Orvosi Hetilap, 1923. március (67. évfolyam, 8-11. szám)

1923-03-04 / 8. szám

1923. 8. sz. ORVOSI HETILAP 1922 IV. óta voluminosus hányások, leromlás és a foko­zódó kód­exia mellett 1922 VI. 6-án a klinikára felvétetik. Cson­tig sovány, testsúly: 40. Hmgb: 65°/o. v. v. s. = 3.500.000 f. v. s. = 5.300 HCl=o. ac. 78, tejsav+++. Röntgen : a gyomor mind­össze egyharmada eredeti térfogatának, zsákszerű csonk, alul a kis görbület felől kissé csipkézett szélekkel. Passaget nem látni. Öt óra múlva változatlan a telődés. A görbe jól tünteti fel a resectio utáni gyógyulást és egy hónappal később a metastasisképződést. Florid luesnél (3 eset), miként általában a colloid labilitási reactiók, a Gerlóczy-reactio is végig positív (6 tag­gal). Vesebajok, különösen ha azok kiterjedtebb szövetdegene­­ratióval járnak (nephrosis, zsu­gorvese), többnyire a sor vala­mennyi tagjával erős reactiót adnak. Egy gyógyuló diffus glo­merulonephritis 3 taggal, NOs­ ig + eredményt adott. Egy második esetben, amelynél a nagy oede­­mák és az l°/o-ot meghaladó albumintartalom parenchima de­generatio mellett szóltak, a sor végig positiv, hasonlóképen végig positiv eredményt kaptunk két zsugorvese esetünkben. Míg a vázolt folyamatok­nál a sor teljessé válásában az előrehaladó jelleget ismerhetjük fel, addig nagy kiterjedésű ex­­sudatióval járó lábfolyamatoknál, az egyre teljesebbé váló sorban kedvező prognosticumot állapíthattunk meg. A fibrin­­gazdag izzadmány felszívódásával u. i. nagy tömegű fe­­hérje kerül a véráramba, ami a fehérje-quotiens el­tolódásában jut kifejezésre. Igen szépen érzékeltette ez állapotot a vizsgált 6 ex­sudatum pleuriticum ese­teink közül az, amelynél a plasmalabilitási reactio görbéjét itt közöljük . A gyógyszertheraph­ia hatásának ellenőrzésében mint jellemzőt közöljük egy 29 éves férfibeteg esetét. 1922 III. 14. óta másod­­naponkénti rázóhidegek. Klini­kára felvétel: 1922 III. 21. Vér­képben plasmodiumok gyűrűs alakjai és degenerált chinin­­alakok találhatók. III. 24-én a chinin 3X0­5 a­gr-os adagokban való rend­szeres adagolását rendel­jük el. III. 27-től láztalan. A malária úgy a pusztuló parazita, mint a széteső v. v. s. belsejéből kikerülő fehérjével a plasma-fehérjearány eltolódá­sának lehetőségét nyújtja. A colloid-chemiai problé­mák bonyolult természete foly­tán a colloid-labilitási reactiók pontos theoretikus megítélése ma még alig lehetséges. Elektromos befolyások, a dispersitás, hydra­­tatiós fok stb. mindmegannyi kü­lönböző nézőpont, amelyek nem képezhetik egységes bírálat tár­gyát. A halmozódó klinikai ta­pasztalatok feladata lesz kiépí­teni azon utat, amelyen haladva e kérdések megfejthetők lesznek. Összefoglalás: 1. Úgy látszik, hogy mind­azon folyamatok, melyek mélyre­ható szövetroncsolással, nagy­kiterjedésű lábfolyamatokkal, a szervezetre idegen sejtburján-A betegsé­g 12 18. 21. napja ) 1922111/21 111/25 111/31 IV/4. IV/26-tól, a betegség 26-ik napjától a tagsor végig negatív (6 taggal), amh­a jelzi a positív tagsort. 6. ábrá­­zással, élősdiek szétesésével járnak, a vérplasmában a fehérjearány elmozdulását okozzák a labilisebb tényezők irányában. 2. A labilitásban fokozati különbségek á­lapíthat,ok­.s, meg, amelyek érzékeny kísérői a vázolt folyóSj-iatok' fe . ,, folyásának. 