Orvosi Hetilap, 1922. február (66. évfolyam, 6-9. szám)
1922-02-05 / 6. szám
56 ORVOSI HETILAP idejében a lueses eredesű érbajokat salvarsannal alig merték kezelni. Újabban azonban az orvosok mindinkább megbarátkoznak e gyógymóddal. A hozzászóló therápiai tapasztalatai e téren a lehető legkedvezőbbek , ezért a neosalvarsant lueses érbajban souverain szernek minősíti. Szerinte orvosi műhiba, ha, egyes kivételes eseteket nem számítva (vesecomplicatiók, súlyos keringés-zavarok), nem alkalmazzuk. A hozzászóló szerint a lueses eredetű angina pectoris-rohamok legbiztosabb prophylacticuma a mesaortitisek igen korai felismerése és azoknak neosalvarsannal való kezelése. A neosalvarsant kis adagokban (0-15—0'30) nyújtja és befejezettnek a kúrát akkor tartja, ha a beteg 2—3 gr. neosalvarsant kapott. Az ilyen kúrákat félévi időközökben 2—3 éven át meg kell ismételni. A hozzászóló néhány hónap óta osztályán a jódot intravénásan adja. Igen gyakran ez eljárással is sikerült a lueses eredésű stenocardiás rohamok jelentkezését megakadályoznia. Keller Kálmán: Véleménye szerint a szív koszorúereinek érszűkítő idegei a sympathicus fonataiban futnak. Ez a vizsgálók egy részének véleményével megegyezik, amennyiben a physiologusok a beidegzés kérdésében két táborra oszoltak; az egyik szerint az érszűkítők futnak a sympathicusban és az értágítók a vagusban, a másik homlokegyenes ellenkező nézeten van. E vizsgálatok állatokra vonatkoznak ; a hozzászólónak emberen sikerült megállapításokat tennie. Azt tapasztalta ugyanis, hogy ha nikotinos stenocardia olyan eseteiben, amelyek egyidejűleg bradycardiával is jártak, azonnal abstinentiát rendelt el, a stenocardia napok alatt megjavult, sőt meggyógyult, feltéve természetesen, hogy izgalomból származó egyszerű érspasmusok sorozatából állott, a kisérő bradycardia ellenben, tehát a vagusizgalom változatlanul továbbra is megmaradt. Ha tehát az érszűkítők a vagusban futnának, akkor a stenocardiás érgörccsel együtt a bradycardiának is javulnia kellett volna. Ezért kell a sympathicus fonatnak az érszűkítőket tartalmaznia. Ez ellen szólna az az ismert pharmakológiai tapasztalat, amely szerint a szív erei adrenalintól nemhogy megszűkülnének, mint ez a test többi erével történik, hanem ellenkezőleg, kitágulnak. Ha az adrenalin a szív ereit tágítja, és pedig sympathicus-izgalom révén, akkor a nikotin is, mely kis adagban, tehát a dohányzási dosisban is izgat, kitágítaná a koszorúereket, vagyis stenocardia-ellenesen működnek. Ez az ellentétes tapasztalat már a múlt évben gondot okozott a hozzászólónak, amennyiben nem tudta a klinikai tünetekkel összeegyeztetni. Amint látszik, az előadó hasonló analógiát figyelt meg az adrenalinra nézve és a klinikai kép meg a pharmakodynamikai tapasztalat közt fennálló ellentétet úgy igyekszik megoldani, hogy kétségbe vonja az adrenalinnak szívértágító hatását. Lehetséges, hogy igaza van, a további physiologiai kísérletek ezt a csomót is ki fogják majd bogozni. Hozzászóló azonban egyszerűbbnek és helyesebbnek tartja, ha ragaszkodunk a már megállapított kísérleti eredményekhez és a szív kettős beidegzését nem tévesztjük szem elől. Fussanak az érszűkítők akár a vagusban, akár a sympathicusban, ezek megbetegedésének időbeli sorrendje fogja a tüneteket determinálni. Hetényi István: A stenocardiás betegek nagy részének vérnyomása emelkedett; a fájdalomrohamot még egy külön vérnyomásemelkedés előzi meg. A vérnyomásemelkedés pathogenesisében az újabb vizsgálatok szerint a belső secretiós szervek fontos szerepet játszanak. A hatás nem centrálisan, hanem a peripheriás idegvégkészülékekre gyakorolva támad. A keringésbe jutó anyag minden valószínűség szerint az adrenalin, melyet azonban egyelőre klinikailag a vérben nem tudunk kimutatni, a biológiai eljárások pedig nem specifikusak. Neubauer és utána többen hangoztatták, hogy a hypertoniás betegek vérczakra emelkedett. Frank kétségbevonja, hogy