Orvosi Hetilap, 1922. február (66. évfolyam, 6-9. szám)

1922-02-05 / 6. szám

56 ORVOSI HETILAP idejében a lueses eredesű érbajokat salvarsannal alig merték kezelni. Újabban azonban az orvosok mindinkább megbarátkoznak e gyógy­móddal. A hozzászóló therápiai tapasztalatai e téren a lehető legked­vezőbbek , ezért a neosalvarsant lueses érbajban souverain szernek mi­nősíti. Szerinte orvosi műhiba, ha, egyes kivételes eseteket nem szá­mítva (vesecomplicatiók, súlyos keringés-zavarok), nem alkalmazzuk. A hozzászóló szerint a lueses eredetű angina pectoris-rohamok legbiztosabb prophylacticuma a mesaortitisek igen korai felismerése és azoknak neosalvarsannal való kezelése. A neosalvarsant kis adagokban (0-15—0'30) nyújtja és befejezettnek a kúrát akkor tartja, ha a beteg 2—3 gr. neosalvarsant kapott. Az ilyen kúrákat félévi időközökben 2—3 éven át meg kell ismételni. A hozzászóló néhány hónap óta osztályán a jódot intravénásan adja. Igen gyakran ez eljárással is sikerült a lueses eredésű stenocardiás rohamok jelentkezését megakadályoznia. Keller Kálmán: Véleménye szerint a szív koszorú­ereinek érszűkítő idegei a sympathicus­ fonataiban futnak. Ez a vizsgálók egy részének véleményével megegyezik, a­mennyiben a physiologusok a beidegzés kérdésében két táborra oszoltak; az egyik szerint az érszű­­kítők futnak a sympathicusban és az értágítók a vagusban, a másik homlokegyenes ellenkező nézeten van. E vizsgálatok állatokra vonat­koznak ; a hozzászólónak emberen sikerült megállapításokat tennie. Azt tapasztalta ugyanis, hogy ha nikotinos stenocardia olyan eseteiben, a­melyek egyidejűleg bradycardiával is jártak, azonnal abstinentiát ren­delt el, a stenocardia napok alatt megjavult, sőt meggyógyult, feltéve természetesen, hogy izgalomból származó egyszerű érspasmusok soro­zatából állott, a kisérő bradycardia ellenben, tehát a vagusizgalom vál­tozatlanul továbbra is megmaradt. Ha tehát az érszűkítők a vagusban futnának, akkor a stenocardiás érgörc­csel együtt a bradycardiának is javulnia kellett volna. Ezért kell a sympathicus­ fonatnak az érszűkítő­­ket tartalmaznia. Ez ellen szólna az az ismert pharmakológiai tapaszta­lat, a­mely szerint a szív erei adrenalintól nemhogy megszűkülnének, mint ez a test többi erével történik, hanem ellenkezőleg, kitágulnak. Ha az adrenalin a szív ereit tágítja, és pedig sympathicus-izgalom révén, akkor a nikotin is, mely kis adagban, tehát a dohányzási dosisban is izgat, kitágítaná a koszorú­ereket, vagyis stenocardia-ellenesen működ­nek. Ez az ellentétes tapasztalat már a múlt évben gondot okozott a hozzászólónak, a­mennyiben nem tudta a klinikai tünetekkel össze­egyeztetni. A­mint látszik, az előadó hasonló analógiát figyelt meg az adrenalinra nézve és a klinikai kép meg a pharmakodynamikai tapasz­talat közt fennálló ellentétet úgy igyekszik megoldani, hogy kétségbe vonja az adrenalinnak szívértágító hatását. Lehetséges, hogy igaza van, a további physiologiai kísérletek ezt a csomót is ki fogják majd bo­gozni. Hozzászóló azonban egyszerűbbnek és helyesebbnek tartja, ha ragaszkodunk a már megállapított kísérleti eredményekhez és a szív kettős beidegzését nem tévesztjük szem elől. Fussanak az érszűkítők akár a vagusban, akár a sympathicusban, ezek megbetegedésének időbeli sorrendje fogja a tüneteket determinálni. Hetényi István: A stenocardiás betegek nagy részének vérnyo­mása emelkedett; a fájdalomrohamot még egy külön vérnyomásemel­­kedés előzi meg. A vérnyomásemelkedés pathogenesisében az újabb vizsgálatok szerint a belső secretiós szervek fontos szerepet játszanak. A hatás nem centrálisan, hanem a peripheriás idegvégkészülékekre gyakorolva támad. A keringésbe jutó anyag minden valószínűség szerint az adrenalin, melyet azonban egyelőre klinikailag a vérben nem tudunk kimutatni, a biológiai eljárások pedig nem specifikusak. Neubauer és utána többen hangoztatták, hogy a hypertoniás betegek vérczakra emel­kedett. Frank kétségbevonja, hogy