Orvosi Hetilap, 1922. május (66. évfolyam, 19-22. szám)

1922-05-07 / 19. szám

66. évfolyam. 19. szám. Budapest, 1922 május 7. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA : L­ENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ ÉS SZÉKELY ÁGOSTOM EGYET. TANÁR SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a budapesti kir. magyar Pázmány Péter tud.-egyetem I. sz. sebészeti klinikájáról. (Igazgató : Verebély Tibor dr., egyet. ny. r. tanár.) Veleszületett fo­­ysta. Irta: Hüttl Tivadar dr., tanársegéd. A világrahozott eltérések egyik csoportjába azok az elváltozások tartoznak, melyek az egyén fejlődése zavarának következményei s melyek mint fejlődési rendellenességek fog­laltatnak össze. Megjelenésük idejét, helyét a fejlődéstan tör­vényei szabják meg; alakjukra, nagyságukra azonban a test növekedése is hatást gyakorol. E két tényezőnek — a fejlő­désnek és növekedésnek — eredménye az egyén szervezetének kialakulása és e két tényezőnek együttes, vagy ezek egyiké­nek kóros irányban való eltolódása adja magyarázatát az ébrényi fejlődés zavarának és a kóros irányban való növekedésnek. Ez utóbbi csoportba soroltatnak a veleszületett daganatok is. Ezzel szemben állanak azok a világrahozott betegségek, melyeknek eredete a méhen belüli életre, vagy a születés idejére vezethető vissza és a­melyek erőművi behatásnak, fertőzésnek, vagy a szervek és a szövetek kóros összeműkö­­désének lehetnek következményei. E két csoportot — ha el is képzelhető elméleti különbség a kettő között — a gyakor­latban sokszor nehéz egymástól elkülöníteni. A nehézséget az okozza, hogy a fejlődés menetét egyéb tényezők is módosít­­­hatják. Ilyen tényezők: mechanikai behatások, vegyi és physi­calis­­ingerek, az anyai szervezetet ért indirect behatások, melyek általában mint külső okok foglaltatnak össze, az ébrényi helyezék kóros elváltozásai mint belső tényezők, a­melyek mellett még az öröklés és a méhen belüli életben lefolyt gyuladás is szerepet játszhatik. Ezek eredményezhetik azt, hogy olykor nehézséget okoz a gyakorlatban annak az eldöntése, hogy adott esetben fejlődési rendellenességgel, vagy világrahozott betegséggel állunk-e szemben. Különbséget tenni fejlődési rendellenesség és ébrényi betegség között sokszor nem lehet; az elkülönítés olykor önkényes, különösen akkor, ha oly szervek fejlődési zavaráról van szó, melyek végleges kialakulásukat csupán a születés utáni életben érik el. Mind­ezek igazolására közlöm a következő esetet, melyet az I. sz. sebészeti klinikán alkalmam volt észlelni s a melynek közlé­sét egyébként a ritkasága is indokolja. A 12 órával megelőzőleg született gyermeket szülei azzal hozzák be, hogy a gyermek szájában daganat van, a mely miatt száját becsukni nem tudja, szopni képtelen. Egyébként a gyermek első gyermekük, idejére született, a szülés rendes lefolyású volt. Sem apai, sem anyai ágon hasonló vagy más természetű veleszületett fejlődési hiba nem fordult elő, a daganat, a­mely a félig nyitott szájüreget kitölteni látszik és­ a­mely a gyermek felületes megtekintésekor is szembeötlő, a gyermek születése után azonnal megvolt, nem pedig a születés utáni órákban képződött. Közelebbről megvizsgálva a daganatot, kitűnt, hogy a szájüreget jókora diónyi daganat tölti ki, mely, ha a gyermek sír, a nyelvről felemelkedik, de a kemény szájpaddal szorosan összefügg. A szájüregbe vezetett kisujjal a daganatot alul, hátul és kétoldalt