Orvosi Hetilap, 1922. augusztus (66. évfolyam, 32-35. szám)

1922-08-06 / 32. szám

316 ORVOSI HETILAP 1922. 32. sz. Kiterjeszkedem még egy speciális körülményre, mely nem nagyon ritkán kerül szóba. Értem ez alatt azokat az eseteket, melyekben az egyik házasodni készülő fél gyermek­korában vagy congenitalisan syphilissel fertőztetett. A gya­korlatban leginkább leányról van szó, a­kinek szülei az orvoshoz azt a kérdést intézik: szabad-e a leányt férjhez adni? Neisser21 szerint­ a Wassermann-reactio viselkedése szerint két csoportba helyezhetők az illetők (valószínűleg gyógyult és még lueses), bár bevallja, hogy az ily későn esetleg mutatkozó positív Wassermann-reactiót alig sikerül kúrával befolyásolni. Véleménye szerint az ily nő syphilisének az utódokra való átvitele, bár teljességgel nem zárható ki, a gyakorlatban fölötte valószínűtlen. Csaknem kizárható azon­ban szerinte, hogy a másik házastárs ily módon lueses fer­tőzést szenvedjen. A gyakorlatban tehát úgy áll a dolog, hogy a congeni­talisan, vagy a zsenge gyermekkorban syphilissel fertőzött egyén felnőtt korában már nem ad alkalmat a fertőzésre, hiszen itt ugyanazon az alapon bírálhatjuk el a kérdést, mint a felnőtt korban acquirált syphilis eseteiben: a fertőzés óta eltelt idő s a lezajlott kezelések mennyisége dönti el az orvos számára a kérdést. Minthogy a szóba jövő esetekben a lueses fertőzés legalább P/2, esetleg több évtizedre nyúlik vissza, nyilvánvaló, hogy a tanácsadó orvos nem fog tévedni, ha a házasságot nem tiltja, föltéve természetesen, hogy az illető évek óta tünetmentes s a régi syphilisének nem rokkantja. A congenitalisan fertőzött leány házasságának kérdésé­ben szóba jöhet még az a jelenség, a­mit a harmadik gene­ratio syphilisének nevezünk. A harmadik generatio syphilisé­nek problémájával napjainkban, bizonyos kritikai módszerek birtokában jóval ritkábban találkozunk az irodalomban. A fölállított postulatumok, melyek Finger-től 24 25 és E. Fournier-től 26 27 erednek, az elfogadható s a kritikának minden tekintetben helytálló esetek számát igen megapasztották, sőt csaknem teljesen kizárták (Feige21). Finger véleménye szerint a har­madik generatio syphilisének felvételéhez szükséges a kö­vetkező három követelménynek megfelelés: 1. A szülők egyike (II. generatio) kétségtelenül congenitalisan syphilisesnek bi­zonyuljon (már a születéskor, vagy kevéssel azután). 2. Bi­zonyosan kizárható legyen a második generatióban a szerzett syphilis. 3. A harmadik generatióban a syphilisnek minden kétséget kizáróan congenitalis természetűnek kell lennie s annak ugyancsak már a születéskor, avagy kevéssel később kell jelentkeznie Egyébként Finger s főként Feige szerint a III. generatio syphilise absolut bizonyossággal még nincsen is beigazolva. Mindazonáltal akadnak nagy ritkán esetek, melyekben a szigorú kritika ellenére is elfogadhatónak látszik a harmadik generatio syphilisének fönnforgása. Ily érdekes esetet közölt a közelmúltban M. Jessner.28 29 Megjegyezzük e helyen, hogy a második generatióban csakis az anya con­genitalis syphilise jöhet tekintetbe, mert az atya congenitalis syphilisének paternalis (germinalis) átvitele mai tudásunk szerint legalább is valószínűtlen (Matzenauer, M. Jessner). Ha tehát a harmadszigleni lues jelensége nincsen még egészen tisztázva, sőt némely szerző annak előfordulását kétségbe is vonja, a consensus kérdésében kevés a jelen­tősége. Fontos szerepe lehet azonban a luesnek az utódokra kihatóan egyszerűen mint a szervezetet s a szöveteket gyengítő körülmény, a­mint azt Bársony János 29 Balassa-előadásában hirdette (praedisponáló momentum például a rákra), hangoz­tatván egyben, hogy a syphilidologus, mikor a luest gyó­gyítja, közvetve egyúttal a rák ellen is küzd. Külön kell szólanom az orvosok egy részének laikusok előtt tett ama könnyelmű, meg nem fontolt nyilatkozatairól, melyek a syphilis prognosisára vonatkoznak. Ha megfontolnák, hogy gyakran mily súlyos lelki szenvedést, gyötrelmet okoz­nak e fölületes vagy legalább is fölösleges nyilatkozatokkal az érzékenyebb lelkületű syphilises betegeknek, bizonyára óvatosabbak volnának. Minduntalan hallunk patienseket pa­naszkodni, hogy egyik-másik orvos társalgás közben — nem orvosi viziten — odaveti, sőt magyarázza, hogy a syphilisből sohasem lehet kigyógyulni. Általánosságban, társaságban, még ha megfelelne is a valóságnak, a­mint különben nem felel meg, egyetlen betegségről sem szabad így nyilatkozni, mert sohasem tudhatjuk, nem okozunk-e nagy bánatot valaki­nek a jelenlevők közül. De legkevésbbé szabad ily nyilatko­zatot tenni oly rendkívül elterjedt betegségről, mint a minő a syphilis. Hiszen kisebb férfitársaságban igen gyakran meg­esik, hogy a társaság minden harmadik, sőt minden második tagja syphilisben szenved vagy szenvedett. Már most bizonyos, hogy a felületes, sokszor tudálékos kijelentések a syphilis gyógyíthatatlanságáról több káros és szomorú hatást válthat­nak ki a syphilisesek körében. Igen sok egyént valóságosan lelki beteggé tesznek, mert nemcsak saját baja bántja, hanem még inkább az a gondolat, hogy még ragadós beteg s így, ha már nős, újra az a félelem gyötri, hogy családját meg­mételyezte, ha pedig házassági szándékai vannak, visszariad a fertőzés gondolata miatt. Ne feledjük soha, hogy az emberek lelki tulajdonságai mennyire különbözők s hogy mily sokan vannak az érzékeny, sőt túlérzékeny kedélyűek. S azt se feled­jük, hogy éppen a legkomolyabb, legderekabb és lelkiismere­tes egyének azok, a­kiket az ilyen könnyelmű kijelentések legjobban viselnek meg. Sokat beszélünk és írunk mi orvosok arról, hogy a syphilis mennyi életet olt ki, egyrészt abortusok vagy halva­szülések képében, másrészt súlyos tünetek kíséretében a már megszületett magzatok közül. És méltán. Nem egy gondos statisztika ezt a nemzetölő pusztítást ijesztő számokkal demonstrálja s kimutatja, hogy mennyi ezer emberéletet veszít el ily módon társadalom és állam évenként. Német­országban például Priming a nemi bajok terhére a születési kiesések számát évi 200.000-re becsüli. Az idevonatkozó súlyos veszteségeket Nékám30 nagyértékű adatai is bizonyítják. Másfelől azonban akkor is sok az emberéletben való veszteség, ha a syphilises infectión átment, de ragadósnak már nem tartható egyéneket a házasságtól túlzottan vissza akarnak tartani. Pedig minél lelkiismeretesebb, tehát magát leggondosabban kezeltető valaki, annál könnyebben lehet őt egy nagy felelősséggel járó lépéstől, mint a minő a házasság, elriasztani. S itt curiosumként említem meg, hogy akadtak orvosok, a­kik bizonyos ritka esetek által lenyűgözve, a lueses egyéneknek általában meg akarják tiltani a házasságot, így Terebinski31 azon az alapon, hogy az utolsó spirochaeta elpusztulása bizonyossággal meg nem állapítható, hogy olykor tertiner folyamat nyomán is támadhat fertőzés s hogy Gaudier és Giraux 50 év után, Brocq pedig még 60 év után is látott syphilises recidivát, arra a következtetésre jut, hogy az orvos­nak minden lueses egyén házasságát elleneznie kell. Ez nyilvánvaló eltévelyedés, mert fontoljuk csak meg, hogy mennyi a városokban a lueses egyének száma s ha azokat mind eltiltanák a házasságtól, mennyi jövendő s egészséges emberéletről kellene már eleve a társadalomnak s az állam­nak lemondania. Bizonyára igen nagy számról, bár e veszte­ség számbelileg még megközelíthetően sem állapítható meg, mert igaza van Dreuw-nek (Arch. f. Rass. u. Gesell. Biolog., 12. köt., 74. old.), a mikor a lues-statisztikákat még teljesen hiányosaknak s ellenmondóknak vallja.82 Befejezem az orvosi gyakorlat e fölötte fontos kérdésé­nek fejtegetését s összefoglalom saját tapasztalásomra s a szerzők általános véleményére támaszkodó nézetemet. Véle-30 Nékám L.: A venereás betegségek társadalmi kihatása, 1917, és Nékám L.: A háború és a nemi betegségek, 1915. 31 Terebinski: Russky Wratsch, 1913, 23. ref. Arch. f. Russ. u. Ges. Biologie, 1916—17. 32 Blaschko szerint például a felnőtt férfiak körülbelül 100.-a luesessé válik. Ezzel szemben Lenz Berlinre vonatkozóan 90%-ot (!) vesz fel. Mintegy a középúton halad Weinberg, a­ki szerint a lues nagy városokban körülbelül 33—50°/»-ban fordul elő. 24 Neisser .■ 1. c. 25 Finger: IV. Internat. Dermat. Kongr. 1900. 26 E. Fournier: Société de Dermatol, et de Syphil. 1904. 27 Feige: Dissert. Bonn 1917. (Ref.) 28 M. Jessner: Deutsche mediz. Wochenschrift, 1920. 29 Bársony János: Balassa-előadás. 1921.

Next