Orvosi Hetilap, 1921. november (65. évfolyam, 45-48. szám)

1921-11-06 / 45. szám

1921. 45. sz. ORVOSI HETILAP A csillagalakú lumennel bíró keskeny csövet (2. ábra gh, g’ h’), a­melybe a tömlők lefelé átmennek, szintén több­rétegű laphám borítja, ez alatt rostdús kötőszövetet találunk kiterjedt vérzésekkel. E részen izomelemek egyáltalában nincsenek. A már makroskopice is tubához hasonló képlet (2. ábra ab, a’ b’) górcső alatt is a tuba jellegzetes szerkezetével bír. Falát kötőszövet alkotja kevés simaizemelemmel. A lument mindenütt egysoros alacsony hengerhám béleli ki, a kötő­szövet a hámot szemölcsök alakjában emeli fel, a szemölcsök másodlagos elágazódásokkal bírnak, melyeket mindenütt alacsony hengerhám borít. A baloldali ovarium kéregállományában a velőállomány­­nyal határos részen jól fejlett primordialis tüszőket találunk, petesejtet, körülötte egy réteg folliculus hámsejttel. A tüszőket egymástól rostos kötőszövet választja el. A felszínesebb részén a kéregállománynak több a rostos kötőszövet, itt a petesejtek s a folliculus hámsejtek még nem mutatnak oly szabályos elrendeződést, mint a mélyebb rétegekben, hanem inkább kötegeket alkotnak, melyek petesejtekből és folliculus-hám­­sejtekből állanak. A jobboldali ovariumban a petesejtkötegek kisebb szám­mal találhatók, mint a baloldaliban. Egyébként a szerkezete a baloldalihoz hasonló. A makroskoposan prostatához hasonló képlet sima­izomnyalábokból és rostos kötőszövetből áll, mirigyelemeket nem tartalmaz. A bonczolás és a mikroskopos vizsgálat eredményét összevetve megállapítható, hogy a tömlők azon része, mely laphámmal borított, a vagináknak felel meg (2. ábra def, d’ e’f), míg a tömlők felső hengerhámmal bélelt része (2. ábra cde, c’ d’ e’) az uterus nyaki részével azonos. E mellett szól az, hogy utóbbiban mirigyelemeket találunk és a nyálkahártya magas hengerhámmal fedett, míg a tömlők folytatását tevő, harántul futó, izmos falú csőszerű képletek a két corpus uterinak felelnek meg. (2. ábra be, b’c’). Az ezek folytatását tevő két vékonyabb cső pedig a tubákkal azonos (2. ábra ab, a’ b’). Ezek szerint a Müller-féle csövek összeolvadása nem jött létre s a két járat külső összenövése sem teljes, mert a méhtestnek megfelelő részeken már az összenövés is elmaradt s ezáltal uterus duplex bicornis et vagina duplex keletkezett. A vaginák nemcsak kettőzöttek, hanem nagy fokban tágultak is. A tágulat keletkezése nem magyarázható tisztán váladékpangással, mert a hüvely fala a nagyfokú tágulat el­lenére sem mutat különösebb elvékonyodást, itt tehát fel kell vennünk, hogy a vaginák hypertrophiásak. Egyszerű, nem kettőzött hüvely nagymérvű tágulatáról számol be Jankovich az ő közleményében. Esetében pseudohermaphroditismus femininus externus szerepel, melynél a cloacalemez megnyí­lása elmaradt, ennek következtében a végbél, a hüvely s a húgycső vakon végződik. A zárt hüvely nagyon tág, mely tágulást a szerző az elzáródás következtében létrejött vála­dékpangásnak tulajdonítja. Az uterus a hüvely két oldalán két kisebb tömlő alakjában volt megtalálható. A genitalok egyes részeinek, különösen pedig a vaginá­nak veleszületett hypertrophiája nem kettőzött genitalék mel­lett elég gyakori, mint az Pototschnig közleményéből kitűnik. Nehezebb a vaginák folytatását tevő csőnek (2. ábra gh, g’ h’) a keletkezését értelmezni. Ez a cső már makroskopice elkülönül szűk voltával a felette levő, erősen tágult képletektől. Azt, hogy eredetileg is közlekedett-e ez a cső a felette levő tömlőkkel, mint emlí­tettem, biztosan megállapítani nem tudtam. Górcső alatt el­különül ez a rész a tömlőktől azáltal, hogy izomelemeket nem tartalmaz. E képlet keletkezése kétféleképp magyarázható. Fel lehetne venni, hogy a Müller-féle csövekből származik s a vaginák alsó, nem kettőzött részének felel meg. Részleges hüvelykettőzöttségnél Veit szerint csakugyan gyakori a felső rész kettőzöttsége. Másik magyarázat lehetne az, hogy ez a rész a sinus urogenitalisnak felel meg. Biztosabban felvehetnénk ezt az esetben, ha a tömlők és ezen cső között