Orvosi Hetilap, 1922. június (66. évfolyam, 23-26. szám)

1922-06-04 / 23. szám

66. évfolyam. 23. szám Budapest, 1922 junius 4. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanÁr főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTON egyet. tanÁr szerkesztő. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a Szt. István-kórház ideggyógyászati osztályáról. A hyptokinesisről, mint az encephalitis epidemica amyostasisos tü­netcsoportozatának egyik tünetéről.* Irta: Sarbó Artúr dr., egyetemi tanár, közkórházi osztályos főorvos. Azon előadásomban, melyet a Kir. Orvosegyesületben 1921 márczius havában az encephalitis epidemicáról tartottam, már megemlékeztem egy sajátos mozgás­zavarról, melyet az encephalitis azon eseteiben lelünk, melyekben a Strümpell által körülírt amyostasisos tünetcsoportot találjuk meg. E tünet abban áll, hogy álló helyzetben bizonyos idő múlva hátra­­dülöngés áll be. Erről sokszor maguk a betegek is panasz­kodnak. Azóta e tünetet pontosabb vizsgálat tárgyává tettem és ma erről szeretnék beszámolni. Mint említettem, e tünet részjelensége az amyostasiának, melyről mindinkább bebizonyosodik, hogy a régi paralysis agitanssal azonos. A tünetet magát hyptokinesis-nek neveztem el tó viiortxossa­l a hátrahajlott szó után. Kifejezett ese­tekben maguk a betegek említik, hogy nem tudnak hosszabb ideig állni, mert ilyenkor hátradülöngenek. A­mikor az amyostasisos tünetcsoport hevenyen fejlődik ki, e tünetet is kifejezettebben látjuk. Azokban az esetekben, a­melyekben az amyostasisos tünetcsoport lassan fejlődik ki, a betegek panaszai közt a hyptokinesisre való panaszt nem halljuk, de bizonyos mű­fogásokkal azonnal kiválthatjuk. E műfogás abban áll, hogy az előrehajtott fejjel s előrehajtott felső testtel álló beteget felszólítjuk, hogy tegye össze a lábát s maradjon így állva; gyakran ez az állás elegendő, hogy 15—20 másodpercz után a hátradülöngés beálljon. Ha így nem áll be a hátradülöngés, akkor megkíséreljük azt provokálni akként, hogy az összetett lábakkal álló beteg állát ujjunkkal felemeljük s ezzel a fejet a rendes tartásba hozzuk. Az esetek túlnyomó többségében néhány pillanat vagy másodpercz alatt beáll a hyptokinesis; ha így sem állna be, behúnyatjuk a szemeit s ekkor sokszor pillanatosan hátradülöng a beteg. De ha még ily fejtartás mellett sem váltódik ki a hyptokinesis, ekkor ahhoz folya­modunk, hogy a fejet hátrahajlíttatjuk előbb nyitott, majd csukott szemek mellett, nézve, hogy beáll-e a hátradülöngés ? Vizsgálataim során a fejnek egyéb irányokban el­­fordításával is kísérleteztem s azt találtam, hogy akkor, mikor kifejezett a tünet, jobbra vagy balra való fejtartás mellett az illető oldalra, de legtöbbször hátrafelé való dülöngés is beáll. Viszont előrehajtott fejtartás mellett, az állat egészen a mell­kasra hajtva, még a tünetet nagyon kifejezetten mutató ese­t Előadás a Budapesti Kir. Orvosegyesület elme- és idegosztá­lyának 1921 deczember hó 12.-én tartott ülésében. tekben sem áll be a hátradülöngés, még csukott szemek mellett sem. Olykor nem elegendő a fej­ek hátrahajlítása sem, ilyenkor az előrehajlott törzs kiegyenesítését végezzük s ekkor áll be a hyptokinesis. Sőt láttam oly esetet is, a­melyben a tünet létrehozásában arra volt szükség, hogy e törzskiegyenesítésen kívül a térdekben kissé behajlított lábakat kiegyenesítsük, hogy a hátradülöngés beálljon. Ha az összetett lábakkal való állás helyett széjjelvetett lábakkal áll a beteg, akkor kitolódik az időszak, mely után e különböző fejtartások mellett a hátradülöngés beáll. Ülő helyzetben