Orvosi Hetilap, 1922. május (66. évfolyam, 19-22. szám)
1922-05-07 / 19. szám
66. évfolyam. 19. szám. Budapest, 1922 május 7. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA : LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ ÉS SZÉKELY ÁGOSTOM EGYET. TANÁR SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a budapesti kir. magyar Pázmány Péter tud.-egyetem I. sz. sebészeti klinikájáról. (Igazgató : Verebély Tibor dr., egyet. ny. r. tanár.) Veleszületett foysta. Irta: Hüttl Tivadar dr., tanársegéd. A világrahozott eltérések egyik csoportjába azok az elváltozások tartoznak, melyek az egyén fejlődése zavarának következményei s melyek mint fejlődési rendellenességek foglaltatnak össze. Megjelenésük idejét, helyét a fejlődéstan törvényei szabják meg; alakjukra, nagyságukra azonban a test növekedése is hatást gyakorol. E két tényezőnek — a fejlődésnek és növekedésnek — eredménye az egyén szervezetének kialakulása és e két tényezőnek együttes, vagy ezek egyikének kóros irányban való eltolódása adja magyarázatát az ébrényi fejlődés zavarának és a kóros irányban való növekedésnek. Ez utóbbi csoportba soroltatnak a veleszületett daganatok is. Ezzel szemben állanak azok a világrahozott betegségek, melyeknek eredete a méhen belüli életre, vagy a születés idejére vezethető vissza és amelyek erőművi behatásnak, fertőzésnek, vagy a szervek és a szövetek kóros összeműködésének lehetnek következményei. E két csoportot — ha el is képzelhető elméleti különbség a kettő között — a gyakorlatban sokszor nehéz egymástól elkülöníteni. A nehézséget az okozza, hogy a fejlődés menetét egyéb tényezők is módosíthatják. Ilyen tényezők: mechanikai behatások, vegyi és physicalisingerek, az anyai szervezetet ért indirect behatások, melyek általában mint külső okok foglaltatnak össze, az ébrényi helyezék kóros elváltozásai mint belső tényezők, amelyek mellett még az öröklés és a méhen belüli életben lefolyt gyuladás is szerepet játszhatik. Ezek eredményezhetik azt, hogy olykor nehézséget okoz a gyakorlatban annak az eldöntése, hogy adott esetben fejlődési rendellenességgel, vagy világrahozott betegséggel állunk-e szemben. Különbséget tenni fejlődési rendellenesség és ébrényi betegség között sokszor nem lehet; az elkülönítés olykor önkényes, különösen akkor, ha oly szervek fejlődési zavaráról van szó, melyek végleges kialakulásukat csupán a születés utáni életben érik el. Mindezek igazolására közlöm a következő esetet, melyet az I. sz. sebészeti klinikán alkalmam volt észlelni s a melynek közlését egyébként a ritkasága is indokolja. A 12 órával megelőzőleg született gyermeket szülei azzal hozzák be, hogy a gyermek szájában daganat van, a mely miatt száját becsukni nem tudja, szopni képtelen. Egyébként a gyermek első gyermekük, idejére született, a szülés rendes lefolyású volt. Sem apai, sem anyai ágon hasonló vagy más természetű veleszületett fejlődési hiba nem fordult elő, a daganat, amely a félig nyitott szájüreget kitölteni látszik és amely a gyermek felületes megtekintésekor is szembeötlő, a gyermek születése után azonnal megvolt, nem pedig a születés utáni órákban képződött. Közelebbről megvizsgálva a daganatot, kitűnt, hogy a szájüreget jókora diónyi daganat tölti ki, mely, ha a gyermek sír, a nyelvről felemelkedik, de a kemény szájpaddal szorosan összefügg. A szájüregbe vezetett kisujjal a daganatot alul, hátul és kétoldalt