a hypertoniát és a hyperglykaemiát közös ok, a hyperadrenalinaemia hozza létre, minthogy a közölt esetek egy része uraemiás, apoplexiás, cardialis insufficientiás állapotban volt, másrészt pedig a hypertonia és a hyperglykaemia foka nem haladt mindig párhuzamosan. Fahr legújabban a hypertonia okát a pankreas csökkent működése folytán a chromaffia-rendszer túlsúlyra jutásában látja. Az 1. sz. belklinikán 28 hypertoniás beteget vizsgálva, kiken a Frank említette állapot nem állott fenn, kivétel nélkül hyperglykaemiát talált, melynek foka azonban nem állott mindig arányban a hypertoniáé­­val. Ezért több esetben ugyanazon betegen a hypertonia csökkenésével a vérczukor értékét is követte és azt ezzel párhuzamosan csökkenni látta. Fahr felvételére való tekintettel vizsgálta néhány normális és hypertoniás esetben pankreaskivonat befecskendezés után a vérnyomás és a vérczukor változását: az emelkedett vérczukorérték egy óra múlva a rendesre esett és további három órán át ilyen is maradt, míg az emelkedett vérnyomás legfeljebb 25 vízcentiméterrel esett. Tornai József: A mindennapi orvosműködés szempontjából alig van, a­mi annyira érdekelhetne bennünket, mint éppen a stenocardia kérdése. Ez a nagyon fontos kérdés viszont ma is alig van tisztázva. Az irodalomban, a tankönyvekben tudvalevőleg az angina pectoris Verá­val szembe van állítva a „spuria“ vagy „nervosa“, holott maga az angina pectoris vera megjelölés is tulajdonképp tág kalap, a­mi alatt sok minden van, néha talán kissé­ erőszakosan is összecsoportosítva. A­míg az idevágó kérdések nem lesznek végérvényesen tisztázva, addig orvoslásunk is a stenocardiával szemben legfeljebb csak jóakaratú pró­bálkozás, tapogatódzás marad. A kórokoknak lelkiismeretes, pontos kifürkészése minden adott esetben valóban egyik legfontosabb feladat volna. Mert habár ezen az alapon sem fogjuk betegeinket meggyógyít­hatni, kétségtelenül lesznek mégis olyan esetek, a­melyekben ha sikerült a kórokozó ártalmakat távoltartani, mindenesetre legalább is jelentékeny, tartós javulást remélhetünk. Mert eddig elé­g nagyjelentőségű bajjal szemben bizony meglehetősen sablonosan jártunk el. Ha valamely adott esetre kimondjuk azt, hogy stenocardia, nyomban hozzáfűzzük gondo­latban a súlyos coronaria-sclerosist a legsúlyosabb, legszomorúbb prognosissal egyetemben és mindjárt készen is vagyunk az obligát, szegényes orvoslástervezettel, pedig a stenocardiának egyik-másik ese­tében a szomorú jóslásunkkal szemben mégis némelykor kellemesen csalódunk. Kifejezett esetekben is tapasztalhattunk néha határozott tar­tós javulást: olyan esetekben ugyanis, a­melyekben a kórokozó és kérfentartó (többnyire psychés) ártalmakat sikerült megszüntetni, illető­leg jelentékenyen mérsékelni és távoltartani. Az előadónak tapasztalatait tehát ebből a szempontból is nagyon értékesnek minősíti. Az előadó a legtöbb betegén a roham előtt, a roham alatt és a roham után is pontos vérnyomásmérést végzett. Mérési adatai nagyon figyelemreméltók, annál is inkább, mert nemcsak a maximális, hanem a minimális nyomás visel­kedését is ellenőrizte. Idevágó adataiból egész bizonyossággal tudjuk meg azt, a­mit eddig legfeljebb csak sejtettünk, hogy a vérnyomás a stenocardiaroham idején nem minden esetben emelkedik. Sőt vannak olyan esetek — bár kevés számmal —, a­melyekben a roham idején következetesen csökken a nyomás. Jóllehet a vérnyomásmérés adatai­ból nem lehet és nem is szabad feltétlenül következtetni a coronariák­ban uralkodó nyomás fokára, mégis úgy véli a hozzászóló, hogy azokban az esetekben, a­melyekben a vérnyomás a roham idején fokozott, a vérnyomást esetleg még magasabbra emelő, azokban pedig, a­melyekben a roham tetőfokán a vérnyomás csökkent, a nyomást még inkább alá­szállító anyagokat adagolni nagy hiba volna. A stenocardia bonyolult kérdésének tisztázásához az előadónak hosszú éveken keresztül szor­galommal gyűjtött adatai mindenesetre hozzájárultak. Sümegi