb, ha a kezelést kombináljuk a vaccina­­therapiával, szóval az actív kezeléssel, vagy ha az utóbbit ma­gában alkalmazzuk. A vaccina-kezeléssel a szervezetet magát serkentjük antitestek önálló készítésére, azáltal, hogy a leküzdendő betegség okozójának anyagait visszük belé. Ezek aztán anti­testek képződését indítják meg. Ez gyors lefolyású beteg­ségekben kevésbbé alkalmas, de a lassú lefolyású tubercu­losis eseteiben annál megfelelőbb. Egyszerűen elölt, de egyéb­ként sértetlen bacillusok bevitele hibás, mert a fel nem nyi­tott bacillusokból nem jut a szervezetbe antitestet kiváltó anyag. A tuberculin is ilyen oltóanyag. Much szerint azonban ez nem tiszta készítmény, mert a partialantigének mellett még egy különös mérget és egy szagos anyagot tartalmaz. Az alttuberculinban még a glycerinbouillon meghatározatlan anyagai is jelen vannak. Deycke és Much szerint a tuberculosis-bacillus, mint minden hasadó gomba, chémiailag teljesen különböző anya­gokból áll, melyek közül mindegyik reactiv. Ez kimutatható, ha a bacillusokat óvatosan nyitjuk fel, a­mi legjobban gyenge savakkal, különösen tejsavval, 58° melletti lassú macerálással sikerül. A mechanikai szétzúzás tökéletlennek bizonyult. Ezzel az eljárással Deycke és Much nyert: 1. egy szűrletet (L) — vízben oldható rész —; 2. egy szürletmaradékot (MTbR); ez a szűrletmaradék áll: egy fehérjecsoportból (teljesen old­hatatlan maradék) , és egy zsírkeverékből, mely zsírsavakból és lipoidokból (F) — alkoholban oldódó rész — és neutralis zsírokból és zsíralkoholokból,(­V) — aetherben oldódó rész — áll. A vízben oldódó részei a tuberculosis­ bacillusnak mér­gezők (a tuberculinban) s így kezeléskor az immunitást meg­akasztják, lerontják, csökkentik a túlérzékenységet, míg a víz­ben oldhatatlan partigének fokozzák azt. A lázi és más kel­lemetlen mellékjelenségeket is ez a méreganyag okozza, míg a szűrletmaradék használatakor ez úgyszólván sohasem fordul elő. Védőhatás csak akkor lehetséges, ha az oltóanyagban a

Next