Orvosi Hetilap, 1922. február (66. évfolyam, 6-9. szám)
1922-02-05 / 6. szám
66. évfolyam. 6. szám. Budapest, 1922 február 5. ORVOSI HETILAP LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanÁr főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTON egyet. tanÁr szerkesztő. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK Okolicsányi-Kuthy Dezső: A művi légmell kérdéséhez tüdövészben. 53. oldal. Kausz János: Közlemény a budapesti Új Szent János-közkórház tüdőbeteg-osztályáról. (Vezető-főorvos: Okolicsányi-Kuthy Dezső dr., egy m.-tanár.) Exsudatio pleuritis közbejöttével megjavult tüdővész esete. 53. oldal. Wittner Miksa: Közlemény a budapesti Új Szent János-közkórház tüdőbeteg-osztályáról.(Vezető-főorvos: Okolicsányi-Kuthy Dezső dr., egy. m.tanár.) Adat a spontán légmell klinikai diagnostikájához. 54. oldal. Fülöp Albert: Közlemény a Bakács-téri szülészeti és nőgyógyászati osztályról. (Vezetőorvos: Frigyesi József dr., egyetemi magántanár.) Újszülöttek influenzás megbetegedése diaplacentaris fertőzés útján. 55. oldal. Budapesti Királyi Orvosegyesület. (XXVI. rendes tudományos ülés 1921 deczember 10.-én.) 55. oldal. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. IV. Gennerich: Die Syphilis des Zentralwervensystems. — Új könyvek. — Lapszemle. Belorvostan. Strasburger: A polycythaemia gyógyításáról. — Ideg- és elmekórtan. E. Boudreau: A neurosyphilis kezeléséről. — Hoefer: A salvarsankezelés hatásosabbá tételéről. — Biberstein: Mammakrisis tabesnél. — Szülészet és nőorvostan. Töpler: Méhenkivüli terhesség. — Gyermekorvostan. Nobl: A pleuritis prognosisáról a gyermekkorban. — K. Ochsenius: A tejhigítás kérdése a csecsemőkorban. — Szemészet. Delord: A gyengelátó kancsal szemek javításáról. — Ginsberg: A hörgőkből kiindult ráknak áttételéről a látóidegben. — Van Unt: A blepharospasmusról. — Bőrkórtan. IV. Wolffenstein: A partialantigének (Deycke- Much) alkalmazásáról bőrtuberculosis eseteiben. — Venereás betegségek. G. Stumpke: Ulcus molle-vaccináról. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 58—60. oldal. Vegyes hírek. 60. oldal. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A művi légmell kérdéséhez tüdővészben. Irta: Okolicsányi-Kuthy Dezső dr., egyetemi magántanár, az Új Szent János-közkórház tüdőbeteg-osztályának főorvosa. A legutóbbi tíz év irodalmi tanulságai és több mint száz saját esetünk tapasztalása alapján kétségtelen tényként áll előttünk, hogy a tüdővész kezelése mesterséges légmellel (nevezhetnők röviden gázkezelésnek is) komoly haladása a phthisiotherapiának. Kétségtelen, hogy gáz- (N-) insufflatiókkal kifejlődött phthisis-esetekben, melyekkel szemben addig tehetetlenül álltunk, esetenként nemcsak gyorsan előálló kedvező hatás (hőesés, köhögés és köpetmennyiség csökkenése, étvágy és alvás javulása stb.) érhető el, hanem tartós eredmény, sőt ha minden simán megyen, egy-egy különben már elveszett beteg munkabírásának helyreállása is bekövetkezhetik. A curativ eredmény főleg két tényezőn fordul meg. Az egyik az esetnek, a másik a kivitelnek megfelelő volta. Tartós eredmény elérhetése szempontjából megfelelőnek mondhatjuk az esetet gázkezelésre, ha a következő három feltétel megvan: a) A bántalom lehető unilateralitása. Mindenesetre kiterjedtebb elváltozások hiánya a másik oldalon, mert különben tapasztalásaink szerint, nevezetesen nagyobb gázquantummal dolgozó insufflatiók után, a contralateralis tüdőfélben többé-kevésbbé heves góczreactiók támadhatnak. b) Az eset bizonyos fokú chronicitása. Lassúbb decursust eláruló anamnesis, fibrosisra valló jelenségek, ahol az előzmények s a physikai és Röntgen-vizsgálat alapján jogunk van feltenni, hogy a pulmonalis folyamatban a jobbtermészetű productiv lob is szerephez jut a pathologiában rosszabb természetűnek ismert exsudativ lobbal szemben. c) Az