akármily fejtartás mellett sem áll be hátradülöngés. A­mikor a tünet nagyon kifejezetten van jelen,"­ a kezdeti hátradülöngést hamarosan felváltja a retropulsio. Van úgy, hogy a beteg egy-két lépést tesz hátra s meg tud állni, miközben rögtön kinyitja szemeit; van úgy, hogy a beteg hátraesik; s van úgy is, hogy néhány hátrafelé lépés után esik el a beteg. A leírt tünet gyakoriságát illetőleg azt kell, hogy mondjam, hogy az amyostasisos esetek csaknem mindegyiké­ben megvan. Visszamenőleg átnézve a kórtörténeteket, oly időre nézve, mikor e tünet jellegző voltát nem ismertem még, fel­jegyzéseinkből megállapíthatom, hogy a Romberg-tünet vizsgálatára való adatok között idevonatkozó számos meg­említést találtam. A subjectív panaszok között is szerepel. A beteg előadta, hogy álláskor néha hátra akar esni, vagy hogy állás közben sokat tántorodik. Érdemesnek tartom feljegyzéseinkből az idevonatkozó adatokat közölni: 1. K. D. 17 éves, tanuló. 1920 márcziusban encephalitis lethargica; 1920 május 17.-én behúnyt szemekkel még biztosan áll, retropulsiót nem mutat; nyolcz hónap után, miközben kifejlődött az amyostasisos kórkép, úgy nyitott, mint behunyt szemekkel állva hátradől; retropulsiót mutat; propulsió nincs. 2. V. P. 25 éves földmíves 1920 márcziusban szenvedte át az encephalitis lethargicát. 1921 januárban panaszolja, hogy állás közben hátradől, úgy hogy meg kell kapaszkodnia. 3. V. J.-né 23 éves, földmíves neje. 1920-ban encephalitis. 1921 februárban: behúnyt szemekkel állva bizonytalanság. 4. Sz. J. 16 éves, tanuló. 1920 februárban encephalitis. 1920 de­­czemberben kifejlődik nála az amyostasia. Panasza, hogy állás közben sokat tántorodik hátra. Vizsgálat közben a mellkasára tett Stethoskop kis nyomása folytán hátradülöng. Fényképezés közben nem bírt néhány másodperczig sem nyugodtan állni, folyton hátradülöngött. A retro­pulsio kifejezett. 5. G. A. 13 éves, tanuló. 1920 januárban encephalitis. 1921 már­cziusban amyostasisos kórkép, igen kifejezett kisagyi tünetekkel. Erős dülöngés. Hátraesés. Kifejezett pro- és retropulsio. 6. B. Gy. 26 éves, kereskedő. Encephalitis 1920 februárban. 1921 októberben paralysis agitans képét mutatja. Behúnyt szemmel hátradől. 7. D. 25 éves, műegyetemi hallgató. 1920 februárban encephalitis lethargica. Szemünk előtt fejlődik ki másfél év múlva az amyostasisos kórkép és vele együtt a hyptokinesis. Állás közben olykor hirtelen hátradülöng. 8. L. J. 25 éves, földmíves. 1920 januárban lethargiás encephalitis. Panasza, hogy állás közben néha hátra akar esni. 1921 augusztusban a ALOM. TART EREDETI KÖZLÉSEK. Sarbó Artur: Közlemény a Szt. István-kórház ideggyógyászati osztályáról. A hypto­­kinesisről, mint az encephalitis epidemica amyostasisos tü­netcsoportozatának egyik tünetéről. 231. oldal. Bedő Imre: A szoptató nő emlőinek kezeléséről. 233. oldal. Kunszt János: Közlemény a Szt­­ellért-gyógyfürdőből. (Vezető­ főorvos: Benczúr Gyula dr., egyet, magántanár.) Mely megszállott területen fekvő és külföldi ásványvizeket pótolhatunk hazaiakkal. 234. oldal. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Max Joseph: Lehrbuch der Hautkrankheiten für Ärzte und Studierende. — Lapszemle. Belorvostan. Plessner: A trigeminus-neuralgia kezelése trichloraethylennel. — Saathoff: A gümőkór egy új koratünete. — Sebészet. Jacobson: A nagyfokú rachitises lábszárgörbülés kezelése. — Ideg- és elmekórtan. Franke: A paralysis agitans kezeléséről. — Adler: Encephalitis lethargica. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 237—238. oldal. Vegyes hírek. 238. oldal.

Next