Orvosi Hetilap, 1922. október (66. évfolyam, 40-44. szám)

1922-10-01 / 40. szám

66. évfolyam. 40. szám Budapest, 1922 október 1. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: * LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanÁr főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTON egyet. tanár szerkesztő. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a budapesti kir. magyar Pázmány Péter-tudomány­egyetem I számú női klinikájáról. (Igazgató: Bársony János dr., egyetemi tanár.) Intracardialis injectiók a pallid asphyxia therapiájában. Irta: Raisz Dezső dr., klinikai tanársegéd. 1871-ben jelent meg Schultze közleménye az algid asphyxiában született újszülöttek felélesztésére szolgáló mes­terséges légzésről. Erről csakhamar igen kiterjedt irodalmi vita indult meg, a­melynek folyamán elsősorban a methodus ártalmasságát, veszélyeit (clavicula-törés, traumás pneumo­thorax, haematomák) sorolják föl egyes casuistikai közlemé­nyek. Ezek a szerzőt is több ízben megszólalásra bírták, a­ki a fent említett ártalmakat részben az asphyxiának magának, de nagyobb részben a helytelen lóbálásnak tudja be. Majd különféle módosításokat, új módszereket ajánl Lazarevits, Rosenthal, Prochownik, Tolmatschew, Lahs, Ahlfeld, Dew, Budin, Laborde, Ogata, úgy, hogy e thémának csakhamar tekintélyes irodalma alakult. Végül azonban Torggler, Kupffer, Lahs, Schauta bebizonyította, hogy a Schultze-f­le mesterséges légzés a legjobb, mert ezzel jut a legtöbb levegő a tüdőkbe, majd pedig Beuttner, Keilmann nemcsak veszélytelennek je­lezte, hanem alkalmasnak találta akkor is, ha extractio közben a kulcscsont eltört. Eképpen Schultze methodusa mint legczélra­­vezetőbb jutott diadalra s úgy alakult a helyzet, hogy a többi módszer csak mint kiegészítője, egyes esetekben helyettesí­tője, sorakozik mellé. „A legjobb methodus“, mint a­hogy maga Schultze nevezi a módszerét, csak annyit mond, hogy a többi között a legjobb­ kérdés azonban, hogy valójában mit, mennyit tudunk a lóbálásokkal elérni. Toppel 15 8, Wieks 8 9, Pinard 12°­0-ra teszi a fel nem éleszthető magzatok számát. Kerntler szerint (1905) klinikánk öt évi anyagának összeállításában 104 lóbálással kezelt pallid asphyxiás újszülött közül 31 nem volt feléleszthető, tehát 29­ 8%. Az utolsó három évben: 1919-ben 22-ből 10(45%), 1920-ban 21-ből 9 (42%/p), 1921-ben 18 algid asphyxiás közül 10 (55%) nem volt feléleszthető. E nagy különbségek oka abban rejlik, h­ogy az egyes intézetekben alkalmasint nem egyforma rigorozitással különböztetik meg egymástól a pallid és livid asphyxiát. Mi szigorúan csak azt, tekintjük algid asphyxiásnak, a­kin a szívműködésen kívül semmiféle más életjelenség nincs, minden reflex teljesen hiányzik. Másrészt a klinikán mint tanintézetben sokszor gyakorlatlan kezdőre hárul a felélesztés néha bizony nagyon súlyos feladata, a­mi természetesen szintén nagyban befolyásolja az eredményeket. Egyelőre mellőzve a halál közvetlen okát, feltűnően nagy­nak kell mondanunk a fel nem éleszthető magzatok számát. E körülmény nagyon is érthetővé teszi, hogy legutóbb is újabb élesztési módszerekkel igyekeztek a szomorú számadato­kat csökkenteni. Így 1920-ban új ajánlással áll elő Thies. Az algid asphyxiás magzat köldökzsinórján át erős fejő moz­gásokkal minél több vért igyekszik a szívhez juttatni. Ez el­járással az utóbbi tíz évben 35 asphyxiás újszülött közül csak egyet nem sikerült felélesztenie. De maga is elismerte, hogy gyakran kellett e mellett bőringereket, sőt lóbálást is igénybe vennie. A szerző úgy okoskodik, hogy a köldökzsinór fejése által a vér a tüdőerekbe jut. A tüdőerek teltsége kö­vetkeztében több vér jut a bal pitvarba s ezáltal a bal szív­félben a nyomás