3. A Gerlóczy-féle reactio ezen fokozati különbsége fe^ felismerésére úgy könnyű kiviteli lehetősége; ,mintmég)yf(t­eg­­bizhatósága folytán igen alkalmas. *• jj 771 irodalom. Starlinger-Frisch : Med. KlinikIc'.,1­ 221, 8 . S­z. ,7. -.'' Darányi : D. med. Wochenschr., 1922., 18. sz. D$UOgéái Biofolv Zeitschr., 1921., 118. k. Calmette: D. med. Wochensschr.,­1908.,­­ 40. sz. Herzfeld-Klinger: Bioch. Zeitschr., 1917., 837.?." Winter- *•'’ nitz: Archiv f. Dermatologie u. Syphilis, 100. sz., 227. o. Gerlóczy : Kiin. Wochenschr., 1922., 43. sz. Orvosképzés, 1922. okt. E. Graefe: Kiin. Wochenschr., 1922., 19. sz. A budapesti magy. tudományegyetem III. sz. belklinikájai­nak közleménye. (Igazgató: báró Korányi Sándor dr. ny. r. tanár.) Complementumkötési reactio a spanyol­betegségben.* Irta: Engel Sándor dr. Miután Fejesi vizsgálatai kiderítették, hogy a spanyol­influenza kórokozója valószínűleg a filtrálható vírusok közé tartozik és így egyelőre még bakteriológiailag nem jel­lemezhető, tudományos szempontból érdekesnek, praktice pedig eléggé fontosnak véltük, hogy azt kutassuk, váljon a spanyolinfluenzás beteg vére serológiailag bír-e speci­ficus tulajdonságokkal? Kaufmann­ volt az első, aki spanyolinfluenzában a vér serológiai tulajdonságait vizsgálta. Ő a Meinicke-féle reactiót alkalmazta és 25 esetében kivétel nélkül positív reactiót kapott, amikor az ellenőrzésképpen beállított Wassermann-reactió ugyanazon esetekben negatív volt. Scheere a complementumkötési reactiót próbálta alkal­mazni a spanyol influenzánál; a reactio végzése igen hasonló a Wassermann-reactióéhoz; antigénül spanyol­influenzában elhalt egyén szívizmának alkoholos kivonatát használta. Scheer azt találta, hogy esetei (kb. 20) nagy részében a reactio positiv volt és így a reactiót diagnosti­­kailag a spanyolbetegségre jellemzőnek, felhasználhatónak tartja. Az 1920. évi február—március havában Budapesten lezajlott spanyoljárvány módot nyújtott nekünk, hogy ez­­irányban kísérleteket végezhessünk. Az esetek a III. sz. belklinika spanyolbeteg-osztályáról valók, részben a klinika járóbeteg-rendeléséről, és az I. sz. sebészeti klinikáról. Antigénül L. J. 44 éves hivatalszolga szívét és tüdejét használták fel. Az illető 1920 febr. 6-án halt meg influen­zás bronchopneumoniában. A másnap végzett boncolás alkalmával a szívet és infiltrált tüdőrészleteket félretettünk és ezekből készítettük az I. sz. antigént: 20 gm szívizom 100 gm 96°/o-os alkoholra, a II. sz. antigént: 20 gm bronchopneumoniás tüdő 100 gm 96°/o-os alkoholra és a III. sz. antigént: 15 gm bronchopneumoniás tüdő 75 gm physiologiás konyhasóoldatra; 24 órai rázás után 12 óráig állás, majd leszűrés és titermegállapítás. I. antigénünk haemolysises titere 0'45 cm3-ig, anti­­complementaer titere pedig 0'05—0'20 cm3-ig terjedt, ennél­fogva dosisaként az 1:4 hígításból 0'5 cm3-t használtunk. II. antigénünk haemolysises titere 0‘45 cm3, anti­­complementaer titere 0'05—0’ 10 cm3 lévén, dosisként az 1 :9 hígításából használtunk 0'5 cm3-t. A III. antigen anticomplementaer titere 005 cm3-nél is alacsonyabb volt, így tehát ezt az antigént nem hasz­nálhattuk. Legerősebben positiv reactiókat rendszerint az I. antigen adott. Vizsgáltuk azután azt, vájjon reagenseink concentra­­tiója mennyiben befolyásolja a reactio érzékenységét. E 800 900 1400 1800 1600 1922 111/17 111/21 111/28 IV/3 IV 12 h­a jelzi a positiv tagsort. A naponta fel­vett folyadék mennyisége *1000 cm 3. 5. ábra. * Beküldetett 1920 júniusban. V.y SCN 1922 1/12 11/10 111/10 Vl/8 a—h . jelzi a positiv tagsort. 4. ábra. SCN 87

Next