valóban nem állott fenn összeköttetés, a­mi mellett szól némileg az a körülmény is, hogy ezen a részen semmi tágulás sem látszik s váladékot sem találunk, míg a tömlők váladékkal teltek. Még az esetben is, ha a közlekedés valóban fennállott, ez az utóbbi feltevés a valószínűbb. E mellett bizonyít ezen rész makroskopos és mikroskopos eltérése a tömlőktől, továbbá az a körülmény, hogy a vestibulum vaginae, a­mely tudvalevőleg a sinus urogenitalisból fejlődik, ez esetben nem fejlődött ki. A fejlődés korai stádiumában a sinus urogenitalis keskeny csőnek felel meg, a­melybe beleszájadzik az urethra s az ivarköteg. Ha az urethra valami ok miatt lefűződik a sinus urogenitalisról, akkor a mostani esethez hasonló kép áll elő. Valóban a jelen esetben azt is látjuk, hogy az urethra vakon végződik. Ezek szerint nagy valószínűséggel felvehetjük, hogy ez a képlet a sinus urogenitalisnak felel meg. Hogy a sinus urogenitalis perzistentiája a genitalok bonyolult fejlődési za­varánál valóban előfordul, erre nézve utalok Veit, továbbá Kussmaul közlésére. Összegezve a talált fejlődési zavarokat, azt látjuk, hogy az uterus kétszarvú és tökéletesen kettőzött, a hüvely szintén teljes kettőzöttséget mutat túlzott fejlettséggel kapcsolatban. A sinus urogenitalis eredeti cső alakjában maradt meg s ennek megfelelően a vestibulum vaginae nem fejlődött ki, ezzel együtt jár a külső nemiszervek fejletlensége. Az ova­­riumok és tubák is a fejlődésben visszamaradtak. A 3. ábra megtekintésekor feltűnik, hogy a tömlők részben egymás mögött helyezkednek el. A tömlők ezen el­helyezkedése megmagyarázható volna a Müller-féle járatok primaer csavarodottságával is, azonban plausibilisnek látszik az a magyarázat is, hogy a telt hólyag s a tág sigmabél között elhelyezkedő tömlők még másodlagosan is elcsavarodtak a téraránytalanság következtében. Az itt ismertetett fejlődési rendellenesség létrehozásában részben fejlődési gátlás, részben mennyileges fejlődési zavar és hibás irányú fejlődés szerepelt. Fejlődési gátlás következményének tekinthető a méh s a hüvely kettőzöttsége, a méh kétszarvúsága, továbbá a sinus urogenitalis persistentiája s végül a szívsövény hiánya. Mennyileges fejlődési zavar eredménye az ovariumok, a tubák s az uterusok hypoplasiája s a vaginák excessiv nö­vekedése. Hibás irányú fejlődés nyilvánul meg az urethra elzáró­dásában s az atresia rectiben. Az atresia recti keletkezhetik azáltal, hogy a cloacát elülső és hátulsó üregre osztó sövény túlságosan hátul fejlődik; számbavéve azonban, hogy itt a medenc­e alsó részében levő összes képletek (urethra, sinus urogenitalis, rectum) szűkek, vagy atresiásak, szóba jöhet az, hogy ezen képletek epithelialis csíráját a túlzottan burjánzó mesenchym elnyomta. Viszont a vagina hyperplasiájában része lehetett az epithelialis csíra túl erős fejlődésének. A leírt különböző fejlődési zavarok terminatiós periódusa is különböző, így a Müller-járatok összenövése a 2. hónap­ban történik, míg a járatok egybeolvadása a 2. és 3. hónap vége közé esik. A végbél a 2. hónapban fejlődik a cloacából. A 4. hónapban ép viszonyok közt a sinus urogenitalis már vestibulummá terül ki. Az uterus kétszarvúsága a 2. hónap végén levő állapot állandó megmaradása, míg a vagina s az uterus kettőzöttsége csak a 3. hó végén szűnik meg teljesen. Az urethra­s a rectum atresiája már valamivel előbb, a 3. hó elején adva volt. A sinus urogenitalis persistentiája pedig a 4. hó végén már kifejezett volt, míg a vagina excessiv növe­kedése a 4. hó utáni időre esik. Végeredményben tehát a különböző fejlődési hibák keletkezésének időpontját a 2. és 4. terhességi hónap közti időre tehetjük. Kérdés, milyen okozati összefüggésben vannak egymás­sal az itt megnyilvánuló különböző fejlődési zavarok. A külső genitalok fejletlensége összefüggésben állhat a sinus urogenitalis persistentiájával. A persistentia következté­ben a vestibulum vaginae nem fejlődött ki s e miatt a szeméremajkak hossznövekedésben visszamaradtak, míg ma­gassági irányban jól fejlődtek; ez a körülmény hozta létre a 395

Next