Orvosi Hetilap, 1921. december (65. évfolyam, 49-52. szám)

1921-12-04 / 49. szám

1921. 49. sz. ORVOSI HETILAP Wolfipin szerint (220 mérés alapján) egy 3—4 éves gyermek agya, fiúnál 1172 gr., leánynál 1156 gr. Esetünkben tehát az agyvelő valamennyi itt felsorolt normális leányagynál kisebb súlyt mutatott. Az endokrin mirigyek szövettanának gyermekkori sajá­tosságai (Gundobin után vázlatosan) a következők: A pajzsmirigyben a kötőszöveti struma finomsága, vér­erekben való relatív bősége, a véghólyagcsak kicsiny méretei a jellegzetesek. A colloid-képződés az első élethónapokban a leggyengébb és a gyermek korával növekszik. A thymusban a mirigyszövet visszafejlődése körülbelül a 2. évben észlelhető kötőszövet-szaporulat alakjában, mely a folliculusokat összenyomja, keresztülnövi és helyettesíti. 10—12 éves korban a thymus atrophiája kifejezett. Ezen korban a zsír egész folliculusokat helyettesít. A hypophysis mirigyrésze a pajzsmirigyre emlékeztet. A hátulsó lebeny, már az újszülöttben is megvan, structurája azonban csak 2 éven felül azonos a felnőttével. A mellékvese kéregállományában a zona fasciculata van túlsúlyban. A csecsemőkorban a kéregállomány sejtjeiben zsír- és pigmenthiány van. A 6 éves korban észlelhető tetemes mirigyelem-szaporulat a mellett szól, hogy a mellékvese növe­kedése, mint az ovariumoké, a nemi érettség előtt megy végbe. A petefészek szerkezete a születés pillanatában már úgy­szólván befejeződött és az a körülmény, hogy a folliculusok­­ban érési és pusztulási folyamat megy végbe, arra a fel­tevésre kényszerít, hogy a petefészek már az első életnapok­ban bizonyos mértékben működik. Physiologiásan kimúlt folliculusokat már egész kicsiny leánykákban találtak. (Vége következik.) Közlés a budapesti kir. magy. tudományegyetem bőrkórtani kli­nikájáról. (Igazgató: Nékám Lajos dr., egyetemi ny. r. tanár.) Bőrtuberculosis és tüdőtuberculosis. Irta : Somogyi Zsigmond dr., tanársegéd. Még Koch felfedezése előtt és mielőtt a lupus vulgaris, a tuberculosis verrucosa cutis, meg a tuberculidok csoportjá­nak aetiológiája beigazolást nyert, megfigyelték a szerzők, hogy az említett betegségekben szenvedők gyakran tüdő­betegek. A kérdésnek elég bő irodalma van, így a bonni klinika lupus-anyagát e tekintetben Bender 1886-ban, Grouven 1903- ban, a koppenhágai Finsen-intézet anyagát 1908-ban Forch­­hammer, a breslaui anyagot 1920-ban Martenstein dolgozta fel. Rupp 1913-ban a heidelbergi anyagon végzett e tekintet­ben is értékesíthető vizsgálatot. Grouven anyagában a bőr­­tuberculosis-esetek 29 9° 0-ában volt tüdőgümőkór kimutatható. Forchhammer szerint 10 év alatt 1190 lupusos 6%-ában a halál­ok phthisis pulmonum volt. Martenstein 100 lupusos, scrophylodermás betege közül 25-ben talált tüdőgümőkórt. Leloir 312 lupusos közül 98-ban (31 *4%) talált specifikus tüdőfolyamatot. Rendelkezünk még egyéb adatokkal is, melyek a tuber­culosis „egyéb“ localisatiójáról számolnak be. Ezek mirigy-, csont-, nyálkahártya-tuberculosisra vonatkoznak és így Sachs (62’8°/C), Haslund (62%), Bloch (79%) adatait nem értéke­síthetjük, éppen úgy az előbb említett Bender­ét sem, a­ki 62% „egyéb“ tuberculosist talált. Eme elég bő irodalom daczára is nem találtuk érdek­telennek a budapesti egyetemi bőrgyógyászati klinika beteg­anyagát e tekintetben feldolgozni, egyrészről mert — mint Jadasson is említi — ethnográfiai különbségek lehetségesek, másrészről mert a bőr- és tüdőgümőkór egymáshoz való viszonya fontos útbaigazításokat adhat a gümőkór pathologiája terén újabban felvetett néhány kérdés megoldására. Az egyetemi bőrgyógyászati klinika beteganyagából az 1920 június 1.