a hypertoniát és a hyperglykaemiát közös ok, a hyperadrenalinaemia hozza létre, minthogy a közölt esetek egy része uraemiás, apoplexiás, cardialis insufficientiás állapotban volt, másrészt pedig a hypertonia és a hyperglykaemia foka nem haladt mindig párhuzamosan. Fahr legújabban a hypertonia okát a pankreas csökkent működése folytán a chromaffia-rendszer túlsúlyra jutásában látja. Az 1. sz. belklinikán 28 hypertoniás beteget vizsgálva, kiken a Frank említette állapot nem állott fenn, kivétel nélkül hyperglykaemiát talált, melynek foka azonban nem állott mindig arányban a hypertoniáéval. Ezért több esetben ugyanazon betegen a hypertonia csökkenésével a vérczukor értékét is követte és azt ezzel párhuzamosan csökkenni látta. Fahr felvételére való tekintettel vizsgálta néhány normális és hypertoniás esetben pankreaskivonat befecskendezés után a vérnyomás és a vérczukor változását: az emelkedett vérczukorérték egy óra múlva a rendesre esett és további három órán át ilyen is maradt, míg az emelkedett vérnyomás legfeljebb 25 vízcentiméterrel esett. Tornai József: A mindennapi orvosműködés szempontjából alig van, ami annyira érdekelhetne bennünket, mint éppen a stenocardia kérdése. Ez a nagyon fontos kérdés viszont ma is alig van tisztázva. Az irodalomban, a tankönyvekben tudvalevőleg az angina pectoris Verával szembe van állítva a „spuria“ vagy „nervosa“, holott maga az angina pectoris vera megjelölés is tulajdonképp tág kalap, ami alatt sok minden van, néha talán kissé erőszakosan is összecsoportosítva. Amíg az idevágó kérdések nem lesznek végérvényesen tisztázva, addig orvoslásunk is a stenocardiával szemben legfeljebb csak jóakaratú próbálkozás, tapogatódzás marad. A kórokoknak lelkiismeretes, pontos kifürkészése minden adott esetben valóban egyik legfontosabb feladat volna. Mert habár ezen az alapon sem fogjuk betegeinket meggyógyíthatni, kétségtelenül lesznek mégis olyan esetek, amelyekben ha sikerült a kórokozó ártalmakat távoltartani, mindenesetre legalább is jelentékeny, tartós javulást remélhetünk. Mert eddig elég nagyjelentőségű bajjal szemben bizony meglehetősen sablonosan jártunk el. Ha valamely adott esetre kimondjuk azt, hogy stenocardia, nyomban hozzáfűzzük gondolatban a súlyos coronaria-sclerosist a legsúlyosabb, legszomorúbb prognosissal egyetemben és mindjárt készen is vagyunk az obligát, szegényes orvoslástervezettel, pedig a stenocardiának egyik-másik esetében a szomorú jóslásunkkal szemben mégis némelykor kellemesen csalódunk. Kifejezett esetekben is tapasztalhattunk néha határozott tartós javulást: olyan esetekben ugyanis, amelyekben a kórokozó és kérfentartó (többnyire psychés) ártalmakat sikerült megszüntetni, illetőleg jelentékenyen mérsékelni és távoltartani. Az előadónak tapasztalatait tehát ebből a szempontból is nagyon értékesnek minősíti. Az előadó a legtöbb betegén a roham előtt, a roham alatt és a roham után is pontos vérnyomásmérést végzett. Mérési adatai nagyon figyelemreméltók, annál is inkább, mert nemcsak a maximális, hanem a minimális nyomás viselkedését is ellenőrizte. Idevágó adataiból egész bizonyossággal tudjuk meg azt, amit eddig legfeljebb csak sejtettünk, hogy a vérnyomás a stenocardiaroham idején nem minden esetben emelkedik. Sőt vannak olyan esetek — bár kevés számmal —, amelyekben a roham idején következetesen csökken a nyomás. Jóllehet a vérnyomásmérés adataiból nem lehet és nem is szabad feltétlenül következtetni a coronariákban uralkodó nyomás fokára, mégis úgy véli a hozzászóló, hogy azokban az esetekben, amelyekben a vérnyomás a roham idején fokozott, a vérnyomást esetleg még magasabbra emelő, azokban pedig, amelyekben a roham tetőfokán a vérnyomás csökkent, a nyomást még inkább alászállító anyagokat adagolni nagy hiba volna. A stenocardia bonyolult kérdésének tisztázásához az előadónak hosszú éveken keresztül szorgalommal gyűjtött adatai mindenesetre hozzájárultak. Sümegi