Orvosi Hetilap, 1921. június (65. évfolyam, 23-26. szám)
1921-06-05 / 23. szám
65. évfolyam. 23. szám. Budapest, 1921 junius 5. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanár főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTON egyet. tanár szerkesztő. SZERKESZTI ÉS KIADJA: EREDETI KÖZLÉSEK. Ditrós Gábor: Közlemény a kolozsvári m. kir. Ferencz József tud.-egyetem szemklinikájáról. (Igazgató: Id. Imre József dr., egyet ny. r. tanár.) A Deycke-Much-féle partialantigenek alkalmazása a szemészetben. 199. lap. Bókay János : Közlemények a budapesti „Stefánia“-gyermekkórházzal kapcsolatos egyetemi gyermekklinikáról. Kórrajzok a gyermekorvostan köréből. — Farnos Ilona: Bélvérzés rostonyás tüdőgyuladás kapcsán 13 éves fiában. Gyógyulás, 201. lap. Büchler Pál: Közlemény a budapesti kir m. tud.-egyetem elme- és idegkórtani klinikájáról. (Igazgató: Moravcsik E. Emil dr., egyet. ny. r. tanár, udvari tanácsos.) A vegetativ idegrendszer vizsgálata elme- és idegbajokban, különös tekintettel a dementia praecoxra és dementia paralyticára. 202. lap. Budapesti Királyi Orvosegyesület 1921 május 28.-án tartott LXXXIII. közgyűlése. 204. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Belorvosion. Friedemann: A heveny tüdőgyuladás gyógyítása mesterséges pneumothorax-szal. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 206. lap. Vegyes hírek. 206. lap. TARTALOM. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a kolozsvári m. kir. Ferencz József-tud.-egyetem szemklinikájáról. (Igazgató: Id. Imre József dr., egyet. ny. r. tanár.) A Deycke-Much-féle partialantigenek alkalmazása a szemészetben. Irta: Ditrói Gábor dr., egyetemi magántanár. A kolozsvári egyetemi szemklinikán 1917-ben kezdtünk el foglalkozni a partialantigénekkel. Főnököm, id. Imre József megbízásából én végeztem a kezelést és a megfigyeléseket. Figyelmünket a szerre Gáli Géza gyulai jó eredményei keltették fel s mivel akkor még egyáltalán nem volt szemészi közlés a szerről, czélszerűnek látszott a speciális szemészeti kipróbálás. Köllner és Filbry, meg Herrenschwand munkái csak 1919-ben jelentek meg s a későbbi adatokról is csak most szerezhettem tudomást a román megszállás miatt, így a megfigyelés tekintetében teljesen a magam erejére voltam utalva. A kezelés módjára nézve Gáli Gézától kaptam néhány értékes tanácsot. Mielőtt eseteinkre rátérnék, legyen szabad először a kezelés lényegéről, alapelveiről, a szerről és hatásmódjairól kissé körülményesebben beszélnem. Deycke, Much, Müller, Altstaedt, Gáli közleményei s főként Kurt Saupe igen ügyes összefoglaló munkája nyomán. A legtöbb ember gyermekkorában tuberculosis-fertőzésen ment át, de azért kigyógyult! A különböző tuberculinpróbák a kiállott fertőzést mutatják, nem pedig azt, hogy a baj fennáll-e. A szervezetben bizonyos ellenállóerő fejlődik ki a tuberculosissal szemben. Ezt bizonyítja az, hogy például a Törökország tuberculosismentes vidékeiről — a föld néhány pontján van még tuberculosismentesség — bevonult katonák ellenállásra teljesen képtelenek voltak és elpusztultak tuberculosisban. Ilyen helyeken szokott a tuberculosis pusztító járványok képében jelentkezni. A gyermekkori fertőzés tehát immunissá, az érintetlenség viszont védtelenné tesz. A tuberculosis leküzdése tekintetében fontos tehát ennek az immunitásnak az előidézése, illetőleg minden módon való fokozása. Védőtesteket kell a szervezetnek szereznünk, vagy kívülről, vagy