-étől 1921 július 7. éig jelentkezett 272 bőr­­gümőkóros beteg közül, leszámítva a lupus erythematodest és a vizsgálat befejezte előtt eltávozottakat, rendelkezésünkre állott 1­94 beteg. Nem tartottuk czélravezetőnek, hogy a tüdőfolyamatot mi állapítsuk meg, éppen ezért betegeinkről a tüdőleletet felváltva az 1. számú belklinika és a belgyógyászati diagnostikai klinika járóbeteg-rendelése végezte. Minden betegen kivétel nélkül Röntgen-átvilágítás történt A tüdőfolyamatoknál nem látszott czélszerűnek a Turban- Gerhardt vagy másféle felosztás, de mégis megkülönböztettük az activ és a lezajlott vagy inactív tüdőfolyamatokat. Lezajlott pleurális folyamatot szintén tekintetbe vettünk, a­hol ellen­ben dús hítuson kívül semmi mást nem észleltünk, ép tüdőt vettünk fel. E helyen meg kell jegyeznünk a következő meg­figyelésünket. Betegeink egy része hosszabb időn keresztül volt megfigyelésünk alatt, illetőleg fordult hozzánk hónapok múltán is a legkülönbözőbb panaszokkal. Közü­ük több eset­ben észleltük, hogy a felvételkor inactivnak diagnoszált tüdő­folyamat activvá lett. Felvehető tehát, hogy ha minden be­tegünk több hónapon át tartotta volna fenn velünk az érintkezést, az aktív tüdőfolyamatok százaléka még nagyobb lett volna. Adatainkban azonban mindig a felvételkor talált tüdőfolyamat szerepel. Beteganyagunknak diagnosis, nem és tüdőlelet szerint való megoszlását a következő táblázat mutatja. E szerint 69 férfi beteg közül a tüdőben gümőkóros folyamat 56 esetben (81,1%), 125 nőbeteg közül pedig 86 esetben (68 8%) volt kimutatható, azaz összes eseteinkben kereken 75%-ban volt a tüdőben gümőkór kimutatható. Eredményeink az említett szerzőkétől jelentékeny eltérést mutatnak, a­mennyiben az átlagos 30%-kal szemben anya­gunk 75%-ában van a tüdőben specifikus folyamat. Nem valószínű, hogy ezt a különbséget egyedül a németországi és honi egészségügyi viszonyok különbsége hozza létre, hanem az okát a belgyógyászati vizsgálatok exact keresztül­vitelében kell keresnünk. Még jelentékenyebb az eltérés, ha a nemek számarányát tekintjük. Martenstein-nél a férfiak 20% kal, a nők 30%-kal, Grouven-nél a férfiak 27­5, a nők 32% kal szerepelnek, Forchhammer- nél lupus­ esetekben tüdőgümőkór a halál­ok 6%-ban, és ebben a nők 22, a férfiak 78%-kal szerepelnek. Adataink eme nagy eltérésének okát a többi szerző adataitól másban nem kereshetjük, mint abban, hogy a há­borús fáradalmakból a férfiak fokozottabb mértékben vették ki a részüket. Sokat vitatott és ellentétes eredményű casuistikákkal támogatott kérdés, milyen hatással van a meglevő bőrfolya­matra a tüdőfolyamat és viszont. Adatainkból semmi pozitív irányú következtetést levonni nem tudunk, egyformán találtunk súlyos lupus vulgárisnál ép tüdőt, és jelentéktelen, csak kozmetikailag szereplő lupusnál activ tüdőfolyamatot. A bőr­ös tüdőfolyamat lefolyásában sem lehet párhuzamot vonni: a lupus gyógyulhat s a tüdőfolyamat progrediálhat és fordítva. Diagnosis Ép tüdő Inactiv Activ tüdő­folyamat Lupus vulg. bőrön............. fi5 243 nő 20 304 Lupus vulg.bőrön és nyálka­fű­ 4 2 hártyán ...................._. nő6 264 Scophyloderma_______ fi4 116 nő4 6 2 Tbc. verr. cutis ... ... ... ... fi3 5 — nő2 1 2 Tuberculides papulonecr., eryth. Bazin, follic. scro­fi. 1 — phulos., sarcoid Boeck, sarcoid Darier-Roussy ... nő1 9 2 Összesen.............. f1 13 45 11 — 69 nő 39 72 145 125 427

Next