Orvosi Hetilap, 1921. szeptember (65. évfolyam, 36-39. szám)
1921-09-04 / 36. szám
65. évfolyam, 36. szám. Budapest, 1921 szeptember 4. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ ÉS SZÉKELY ÁGOSTOM EGYET. TANÁR SZERKESZTŐ EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az indigokarmin és phloridzin intravénás alkalmazása a sebészeti vesemegbetegedések működéses vizsgálatára. Irta: Egyedi Dávid dr., a Budapesti Poliklinika assistense, a „Teleia” rendelő főorvosa. A működéses vesevizsgálat czélja sebészeti vesemegbetegedések esetén annak a megállapítása, hogy a vesék milyen állapotban vannak, de főleg, hogy az egészséges, illetőleg egészségesnek feltételezett vese rendelkezik-e annyi tartalékerővel, hogy a kóros vese kiirtása után ennek a működését is átvehesse. Ezért ismernünk kell mindkét vese teljesítőképességét külön-külön, de mindkettőét együttesen is. Minden működéses vesevizsgálati módszer a vese valamely irányú elválasztó tevékenységén alapszik. E szempontból két út áll rendelkezésünkre: 1. A vérben visszatartott vegyületek mennyiségének a megállapítása, vagy 2. a vérből kiválasztott anyagok meghatározása. A visszatartott vegyületek mennyiségére a fagyáspontcsökkenés meghatározása útján következtetünk, míg a 2. alatti csoportba tartozó módszerek vagy a rendes vizeletalkotó részek (víz, chloridok, diastase, ureum stb.) mennyiségi megállapításán, vagy annak eldöntésén alapulnak, hogy valamely a szervezetbe vitt testidegen anyag (jód, salicyl, phenolsulphtalein, festék stb.) mily idő múlva, illetőleg milyen mennyiségben jelenik meg a vizeletben. Különálló helyet foglal el a phloridzinpróba, mely azon alapul, hogy phloridzinnek a szervezetbe való juttatása a veséket czukorkiválasztásra ingerli. A czukornak a vizeletben való megjelenése idejéből s mennyiségéből szintén következtethetünk a vesék állapotára. Sebészeti vesemegbetegedésekben legáltalánosabban a festékkiválasztási módszereket használják, melyeknek szigorúan véve két feltételt kell kielégíteniük: 1. a festéknek változatlanul kell a vesén áthaladnia, 2. a vesének ugyanazon részében kell kiválasztódnia, hol a szervezetnek az anyagforgalom által keletkezett termékei haladnak át. Az azelőtt annyira kedvelt methylenkéket éppen azért kellett elhagynunk, mert a fent említett követelmények egyikének sem felelt meg. E szer egy része ugyanis a szervezetben redukálódik, ezen kívül valószínűleg a glomerulusokban választódik ki, míg az anyagforgalmi termékek fő kiválasztási helye a tubulus contortusokban s a Henle-féle kacsokban van. Már sokkal jobban bevált az indigokarmin, mely legalább az első feltételnek biztosan megfelel. Haidenhain szerint ugyan a másodiknak említett postulatumot is kielégíti, újabb kutatások azonban ezt legalább is kétségessé teszik. Ez utóbbi körülmény miatt az indigokarmin sem teszi a többi módszer alkalmazását feleslegessé s minthogy minden eljárás bizonyos fogyatékosságban szenved, általánosan elfogadott elv, hogy lehetőleg minél több methodust alkalmazzunk egy-egy esetben s csak egybevágó eredmények után következtessünk a rendesen működő veseparenchyma mennyiségére. E mellett természetesen főleg arra kell törekednünk, hogy mindegyik eljárást a lehető legtökéletesebben s a technikai hibák lehető kiküszöbölésével alkalmazzuk, így ez ideig az indigokar mint még általánosan