Orvosi Hetilap, 1922. december (66. évfolyam, 49-53. szám)

1922-12-03 / 49. szám

66. évfolyam. 49. szám Budapest, 1922 deczember 3. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tan­ár főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTOM egyet. tanár szerkesztő EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a budapesti m. kir. Pázmány Péter-tudományegyetem I. sz. belklinikájáról (igazgató : Bálint Rezső dr., egyet. ny. r. tanár) és I. sz. kórboncztani intézetéből (igazgató : Buday Kálmán dr., egyet. ny. r. tanár). A miliaris tuberculosis gyógyulásának lehetőségéről.* Irta: Kern Tibor dr., egyetemi tanársegéd és Johan Béla dr., egyetemi magántanár. A miliaris tuberculosis majdnem minden esete halálos kimenetelű. A halál 2—3 hét alatt szokott bekövetkezni és ezt a kimenetelt a mai gyógyító eljárásainkkal megakadályozni nem tudjuk. Észleltek azonban elvétve egy-egy olyan miliaris tuberculosis-esetet, a­melyben egészen váratlanul a kisérő súlyos tünetcsoport enyhült, majd hosszabb-rövidebb idő múltán a betegség összes tüneteinek megszűntével a beteg klinikailag gyógyultnak volt mondható. A következőkben ismertetett esetünk is a miliaris tuberculosis klinikai értelem­ ben vett gyógyulásának ilyen lehetőségét bizonyítja. Betegünk kórtörténetéből közöljük, hogy T. Ilona, 23 éves leány 1920 április 17.-én egy hét óta állandóan fennálló, 39° C-t is elérő hő­­emelkedései miatt jelentkezett az I. sz. belklinikán felvételre. A lázzal járó rossz közérzeten kívül egyéb panaszai nem voltak. Physicalis vizs­gálata minimális csúcselváltozásokon kívül a rendestől eltérő leletet nem adott. Köpetében Koch­ bacillus ismételt vizsgálat után sem volt kimutatható. Lépmegnagyobbodása nincsen. Vizeletének diazoreactiója positív. Felvételkor 38­2 C° testhő mellett fehérvérsejtjeinek száma 7300, érvelése perc­enként 120. A typhusra és paratyphus-csoportra végzett agglutinatiós reactio negatív eredményű volt Minthogy a betegnek — a­mint a további klinikai megfigyelése alatt kitűnt — állandóan 38°—38'5°-ig emelkedő lázai voltak, szívmű­ködése szaporává vált, mérsékelt dyspnoeia és cyanosisa jelentkezett, miliaris tuberculosis fennforgására kellett gondolnunk. A beteg mell­kasáról készült Röntgen-felvételek e feltételezett kórjelzésünket meg­erősítették. A mellkasról készült Röntgen-lemezeken ugyanis mind a két­­oldali tüdőmezőben rendkívül sok rizsszemnyi, kölesnyi és ennél kisebb szétszórt és egymással össze nem folyó góczárnyék volt. E góczárnyékok legbővebben a hilusok körül, de a tüdők többi része falett is láthatók. Egyébként a lemez igen dús jobboldali hilust, benne néhány megna­gyobbodott nyirokcsomót és a jobb mellkasfélben egy-két lencsényi­­babnyi meszes góczot is mutatott. Az egy hónappal később (1920 május 22.-én) készült újabb Röntgen-felvétel ugyanezeket az elváltozásokat mutatta. Egyéb szervek részéről miliaris eruptióra utaló elváltozások bel­­gyógyászatilag kimutathatók nem voltak, szemtükörrel azonban a jobb szemfenéken a papillától ki- és lefelé két solitaer kölesnyi gümő volt látható. A leírtak alapján betegünk kórjelzése miliaris tuberculosis. Vára­kozásunk ellenére azonban 6 heti klinikai tüneti kezelésre a beteg állapota annyira javult, hogy őt 1920 június 9.-én subfebrilis tempera­­túrákkal és 0I/a kg.-nyi testsúlygyarapodással vidéki tartózkodás, illetőleg üdülés czéljából a klinikáról elbocsátották. Három havi vidéki tartóz­kodás és a megfelelő hygienés és diaetás életmód betartása mellett * A Budapesti Kir. Orvosegyesületben 1921 márczius 11.-én tar­tott bemutatás kapcsán. 1920 szeptember végén testhőmérséke állandóan 37 C° alatt maradt, tüdeje felett kopogtatási és hallgatódzási elváltozások alig voltak, test­súlyában még 110, kg.-mal gyarapodott, sőt annyira jól érezte magát, hogy hivatalában irodai teendői végzését ismét elkezdte és négy hónapon át teljesen jó közérzettel folytathatta is. A mellkasáról időközben készült Röntgen-felvétele azonban ugyanazt az igen sok rizsszemnyi, kölesnyi és ennél kisebb disseminált góczárnyékot muttatta, mint az előbbi két (áprilisban és májusban készült) felvétel, jeléül annak, hogy a miliaris tuberculosis kórbonczolástani elváltozásai a tüdőkben ebben a klinikailag tünetmentes időszakban is fennállottak. E klinikai értelemben gyógyultnak mondható időszak hét hónapig tartott. 1921 február hó elején a beteg ismét lázas lett, heves fejfájások gyötörték, félrebeszélt, éjjelenként álmában felsikoltott, miért is 1921 február 15.