körüljárva, kiderült, hogy az jókora diónyi, sima felületű, hullámzást mutat és folyadékkal feszesen kitöl­tött. Felületét nyálkahártya borítja, melyen a daganat kékesen áttűnik. A daganat kiindulása helyét kutatóval keresve, kitűnik, hogy a kutató a daganat és a kemény szájpad között is elvezethető, úgy hogy ily módon felvehető, hogy a daganat a baloldali felső állcsont fogmedri nyúlványa helyéről indul ki, a­hol is széles alappal függ össze a csonttal. Megemlí­tendő, hogy a gyermeken, mint további fejlődési rendellenes­séget, jobboldali pes­equinovatust is találtunk. A daganat tartalmát illetőleg tájékozást szerzendő, próba­­punctiót végezünk, mely azonban negatív eredményt adván, hegyes szikével kis nyílást készítve a daganaton, az abból kiömlő folyadékot kémlőcsőbe felfogjuk. Ezen folyadék vizsgá­lata a következő eredményt adta (Aszódi Zoltán dr.): Igen nyúlós, erősen opaleszkáló, gyengén savi kémhatású folyadék, mely a górcsövi vizsgálat szerint a következő alakelemekből áll: igen nagy számmal laphámsejtek, kevés fehérvérsejt és elvétve ép vörösvérsejtek. A vegyi vizsgálat szerint a folyadék a fehérje és szénhydrát reactióit nem adja, ellenben a folya­dékkal végzett mucin-reactio erősen positiv (melegítve nem alvad meg, eczetsav kicsapja s a csapadék ennek feleslegében nem oldódik), zsírt (aetheres kivonatban) 0,4%-ban, ptyalint kis mennyiségben tartalmaz, rhodanalkali nincs benne. A folyadék kiürülése után a daganat összeesik, ránczosfalú üre­ges zsákot alkot, mely valóban a felső állcsont bal oldaláról indul ki. Felhasítva a daganatot, annak bélése sima, falát a nyálkahártyáról lefejthető vékony tok alkotja. E toknak kifej­tése nehézséget nem okoz, csupán a felső állcsont fogmedri nyúlványához tapad szívósabban; a daganat fala e részleté­nek eltávolítása után a praemolaris fognak megfelelő helyen sekély vájulatot találunk, ezen a helyen a csont feltűnően kemény. Sehol nyílás az állkapocs csontjába nem vezet. A felesleges nyálkahártya kiirtása után a nyálkahártya sebszéleit néhány öltéssel egyesítjük. Zavartalan sebgyógyulás. A gyer­mek a műtétet követő napon szopik s továbbra is jól fejlődik. A kiirtott daganat falának górcsövi vizsgálatakor kiderült, hogy az magszegény rostos kötőszövetből áll, melyet belül lapos hámsejtek határolnak egy rétegben. A szájban levő ezen daganatnak eredetét kutatva, kétféle lehetőség állhat fenn. Az egyik az, hogy olyan daganattal állunk szemben, mely mint fejlődési rendellenesség, a kemény szájpad közepéről vagy annak oldaláról indul ki s mint ilyen a torzképződmények csoportjába sorolható. Ezeknek a torz­­képződményeknek — epignathusoknak — különböző foka TARTALOM. EREDET! KÖZLÉSEK. Hütti Tivadar: Közlemény,­ a budapesti kir. magyar Pázmány Péter tud.-egyetem I. számú sebészeti klinikájáról. (Igazgató: Verebély Tibor dr. egy. ny. r. tanár.) Veleszületett fogcysta, 175. oldal. Buben Iván : Közlemény a budapesti kir. magyar Pázmány Péter tudomány-egyetem I. számú női klinikájáról. (Igazgató: Bársony János dr., egyet. nyilv. rendes tanár.) Thermopenetratio a női hólyagbajok gyógyításában. 176. oldal. Budapesti Királyi Orvosegyesület. (Vill. rendes tudományos ülés 1922 márczius 11.-én.) 178. oldal. Irodalom-szemle. Lapszemle. Szülészet és nőorvostan. P. Esch: Az eklampsia kérdé­sének mai állásáról. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 179—181. oldal. Vegyes hírek. 181. oldal.

Next