intramuscularisan,.6—10°/C-os, ritkábban nagyobb concentratióban s 1 — 1 cm3 mennyiségben adagolják s empiriás megállapítás alapján megfelelő tartalékerővel rendelkezőnek akkor nyilvánítják a vesét, ha a befecskendezést követő 10—30 percen belül a vizelet kéken jelenik meg. Az aránylag nagy időbeli latitude, amit a vese ép voltának kritériumául jelölnek meg, szerintem a módszer exodtságát máris kétségessé teszi. Még súlyosabban esik azonban a latba az a körülmény, hogy minden szerző hoz fel bizonyos számú esetet, amelyben a kék szín 30 percz után jelentkezett, vagy egyáltalán elmaradt, annak daczára, hogy a vese később épnek bizonyult. Szerintem e fogyatékosság oka az intramuscularis alkalmazásban keresendő, éspedig a következő élettani meggondolások alapján: A subeutan vagy intramuscularisan befecskendezett anyagok felszívódása két úton történik. A nyirokhézagok ugyanis egyrészt a legfinomabb vérhajszálerekkel, másrészt a legvékonyabb nyirokcapillarisokkal állanak közvetlen összeköttetésben s ezért a bőr alatti kötőszövetbe vagy az izomszövetbe fecskendezett anyagok részben közvetlenül, részben azonban a nyirokérrendszer közvetítésével jutnak a vérrendszerbe. Már most tisztára a helyi momentán élettani viszonyoktól függ, hogy a szernek milyen mennyisége követi az egyik vagy a másik utat. Ez a körülmény a festékkiválasztási módszer egységes megítélését intramuscularis befecskendés után annál is inkább megnehezíti, mert vitalis festékekről lévén szó, egy részük a lassú áramlású nyirokerekben s a nagyszámú közbeiktatott mirigyben, a sejteket is festve, egy időre a vizelet számára elvész, Így tehát a vizsgálat aránylag rövid ideje alatt intramuscularis befecskendezés mellett sohasem választódik ki annyi festék, mint amennyit valóban befecskendeztünk és ha ennek legnagyobb része közvetlenül a nyirokérrendszerbe került, a hosszú út, a lassú áramlás, a sok közbeiktatott mirigy oly sok indigokarmint tart vissza, hogy a kis concentratióban kiválasztott festék a vizeletet egyáltalán nem festi meg, esetleg annak daczára, hogy a vese teljesen ép. Ezek a megfontolások indítottak már 1916-ban arra, hogy az indigokar mint az egyik útnak, még pedig a nyirokútnak, mint esetleges hibaforrásnak kikerülésével adagoljam. Ez az út természetesen csak az intravénás lehetett. LOM. TART EREDETI KÖZLÉSEK. Egyedi Dávid: Az indigokarmin és phloridzin intravénás alkalmazása a sebészeti vesemegbetegedések működéses vizsgálatára. 317. lap. Sarbó Artur: A Szt.-István-kórház idegosztályából. Az encephalitis epidemicáról az 1920.-i járvány tanulságai alapján. (Folytatás és vége.) 319. lap. Falta Marcell: A trachomás kötőhártya resectiója. 321. lap. Közkórházi Orvostársulat. (VII. bemutató szakülés 1921 április 21.-én.) 322. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Tuberkulose-Bibliothek. Nr. 1. Zum Tuberkulose- Gesetz. — Schall-Heister: Nahrungsmitteltabelle. — Lapszemle. Gyógyszertan. Heinz és Schauwecker. Formoform. — Gudzent és Keip. Lytophan. — Szülészet és nőorvostan. Guthmann. Intracardialis befecskendezés szívmegállás eseteiben. — Venereás betegségek. L. Dub. A lágyfekély nyomán fejlődő bubók abortiv kezelése. — L. Arzt és IV. Kert: Korai syphilisben szenvedő egyének vérében talált spirochaeákról. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 323—324. lap. Vegyes hírek. 324. lap.