körüljárva, kiderült, hogy az jókora diónyi, sima felületű, hullámzást mutat és folyadékkal feszesen kitöltött. Felületét nyálkahártya borítja, melyen a daganat kékesen áttűnik. A daganat kiindulása helyét kutatóval keresve, kitűnik, hogy a kutató a daganat és a kemény szájpad között is elvezethető, úgy hogy ily módon felvehető, hogy a daganat a baloldali felső állcsont fogmedri nyúlványa helyéről indul ki, ahol is széles alappal függ össze a csonttal. Megemlítendő, hogy a gyermeken, mint további fejlődési rendellenességet, jobboldali pesequinovatust is találtunk. A daganat tartalmát illetőleg tájékozást szerzendő, próbapunctiót végezünk, mely azonban negatív eredményt adván, hegyes szikével kis nyílást készítve a daganaton, az abból kiömlő folyadékot kémlőcsőbe felfogjuk. Ezen folyadék vizsgálata a következő eredményt adta (Aszódi Zoltán dr.): Igen nyúlós, erősen opaleszkáló, gyengén savi kémhatású folyadék, mely a górcsövi vizsgálat szerint a következő alakelemekből áll: igen nagy számmal laphámsejtek, kevés fehérvérsejt és elvétve ép vörösvérsejtek. A vegyi vizsgálat szerint a folyadék a fehérje és szénhydrát reactióit nem adja, ellenben a folyadékkal végzett mucin-reactio erősen positiv (melegítve nem alvad meg, eczetsav kicsapja s a csapadék ennek feleslegében nem oldódik), zsírt (aetheres kivonatban) 0,4%-ban, ptyalint kis mennyiségben tartalmaz, rhodanalkali nincs benne. A folyadék kiürülése után a daganat összeesik, ránczosfalú üreges zsákot alkot, mely valóban a felső állcsont bal oldaláról indul ki. Felhasítva a daganatot, annak bélése sima, falát a nyálkahártyáról lefejthető vékony tok alkotja. E toknak kifejtése nehézséget nem okoz, csupán a felső állcsont fogmedri nyúlványához tapad szívósabban; a daganat fala e részletének eltávolítása után a praemolaris fognak megfelelő helyen sekély vájulatot találunk, ezen a helyen a csont feltűnően kemény. Sehol nyílás az állkapocs csontjába nem vezet. A felesleges nyálkahártya kiirtása után a nyálkahártya sebszéleit néhány öltéssel egyesítjük. Zavartalan sebgyógyulás. A gyermek a műtétet követő napon szopik s továbbra is jól fejlődik. A kiirtott daganat falának górcsövi vizsgálatakor kiderült, hogy az magszegény rostos kötőszövetből áll, melyet belül lapos hámsejtek határolnak egy rétegben. A szájban levő ezen daganatnak eredetét kutatva, kétféle lehetőség állhat fenn. Az egyik az, hogy olyan daganattal állunk szemben, mely mint fejlődési rendellenesség, a kemény szájpad közepéről vagy annak oldaláról indul ki s mint ilyen a torzképződmények csoportjába sorolható. Ezeknek a torzképződményeknek — epignathusoknak — különböző foka TARTALOM. EREDET! KÖZLÉSEK. Hütti Tivadar: Közlemény, a budapesti kir. magyar Pázmány Péter tud.-egyetem I. számú sebészeti klinikájáról. (Igazgató: Verebély Tibor dr. egy. ny. r. tanár.) Veleszületett fogcysta, 175. oldal. Buben Iván : Közlemény a budapesti kir. magyar Pázmány Péter tudomány-egyetem I. számú női klinikájáról. (Igazgató: Bársony János dr., egyet. nyilv. rendes tanár.) Thermopenetratio a női hólyagbajok gyógyításában. 176. oldal. Budapesti Királyi Orvosegyesület. (Vill. rendes tudományos ülés 1922 márczius 11.-én.) 178. oldal. Irodalom-szemle. Lapszemle. Szülészet és nőorvostan. P. Esch: Az eklampsia kérdésének mai állásáról. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 179—181. oldal. Vegyes hírek. 181. oldal.