Orvosi Hetilap, 1921. december (65. évfolyam, 49-52. szám)

1921-12-04 / 49. szám

65. évfolyam. 49. szám. Budapest, 1921 deczember 4. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanAr főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTOM .egyet. tanAr szerkesztő SZERKESZTI ÉS KIADJA: TARTALOM. ÜKEZETI KÖZLÉSEK. Vas J. Jenő: Közlemény a Stefánia-gyermekkórházzal kapcsolatos egyetemi gyermek­­klinikáról (Igazgató: Bókay János dr., egy. nyilv. r. tanár.) Az endokrin mirigyek sze­repe a mongol-idiotia kóroktanában. 425. lap. Somogyi Zsigmond: Közlés a budapesti kir. magy. tudományegyetem berkórtani klini­kájáról. (Igazgató: Nékám Lajos dr., egyetemi ny. r. tanár.) Bőrtuberculosis és tu­do­­tuberculosis. 427. lap. Ormos Pál: Közlés a budapesti kir. magy. tudományegyetem II. sz. belklinikájáról. (Igazgató: Jendrassik Ernő dr., egyet. ny. r. tanár.) A bilirubin quantitativ kimutatása a vérsavóban. 428. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. M. Fraenkel: Die Röntgenstrahlen im Kampfe gegen die Tuberkulose. — B. K. Voigt: Die Heilbedingungen für die Tuberkulose im Hoch­gebirgsklima. — Lapszemle. Belorvosion. Glaessner: A gyomor- és duodenum-fekély belső kezeléséről. — Elme-és idegkórtan. Oettli: Újabb hysteria-theoria. — Szülészet és nőorvostan. Schmid Herman: Nem terhes méh perforatiója és balsértés magzat­­elhajtási kísérlet után. — Gyermekorvostan. Salzmann: Ismételten előforduló kanyaró­ról. — Húgyszervi betegségek. Boeninghaus: Húgyhólyagdaganatot utánzó haemorrha-­­giás hólyagmegbetegedés esete. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 440-431. lap Vegyes hírek. 431. lap.­ ­ EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a Stefánia-gyermekkórházzal kapcsolatos egyetemi gyermekklinikáról. (Igazgató: Bókay János dr., egyetemi nyilv. r. tanár.) Az endokrin mirigyek szerepe a mongol-idiotia kóroktanában.* Irta: Vas J. Jenő dr., a Stefánia-gyermekkórház rendelőorvosa, egyetemi tanársegéd. A „mongolian imbecillity“ elnevezés Langdon-Down-tól­ származik, a­ki ezen megjelölést azért használta, mert e be­tegségben szenvedők szűk, ferde szemrésükkel, széles, lapos orrgyökükkel nagyon hasonlítanak a mongol fajtájú emberek arc­kifejezésére. Hogy a mongol­ idiotia azonban nem a mongol fajtájú népek sajátossága, azt statisztikák igazolják, s nálunk, a­hol a nagy fajkeveredés daczára a magyarság van túlsúlyban, úgy látszik nem gyakoribb, mint a nyugati országokban. Ambulantiánkon, melynek körzete, úgy mond­hatjuk, az egész országra kiterjed, s a­hová különösen ritka­ságokat és fejlődési rendellenességeket igen messziről hoz­nak, a mongol­ idiotia átlag 105%-át teszi az összes bete­geknek. A­mi a mongolismusnak a többi idiotiához való viszonyát illeti, az úgy alakul, hogy például az utolsó hat évben 374 idiotia simplex-szel és 55 myxoedemával szemben 98 mongol­ idiotia volt, a­mi 22­8%-nak felel meg. Igaz, hogy ezen arányszám sokkal nagyobb annál, a­melyet Van der Scheer, a hollandi gyöngeelméjűek intézetének anyagán 5­ 5%-ban állapított meg, és nagyobb az angol statisztikáénál is, a­mely ugyancsak körülbelül 5%-ra teszi a mongol­idióták számát a többi idiótiával szemben. (Hutinel 1909.