József: Az érdekes előadás therapiás részét óhajtaná néhány szóval kiegészíteni. Az arteriosclerosis gyógyításakor jódot csak a lueses alapon fejlődöttben adjunk; vigyázni kell a hyperthyreoidismusra, a lesoványodásra és a szapora pulsusra. Csak ha fejszédülés, nyomás, szemkáprázás van, adhatunk jodot. Mellkasi tüneteknél a diuretin, az euphyllin vagy a nitritek jöhetnek inkább szóba. Az angina pectorist az esetek több mint 90%-ában az emésztési szervek hiányos működése idézi elő, itt-ott szellemi túlerőltetés, alkohol, nicotin; utóbbiaktól a beteg inkább tartózkodik, mint az evéstől. A belatonia első tünete az arteriosclerosisnak, épp úgy a zsírok hiányos emésztése. A meteorismus meggyógyítására, a bélatonia megszüntetésére legjobb eszköz a hasmassage. Az angina pectorisban szenvedő betegek százain tapasztalta a rohamok végleges visszafejlődését, ha sikerült a bélműködést megjavítani. Ez alkalommal ismételten felhívná a klinikák figyelmét a belgyógyászati massage, különösen a hasmassage tanítására. Az ifjabb orvos-generativ e kitűnő gyógyeljárásról semmit sem tud, holott a külföldön mindenütt a legintensívebben oktatják. Réh Béla: A stenocardia orvoslásában jó eredmények érhetők el a diathermiás eljárással, amelynek hőhatása, helyi activ hyperaemizáló és fájdalomcsillapító hatása jut itt is érvényre. A szív izomrostjai a circulatio élénkülése folytán jobban láttatnak el tápanyagokkal és a bomlási termékek onnan gyorsabban küszöböltetnek ki, aminek következtében a tónusuk fokozódik. Ez eljárással nemcsak momentán eredményt érhetünk el, hanem az aetiológiai momentumnak megfelelő tartós hatást is. Schmidt Ferencz: A fokozott vérnyomás nincs mindig az érelváltozásokhoz kötve, sokszor csak kíséri azokat. Ha érelváltozás van, mint például veseérmegbetegedéseknél, némelyek betegség-tünetnek, mások a szervezet részéről védekezési törekvésnek tekintik és e szerint helyeslik a vérnyomás leszállítását, vagy, mint a legtöbben, ellenzik azt. A tapasztalat azt mutatja, hogy az állandósult magas vérnyomást nem igen sikerül leszállítani és ha változik is fel- vagy lefelé, az eredeti magasságra vissza szokott térni. Éppen ezért nincs czélja erőszakosan megkísérelni a már állandósult vérnyomás leszállítását. Ha a fokozott vérnyomás még nem állandósult, étrendi szabályokkal, folyadékmegszorítással, a helyes életmód megszabásával legjobban sikerül a vérnyomást arra a fokra vinnünk, amely a beteg állandó mérsékelt fokú vérnyomásának felel meg. Tehát ilyen irányú vérnyomás-leszállítás javait és megkíséreljük minden egyes vérnyomásemelkedésnél. Angina pectoris esetében ugyanezt az eljárást követhetjük már csak azért is, mert a vérnyomás fokozódásával bizonyos körülmények között az erek érzékenysége növekszik és így könnyebben támadhat roham. A pankreasról és hyperglykaemiáról mondottak egybeesnek azzal a gondolatmenettel, amely az előadásban kifejezésre jutott. Gyomorfekély műtéte után keletkezett vékonybélfekély. Móczár László: A 33 éves férfibetegnek 1918 óta vannak gyomorfájdalmai, amelyek oka duodenalis fekélye miatt 1920-ban pylorus-exclusiót végeztek rajta hátulsó gastroenteroanastomosissal. A műtét után 6 hónappal újból mutatkoztak gyomorfájdalmak, amelyek azonban egészen más természetűek voltak. Az 1921 július havában végzett Röntgenvizsgálat jejunalis ulcust mutat; a hányadék bélsárszagú. Az ugyane hónapban végzett műtét alkalmával a hátulsó falon ülő nagy vékonybélfekélyt találtak, mely mélyen a mesenterium lemezei közé vezetett és közlekedett a colon transversummal. A colon falának kimetszése, haránt elzárása után a vékonybél és gyomor együttes resectiója, a duodenalis csonk és a gyomorcsonk beültetése a legfelső vékonybélkacska. A beteg távozása után két héttel újra erős szúró fájdalmak a bal bordaív alatt, haematemesis, lobos duzzanat a bal bordaív felett. A Röntgen-vizsgálat egy ide perforált újabb fekélyt 1922. 6. sz.