fokozódik, a­minek következtében a foramen ovale zárul. A tüdőerek erősebb teltsége s a bal szívfélben beállott erősebb nyomás ingerként hat a vagus-végződésekre s ezzel egyúttal a légzőcentrumra is. Habár ab ovo kétségbe vontuk, hogy légzőmozgás nélkül juthat vér nagyobb mennyi­ségben a tüdőkbe és elméletben is helytelennek ítéltük, egy pár esetben mégis megpróbálkoztunk ezzel az eljárással, de a legkisebb eredményt sem láttuk tőle, csakhamar sürgetően szükségessé vált a köldökzsinór átvágása, hogy hozzá­kezd­hessünk a nélkülözhetetlennek mutatkozó lóbáláshoz. Ama sikeres eredmények után, a­melyeket intracardialis injectiókkal felnőtteken elértek, több reménynyel fogtunk hozzá Vogt ajánlatára a pallid asphyxiásoknak direct szívinjectiókkal való kezeléséhez. Ezideig az irodalomban 19 sikeres, maradandó hatású eredmény van leírva (Oberrheinische Gesellschaft f. G. u. G. 1921 októberi ülése). Ezek azonban mind felnőttekre vonat­koznak. Újszülötteken tudtommal csak Vogt próbálkozott meg ilyenekkel, sajnos, sikertelenül. Részletesebb leírást Vogt nem adott. Ez indított arra, hogy az intracardialis injectiók ily irányú használhatóságáról, értékéről eseteink alapján vélemé­nyünket közzétegyük. Sikerrel végződött mindjárt az első esetünk: 1186/1087, 1921. L. I. III.­P. Beszállítása előtt hozzátartozóinak állítása szerint 4 eclampsiás rohama volt. Felvételkor a fej a bemenet felett, a méhszáj kétujjnyi, a burok ép. Therapia: 40 gr. vérlebocsájtás, S roganoff, a­mely alatt a későbbi műtétig 0­01 morphint és 4 gr. chloralhydratot kapott, közben a belső vizsgálat, venaepunctio alatt chloriformot. Miután ennek ellenére a szülőszobán újabb 4 rohamot észleltünk 50, 65, 60 és 70 mp. tartalmai, a szülést befejezzük. Méh­száj-tágítás Bonner szerint, méhszáj-bemetszés, labrafordítás, extractio. A magzat (3430 gr., 52 cm.) algid asphyxiában születik. Nyálkakiszívás, Schultze-lóbálás. A harmadik turnus után a szívműködés erősen romlik, felületessé válik. Tonogen intracardialisan p/* cm( Locke-oldat -1-8 csepp tonogen). A szívműködés alig pár másodpercz múlva tetemesen erős­­bödik s még egy turnus Schultze után a gyermek hangosan felsír. A XI. napon egészségesen elbocsájtjuk. A többi esettel nem voltunk ily szerencsések. Ezeket a további tárgyalások szempontjából két csoportba osztom. Az első csoportba sorozom azokat, a­melyekben az injectióknak igen jó hatását láttuk ugyan a szívre, de ez múló volt, a­nél­kül, hogy a légzés megindult volna. A második csoportba TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Raisz Dezső: Közlemény a budapesti kir. magyar Pázmány Péter-tudományegyetem I. számú női klinikájáról. (igazgató Bársony János dr., egyetemi tanár.) Intracardialis injectiók a pallid asphyxia therapiájában. 385. oldal. Pfeiffer Miklós: Közlemény a székesfővárosi Szt Margit-kórház belbeteg-osztályáról. (Főorvos: Marsovszky Pál dr.) Az izületi betegségek kénkezeléséről. 387. oldal. Baál Károly: Közlemény a Szt. Gellért-kórház dysenteria-osztályáról. (Osztályos fő­orvos: Torday Árpád dr., egyetemi magántanár.) Az idei dysenteria lefolyásáról. 389. oldal. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Torday: Mamák könyve. — Lapszemle. Sebészet. Guleke: A csigolya-sarkomák prognosisáról. — Guleke: Aorta­ aneurysmának teher­mentesítő medhaszinotomiával operált esete. — Ideg- és elmekórtan. Scharncke: A nystagmus neurológiai jelentőségéről. — Gyermekorvostan. Stoeltzner: Mészanyag­­cserevizsgálatok és rachitis. — Baar: A liquor cerebrospinalis globulintartalmának diagnostikai értékéről. — Venereás betegségek. G. Stu­mpke: A­lues congenitalisról. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 391—391. oldal. Vegyes hírek. 391. oldal.

Next