-i tankönyve nyomán.) Azonban­ ez az utóbbi, a felnőttekre is vonatkozó arányszám — a mi kizárólagos gyermek-statisz­tikánkkal szemben — azért oly alacsony, mert a mongoliz­­musban szenvedők legnagyobb része kicsiny korban intercur­rens betegségben elhal. Ezzel magyarázható az a tapasztalat is, a­melyet a rendeléseken szerezhetünk, hogy a 0—2 éves korig aránytalanul nagyobb a mongolismusban szenvedők arányszáma, mint később. Csak a név hasonlatossága miatt említjük itt meg, hogy az úgynevezett mongolfoltot, mely főleg némely sötétbőrű gyermeken az ágyéktájon sötétkék folt alakjában látható, mi mongol-idiótiában szenvedő gyermekeken nem észleltük, s viszont az intézetünkben vizsgált 15.000 beteg közül 30 mongol­foltos gyermeket talált Koósm a nélkül, hogy ezek egyikén is mongolismus tűnt volna fel. Mongolfolt és typusos mongo­­lismus véletlen összetalálkozásáról tesz említést Martinetti. A gyermek, melyen ezt észlelte, 14 hónapos volt, családjában különben semmiféle aetiológiai momentum nem fordult elő, melylyel a mongol­ idiotia létrejötte magyarázható lett volna. * Minden jog fentartva. A­mi a mongolismus aetiologiáját illeti, miként minden homályos eredetű kórképnél, úgy itt is a szülők különböző idült dyskrasiáira gondoltak mint előidéző okra. Ziehen, 20 kifejezett esetben pontosan kikérdezvén a kórelőzményeket, 13-ban hallott oly momentumokról, melyek az aetiológia tekinte­tében szóba jöhetnek, és pedig 4-ben öröklött terheltségről,2-ben nehéz szülésről, 3-ban súlyos heveny bántalomról, az első he­tekben görcsrohammal. Corsolino 4 esete közül anyán és gyermeken 2 esetben volt positiv a Wassermann-reactio. Dolegaz 15 esete közül a Wassermann-reactio négyszer volt positiv és 4 esetben a kórelőzményben elmebetegség volt kimutatható. Sutherland* 25 esete közül 11-ben volt lueses anamnesis, Stevens­ az esetek 21%-ában talált positív Was­­sermann-reactiót s véleménye szerint a lues-virusnak főleg a hypophysisre gyakorolt hatása eredményezi a mongolismust. Gordon10 ezzel egészen ellentétes eredményről számol be, a­mennyiben a 400 elmebeteg közül 64-en talált positív Wassermann-reactiót, az elmebetegek között levő 8 mongol­­idiotián azonban a vérvizsgálat l­esze negatív eredménynyel járt. Hasonlóképpen negatív volt Holt11­8 esetében és Hermann12­6 esetében. Siegert13 szép tanulmányában két tényezőt emel ki aetiológiai momentumként, és pedig az anya öregségét és a fiatal anya kimerültségét. Shhuttleworthy és Smith15 a mongolismust egyenesen kimerülési terméknek (exhaustion product) tartja. Van der Scheer2 adatai szerint is a mongol­ idióták gyakrabban utolsó szülöttjei sok gyer­mekes anyáknak és nem egyszer öregebb nőknek kései szülöttjei. Anyagának 64°/0-a 35 éven felüli nőktől származott és 38°/0-a 43 éven felüli nőktől. Hasonló megfigyelésekről számolhat be mindenki, a­kinek alkalma van nagyobb mongol-idiotia-anyagot látni, így ter­mészetesen mi is. Íme a sok közül 1—2 példa: 1. Typusos mongol­ idióta, VI. gyermek, 3 testvére él, 2 korán elhalt, 1 elvetélés. A bemutatott mongol gyermek 10 évre született, anyja 41 éves, apja 42 éves. 2. Sz. L. X. gyermek, 7 élő, anyja 43 éves, apja szintén. A bemutatott mongol gyermek apjának a harc­térről való hazatérése után született. Még szembetűnőbb egy, a bábaképzőben észlelt mongol-idiotia-eset, a­melyben az apa 49 éves, az anya 39 éves, és a gyermek az első, rövid házasságuk óta. A gyermek koraszülött, 2530 gr. súlyú volt. A veleszületett syphilisben szenvedő gyermekek további sorsával foglalkozván, nem egyszer volt alkalmunk észlelni, hogy több elvetélés, illetve koraszülés után mongol-idióta gyermek született. Sajnos, pontos számszerű kimutatást erről annak idején nem vezettünk, a­mint hogy távol is áll tőlünk, hogy a luesnek valamely specifikus hatását a mongol­ idiotia előidézésében elismerjük, inkább a­­ Siegert-féle értelemben mi is azt valljuk, hogy a lues is egyike azon tényezőknek, a­melyek gyengítő voltuknál fogva bizonyos esetekben pre­parálhatják a szülők szervezetét arra, hogy utódjuk mongol­

Next