a szervezet által magával kell azokat előállíttatnunk, amint az a természetes gyógyulási folyamatokban is lenni szokott. Bejuttathatjuk a védőtesteket a vérbe; így kellene tennünk, ha volna megfelelő serumunk, miliaris tuberculosis eseteiben, mikor a bacillusok a vérpályába törtek be s gyors segítségre volna szükségünk. De a vérimmunitásnál fontosabb a szervezet szilárd sejtjeinek az immunitása, mert ez az előbbinél sokkal állandóbb. Az immunerő növelésére tehát két út van: a passiv immunizálás, vagyis a serumkezelés és az activ immunizálás, a vaccinakezelés. A serummal a tuberculosis-bacillus toxinjainak ellenanyagait már készen viszem a szervezetbe s ezzel a vérimmunitást pillanatnyilag nagyon megerősítemi. Ez az immunitás azonban sokkal hamarabb elmúlik, mint a szilárd sejtek immunitása s már csak ezért is előnyösebb az activ immunizálás. Régebben volt még egy hiba. A serum előállításához szükséges az állatnak előkezelése valamilyen formában bejuttatott tuberculosis-bacillussal, tuberculinnal vagy bacillusemulsióval. Az eleddig szokásos zárt tuberculosis-bacillus használata mellett pedig nem kaphattunk olyan serumot, amely a tuberculosis-bacillus összes partialantitesteit tartalmazta volna. Deycke és Much felfedezése óta könnyen csinálhatunk olyan serumot, amelyből egy partialantitest sem hiányzik. De nem szabad megfeledkeznünk a sejtimmunitásról sem, amelyet serummal hosszabb időre befolyásolni nem lehet s ezért tanácsosabb, ha a kezelést kombináljuk a vaccinatherapiával, szóval az actív kezeléssel, vagy ha az utóbbit magában alkalmazzuk. A vaccina-kezeléssel a szervezetet magát serkentjük antitestek önálló készítésére, azáltal, hogy a leküzdendő betegség okozójának anyagait visszük belé. Ezek aztán antitestek képződését indítják meg. Ez gyors lefolyású betegségekben kevésbbé alkalmas, de a lassú lefolyású tuberculosis eseteiben annál megfelelőbb. Egyszerűen elölt, de egyébként sértetlen bacillusok bevitele hibás, mert a fel nem nyitott bacillusokból nem jut a szervezetbe antitestet kiváltó anyag. A tuberculin is ilyen oltóanyag. Much szerint azonban ez nem tiszta készítmény, mert a partialantigének mellett még egy különös mérget és egy szagos anyagot tartalmaz. Az alttuberculinban még a glycerinbouillon meghatározatlan anyagai is jelen vannak. Deycke és Much szerint a tuberculosis-bacillus, mint minden hasadó gomba, chémiailag teljesen különböző anyagokból áll, melyek közül mindegyik reactiv. Ez kimutatható, ha a bacillusokat óvatosan nyitjuk fel, ami legjobban gyenge savakkal, különösen tejsavval, 58° melletti lassú macerálással sikerül. A mechanikai szétzúzás tökéletlennek bizonyult. Ezzel az eljárással Deycke és Much nyert: 1. egy szűrletet (L) — vízben oldható rész —; 2. egy szürletmaradékot (MTbR); ez a szűrletmaradék áll: egy fehérjecsoportból (teljesen oldhatatlan maradék) , és egy zsírkeverékből, mely zsírsavakból és lipoidokból (F) — alkoholban oldódó rész — és neutralis zsírokból és zsíralkoholokból,(V) — aetherben oldódó rész — áll. A vízben oldódó részei a tuberculosis bacillusnak mérgezők (a tuberculinban) s így kezeléskor az immunitást megakasztják, lerontják, csökkentik a túlérzékenységet, míg a vízben oldhatatlan partigének fokozzák azt. A lázi és más kellemetlen mellékjelenségeket is ez a méreganyag okozza, míg a szűrletmaradék használatakor ez úgyszólván sohasem fordul elő. Védőhatás csak akkor lehetséges, ha az oltóanyagban a