Orvosi Hetilap, 1922. július (66. évfolyam, 27-31. szám)

1922-07-02 / 27. szám

66. évfolyam. 27. szám. Budapest, 1922 julius 1. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanAr főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTON egyet. tanAr szerkesztő. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az úgynevezett „oralis sepsis" és a systemás megbetegedések.* Irta: Szabó József dr., egy. ny. r. tanár. Azt hiszem, nem végzek meddő munkát, ha mai elő­adásomban felhívom a figyelmet egy kérdésre, mely az utolsó években oly nagy mértékben foglalkoztatta különösen Anglia, de még inkább Amerika orvosi és fogorvosi társadalmát. 1910 óta sok szó esik a különböző orvosi és fogorvosi angol és amerikai lapokban „oralis sepsisről“ és e sepsis követ­kezményes általános szervi megbetegedéseiről. Először is legyünk tisztában azzal, mit ért az angol, az amerikai orvos, fogorvos „oralis sepsis“ alatt. „Oralis sepsis“ alatt a fogak körül lefolyó, legtöbbnyire chronikus jellegű lobos alveolaris bántalmakat szokták összegezni. Ilyenek közül leggyakrabban találkozunk a gyakorlatban a pyorrhoea alveo­­larissal, továbbá a foggyökeret közvetlen elhatároló periapi­calis terület chronikus genyes lobjaival, illetőleg azok eredmé­nyével, az úgynevezett chronikus alveolaris abscessussal, vagy ha úgy tetszik, a gyökércsúcsgranulomákkal. Méltóztassanak megengedni, hogy először ezzel a két alveolaris megbetegedéssel foglalkozzam. A pyorrhoea alveolaris lényegében idülten lefolyó genyes láb, mely a fognyaktól elindulva, egy ponton előbb a liga­mentum circ. rostjait, majd a foggyökér mentén a csúcshoz haladva, a gyökhártyát, a fogmeder csontos falát pusztítja el. Egyszer gyorsan, máskor igen lassú előhaladással elpusztul tehát a fog tartó apparátusa: a fogmeder összes lágy és csontos képleteivel és e pusztulás mértékével arányosan meg­lazul a fog, könnyen elmozdítható lesz, végre kihull. A beteg­ség kezdetén — úgy tetszik — először fellazul az íny, nem fekszik többé szorosan a fog nyakához, megduzzad, majd el­­emelődik a fogról és az íny és a fog közt mélyedés, tasak támad, melyből nyomásra geny ürül. Az elpusztult lágy- és kemény­szövetek helyét taplószerű, könnyen vérzékeny, hámmal átszőtt és genynyel átitatott sarjszövet foglalja el. Gyakran találunk ilyenkor a foggyökér felületére erősen tapadó és közönsége­sen a szájban észlelni szokott fogköveknél sötétebb, rendkívül kemény concrementumokra. A betegség egyszer egy-két fogra, máskor esetleg valamennyi fogra kiterjed, inkább a 30., 35. életév után támad, subjectív panaszokra igen sokszor nem ad okot. Máskor hideg-meleg­ érzékenység jelentkezik a betegség kezdeti stádiumaiban, majd a gyökér lecsupaszodása mérté­kében, ismét máskor igen heves és fogbéllábot feltételező fáj­dalomrohamok támadnak, esetlegesen az íny alatt, a tasaktól messzebb körülírt csonthártyalábok mutatkoznak, esetleg körülírt tályogképződéssel. De igen sokszor a beteg sokáig észre sem veszi, hogy már évek óta pyorrhoeája van, külö­nösen ha nem éppen feltűnő helyen és mértékben támadnak a genyet ürítő tasakok. Ismét máskor a megbetegedés szokott klinikai képét megelőzik esetleg éveken át fejlődő elváltozások, minő a fognyak lecsupaszodása, az íny és a fognyakat körül­vevő szövetek előhaladó atrophiája, a fogak széttolódása stb. és csak évek múlva jelentkezik a pyorrhoea szokott klinikai képével. A betegség kóroktana nem tisztázott, vannak, a­kik tisztán locális megbetegedésnek, mások ismét általános szervi bántalmak (különösen anyagcserebántalmak) részjelenségének tartják, s a fogkőképződést, a gengedést secundaer jelenség­nek tekintik. A gyökcsúcsot közvetlenül határoló rostos csontszövet genyes lábjait az esetek túlnyomó többségében a fog szuva­sodása vezeti be. A fogszú a fog felületéről annak centruma felé haladó folyamat, előhaladtában mindjobban megközelíti a fogbelet, megbetegszik a fogbél is, végül elhal. A fogbél necrosisa a körülmények sajátos összetalálkozása miatt túl­nyomóan a nedves gangraena képét mutatja. Megvan tehát már most az út és a lehetőség a szuvas üregen, a fog gyökér­csatornáján át, hogy fertőző hatások a gyökcsúcson keresztül a periapicalis szövetekre érvényesüljenek és a mindig jelen­levő genykeltő mikroorganismusok, esetleg számuk, virulentiá­­juk, vagy a szervezet állapota szerint, egyszer acut, máskor chronikus, körülírtabb vagy kiterjedtebb gyökhártyalábokat, rostos csontszövetlábokat okozzanak. A szervezet e hatások ellen védekezik. A fertőzött góc­okat valósággal elkülöníti az ép részletektől: újképződésű kötőszövetes tokkal zárja le; előttünk van az úgynevezett granuloma, a lobosodásoknak úgy mondhatjuk gyógyulási formája. De e granuloma közép­pontjában virulentiájukban talán lefokozott, de mindenképpen fertőző csírák tömege foglal helyet, mely így eltokolva, a szervezetre egyelőre esetleg éveken át nem jelent veszélyt. E chronikus alveolaris abscessusok, granulomák csatlakozva a fogbél elhalásához, igen sokszor minden tünet nélkül fejlőd­nek s legtöbbször a betegnek tudomása sincs azok jelen­létéről. A Röntgen-kép ad azután felvilágosítást a peri­apicalis terület állapotáról. Rendszeres és nagy számmal végzett Röntgen-vizsgálatok igazolták azt is, hogy ezek a periapicalis folyamatok rendes és lege artis végzett gyök­kezelési methodusainkkal igen sok esetben meg nem akadá­­lyozhatók; a legnagyobb gondossággal végzett gyökcsatorna­­kezelési és tömési szakmunkálataink mellett is igen nagy százalékban ilyen periapicalis folyamatok kimutathatók. Moorheadt (1916) vizsgálatai szerint 332 beteg közül 89%-ban és 150 beteg közül 6970-ban mutatkozott abscessus alveolaris . Előadás a Budapesti Kir. Orvosegyesület 1922 márczius 18.-án tartott ülésén.­ ­ The prevalence of chronic mouth infections and their management. (Ref. D. C., 1916, 1426. old.) TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Szabó József: Az úgynevezett­­oralis sepsis“ és a systemás megbetegedések. 269. oldal. Badlsweller János: Közlemény a budapesti k. m. Pázmány Péter tudományegyetem I. számú kórboncztani intézetéből. (Igazgató: Buday Kálmán dr., egyetemi ny. r. tanár.) Érdekesebb lefolyású sugárgombabetegség. 271. oldal. Friedrich László: Az emésztőszervi és anyagcsere-bántalmakkal foglalkozók össze­jövetele Homburgban. 273. oldal. Budapesti Királyi Orvosegyesület. (XII. rendes tudományos ülés 1922 április 22.-én.) 273. oldal. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Bandelier-Roepke: Lehrbuch der spezifischen Dia­gnostik und Therapie der Tuberkulose. — Lapszemle. Sebészet. Schleff­er: A defor­­misan gyógyult törések kezeléséről. — Ideg- és elmekórtan. Schmitt: Tabesben átme­neti bénulások. — Bock: Lueses meningitis. — Gyermekorvostan. Reuss: A csecsemő­­gondozónő iskolázásáról. — Barchetti: Gyrmőkóros anyák csecsemői. — Szemészet. Knapp: A Kuhnt-féle adagolt tenotomia módosításáról. — Pichler:­ Firiyülőhang a könyvezetében. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 275—276. oldal. Vegyes hírek. 276. oldal.

Next