József: Az érdekes előadás therapiás részét óhajtaná néhány szóval kiegészíteni. Az arteriosclerosis gyógyításakor jódot csak a lueses alapon fejlődöttben adjunk; vigyázni kell a hyperthyreoidis­­musra, a lesoványodásra és a szapora pulsusra. Csak ha fejszédülés, nyomás, szemkáprázás van, adhatunk jodot. Mellkasi tüneteknél a diuretin, az euphyllin vagy a nitritek jöhetnek inkább szóba. Az angina pectorist az esetek több mint 90%-ában az emésztési szervek hiányos működése idézi elő, itt-ott szellemi túlerőltetés, alkohol, nicotin; utób­biaktól a beteg inkább tartózkodik, mint az evéstől. A belatonia első tünete az arteriosclerosisnak, épp úgy a zsírok hiányos emésztése. A meteorismus meggyógyítására, a bélatonia megszüntetésére legjobb eszköz a hasmassage. Az angina pectorisban szenvedő betegek százain tapasztalta a rohamok végleges visszafejlődését, ha sikerült a bél­működést megjavítani. Ez alkalommal ismételten felhívná a klinikák figyelmét a belgyógyászati massage, különösen a hasmassage tanítására. Az ifjabb orvos-generativ e kitűnő gyógyeljárásról semmit sem tud, holott a külföldön mindenütt a legintensívebben oktatják. Réh Béla: A stenocardia orvoslásában jó eredmények érhetők el a diathermiás eljárással, a­melynek hőhatása, helyi activ hyper­­aemizáló és fájdalomcsillapító hatása jut itt is érvényre. A szív izom­rostjai a circulatio élénkülése folytán jobban láttatnak el tápanyagokkal és a bomlási termékek onnan gyorsabban küszöböltetnek ki, a­minek következtében a tónusuk fokozódik. Ez eljárással nemcsak momentán eredményt érhetünk el, hanem az aetiológiai momentumnak megfelelő tartós hatást is. Schmidt Ferencz: A fokozott vérnyomás nincs mindig az ér­elváltozásokhoz kötve, sokszor csak kíséri azokat. Ha érelváltozás van, mint például veseérmegbetegedéseknél, némelyek betegség-tünetnek, mások a szervezet részéről védekezési törekvésnek tekintik és e szerint helyeslik a vérnyomás leszállítását, vagy, mint a legtöbben, ellenzik azt. A tapasztalat azt mutatja, hogy az állandósult magas vérnyomást nem igen sikerül leszállítani és ha változik is fel- vagy lefelé, az eredeti magasságra vissza szokott térni. Éppen ezért nincs czélja erőszakosan megkísérelni a már állandósult vérnyomás leszállítását. Ha a fokozott vérnyomás még nem állandósult, étrendi szabályokkal, folyadékmeg­szorítással, a helyes életmód megszabásával legjobban sikerül a vér­nyomást arra a fokra vinnünk, a­mely a beteg állandó mérsékelt fokú vérnyomásának felel meg. Tehát ilyen irányú vérnyomás-leszállítás javait és megkíséreljük minden egyes vérnyomásemelkedésnél. Angina pectoris esetében ugyanezt az eljárást követhetjük már csak azért is, mert a vérnyomás fokozódásával bizonyos körülmények között az erek érzé­kenysége növekszik és így könnyebben támadhat roham. A pankreasról és hyperglykaemiáról mondottak egybeesnek azzal a gondolatmenettel, a­mely az előadásban kifejezésre jutott. Gyomorfekély műtéte után keletkezett vékonybélfekély. Móczár László: A 33 éves férfibetegnek 1918 óta vannak gyomorfájdalmai, a­melyek oka duodenalis fekély­­e miatt 1920-ban pylorus-exclusiót végeztek rajta hátulsó gastro­­enteroanastomosissal. A műtét után 6 hónappal újból mutat­koztak gyomorfájdalmak, a­melyek azonban egészen más természetűek voltak. Az 1921 július havában végzett Röntgen­­vizsgálat jejunalis ulcust mutat; a hányadék bélsárszagú. Az ugyane hónapban végzett műtét alkalmával a hátulsó falon ülő nagy vékonybélfekélyt találtak, mely mélyen a mesen­terium lemezei közé vezetett és közlekedett a colon transver­­summal. A colon falának kimetszése, haránt elzárása után a vékonybél és gyomor együttes resectiója, a duodenalis csonk és a gyomorcsonk beültetése a legfelső vékonybélkacska. A beteg távozása után két héttel újra erős szúró fájdalmak a bal bordaív alatt, haematemesis, lobos duzzanat a bal bordaív felett. A Röntgen-vizsgálat egy ide perforált újabb fekélyt 1922. 6. sz.

Next