-én a beteget zavart öntudattal, kifejezett tarkómerevséggel, bőrén Trousseau-féle csikókkal és féloldali arczidegparesissel ismét a klinikára vettük fel. A gerinczagycsapolással nagy nyomás alatt nyert cerebrospinalis folyadék positiv Nom­e Appell- és Pándy-reactióval, positiv lymphocytás pleocytosissal a klinikai tüneteiből is felismerhető gümős agyhártyagyuladás kórjelzését megerősítette. Ez az agyhártya­­gyuladás gyorsan súlyosbodó tünetekkel február 17.-én a beteg halálára vezetett. A hullát bonczolásra „Tuberculosis miliaris sanata. Meningitis basilaris tuberculosa“ klinikai kórjelzéssel írták ki. A bonczolás adatai szerint a jól táplált női hulla mindkét tüdeje néhány szalaggal volt a mellhártyához odanőve. Tüdéi valamivel na­gyobbak a rendesnél, metszéslapjuk mérsékelten bővérű. Állományuk­ban meglehetősen egyenletesen elszórva kölesnyi és ennél kisebb, igen élesen határolt, szürkésfehér szemcséket találunk, a­melyek a metszés­lapról kissé kiemelkednek. Ezeken kívül itt-ott néhány nagyobb, borsónyi­­babnyi, tömött gócz van, a­mely metszéslapján fakósárga, morzsalékony anyagból áll s heges udvarral van szegélyezve. Egyébként a tüdőállo­mány savóval bőven beszűrődött és vérbő. A lépben gümős góczokat nem találtunk. Mindkét vese kéreg- és velőállományában elszórva kölesnyi sárgásfehér szemcsék vannak. Ezenkívül a felületükön szabály­talan alakú behúzódásokat látunk, a­melyeknek a kéregállományba be­terjedő fehéres sárga területek felelnek meg, melyeket kölesnyi sárgás­fehér görcsék vesznek körül. Az ileum alsó részletében néhány lencsényi, egyenetlen szélű fekély van, melyeknek megfelelően a bél serofáján mák­­szemnyi, kölesnyi sárgás szemcsék vannak. Az­­ agyállomány tömött. Az agyalapon a lágyburkokat kocsonyás, szürkéssárga izzadmány vastagította meg. Ebben finom sárga, sajtos szemcséket ismerünk fel. A gyrus centralis anteriornak felső részén is megvastagodottak, sárgásfehérek a lágyburkok; az agyállományban e helyen körülbelül mandulányi sárga sajtos gümős gócz van, a­melynek széle szürkés szövetből áll. A bonczoláskor — a találtak alapján — úgy gondoltuk, hogy a beteg meningitis basilaris tuberculosában halt meg. A tüdőben és a többi szervben talált apró szemcséket acut disseminatio következményének gondoltuk. A tüdő vérbősége szintén a folyamat acut volta mellett szólt. Feltételeztük, hogy a meningitis basilaris ennek az általános miliaris tuberculo­­sisnak a részjelensége. A mikroskopos vizsgálat alapján azonban meg kellett változtatnunk véleményünket. A tüdő mikroskopos metszetei­ben epitheloid sejtekből álló gümőket találtunk, a­melyekben itt-ott egy-egy Langhans-típusú óriássejt van. Az epitheloid sejtek körül circularis lefutású kötőszöveti rostokból álló tok van, a­mely a gümőket a környezet felé élesen elhatárolja. Ez a kötőszövet helyenként hyalinas. Megjegyzendő,­hogy az epitheloid sejtek között is találunk kötőszöveti rostokat. A gümővel szomszédos alveolusfalak vastagabbak a rendesnél. TART­ALOM, EREDETI KÖZLÉSEK. Kern Tibor és Johan Béla: Közlemény a budapesti m. kir. Pázmány Péter­ tudomány­­egyetem I. sz. belklinikájáról (igazgató: Bálint Rezső dr., egyet. ny. r. tanár) és I. sz. kórboncztani intézetéből (igazgató: Buday Kálmán dr., egyet ny. r. tanár). A miliaris tuberculosis gyógyulásának lehetőségéről. 467. old. Benedek László: Közlés a debreczeni magyar kir. Tisza István­ tudományegyetem ideg- és elmegyógyászati klinikájáról. Új lumbalpunctiós tű az encephalographiás vizsgála­tokhoz 469. oldal. Thurzó Jenő: Közlemény a debreczeni m. kir. Tisza István­ tudományegyetem ideg- és elmegyógyászati klinikájáról. (Igazgató: Benedek László dr., egyetemi tanár.) A pneum­­enkephaliás befúvások technikájának módosítása. 469. oldal. Buday Kálmán: A kórbonczolástan jelentősége az utolsó évtizedekben. 470. oldal. Budapesti Kir. Orvosegyesület. (I. rendes tudományos ülés 1922 október 31.-én.) 472. oldal. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Ernst Wachtel: Sonderfälle der Fruchtabtreibung. — 5. Jessner: Bartflechten und Flechten im Barte. — Lapszemle. Belorvostan. Boas: A psychogen dyspepsiáról. — Sebészet. Victor Fauchet: A remese­rák és kezelése. — Szülészet és nőorvostan. Eisenreich: Néhány újabban ajánlott szülészeti műtéti eljárás-­­­ról. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 473—475. oldal.­­ Vegyes hírek. 475. oldal.

Next