egyénnek még elég jó erőbeli állapota. Ultimum refugiumnak hagyva a gázkezelést, ha van is közvetlen javulás, ez többnyire csak múló: „symptomatikus pneumothorax“. Nem szabad tehát ebben a therápiai módszerben sem bevárni a szervezet teljes leromlását, minden sejtje átmérgeződését, toxikus degenerátiók fejlődését, hanem addig kell a művi légmell útján a detoxinozó folyamatot megindítanunk, amíg a szervezet még restitutióképes. Ezt a képességet a cachexiás állapot már igen gyakran kizárja. A kivitel akkor megfelelő, ha a művi légmell létesítése kíméletes, successiv, a természetes légmellnek, a tüdővész e méltán súlyos complicatiójának gyors keletkezési módjától minél inkább eltérő. Egyszerre nem nagy gázquantum insufflatiója (újabban mi 100—400 cm3 közti mennyiségekkel dolgozunk) és még így sem túl gyakori befúvás biztosít leginkább az irányban, hogy az Ascoli tanár által hangsúlyozott nyomási optimumot túl ne lépjük s ezzel egyrészt a másik tüdő tolerantiáját biztosítsuk, másrészt a számos szerző észlelete szerint oly gyakori complicatiót, az exsudativ pleuritist (mely pneumothoraxhoz társulva sokszor ártalmatlan, néha még használ is, de esetenként leronthatja az eredményt) lehetőleg elkerüljük, praxisunk alapján mondhatnám, ritkává tegyük. Az irodalom áttekintése és tapasztalásaink után, mely utóbbiak radiológiai részének gyűjtésében Dax kollégának, az Új Szent János-közkórház Röntgen-laboratóriuma vezetőjének, őszinte köszönettel tartozunk, az a benyomásunk, hogy ma még sokszor történik úgynevezett „túltöltés“, ami pedig (az azt nem ritkán követő autotuberculin-intoxicatio miatt is) mindenképp kerülendő. De kerülhető is, mert sem a bevitt nitrogén nem resorbeálódik tapasztalásunk szerint oly gyorsan, mint többen hiszik, sem a szóban forgó kezelést nem lehet szerintünk pusztán intrathoracalis mechanotherapiának tekinteni, mely a betegebb tüdősés minél teljesebb compressiójától vár mindent. Hogy másoknak is megvan az a tapasztalat adta benyomásuk, hogy nem mindent fejt meg a művi légmell hatásának magyarázatában a kizárólag mechanikai értelmezés, mutatja, hogy éppen a tüdővész gázkezelésének hazájában, ahol a gondolatát először valósították meg (Forlanini, 1882) s ahonnan hatásmódjának jelzett értelmezése is kiindult, esett sok szó erről az 1914-ben Genovában megtartott olasz belorvosi congressuson. Itt Maragliano és a kérdés referense, Breccia is honorálták Cantani és Arena álláspontját, mely szerint a pleuraüregbe bevitt gáz erőművi szerepétől eltekintve sem hatástalan, a mellhártyát izgatja s pleurogen fibrosis megindítójává válik, melynek folyamata a visceralis pleuráról a tüdő parenchymájára terjed át (Arena). Álláspontunkat igazolja többek közt R. Graziadei dolgozata is (Riv.erit, di clinica medica, 1916. Ref. Zentralblatt für Tuberk.Forschung, XIII. Sonderheft, 316. old.). Mennyiben biztosítja a megfelelő technika egyébként is a therapiás légmell kíméletes létesítését, erről már a Magyar Orvosok Tuberculosis Egyesületének Budapesten 1914 április havában tartott II. nagygyűlésén szólottunk* Közlemény a budapesti Új Szent János-közkórház tüdőbeteg-osztályáról. (Vezető főorvos: Okolicsányi-Kuthy Dezső dr., egy. m.tanár.) Exsudativ pleuritis közbejöttével megjavult tüdővész esete. Irta: Kausz János dr., alorvos. Kuthy— Wolff-Eisner terjedelmes monographiájában, mely a tüdőgümőkór összes kérdéseit a prognostika látószögéből tárgyalja végig, a 315. lapon a következőket olvassuk: „A pleura-exsudatumok nem ritkán észlelhető kedvező * Die Prognosenstellung bei der Lungentuberkulose. Urban und Schwarzenberg, 1914. 1 Bemutatás a Közkórházi Orvostársulat 1921 márczius 30.-i ülésén. 2 A therapeutikus légmell helyes technikájának alapelvei, Orvosi Hetilap, 1915 (és Zentralblatt für Tuberk.-Forschung, Vill. Sonderheft, 64. oldal). T